A Gothic 2 szerintem a sorozat legjobban sikerült darabja. Az első rész még nem volt kellően kiforrott, a harmadik pedig már túlságosan elmozdúlt a közízlés felé. A negyedik részt, amit már más csapat készített inkább ne is említsük…

A játék 2002 ben készűlt a német PiranhaBytes gondozásában. Annak ellenére, hogy közel 11 éves már, a grafikája még most is kellemes, amolyan időtálló, mint példáúl a wow grafikája. A német fejlesztés észrevehető a játék hangulatán. Üditően más, mint a megszokott.

A világ komor és nyomasztó de korántsem hasonlítanám egy dark fantasyhoz. Amolyan kellemesen nyomasztó a legjobb szó rá, hogy gothicos :D, mivel valóban valahogy egyedi és más mint a többi játékban. A környezetet leginkább úgy lehetne leírni, hogy vegyük egyrészt a középkori Németoszág építészetét és vegyítsük ezt Anglia időjárásával. A játékos sötét várfalakkal, tipikus gótikus német házakkal fog találkozni, úgy hogy szinte folyamatosan köd van és esik, ez adja meg a játék alaphangulatát.

A játék főszereplője az első rész névtelen hőse aki újból elindúl megmenteni a világot. A fősztori tehát nem túl eredeti de nem is ez a játék lényege, a mellékküldetések a hangulat és a kidolgozott élővilág bőven kárpótol érte.

Kezdetben, más szerepjátékokhoz mérten borzasztóan gyengék vagyunk. Értem ez alatt, hogy a legutolsó bandita vagy kapával hadonászó paraszt is megizzaszthatja főhösünket. A megbecsülésünk is ezzel arányos. A játék ugyanis reagál rá, hogy éppen milyen társadalmi pozicióba jutottunk el. Kezdetben még az egyszerű földműves munkára sem alkalmas főhösünk. Így hát napszámosként gyűjthetünk répát a helyi parasztoknak.

Khoronisba, a városba jutva aztán szépen lassan felküzdhetjük magunkat a ranglétrán. Rátermetségünk bizonyítása után beállhatunk valamelyik helyi mesterhez inasnak, s így a város megbecsült polgárává válhatunk. Ez a folyamat sem túl gyors de épp ezért életszerű, mint maga az egész játék. A városban zajlik az élet, a kovács kardokat készít, a helyi asztalos fát fűrészel és butorokat készít. Néhányan éppen levest vagy húst sütnek amiket mi is mind megtehetünk. A milicisták járőröznek vagy épp gyakorlatoznak. Esténként megtelnek a kocsmák és mindenki elfogyasztja jól megérdemelt esti italát. Ugyanakkor nem csak a városban, a környező földeken is zajlik az élet. A parasztok aratnak és a földeken dolgoznak. Vagy épp a tabortűz mellett ülnek és lanton játszanak. Ezek a kis apróságok nagyban segítik a beleélést. Fontos még, hogy itt minden egyes npc-nek, beleértve a főhöst is van hangja. A párbeszédek során nem csak némán merdnek egymásra hanem tényleg beszélnek is.

Az élő lélegző város és környező földek mellett kiemelkedő még az élővilág ábrázolása is. Kalandozásaink során számtalan “szörnyel” fogunk találkozni. Mindegyik kellően érdekes és kinézetében is passzol a játék stílusához. “Realisztikus” szerepjáték lévén ezeket megölve nem fogunk aranyérméket vagy órisái kardokat találni csak a nyers húsukat tudjuk felhasználni, illetve ezt megsütve megenni, vagy megfelelő technikákat megtanulva megnyúzhatjuk őket, fogukat, körmüket eladhatjuk. De nem csak ebben mutatkozik meg a játék életszerűsége. A velünk öszzetalálkozó állatok nem fognak rögtön ránk támadni. Először csak észrevesznek minket, felmérnek majd megprbálnak elijeszteni, hangokat kiadva vagy fenyegető pozicíót felvéve. Ha ez sem rettent el minket csak akkor támadnak ránk. Nem fogunk tehát Skyrim féle szuperaggresszív állatokkal találkozni, ahol minden farkas úgy viselkedik, mintha veszett lenne és két hete nem evett volna. Ugyanakkor az állatok egymásra is vadásznak, némelyek falkában élnek, mások egyedül. Illetve a dögevést is megfigyelhetjük ha néhány ragadozó érdemesebbnek látja az álltalunk megölt vadat megenni mint minket üldözni.

A játék kezdetén nincsen semilyen kasztunk. Így feltérképezhetjük kicsit a világot és eldönthetjük, hogy zsoldosként, lovagként, vagy tűzmágusként kívánunk érvényesülni. Ezen döntésünk azonban végleges. Ha az egyik mellett letettünk voksunkat utánna a másik kettő út már lezárúlt elöttünk. Ezzel persze elesünk attól, hogy egy végigjátszásra minden céh küldetését végigjátszuk mint pl. az Oblivionban de nagyban segíti a beleélést. A világ ugyanis reagálni fog rá, hogy hogyan döntöttünk. Illetve a játékban páncélt jóformán csak az álltalunk választott céhben kapunk így ugyanazt fogjuk hordani mint társaink, ezzel is segítve az összetartozás érzését.

A zsoldosok

Ők Ohnar a lázadó földbirtokos emberei, illetve régi társaink a börtönkolóniából. Vezérük Lee, a király egykori legtehetségesebb tábornoka, akit törbe csaltak, a börtönkolóniába zártak és most fő célja, hogy bosszút álljon sérelmein. Ahhoz, hogy soraikba kerüljünk ki kell vívnunk a tiszteletüket. Ők amolyan ki ki a maga ura elvét valló emberek. A városban nem örvendenek túl nagy megbecsülésnek így ha ezt az utat választjuk mi sem fogunk. Ezt kárpotlja, hogy találni itt azért néhány igazán rendes fickót és régi barátot. Soraikból a sárkányok eljövetelével sárkányvadásznak állhatunk.

Lovagok

Ők a király katonái. Innos a tűz és az emberiség istenének harcosai. Vezérük Lord Hagen aki ideiglenesen a város irányítója is. Általánosan megbecsült és tisztelt harcosok. Az orkok ellen küzdenek és ezt karddal és mágiával felvértezve teszik. Ahhoz, hogy soraikba kerüljünk először be kell állni a helyi miliciába ahol rengeteg gályázás után, megmutatva rátermettségünket végre soraikba találhatjuk magunkat.

Tűzmágusok

Ők Innos kiválasztott papjai. Ehhez méltóan is viselkednek és legtöbbjük le is néz minden hétköznapi halandót. Ugyanakkor általános tiszteletnek örvendenek, ez a játékban is megfigyelhető. Ha ezt az utat választjuk senki nem mer majd dirigálni (na jó legfeljebb a felüljáróinkat). Némely kereskedő elnézést kér szerény portékájáért míg a kaput örző lovag bocsánatot kér mert meg mert állítani. Soraikba úgy kerülhetünk, ha a kolostori életet választjuk. Itt tanítványként kell szolgálnunk majd a tűz próbáját kiálva beállhatunk közéjük.

A gothic 2 tehát szerintem remek választás a szerepjátékok kedvelőinek egy kis nyári kikapcsolódásra. Azonban ajánlom mindenkinek aki csak most ismerkedik a játékkal, hogy azt mindenképpen a Night of the Raven kiegészítő nélkül kezdje. Ez ugyanis nagyban megváltoztatja a játék elejét. Amellett, hogy kezdettől fogva kicsit más élményt ad a játék, amolyan brutal fokozatként is funkciónál amivel tényleg csak a gothic fanoknak érdemes szenvedni.

Üdvözlettel: Bálint