A Square Enix két Lara Croft-kalandot ad ajándékba

A kiadó csatlakozik az otthonmaradást támogató kampányhoz, és számos akciós terméken túl egy Tomb Raider- és egy Lara Croft-játékot tett ingyenessé. Érdemes rájuk most lecsapni, mert az akció lejárta után is megtarthatjuk a termékeket.
  • Írta: nodae

Kommentek

#55
#54: Igen, a Donkey Kong-nál ez életbevágóan fontos volt, mert azt a kutya nem vitte végig egy seggel, főleg nem annyi idősen. Amúgy az emulátor ezt is megoldja a savestate-ek segítségével. Csak nyomsz egy klikket és már ott is állsz megint ezer élettel azon a peremen, ahonnan kezdeni kell a részt (persze csak akkor, ha jókor mentettél). Bár hozzáteszem, az eredeti megoldáshoz képest ez konkrétan cheat, de ha most egy kő kegyetlen 30 éves játékot így tudok kényelmesen lejátszani, akkor jó, ha ott a lehetőség.
#53
#51: Igazából az a durva, hogy mai fejjel még a SNES játékokat nézve is azt mondhatjuk, hogy akkoriban nem volt kegyelem a játékokban. Olyan lazán álltál neki bárminek, mint ma a megszokott, aztán a legtöbb játékban már kezdheted is előről az egészet.
#52
#49: Én se figyeltem, csak sajnos kib*szták a szemem. :)
#50
#48: Heheh :)

Ez utóbbin segít az amulátor. Amúgy, mivel Yanez javaslata alapján vettem a netről 2 db USB-s SNES kontroller dolgot (összesen 5€ volt postával együtt), mostanában a Super Castlevania 4-el kockulgattam. Az jövőre lesz 30 éves.
#49
#45: Ilyenekre én nem figyeltem, megmondom őszintén. Viszont az ismétlődő npc-k jellemzőek minden játékra, ami valóban engem is zavar néha.
Ilyen olyan rtx grafikai megoldások mellett, ez kellene hogy legyen a következő lépés. Nem beszélve a fizikáról és rombolhatóságról.
#47
#44: Nyarlako, pénteken volt ám 23 éves a Symphony of the Night.
#46
#45: *előttem áll egy képernyőn...
#45
#38: Tehát nem a te zsánered a lineáris akció-kaland játék. :)

A Unityben én 5 őerc alatt agyvérzést kaptam az irányítástól, a mozgástól és attól, hogy előttem el egy képernyőn 50 ember, akik szemlátomást összesen 3 különböző modellből, arcból, öltözékből készültek. És amikor valami baszott nagy terembe bementünk az elején és a 100 fős tömeg egyemberként mozgott. Na engem ezek zökkentenek ki. :)
#43
#41: Ja, bocs, kicsit túlfogalmaztam az open world-ös részt. Várjál, megnézem a statisztikámat... 26 órát játszottam vele és 24 achi van meg a 143-ból XD. Szóval alapból nem az az ótvar nagy és üres ow a játék a Rise, ráadásul egy percig sem kényszerít, hogy bármi mást csináljál a fő sztorin kívül. Mi több, még nagyobbakat utazni sem kell, szóval ebből a szempontból is inkább csak ow jellegű. Viszont amíg a 2013-as rész egy utazás, addig itt jelentősen nagyobb az a tér, amihez lépten-nyomon visszatérsz a játék egy részében. Az meg fullra van nyomatva gyűjtögetnivalókkal és olyan szitukkal, hogy csak később tudsz visszanézni.

Most nyilván, ha valaki pont ezt szereti, annak jobban bejöhet ez, mint az első rész. Főleg úgy, hogy el lehet vele szórakozni egy-két órát bármikor, de mindemellett belátható a vége. Ami nagyon jó, hogy nem kötelező keresgélni és lehet mindig menni előre, akkor viszont bár az első órák egyhangúak, a vége felé beindul a sztori és elég változatos lesz a játék. Meg ott már olyan szituk vannak, hogy azt sem tudod, hogy te most az Alucard vagy, vagy a Drakula.

Amúgy az a nagy nyögéstenger az 1-ben nekem nem volt kifejezetten ellenszenves, de azt elhiszem, ha valakit zavart. Céljuk volt emberibbé tenni a karaktert, de nyugi, ez elmúlik. Mindig lesznek nagy arcraesések a játékban, de a Rise-től kezdve nem annyira oversell a dolog.
#42
Törölt felhasználó
#38: Komolyan elmondtad amit én gondolok.
Hogy levágtad félig az ujjad? Munkatársad szól, hogy figyelj már ömlik a kezedből a vér...
AC sorozat? Komolyan tudja azt irányítani valaki?Felesleges billentyű kombinációk hada, toporgó karakterek, aztán exit to desktop... .
A TR simán veri kategóriájában az összes játékot.
Uncharted
Nem játszottam arról nem nyilatkozhatom.
De az PS.Az meg nem számít ;)
#41
#39: Egyáltalán nem Unchartedet várok, legfeljebb a játékmenetben egy kicsit. A történetvezetés minőségének összehaosnlítása nem egyenlő maguknak a történeteknek az összehasonlításával. :) A karakterek minősége, kidolgozottsága sem, az animációk minősége sem, a szkriptelt jelenetek, "qte" részek sem. Nekem egyelőre a legfőbb bajom a karakterek semmilyensége és kicsit lelomboz, hogy mennyire komolyan akarja magát venni a TR drámaiság és karakterdinamika (megéljük Lara első "lépéseit", első állatkill, első emberkill stb.), de ebben szerintem nagyon elvérzik. Az akció részek annyira nem is zavarnak. Egyszerűen mindkettőben/háromban (mármint UC 2-3 és TR részeket nézem) szörnyen átlagos (lehet a Rise-on dob a lopakodás majd számomra). De a QTE-k szerintem súlytalanok, unalmasak, míg egy UC2-ben konkrétan leesett az állam néha. És tényleg szeretném amúgy kedvelni Larát, meg bárkit. De igazából senkiért nem tudok aggódni, nem nőtt hozzám senki sem. Hülye példa, de pl. egy Celeste már kb. 1 óra után a szívem csücske volt, pedig egy szaros pixel karakter. Másik, hogy nagyon hiányolom a platoform részeket (persze az UC-ben sem kihívások, de legalább kicsit megtörik a monotonitást) és a puzzle elemeket is. Amik sokkal inkább a történet része, nem pedig potenciális mini játék. De ma igyekszem befejezni, és folytatom a többit. :) Bár kicist megijesztettél ezekkel az open world-ös dolgokkal.
#40
Még jó hogy csak PC-n játszanak otthon az emberek...
#39
#29: "Én se utálom a TR-t amúgy. Játszom vele, érdekel, hogy a sztori hova fut ki (mondjuk sajnos leginkább sehova, de elméletileg ugyebár ennél jobbak a folytatások), ellövöldözök benne. Egyáltalán nem egy rossz cucc."

Az én ízlésemnek eléggé bejött az első TR sztorija, szerintem pont jól volt felépítve a misztikum és jó volt az ötlet is. A TR film sztorija is ezen alapul és bár ott sem volt rossz, csak egy gyengébb megvalósítása a játékbeli sztorinak (de legalább nem ugyan az). De azért írom ezt, mert szerintem éppenhogy az egyik folytatás, a Rise az, ami történetben gyengélkedett. (Ez még mindig nem jelenti azt, hogy gyenge, csak gyengébb, mint az 1). Ez pedig úgy lehet, hogy kevesebb lett a helyszín, de nagyobb is egyben és elborította egészen az open world mocsok, amitől rendesen okádni lehet. Emiatt a fertő miatt pedig ugye a sztori hiába létezik és hiába egyáltalán nem rossz, olyan szinten darabokban jut el az emberhez, hogy a játék felénél azon gondolkozhatsz, hogy volt-e sztori, vagy lesz-e, de nem tudod, hogy mi az.

De nem akarom lehúzni a Rise-ot sem, mert vannak benne jó részek, van benne jó grafika és majdnem az egészet végig lehet lopakodni. Illetve, ha a trilógia csúcspontjaiból 10-es listát kellene írnom, abból 3-4 azért a 2-ben volt.

Neked azt tudom javasolni, hogy alapvetően ne Uncharted-et várjál tőle élményben sem és megvalósításban sem. Lehet, hogy valahol egy ponton egymás ellenfele volt a két játék (ez esetben rip uncharted), de valójában nem az. Teljesen más alapokon állnak az elképzelések minden téren, max annyi a közös, hogy van erdő meg főhős, lehet lőni és néha vannak call of duty átvezetők bennük.
#38
Kicsit hosszú és "közvetlen" lesz, amiért előre is bocsánatot kérek.
Szóval az első és legnagyobb problémám nem szoktam mondani, mert inkább személyes és valamennyire kétszínű is. A Halálos Iramban valamelyik része végén, volt egy jelenet amikor egy repülőt üldöztek. Valaki kiszámolta hogy milyen sebesség mellett milyen hosszúnak kellett volna lennie a kifutónak, hogy az valóságos legyen. Én nagyon kiakadtam, hogy valaki ennyire nem a filmre koncentrál hanem fizikus és matematikusként számolgat, pedig részben igaza van. Bádogosként dolgozom, nap mint nap mászok tetőre. Amikor egy filmben vagy játékban létrán csúsznak le, mindig elkap a röhögés. Estem le már nem egyszer. Tavaly ilyenkor az ötödik tetejéről a negyedik erkélyére. Igencsak bírom a fájdalmat, mára már ha szétvágom a kezem csak azt veszem észre, hogy összevéreztem magam. De komám, amekkorát pukkantam... Ráestem a kezemre de észre se vettem, hogy nem bírom felemelni mert egy kerek percig csak levegő után kapkodtam. Aztán vagy négy napig a seggem is alig bírtam kitörölni, vagy enni annyira nem bírtam mozgatni a kezem. Ez kb 5-6 méter volt csak és nem tört semmim sem, tovább dolgoztam de kegyetlen volt. Na az ilyen dolgok mind kizökkentenek az UC-ban és TR-ben is. De azt mondom, ez legyen az én problémám, nem is szoktam hangoztatni ezeket az apró lehetetlen jeleneteket. De akcióban van bőven hihetetlenebb a játékban. Persze, tudom hogy ez nem egy szimulátor és amikor elindítom el is fogadom a "mese habbal" jelleget, de azért van egy határ, ami után már frusztráló kicsit.

Lényegében, ahogy írtam nekem nem az UC-vel van bajom és nem is azzal a mérhetetlen istenítéssel, hanem hogy olyan dolgokat néznek el neki, amiért más játékoknál lincselnek.
Pont most vittem végig az Assassin's Creed Unity-t. Tudom miért volt szídva annó, jogos is de mára egy tök jó és játszható játék. Egy épületre felmászhatok ezer módon míg a TR és UC játékokban mindig egy útvonal van. Zavar, hogy nincs lehetőségem és nem értem értelmét annak, hogy mi különbség van így mászni vagy átvezetőként megnézni. De kiemelhetném a lopakodást is az Unity-ből. A végén már annyira megizzasztott, hogy egy küldetést 3 óráig csináltam. Egy 10 perces küldetést. A megoldás az volt, hogy szépen körbejártam a terepet és használtam a segédeszközöket. Megterveztem mikor, hova fogok bújni és sikerült. Ezzel ellentétben a lopakodás itt egy nagy semmi és a TR-ben sem.

A lényeg az, hogy amit én hiányolok az inkább a jóval kevesebb harc ellenben jóval több lehetőség kellene, több útvonal, interaktivitás a pályán stb. Elvégre egy kincsvadásszal vagyok nem pedig egy szuperhőssel. Ez a mechanika a Fallen Ordernél tetszett. Hozzáteszem, szerintem ott jóval kevesebb harc volt még annak ellenére is, hogy egy Jedit irányítottam de hihetőbb volt ha leestem valahonnan vagy ha harcolnom kellett.
Minden téren alulmaradt pl az UC4-től a Fallen de hitelességben ezerszer elverte a játékot. Nekem csak ez hiányzik az UC és TR játékokból.