Befejeződött a The Last of Us: Part II forgatása

Hazamehetnek a színészek, hivatalosan is befejeződött a The Last of Us második részének forgatása. A stábnak persze ezután is rengeteg dolga akad még, de akkor is jó jel, hogy a munkálatok rendben haladnak, erre pedig büszke a játék direktora is.
  • Írta: szlav

Kommentek

#40
Yay már megint ez a mit adott nekünk a TLOU téma. Minden a játékot érintő hírnél előkerül, mint a VR-nál a miért halott/nem halott kérdés, ami nem is lenne baj, de mindig ugyanazok a körök.
A lasszófaszban semmi forradalmi nincs. Ilyet az mond, akinek amúgy minden második szava a manapság elcsépelt "zseniális".
Egy jó játékhoz nem kell mérföldkövet lerakni.
A TLOU egyszerűen jól van összerakva. Ennyi. Ez kell a sikerhez. Jól megírt cselekmény, érdekes karakterek, jó zene, jó gunplay (ezt embere válogatja), korrekt látvány izgalmas művészeti megvalósítással és kőkemény hangulat (amire vevőnek kell lenni). És ennyi a TLOU. Nincs benne semmi extrém újdonság, ahogy manapság a sikeres megjelenések 99%-ában se. Ha elkap valami a megvalósításból, valószínűleg szeretni fogod, netán szívedhez nőnek a szereplők és talán ezért majd sokat beszélsz a játékról. Ezt mások istenítésnek foghatják fel, vagy túlértékelt szarnak titulálják miatta. Aztán megnézik mi benne a forradalmi, hogy mitől van oda úgy mindenki. Semmi. Valószerűtlen elvárások és csalódik, aztán jön a "hát ez semmi extra amúgy" kezdetű monológ. És igaza van, csak mivel valami hatalmas megváltást remélt, ezért nem veszi észre az apró részleteit a játéknak. Nem veszi észre Joel ráncait és elöregedett arcát, mikor 20 évvel később először látjuk sokat megélt túlélőként. Hogyan kúszik vissza a szemébe az a csillogás a játék vége felé Ellie hatására, ami kiveszett a húsz év alatt. Hogyan ragaszkodik hozzá Ellie, amikor Joel erre még nincs készen. Amikor pont jó pillanatban szólal meg Santaolalla sajátos zenéje magával hozva a jól ismert libabőrhatást és a drámai helyzet megalapozását. És igen ezeket többnyire filmtől várja el az ember, meg is kapja néhányszor. Viszont játéknál máshogy éli meg. Ott részese a történetnek az irányíthatóság miatt. Benézhet abba a sarokba, amit a filmben le se kameráznának. Nem ront bele az ügyetlen statiszta a háttérből, mert képtelen beleélni magát a szerepbe. Saját bőrén érezheti, mit jelent húsz év után a "kevés lőszer". Már ha nehezebb fokozaton játszik. Ha viszont nem tudja, vagy nem akarja észrevenni az ehhez hasonló részleteket, mert inkább valami Super Mario-féle játék és kiépített mechanikák érdeklik tehát A JÁTÉK, mintsem hangulat, filmszerű történet és árnyaltabb karakterek, az más kérdés. Nem lehet ezért okolni senkit, hiszen ezek az igazi gaming alapok, viszont ez az illető hibája nem a játéké, hiszen nem tudja mit is akar pontosan. Ha játékélményt akarok, akkor kardozok a Dark Soulsban. A Need for Speedet meg elkerülöm, mert tudom hogy nem az a fajta játék, ami bármilyen ingert is kiváltana belőlem. Szintén így vagyok a legtöbb sétaszimmel. Ezért talán nem a játékban kell keresni a bűnöst, hanem az igényeket jobban átgondolni. Videókból, tesztekből messziről kiszűrhető az ilyesmi. Tény, vannak hibái is a TLOU-nak, ami nemtetszést válthat ki. Egyszerű játékmenet, még egyszerűbb kraftolás és az AI se mindig hozza a maximumot. Viszont ezeken át lehet lendülni. Ha így teszel, akkor talán hetekig a játék hatása alatt leszel a stáblistát követően. Eközben elolvasol minden apró hírt, tesztet, hozzászólást, megnézel minden trailert, amit kihagytál a bejelentővideó óta, hogy meglepetés maradjon a végigjátszás. Pont, ahogy ez velem is történt. Ha pedig ezeket a hibákat nem tudod elengedni, az annyit jelent, hogy nem a te játékod. Válassz olyan címet, ahol ezeken van nagyobb hangsúly. Bár melyik játékban van manapság jó AI például? Azt is mondják, hogy kell hozzá némi érettség. Ez elég rossz és félreérhető kifejezés. Inkább úgy mondanám, hogy egy bizonyos szintű érzelmi intelligencia kell hozzá. Egy kis empátia, mint a filmdrámáknál. Hiszen a TLOU egy érzelmi hullámvasút.
#39
#38: Egyetértek. Az indie piac összességében még rosszabb. Évente ott is 2-3 kiemelkedő cím van és kész. És helyből 2-vel több pontot kapnak mindenre, mert ők a kicsi dávidok a góliátok ellen. Na ha valami fel van szopva tényleg, az az indie piac.
#38
#34: Indie vonalon még nagyobb az a szemétdomb. Neked az a bajod hogy egy kibszott nagy sznob nerd vagy de nem baj így szejetünk téged. :) Engem nem zavar különben, örülök ha kapirgálhatok és valami gyöngyszemre bukkanhatok. Legyen az tripper Á vagy Indie.
#37
#36: A mai játékokat csak a hype adja el? Akkor Te minek játszol még, ha ez igaz? Ennyire hülye lennél? Vagy 20 éves gamekkel nyomod folyton. Vagy nem hallottál a Witcher3-ról, ZBotW-ról GoW-ról Rdr2-ről, Bloodborne-ról stb. vagy az Uc-ről ahol szint szét lehet lőni a tányérokat, tárgyakat homokos zsákokat amikből aztán ereszteni fog a homok és egyre kisebbek lesznek? Persze számít a hype de ahogyan régen ma is léteznek jó játékok meg rossz játékok. Az új zelda fizikáját meg sem a régi sem az új játékok nem tudják felülmúlni.
#36
#19: TR akkoriban nagyon jónak számított. Változatos. Akció, platform, feladvány, keresgélés, felfedezés. Gyalog, hajóval, autóval, motorral, stb változatos helyszíneken. Boss harcok, időre megoldandó feladványok, a 4. részre már nagyon változatos platformerkedéssel.

A harcnál azért kellett ugrálgatni, mert inkább volt platformer játék. Az ellenség kitérésén volt a hangsúly, de lehetett volna nehezebb. Volt olyan boss fight ahol a bika szörnyizé feléd szaladt és az utolsó pillanatban odébb ugorva, elérted hogy benyomjon egy kapcsolót. Persze erre neked kellett rájönni, nem volt villogó effekt.

A TR kicentizés, kamerakezelés szövegből lejön, hogy nem sokat játszottál vele. Semmi extra nem volt az egész szériában, aki sokat játszott vele annak már túl könnyű és unalmas is lett. Az, hogy a platform végén kellett lenyomni az ugrásgombot igazán nem kihívás (és egyáltalán nem másodpercre pontosan), aztán bekellett nyomni egy kapaszkodást. Volt benne annyi, hogy ne unjuk magunkat halálra a platformerkedésben (mint a mai játékoknál), de hogy kicentizés...

Egyébként mi a baj a "keresgéléssel"? Ha sok is volt, ezek felfedező játékok voltak. Mai játékokban mi van? Ugrassz egyet a platform részre, automatikusan kapaszkodik, utána az előre és oldal gombot nyomva tartva automatikusan csinál mindent a karakter. A fedezékeknél automatikusan összehúzza magát. Mintha akkora dolog lenne innentől becélozni az ellenséget és adni 1 headshotot.

Ez az "idő szépít" is unalmas fekete-fehér gondolat. Rengeteg játék halt ki, senki sem játszik velük, mert szarok voltak. A klasszikus TR-hez mai napig készülnek rajongói pályák, mert az alap koncepció van olyan jó, hogy játékokat építsenek rá.
http://hof.trle.net/

A mai játékokat csak a hype adja el. A reboot szériával az ég világon senki sem fog játszani már 5 év múlva sem, mert semmi sincs bennük ami megragadná az embert. Eközben klasszikus TR-ekhez még mindig hozzáfognak nyúlni.
#35
#34: Én a mai indie címekben sem látok semmi "forradalmit".
#34
#33: Nem kell várnom 10 évet, csak nem az AAA szemétdombon kapirgálok ha egyedi és rendkívüli játékokat keresek többnyire.
#33
#30: Nem, lehet még azokon fejlesztgetni, meg csiszolgatni, ahogy a grafikán is, meg az animációkon is, hogy jobban összesimuljanak az egyes mozgásfázisok. Pedig gyönyörű animációs mozgásokat alkalmaznak már ma is, de néha még így is darabosnak hat. Vagy ott van a rombolhatóság a fizika.. stb, ilyen téren a plafont még közel sem értük el. De ha te valami forradalmit vársz a játékoktól, akkor minek játszol? Várjál 10 évet, aztán majd akkor üljél le játszani, hátha addigra valami forradalmit kapsz. Sajnos ez technológiai szempontból ez egy lassan fejlődő iparág. De legalább már odáig eljutottunk, hogy végre leszbiket is irányíthatunk egy játékban, azért ez is valami. ;-)
#32
#26: Javaslom hogy vizsgáltasd meg a szemedet. Ez még most is szép. Hát még akkor.
https://youtu.be/OiE3p1HFhjA
#31
#29: Még fizika, meg interakció, meg szabadság, meg minden ami az elmúlt 20 évben is volt.
Nézz meg egy Arx Fatalist milyen volt a varázslat. Nézz meg egy Gothicot milyen egy felépített világ.
#30
#29: Gameplay terén szerinted elértünk a mindennek a csúcsára?
#29
#11: Pontossan. ;-) Talán már csak egy fejlettebb AI az, amivel lehetne valami újat mutatni.
#28
#27: Abból a hardverbol az, se a kurva film grain meg a motion blur elrontotta annyival leöntötték. De a vége nagyon tetszett azért is felek hogy elkurjak a 2ben.
#27
#26: Az egy ps3-on maga volt a csoda. :)
#26
#21: Grafikában se volt forradalmi, a karaktermodellek gyönyörűen voltak de alacsony felbontás és texturak akkori pc szemmel is. Mindez úgy hogy csak pár jo pillanatában hozott 30fpst.
#25
#24: És érdekes, vagyis igazából szomorú hogy ezek nem kaptak figyelmet. A játékosok zöme nem is tudja mi az, de főleg milyen méltatlanul elfeledett cím :/
#24
#23: + tereptárgyak kihasználása, guruló asztalokra vetődés gurulás közben dara. És tényleg olyan szintű rombolhatóság hogy egy nagyobb tűzharc után meg nem mondanád hogy az adott helyszín egyáltalán mégis mi volt,étterem,játékterem,galéria,micsoda.....
#23
#22: Tudod mi tetszett nekem abban nagyon? Amikor a fedezéket közeli találat érte és egy nagy pozitívum volt a rombolhatóság. De igazából, amikor elhúzta automazice a fejét hogy ne érje a törmelék. Na az adott a hangulatnak, de nagyon.
Lehet elő is kapom a hétvégére :p
#22
#20: Ú azt imádtam ahogy repkedtek a törmelékek a tálak minden. Rendesen hangulata volt az akciónak, tényleg érezni lehetett a fegyverek pusztítását amikor egy épületen belül lövöldözés volt,nem csak golyónyomok a falakban,széttört üvegek hanem tényleg pusztítás.:)
#21
#6: Mit nevezünk forradalminak? Ez nézőpont kérdése. Dramaturgiában, karakterfejlődésben, grafikában a TLoU forradalmi volt. Nem reformálta meg és nem hozott egy új zsánert de kategóriáján belül az első olyan játék amit filmként is simán végignéztem volna, olyan forgatókönyve volt és olyan kémia volt a szereplők között. Pedig ez nem egy qta játék mint a Q D játékok. Ami számomra abszolút forradalmi a mai genben, az a W3 és a ZBotW!