Egy internetes kérdezz-felelek során sok olyan kérdés és ötlet felmerülhet, ami végül nem hoz gyümölcsöt, de Gary Whitta válaszán talán érdemes elmerengeni. A Zsivány Egyes íróját arról kérdezték, hogy milyen videojátékos filmadaptációhoz írna legszívesebben forgatókönyvet, az úriember pedig a Remedy legújabb játékára, a Controlra bökött rá.
Nem lenne hírértéke, ha itt véget is érne a történet, de megesett az a váratlan fordulat, hogy a fejlesztőcsapat képviselője egyből beugrott a beszélgetésbe. A csapat fő PR-osa, Thomas Puha nem bonyolította túl a dolgot, egyszerűen csak privát beszélgetésre hívta az írót, itt tehát vége szakadt a nyilvános párbeszédnek. Reménykedjünk benne, hogy nem ér véget az ügy ebben az online pacsizásban, mi nagyon szívesen megnéznénk Jesse Faden paranormális kalandját a mozivásznon is.
A testvér megmentése az nem az alapfelütés része, hanem az inkább maga a sztori, ami mindösszesen ez az egy mondat és nincs köré építve semmi. Az alapkoncepció meg olyan hülyén van adagolva és szétdarálva, hogy még az is csak órák után válik világossá, hogy egyáltalán hol vagyunk a karakterrel, mit keresünk ott, mi a karakterünk feladata, miért kezdenek el ránk csak úgy lőni, miért abszolút természetes minden ott lévő embernek az a sok paranormális dolog, ami történik, stb.
Egy logikusan strukturált történet egy számszerű példával élve a következőképpen épül fel: van a nulladik (0.) pont, ami az abszolút kiindulópont. Ez tartalmazza a történet, a kontextusok, a relációk és viszonyok, a karakterek megértéséhez szükséges alapismereteket.
Ennek ismerete és megértése nélkül a sztori minden egyes eleme zavarossá és értelmetlenné válik - 1. pont, 2. pont, és így tovább - pontok/elemek, melyek egyre és egyre mélyítik és építik mind a történetet, mind a karaktereket.
A Controllal viszont ott van a probléma, hogy nem létezik benne történet. Nincs 1. pont, nincs 2. pont, stb. Csak a 0. pont létezik, avagy egy alapkoncepció, egy végtelenül egyszerű alapfelütés (meg kell menteni Jessie testvérét), amire az égvilágon semmi nincs építve.
A játék pedig úgy próbálja megteremteni annak az illúzióját, hogy valami nagyon mély, rétegelt, és intellektuális történettel rendelkezik, hogy fogja, és beledobja egy sorsológépbe a 0. pontot, majd feldarabolja és zanzásítva a játékosra szórja annak részeit, hogy a játékosnak a játék végéig halvány lila gőze se legyen arról, hogy egyáltalán mi történik.
Ez. kb. annyira agyrohasztó és ostoba, mintha csak a nyolc Harry Potter film után tudnád meg, hogy van amúgy ez a Harry srác, meg ez a rejtőzködő varázslók világa, és hát Harry-nek le kell számolnia Voldemorttal, mert csúnya, gonosz bácsi, aki vissza akar térni bántani az embereket.
Persze ezen kívül is rengeteg probléma van a játékkal - például Jessie karaktere végtelenül sekélyes és érdektelen, emellett pedig nem tudja a játék kezelni megfelelően a misztikumot. Hol túlságosan sok expozícióba bocsátkozik, hol meg feleslegesen kutyulja össze az alapfelütést, ahelyett, hogy inkább egy jól megírt, csavaros sztori elemeit csepegtetné el szép lassan a játékos előtt (de hát ugye azt nehéz, ha nincsen tényleges sztori).
Egy szó, mint száz, abszolút indokolatlannak tartom azt, hogy valaki pont ezt a címet akarja adaptálni a mozivászonra. Rettentően rossz döntés. Mondjuk a Rogue One írójáról van szó, tehát a fickó alapból eléggé ízlésficamos lehet - félreértés ne essék, összességében egy kompetens, 6,5/10-es film a Rogue One, de a sztorija valami vérprimitív volt, főleg a karaktereivel együtt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.