Blogajánló: Egy hideg éjszaka New Yorkban

Talán még sose volt ilyen hideg New Yorkban. A hőmérséklet napok óta csökkent, ellenben a havazás eddig soha nem látott mértéket öltött. Állandósult a közlekedési káosz, de még az áramellátás is akadozott.

A Nagy Alma lakói, ha tehették, ki se mozdultak otthonukból. Az ördög azonban soha sem alszik, így Max se térhetett nyugovóra. Amíg be nem teljesíti bosszúhadjáratát addig semmiképp sem. Felhajtotta bőrkabátja gallérját, hogy védekezzen némiképp az erős szél ellen, bár ez inkább csak reflex volt, az agyáig nem jutott el a hideg érzete. Gondolatai folyamatosan a családja, a meggyilkolt családja körül jártak.

Amikor odaért az ajtóhoz még egyszer ellenőrizte fegyvereit, majd egy erős, határozott mozdulattal berúgta az ajtót. Az adrenalin azonnal elöntötte a testét, és ahogy beugrott a szobába, érzékei annyira felerősödtek, hogy mindent lassítva látott maga körül. Mintha az idő megállt volna pihenni egy kicsit. Látta, ahogy az ajtó faszilánk darabjai még a levegőben táncolnak körülötte, ahogy a zaj hatására a galambok felröppenek a gerendáról, mint ha csak egy John Woo film szereplője lenne. Látta a bűnözőket is, akik lefagyva merülnek el abban, amit épp csináltak a megérkezése pillanatában.

Az egyikük a mobilján játszottSon Gokuval épp sikeresen indított el egy kamehameha támadást és örömmel figyelte milyen jól is néz ki ez a telefonján. Nem is sejtette, hogy ez a csata lesz számára az utolsó.

A második pofa épp egy előzetest olvasott a The Vanishing of Ethan Carterről, amiben egy eltűnt kisfiú után kell nyomozni a 20. század elején. Épp elismerően hümmögött azon, hogy az elképzelések szerint végig nyomasztó, csendes terror hangulatú lesz az egész. Nem is sejtette, hogy a terror nem épp csendesen fog betörni az életébe.

Harmadik társa csak lefitymálóan legyintett és épp azt készült elmondani, hogy legyen az majd bármilyen jó, a Beyond: Two Souls által okozott élményt biztos nem tudja felülmúlni. A szavak azonban már soha nem hagyták el az ajkait.

Max a végére hagyta a szoba egyik leghidegvérűbb rosszfiúját. Az embert, aki olyan megátalkodott volt, hogy ellopta a Half-life-ot. Kevesebbért is öltek már.

Az idő újra meglódult, Max gurulva ért földet, majd a következő pillanatban fel is ugrott. Senki se akart rá támadni. A testek csendesen rogytak össze. Talán nem is tudták, mi történt velük, bár Max remélte, életük utolsó másodpercében átélték mindazt a borzalmat, amit ők és a szervezetük okoztak neki. Újratárazott, leporolta a kabátját majd folytatta útját az épület belseje felé. Hosszú és nehéz éjszaka vár rá és New Yorkra egyaránt.

15 komment - szólj hozzá!