A netflixes Vaják első évada sikeresnek bizonyult a streamingszolgáltató műsorában, ennek tükrében pedig az sem meglepő, hogy miközben a második etap épphogy napvilágot látott, a cég már a harmadik szezont is berendelte. A folytatás showrunneri székében ismét Lauren Schmidt Hissrich csücsülhetett, akinek ezúttal jóval nagyobb malacpersely állt a rendelkezésére, hogy kiküszöbölje az előző részek gyermekbetegségeit. Amikből akadt bőven, többek között pont a limitált büdzsének köszönhetően.
A “grafikai tuning” pedig azonnal szembeötlő a második évadban: a szörnyek megvalósítása mérföldekre van az előző részek gyenge minőségétől, a világítás és a díszlet is rengeteget fejlődött, illetve végre a nilfgaardi “gyűrött herezacskó” páncéloknak is búcsút mondhatunk. A zene sajnos viszont stagnálás áldozata lett, és rengeteg dallam lett reciklálva, valamint hiába költött Kökörcsin ezúttal is egy dedikált muzsikát, sajnos az nem lett olyan fülbemászó dal, mint a Toss a Coin to Your Witcher - habár a készítők elmondása szerint nem is ez volt vele a céljuk.
Szóval látvány terén - a Melitele templomában lezajló horribilis akciójelenetet leszámítva - abszolút előrelépés állapítható meg a Vaják-sorozat második évadánál. Viszont az írást illetően ezzel a lendülettel rögtön kettőt hátra is lépett a stáb. Henry Cavill a forgatások alatt alaposan leamortizálta a lábát, ami tökéletes allegória az új részekre, amik minden eddiginél messzebbre elrugaszkodtak a könyvektől, és ezzel többnyire fel is sértették a bokájukat.
Ezzel a mutatvánnyal kapcsolatban persze érdemes megemlíteni, hogy Sapkowski írását már az első szezonnál is sikerült tökéletesen fapadosan adaptálni, ami nagy részben a rohanásnak volt köszönhető, és nem ártott, ha volt valaki mellettünk, aki olvasta a könyveket, és el tudta rendesen magyarázni, hogy például Renfri meggyilkolása miért is a kisebbik rossz. És akkor a három idősíkon futó cselekményről, ami sokaknak megülte a gyomrát, még nem is beszéltünk! Akit zavart a Westworldből kölcsönzött történetmesélés, az viszont most fellélegezhet: a Vaják második évada jóval lineárisabb lett az elődjénél.
Cserébe viszont jóval butább is, az egészen jól startoló első rész után ugyanis zuhanórepülésbe kezd, és a nyolcadik részig tartja is ezt a színvonalat. Nehéz spoilermentesen írni arról, hogy mennyi butaságot követtek el az írók a közkedvelt karakterek ZS-kategóriás zombis filmek csavarjait idéző likvidálásától, egészen "az ősi démon purgálása a szeretet erejével" szintű Disney-sablon elsütéséig, de higgyétek el, hogy nagyon sűrűn köszönőviszonyban sem leszünk a The Witcher-univerzumának zord hangulatával és szabályrendszerével.
A karakterek szintén messze kerültek - mind külsőleg és belsőleg - a könyvbéli énüktől, ami alól egyedül Ciri, Geralt és Jaskier triója a kivétel. Az utóbbi kettő viszont már most kezd átcsúszni a másodhegedűs szerepébe, ami nem meglepő, hiszen az alapműben is átveszi idővel a cintrai oroszlánfiók és a világpolitika a főszerepet a vajáktól. Ellenben jó kérdés, vajon hogyan fogja majd Hissrich és csapata áthidalni a szárazabb részeket, mert a saját ötleteik idáig nem igazán illeszkedtek ebbe a világba, a színészgárda pedig nem annyira impozáns, mint mondjuk a Trónok harca esetében.
Innentől pedig úgy érzem, hogy a készítők zsákutcába fogják magukat kergetni, ugyanis egyes karakterek - Vesemir, Cahir, de még Dijkstra is - olyan messze kerültek az alteregójuktól, hogy lehetetlen (de legalábbis nagyon furcsa) lesz a könyvbéli személyiségükhöz visszatérni. Ha pedig ezen az úton haladnak tovább, akkor nem csak a szimpátiánkat vesztik el, de erősen megkérdőjelezhető a stáb többszöri kijelentése, miszerint ők teljesen hűek szeretnének lenni Sapkowski könyveihez. Mint említettem, könnyen lehet, hogy az elrugaszkodás a csapat valódi célja, és akkor az olyan easter eggek, mint a The Witcher 3-ban látott vajákkardok, a játékokban szereplő farkasfej-medallionok, vagy Henry Cavill Doug Cockle orgánumát idéző hanghordozása máris egy tudatosabb döntésnek tűnik, mintsem egyszerű fan service-alapanyagnak.
A középszerűség iskolapéldája lett tehát a Vaják második évada, ami bár egyáltalán nem nézhetetlen, de nem is fogunk beleőrülni a várakozásba a harmadik felvonásig utána - főleg az értelmetlenül hamar és egyben harmatgyengén elsütött zárójelenet csavarja után. A könyv rajongói pedig gyorsan engedjék el az elvárásaikat, mert különben csak maguknak okoznak vele extra sebeket. Szomorú vagyok, mert a szintén a Netflix gondozásában készült Nightmare of the Wolf kifejezetten jól sikerült, de ezek után nem csak a fővonal következő évadát, de Blood Origin című előzménysorozatot is erős fenntartásokkal várom már csak.
Gamekapocs értékelés: 5.0
Showrunner: Lauren S. Hissrich
Szereplők: Henry Cavill, Freya Allan, Eamon Farren, Anya Chalotra, Joey Batey, Mimi Ndiweni, MyAnna Buring, Anna Shaffer, Paul Bullion, Kim Bodnia
Zene: Joseph Trapanese
Fényképezte: Romain Lacourbas
Évadok száma: 2
Epizódok száma: 8
Na az egy igazi woke trágyalé lett.
Nagy agymosás közben elfelejtették, hogy egy nézhető sorozatot kellene produkálniuk...
Csak megjegyezném, hogy a sorozat történetvezetése (értsd nem az akcióra való koncentrálás) egy az egyben a könyvhöz hasonló. A regényekben (nem a novellákban) Geralt bátyó összesen hány szörnnyel is végzett? A szörny gyilokon volt a hangsúly? Nem, hanem micsodán is? Hát Cirin és a politikán. Inkább örülni kellene annak, hogy Geralt jóval több szerepet kapott a sorozatban, mint a regényekben, mert valljuk be, mindenki őt kedvelte meg a legjobban.
Netflix-nek sikerült elérnie a 2. évadra, amit a HBO-nak a 8.-ra.
Teljesen szemenfosta a könyvek történetvezetését és szellemiségét, ráadásul a logikát is kibaszta az ablakon.
Az ember minden résznél várta, hogy majd lesz valami nagy dolog benne, de a cgi szőrnyek megölésén kívül semmi érdemleges nem történt.
A sztori egy katyvasz és nem is tudja rendesen fenntartani a figyelmet a sok vontatott és felesleges monológjaival.
Összeségében annyi pozitívuma van, hogy nagyon jókat aludtam rajta párszor. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.