A Brothers A Tale of Two Sons ez év szeptember harmadikán érkezett. Pont jókor hiszen ilyenkor még nem indul be igazán az egyetemi hajtás és van ideje az embernek egy kicsit kockulgatni. Ekkoriban az Outlast nevű horror játékkal játszottam és egy álmatlan éjszaka után egy nyugis-kellemes játékot keresve akadtam az alábbi alkotásra.

A történet során két fiút fogunk irányítani akik felkerekednek egy mesebeli világban, hogy beteg apjuknak gyógyfüvet hozzanak. Azért is merem írni, hogy mesebeli világban történik mindez, mivel a világ valóban olyan mintha egy Grimm mese kellős közepébe csöppennénk. A képi világ is amolyan "mesés". A játék egészen színes és rajzolt stílussal dolgozik, ami nekem általában nem nagy kedvencem de itt remek választásnak bizonyult.

A tájon látszódik a készítők szeretete a játék iránt. Miközben haladunk előre minden egyes táj olyan szépen van kidolgozva, hogy azt akár egy festményként is el tudnánk képzelni a szobánk falán. A változatosság pedig csak rátesz minderre még egy lapáttal. Megfordulunk középkori városokban, jégmezőkön, sötét erdőkben és a kedvenc helyemen ami egy csata helyszíne volt. Ezt a csatát pedig hatalmas óriások vívták, akiknek holtestjei árnyékában járni egészen különleges érzés.

Bár a környezetet színesnek és mesebelinek írtam le mégis érződik a játék hangulatán valami szomorúság. Nehéz lenne ezt szavakba önteni de játék közben azt hiszem ti is észreveszitek majd. Ez a kontraszt pedig igazán egyedi hangulatot ad a játéknak.

Kalandunk során egyszerre fogjuk irányítani mindkét testvért. Pc-n ez nekem először kényelmetlen volt de azért meg lehet szokni. Harcolni és gyilkolászni természetesen nem fogunk. Ez a játék szerencsére nem erről szól. Nagyrészt egyszerű ügyességi és logikai feladatokat fogunk megoldani. Egyikből sem túlzottan bonyolultakat, így aki nem nagy mestere valamelyiknek annak sem kell megijednie.

A történet egész egyszerű de nem éreztem azt, hogy többre vágynék. A végén szerintem mindenki úgy fogja érezni, hogy megérte az a 2-3 óra amit a játékkal töltött. Magáról a világról csak kevés információt tudunk meg. Inkább csak találgathatunk, hogy milyen is ez a világ, amikor csaták helyszínén vagy városokban esetleg elhagyatott vidékeken vezet az utunk. Nekem személy szerint ez is nagyon tetszett, hiszen annyi minden vesz minket körül, hogy óhatatlanul is beindul a fantáziánk, vajon mi történhetett itt? Közben pedig érdekesen titokzatos marad ez az ismeretlen világ.

A párbeszédek egész különösen zajlanak. A megfelelő szót nem is találom rá de a szereplők nem konkrét értelmes szavakkal kommunikálnak, inkább testbeszédükkel fejezik ki magukat és mi is így érthetjük meg a történet alakulását.

A címben is hangsúlyos, hogy két testvérről van szó. Ez a játék egyik fő erőssége is, a testvéri szeretet és összetartás bemutatása. Annak ellenére, vagy lehet épp azért, hogy a  szereplők nem értelmes szavakat használva kommunikálnak, remekül ábrázolja a testvérek kapcsolatát.

Aki tehát egy könnyed délutáni kikapcsolódásra vágyik és közben szeretne egy igazán egyedi hangulatú és képi világú játékkal játszani nem fog csalódni.

Búcsúzóul ajánlom figyelmetekbe a játék zenéjét. Ennek meghallgatás ugyanis ezer szónál is többet ér a hangulat bemutatására.

Üdvözlettel: Bálint!