Ilyen lehetett volna a Mass Effect 3 befejezése

A People Make Games dokumentumfilmje jó mélyre ás, mert szó esik benne a BioWare-nél uralkodó légkörről és a vitatott menedzseri döntésekről is. Egy ponton viszont kiderül, milyen lehetett volna eredetileg a játék sokat vitatott lezárása.

Közel egy évtizede már, hogy a Mass Effect 3 befejezése alaposan megosztotta a rajongókat, a lezárás pedig rendesen felrobbantotta az internetet. A fejlesztők közül sokan halálos fenyegetéseket kaptak, míg mások folyamatos online zaklatás áldozatai lettek, ami nem meglepő módon alaposan kikezdte a projekten dolgozókat.

A People Make Games csapata úgy látta, az egész megérne egy dokumentumfilmet, így a csapat felkereste az akkor a BioWare-nél dolgozó fejlesztőket, akik a kamera elé ülve rengeteg dologról meséltek. Szóba került a már említett befejezés története, annak a stúdióra csapódott hatása, illetve az azt követő hónapok eseményei is, amikor a stúdió úgy döntött, hogy új, kibővített kiadást készít a játékhoz, amiben módosították a sokat vitatott lezárást. Ráadásul a rajongói nyomásra készült Extended Cut DLC-t olyan gyorsan kellett összedöbnia az addigra teljesen kifacsart és túlhajszolt csapatnak, hogy hiába készült évekig a Mass Effect 3, valójában a túlórázásnak később sem lett vége.

Merthogy a Mass Effect 3 fejlesztése már önmagában sem volt zökkenőmentes. Az interjún a megszólalók elmondják, hogy komoly mentális kiégéssel küszködtek, miközben a munkatempó őrülten megfeszített volt. Szó esik a stúdióban uralkodó hangulatról, a morális csődről, illetve vállalati belső döntések hatásairól.

A játék befejezéséről Dave Wilkinson, a BioWare Montreal egykori animációs rendezője mesélt, aki elmondta, hogy ő volt az, aki a három befejezést leíró három színt használta, de ennek a célja csak az volt, hogy a fejlesztés során meg tudják különböztetni egymástól a különböző lezárásokat. A piros volt a Renegade, a kék a Paragon, a zöld pedig az úgynevezett Synthesis lehetőség lett volna. Viszont Wilkinson elmondta, hogy neki fogalma nem volt arról, hogy ezek a színek végül be is kerülnek a végleges változatba.

Chris Bratt később azzal folytatja, hogy a befejezést a fejlesztési ciklus vége felé kezdték el összerakni, vagyis a nagy kapkodásban már nem volt idő sok mindent véglegesíteni, így eshetett meg, hogy a már fent említett elemeket használták fel. Zachariah Scott, az átvezetőkért felelős rendező azzal folytatta, hogy tisztában voltak vele, hogy nem ez a legszebb és legjobb megoldás, de már nem volt idejük változtatni.

A dokumentumfilmben egyébként az is elhangzik, hogy az eredeti lezárás ugyan nem tért volna el komolyabban a végső változattól, de azért akadtak benne más elemek. Az eredeti koncepció szerint ugyanis Shepard egyszerűen bekötötte volna magát a Citadelbe, annak virtuális terében pedig találkozott volna a Reaperek királynőjével, akit a gépek azért zártak be, mert szerintük a faj nem tudott volna hosszabb távon fennmaradni az organikus lények magukévá tételével. A királynő szövetséget ajánlott volna Shepardnak, majd itt jött volna az a három eltérő döntés, ami végül a végső változatban is helyet kapott.

Ebből a Paragon döntés választásakor Shepard átvette volna az uralmat a Reaperek felett, akiket jóra használt volna fel, a Renegade választásával Shepard beintett volna a királynőnek, és felrobbantotta volna a Citadelt, aminek hatására elpusztul a Föld és vele együtt a Reaperek is. A harmadik opció pedig a Synthesis lett volna, amiben egyesültek volna a gépi és organikus létformák. A végjátékban pedig egy asari anyuka a lányának egy dombon ülve arról mesélt volna, hogy ők már az asari fajnak másféle képviselői, már nem olyanok, mint a régiek. Majd zárásként elmesélte volna, hogyan mentett meg mindenkit Shepard a Reaperektől.

8 komment - szólj hozzá!