A minap jelentették be az új Need for Speedet, mely nagyjából a két Underground-epizód életérzését próbálja visszahozni. Bennem is felsejlett a 2004-es Underground 2, melyből meg is néztem pár videót és elolvastam egy-két cikket nosztalgiázásként. Nos, a nagy visszaemlékezés odáig fajult, hogy végül azt vettem észre, hogy nyitom a tokot és telepítem a játékot. Gondoltam az élményeimet megosztom veletek egy blogban.
A címet nem csak a nosztalgiázás miatt vettem elő, hanem kíváncsi voltam mennyire változott meg az évek során. Eltelt több, mint 10 év a megjelenése óta, és azóta nagyot fordult a játékipar, így érdeklődve vártam hogyan tud megfelelni a 2015-ös elvárásoknak. Emellett az Underground 2 első kipróbálásakor mindössze 12 éves voltam, így kíváncsi voltam arra is, hogy mennyire lesz más élmény felnőtt(ebb) fejjel belekezdeni.
Megmondom őszintén a klasszikus „Challange Everything”-es EA-logó után azért még fenntartásaim voltak, mivel mostanában több régebbi játékot is újrajátszottam. Köztük volt a 2005-ös Most Wanted és a 2006-os Carbon is, melyek véleményem szerint nem öregedtek valami jól. Az irányítást nehézkesnek és dobozszerűnek találtam, és a játékmechanikával sem voltam teljesen kibékülve. Tudtam, hogy az Underground 2 sem áll tőlük messze, és itt is valami hasonlóra számítottam, de végül kellemesen csalódtam.
A mai szemmel már borzalmas minőségű bevezető videók után felbukkan a máig használatos „PRESS ENTER” képernyő és felcsendül a... te jó ég! Tudtam, hogy ott lesz és vártam is, de nem hittem, hogy ekkora élmény lesz újra visszahallani a legjobb NFS-betétdalt. Snoop Dogg The Doors feldolgozása mindent visz, és megkockáztatom, hogy a játéktörténelem egyik legjobb főcímdalát kaptuk meg akkor. No, de haladjunk tovább, irány a menü és a beállítások. Szerencsére a játék könnyen megbirkózik az Xbox 360-as kontrollerrel, annak ellenére, hogy akkoriban még nem is létezett. Ezután jöhet a kampány, mely történetet is kapott. A sztori nem egy nagy cucc, de szerencsére nem sok vizet zavar, és a képregényes átvezetők is elnyomhatóak.
A szövegelés után a kezünkbe kapjuk az irányítást és mehet a móka. Elsőre feltűnik, hogy a játék nagyon jól kezeli az Xboxos kontrollert. Ez azért is meglepő, mert a később Most Wanted és Carbon problémázott kicsit vele, pedig fordítva vártam volna. A következő meglepetés, hogy az autó irányítása nagyon jó. A későbbi epizódokban sokkal természetellenesebb az autók vezethetősége, itt még teljesen korrekt élményt nyújt. Kell fékezni (még ha nem is sokat) és a kigyorsítás is működik.
Nem fogom ellőni azt a frázist, hogy a grafika még mai szemmel is szép, de azért jól öregedett az NFSU2, és nem ronda. A textúrák egész élesnek tűnnek, emellett a pályatervezők jól elrejtették a kevésbé kidolgozott részeket. A játékban egy-két új effekt is volt a számomra, mivel a megjelenésekor csak DX8-as VGA-val rendelkeztem, emiatt pedig butítva kellett játszanom. Ma már természetesen még egy mikrohullámú sütőn is 60 fps-sel száguld az Underground 2, ami egyébként jót is tesz a sebességérzetnek.
A szabadon bejárható város játékelem itt debütált elsőre a sorozatban, így még egy kicsit kiforratlan volt. Ma már a játékok megpróbálják feltölteni a nyitott világot, itt azonban még inkább csak egy nagyra nőtt díszletnek tűnt. Ennek ellenére a fejlesztők remek munkát végeztek, amikor megalkották a Los Angeles-szerű Bayview-ot. A város remek hely a versenyzéshez, de emellett változatos is, és kellően elütnek egymástól a különböző negyedek. A különféle boltok - ahol tuningolhatjuk a járgányunkat – nincsenek feltűntetve a térképen, hanem nekünk kell a táblák alapján megtalálni őket. Ez tetszett, hiszen a játékost ösztönzi a felfedezésre.
Ha már tuningolás: a 2003-as Underground után a folytatásban is visszatért az autók átalakítása. Később a funkció több NFS-epizódban is fel-felbukkant, de a sok fejlesztés ellenére számomra mindig is ebben a részben nyújtotta a legnagyobb élményt. Rengeteg lehetőség, és ahány játékos annyi féle autó. Meglepő módon, itt még egy versenypályára is kiküldhettünk tesztelni a munkák gyümölcsét, bár szerintem ennyire azért nem volt mély a teljesítmény tuningolás.
A játéknak természetesen vannak negatívumai is. A menüben való mozgolódás például egy kissé nehézkes, és nem is valami átlátható. Számomra nagyon idegesítő volt az SMS-rendszer, mivel az első egy órában közel 100-150 szöveges üzenetet kaptam a különféle karakterektől és boltokról. Értelmetlen és felesleges macera az egész. Anno többen felhozták a rendőrök hiányát is problémaként, de a következő részben ezt is elhozták a fejlesztők.
Haladjunk a konklúzió fele, mert így is többet írtam, mint szerettem volna. Az NFSU 2 közel 11 éves játék, de az elemeinek nagy része még ma is felhasználható lenne. Az autók irányítása, a játékmechanika és a versenytípusok 2015-ben is megállják a helyüket. Egy esetleges szellemi örökös rengeteg elemet átemelhetne, természetesen modernizálva. Fogalmam sincs, hogy mire készül a Ghost Games az új NFS-sel kapcsolatban, remélem ők is hasonló következtetésre jutottak. :)
A másik, hogy nekem mindig furcsa volt, hogy az egyik induló autó magasan a legjobb. A 86-os Toyota Corolla. Ez reagált legjobban a tuningra és ez volt a legfordulékonyabb. Olyan kanyarokat lehetett vele padlógázzal tisztán bevenni, amit az összes többivel csak mandínerből. Végsebességre pedig talán csak a Nissan Skyline volt gyorsabb nála (mindkettőt fullosra tuningolva).
Kíváncsi leszek a rebootra, bár nem értem hogy lehet egy autós címet rebootolni. Eleve a teaserben a játékra tipikusan illő dolgokat láthattunk – tuning, éjszaka, zsaruk. Vagyis a játék lényege. Szerintem felesleges reboot szóval dobálózni, na de ők tudják. :-)
Van terv rá, hogy folytatódjon, kiderül mi lesz belőle.
én is a következő epizód végett érzem, hogy elő kellene vennem újra.Még én sem tudtam teljes pompájában élvezni a játékot sosem és nagyjából hasonló korban is voltam, mikor játszottam vele. régen pedig a legutolsó és borzalmas játékkal is napokat el tudtam lenni. szóval rá kellene pillantanom most már.
Jó beszámoló lett!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.