Days Gone - még egy gameplay trailer érkezett

Piros betűs nap lesz a péntek a PlayStation 4-tulajok körében, hiszen egy újabb nagyszabású exkluzív címmel bővül a konzol felhozatala. A Days Gone egy komor világot mutat be, akárcsak az új előzetes, ami tömve van új jelenetekkel.
  • Írta: zoenn

Kommentek

#36
#35: Csak ps4re 339 játékom van, igaz ebből 139 ps pluszos gamede akkor is 200 triple A játék amiből 15öt ha végigvittem. Ha beleszámolom a többi platformot akkor ehhez még hozzájön ugyanennyi kb.
#35
#34: Jó az! Elhúzuk az élményt. :) Nálam inkább az a baj hogy rohadt sok játékba kezdek bele, amit megveszek, játszom pár órát és soha többet nem nyúlok hozzá. Tényleg csak a top tier top játékait játszom ki. Zelda, W3, Bloodborne Persona 5 és még pár ps exkluzív. Mérgesít hogy egy csomó pénzt megtakaríthattam volna de ha nem veszem meg, lehet nem tudnám hogy melyik jönne be. :P
#34
#19: Én is hasonlóan játszom. Sajnos egyre kevesebb időm van. Ezért próbálok erősebben szelektálni mibe kezdek bele. De sokszor van hogy felbehagyok valamit, mert vagy elunom kicsit (akármilyen jó) vagy egyszerűen kell valami más. Nekem bejött pl. A Just Cause 3 , de vagy 1.5 év alatt toltam ki, mert túl sokáig nem bírtam vele játszani. A Zelda-t is vagy egy éve játszom megszakításokkal. Forza, ha rámjön pár napig csak “versenyzek” aztán az is pihen. És tudnám még sorolni.... Ez van.
#33
#32: Mindenféle játékot szeretek, de amivel a legtöbbet játszottam az a dark souls 1, és a might and magic 7: for blood and honor.
#32
#30: Fogadjunk, hogy te Zeldás vagy. :D
#31
#30: Akkor javasolnám, hogy nézz bele a GS-os Live Stream-be, ott a baltával simán lecsapja a fertőzött nő fejét mint a pinty csak úgy gurul.
#30
Nekem minél szebb, fotorealisztikusabb stb. egy játék, annál kevésbé jön be. Ami számomra élvezhetővé tesz egy játékot, az ha érezhető összefüggést látok a grafika, a világ és a játékmenet között. Tehát nem való élet simekkel akarok játszani, hanem ,,játék játékokkal". A hzd sem tetszett, mert hiába volt bebarangolható világnak álcázva, egy kisebb kődarabra se tudtam benne ráugrani vagy rámászni, és ez teljesen elrontotta az egészet, úgy éreztem magam mint egy csapdába esett egér, hiába adtak egy robotlovat. Ez a játék is hasonlónak tűnik nekem ,csak itt motort kapok. A videók alapján a harc és a sérülésmodellek nagyon kínosnak hatnak, a 3 videón amit láttam ütéskor random vérpacák repkedtek, nincsenek leszakadó testrészek stb amit egy zombis játéktól elvárnék (pl dying light). De ha valaki ezt megtudja cáfolni akkor valszeg én láttam kevés videót.
#29
#28: Az egy emberi nagyság, amikor az ember képes és hajlandó kívülről vizsgálni magát. Az emberi oldalát már el is felejtettem, főleg a mostani megnyilvánulásaid után. Félrismertelek.
#28
#27: Valóban. Erre emlékszem.
Nos, két dolgot mondanék erről.
Egyrészt ilyenkor, amikor kiderül hogy normális vitapartnerrel van dolgom kicsit (na jó annál kicsit jobban) szégyellem magam ha kiborul a bili.
Másrészt van mentségem is. Na nem az, hogy más, te vagy a harmadik mit mondott, hanem egy ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó. Ez pedig az, hogy én is ember vagyok. Nekem is van szr napom, én is vagyok türelmetlenebb és belefutok olyan vitákba, ahol már vagy nincs más megoldás vagy csak sokkal egyszerűbb nagyzoló, sértő vagy bántó hülyeségeket írni.
Szóval, bocs, na :D
#27
#26: Emiatt az általánosítás miatt írtam azt az előbb:
"#36: Látod. Ez a gond veletek. Ha az ember nincs elájulva akkor szerintetek azt mondja hogy rossz. Ez a két véglet van nálatok. Vagy szobrot emelek én is, vagy hülye 10%-os semmire való véleményű ember vagyok."
De spongyát rá.
#26
#22: Imádok játszani és szerettem a törékeny Lara-tól megkezdve vezetni az útján a kemény Kratost is. Viszont nem mindig egyezik az ízlésünk és nem mindig vagyunk egy véleményen. És bár megvédem magam ilyenkor, nem tudom mivel érdemeltem ki azt a címet, hogy az utóbbi napokban amit leműveltem :)
Minden esetre a minap linkeltem de most bedobom megint.
Ez mutatja, mit érzek egy egy játék iránt:
https://youtu.be/Z1pdGISC4xQ
#25
#17: Végül is, egy kicsit átgondolva igazad van.
Én is szívesen sétálgattam a Firewatchban és a 7 Days To Die-ban ami egy alfa verziós zombis túlélőhorror nulla sztorival sok 10 órát eltöltöttem a bunkerem csinosítgatásával és a kertben termesztéssel, szóval jah. Kicsit felelőtlenül kérdeztem...
#24
#18: +1 Vanishing of Ethan Carter tökéletes példa.
#23
#21: Neked írnod kéne. Gyönyörűen megfogalmaztad ennek a hobbinak a velejét.
#22
#21: Ahhoz képest, amit az elmúlt napokban produkáltál, ez egy meglepően költői szösszenet volt, ami egy kibontakozó érett felnőttre utal.
Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a húszas éveid elején-, vagy közepén járó, az írásban szárnyait bontogató - de legalábbis az írókat áhítattal figyelő - srác vagy.
#21
#19: Köszönöm szépen a válaszodat, egyáltalán nem rossz indulatból kérdeztem csak (személy szerint én) is sok mindenen játszom és sajnos (inkább átok mint áldás) nem igazán számít mit. Mármint, minőségben igen, de stílusában nem nagyon. És amennyire te odáig vagy a Zeldá-ért amit egy nagyon kedves barátom is sokat emleget, de sajnos nem volt még szerencsém egyetlen egy darab részhez sem, annyira bele tudok mélyülni én is egy-egy játékba.

És ez nem azért van, hogy verhessem a mellkasom mennyi játékot próbáltam ki vagy játszottam végig. Inkább, valamilyen szinten ha mélyen magamba nézek, egy bizonyos félelem, mennyi mindenből maradhatok ki.
Ha utálnám a JRPG-ket akkor sosem találkoztam volna a Final Fantasy csodálatos világával. Ha nem szeretném a stratégiát, akkor sosem futottam volna bele a Starcraft, Age Of Empires, C&C univerzum felépítésébe. Ha nem szeretném az FPS-eket akkor ki kellett volna hagynom, olyan nagyszerű anyagokat, mint a Black, Resistance, Half-Life, Fallout 3. Ha a versenyzéstől lennék elriadva, akkor sosem törtem volna annyi autót és olyan élvezettel, mint ahányat a Burnout Paradise-ban vagy a Flatout 2-ben. Sosem törtem volna magam, hogy visszaszerezzem a BMW.-m a Most Wantedban vagy egy roncsból jó autót, haszonnal adjak el a Porsche Unleashedban. Nem ütöttem volna ki a mocskos Heihachit a Tekkenben, nem törtem volna ki Sub Zero karját és égettem volna el elevenen az első sikeres Fatality.-mban ha nem szeretném a verekedős játékokat. Nem élvezhettem volna a Mario Pinballt, Kart-ot vagy Super Mario 64-et ha idegenkednék a gyerekes bár annál komplexebb és összetettebb nintendó játékoktól. Nem élhettem volna át, hogy egy android a főmenüben folyamatosan engem szólít, engem kérdez és a végén el kell engednem, ha utálnám a playstationt viszont nem élhettem volna át egy szinte utolsó generációs spartan kalandjait sem, ha nem érdekeltek volna az xbox játékok. Nem tudhattam volna meg, milyen egy elveszett emlékeket kutató jedi, ha csak a gyerekes fénykardokat nézem de még azt sem, milyen egy bánatában lassan bosszúvágytól megőrült zsaru, ha nem engedem a fantáziám szabadjára és nem tudom beleélni magam abba, hogy oldalra vetődök és időlassításban lövöldözve veszek revansot azokon, akik felelősek ezért.
Nem lehetett volna névtelen hősöm a Gothicban és a Morrowindben ha csak kardozós játékot látok benne és nem kísérhettem volna végig az útjain Jill Vallentinet, ha csak buta zombis játékot látnék bennük.
Számomra ez a gaming, hisz ahogy megírták már előttem. Nem azért játszok mert nincs életem, hanem azért hogy sok legyen :)
Csak ezért kérdeztem.
#20
#19: Hmm. Lehet, hogy éppen azok tudnak elmerülni egy-egy játékban nyakig, akik eleget játszottak már ahhoz, hogy tudják, melyik ér meg annyit, hogy az idejüket rááldozzák?
#19
#14: Vannak más platformok is amin játszok pc, wiiu, ps vita xbox. Még régiek is gc,gb,snes,psp. Egy csomó játékba csak beldkezdek de nem viszem ki. Valamelyiket azért mert megunom néha nagyin jó játékokat is de van hogy pihentetem vagy elhúzom mert annyira bejön a világa hogy nem szeretném ha vége lenne. Ilyen pl a W3 vagy Bloodborne illetve a Zbotw. W3 nak már az utolsó dlc felénél tartok egy évve. Most kész vagyok megint elmerülni benne de mielőtt folytatom visszamegyek és megcsinálom az összes meg nem csinált melléklüldit, aztán picit megint tovább a dlc és egy fél évet megint pihentetem. Esetleg közben újra kiolvasom a vaják könyveket. Most a Days Gonera készülve pl újra elkezdtem a WD sorozatot és a Son of Anarchyt nézni.
#18
#17: Ezt megerősítve elmondom, hogy a Vanishing of Ethan Carter című játékban - ami PC-s - ugyanúgy szívesen bolyongtam, mint például a Horizon: Zero Dawnban, vagy a God of Warban. Ha a játék hangulata adja, és a grafika gyönyörű, akkor csak vérmérséklet kérdése, hogy egyeseknek nem azon kattog az agya, hogy "jaj, mennyi játékot hagyok ki közben", hanem belemerül abba az egybe, amivel épp foglalkozik.
(És valószínűleg ez az egyik feloldhatatlan szakadék a két tábor között. Van, aki a játékokat szereti, és van, aki azt szereti, hogy elmondhatja, hogy sok játékkal játszott.)
#17
#14: Miért kéne ahhoz másik konzol vagy PC ha más játékokkal is játszani szeretne? A Ps-en is megjelenik az összes multiplatform, rengeteg indie, és akkor még ott vannak az exkluzívok is. Pont hogy a Ps4 az, ami a legszélessebb skálán mozog a játékkínálatott tekintve, és ezt nem elfogultságbol mondom, ez így van.

Valószínűleg azért szeret sétálgatni egy játékban csak úgy, legyen az bármelyik, mert élvezi.

Szerintem nincs mindenkinek türelme mindenféle játékot kipróbálni, főleg azokat amiken már messziről látszik, hogy vacak, csak hogy elmondasa, hogy próbálta. Egyébként meg ízlés dolga.