#29: Nemrossz, de ez nekem már túl Dupstep :D

#24: Akkor gondolom neked az ilyen megnyugtató,chilles dubstep számok jönnek be.Ezt ajánlom hallgasd meg,nekem az egyik kedvencem :)

Flux Pavilion - The Scientist

http://www.youtube.com/watch?v=fh5yJG7No3w

#27: Ez egy remek oldal, köszönöm :)

Még egy kis érdekesség ami valószínűleg tetszeni fog meg másoknak is:
http://mapofmetal.com/#/home

Hiába ismerem meg szerettem az itt példáknak felhozott előadókat simán órákat töltöttem el eleinte :))

Nevedről helyből ez a szám jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qNDknB7UpFo :) régen nagy kedvenceim voltak, még most is szeretem de már rég felpuhultam zeneileg. Két X után az ember sokkal inkább megnyílik, már nem divat utálni a komoly zenét sem, Én nagyon megszerettem. Továbbá megszerettem a jazz-t és sok olyan műfajban is találok olyan előadókat, dalokat amiket régen már csak elvből nem hallgattam volna. Ilyen nekem a rap és az igényes elektronikus zene.

#16: Köszönöm :)
Örülök neki, hogy a rockzene segített neked, és azóta jobban érzed magad :)

#15: Köszönöm :)
Van Dubstep ami tetszik, csak nem a populáris kategória. Pl Lindsey Stirling hegedűjátéka alatt egészen elvarázsolja az embert, vagy amit én lelazításnak szoktam hazafelé hallgatni néha az a Mit Eden - Still Alive.
De ahhoz, hogy hozamosabb ideig hallgassam, nekem nagyon egysíkú a Dupstep.

#19: Teljesen egyetértek :)
Ezért is jó, ha az ember nyitott más stílusokra. Anyának például a mai napig felfoghatatlan, hogy én Sylosisra hogyan tudok elaludni úgyanúgy mint Beethovenre. :)

Jó látni ezeket a Hsz-eket :)

A komoly zenét én is nagyon szeretem. Engem leginkább Beethoven és Vivaldi munkásságai ragadtak magukkal. A Pastorale és a Négy évszak nekem olyan, hogy bármikor végighallgatom, mert egy hihetetlen érzést keltenek bennem. A Holdfény szonáta pedig... Leírhatatlan. körülbelül a másoidk dallámnál máris magával ragad, és repít. Az egész testemben, és lélekben is érzem ezt a számot.

#16: Nagyon érdekes hsz.
"A zene számomra már nem zene, hanem életérzés, amiből nem akarok szabadulni."
ezzel én is így vagyok. Én is voltam nagy rock, metál rajongó is. Számomra a zene olyan, hogy a hangulatomnak megfelelően hallgatom a különböző stílusokból a kedvenceimet. A zene elgondolkodtat, ezért segít sok mindenre rájönni, gondolatokat ébreszt, segít a dolgok mögé látni, tisztán látni, sokat lehet így tanulni. De rengeteg erőt is ad, inspirál, vagy éppen ellazít. Mindig azt a stílust, és annak legjobb előadóit hallgatom, amire éppen szükségem van ezek közül.

Ez egy remek blog lett, mellesleg.
Én is úgy vagyok vele, hogy a "nehezebben emészthető" kategória a favorit.
2010 márciusa fontos időszak nekem. Emlékszem, kórházban feküdtem, és a lejátszómon nem volt más, csak pár véletlenszerűen felrakott szám, vegyes műfajok. Volt közte valami aktuális marhaság, valami Gríndéj, meg nem is tudom már... naponta nem is tudom, hányszor ment végig ez a tracklist, na de nem is ez a lényeg :) A számok közt volt valami Bat Country - emlékszem, eleinte csak a vállamat vonogattam, de aztán végighallgattam egyszer, kétszer, harmadszor is... és akkor jöttem rá, hogy mostantól szarni fogok az egész pop műfajra, és nem érdekel, mi mennyire népszerű - március 15-i, fincsi kórházi Forma-1 nézés közben lettem rocker :)
Azóta megváltozott az életem. Igen, gyökerestül. Sokkal másabb lettem lelkileg. Azt hiszem, erősebb. Lényeg, hogy furcsa érzés. érzés, ami azóta sem enged. Amitől lúdbőrözik a hátam, ha éppen eksztázisban érzem magam, vagy amibe beletemetkezhetek, ha szar napom volt és rossz a kedvem. De nem, nem lettem sátánista, nem lettem tőle hörgő vadállat. Hanem JOBB ember lettem. Magabiztosabb. és ki hinné el, hogy megtanultam értékelni a család és a barátok létezését, pusztán a rock/metál hatására, amíg át nem élte mindezt? Hogy a zene gyógyszer a léleknek?
De hogy konkrétan meg is mondjam, hogyan gondlom ezt: 2010 óta (már pont 4 éve!) vagyok Avenged Sevenfold rajongó, az ominózus Bat Country szerzőinek fanatikusa. Olyan ez, mint egy álom, melyből nem akarok felkelni, de nem is érdemes. A rajongók, itt Mo.-n, de még az egész világon, olyan, mint egy nagy család, barátok, holott nem is ismerjük egymást, mégis van, ami összehoz minket. De nem kívánok hosszú interpellációt írni erről, ha valaki esetleg átélte, biztos tudja, miről beszélek.
De hogy mit köszönhetek a metálnak? Széles látókört, és hogy olvassak a sorok között. Ez nem poptermék, aminek csak vidámságról vagy egy nyálas szakításról kell szólnia. A témák száma végtelen, és kemény számot BÁRMIRŐL lehet írni. És igen, lehet, hogy mind drogoznak, alkoholizálnak, csúnya rossz vaddisznók, de kibaszott zsenik, és nem egy kanál tejszín intelligenciájához igazítva fejtik ki mondanivalójukat. Ráadásul, még zeneszerzőnek sem utolsók, ők írják a számaikat, nem csak valamit előadnak, amit a szájukba tömtek. Aham, műveletlen senkiházi parasztok.
Négy éve már nem vagyok képes belehallgatni a popba. A rap meg olyan szinten nem érdekel... valahol az is egy kaptafára íródik, bánatos vagyok oszt majd összeszarok pár rímet és ki"éneklem" magamból stílus. Négy éve képes vagyok felismerni, hogy minden ördögben rejtőzik egy angyal - mert bár van, aki ordít, de ugyanakkor egy másik dalban érzelmesen szólaltat meg sorokat, melyek a mindennapokról írnak megdöbbentően természetesen és ami lényeg, nem nyálasan.
De még ha azt mondom, hogy változatossága miatt szeretem a metál műfaját, még az sem lenne elég, habár helytálló. Rám BENYOMÁSt tett a műfaj, és érzelmileg hat. Számomra egy új szintre emelte a zenét, és ezért mindenképpen jelképes "köszönettel" tartozom neki ;) Ahogyan ez a blog is mondja: ez a zene szeretete számomra.
Ezen kívül még kifejezetten szeretem a klasszikus/komolyzenét. Ami kétségtelenül a zene csúcsa. Valószínűleg ezért kedvelem a metált is, mert az alapvetően a klasszikus zenéből táplálkozik. Példának okáért, az általam olyannyira szeretett a7x is rengeteg klasszikus zene-betétet rak a számaiba, hát gondolhatjátok, ájulás megy ezerrel. Két kedvenc műfajom, na ne már!
De ha még mindig nem hinné el valaki, hogy más ember lettem. Csak pusztán a Sevenfold hatására kezdtem el gitározni is... megérte? Megérte.
De nem csak eme egy banda az, aki hozzájárult ahhoz, hogy szeressem és BEFOGADJAM a zenét. Azért írom pont őket, mert személyesen ők jelentenek a legtöbbet - és mert jogtalanul és oktalanul sokat szidják őket. De én mégis szeretem őket, jóllehet valóban nem tökéletesek, ezt tudom, de már ott tartok, ezt kapásból megbocsátom nekik. De írhatnám még a Metallicát, a Bullet for my Valentine-t, Disturbed-öt, Dope-ot, Green Day-t, Sum 41-t (mondjuk az más műfaj, de számomra jelentős), Iron Maident, Slipknotot, Ennio Morriconét, John Williamst, Hans Zimmert, és még ki tudja, mennyi "szemetet", amit e négy év alatt hallgattam unásig.
A zene számomra már nem zene, hanem életérzés, amiből nem akarok szabadulni. Megváltozott az életem, és azért a 2010-es márciusért örökké hálás vagyok, hogy így történt.

Lehet, kicsit elfogult és fellengzős írás volt, és kicsit kusza, de sokat jelent nekem, hogy legalább kiírhattam magamból mindezt.

Medium for president!

"
Viszont a Rap műfaj előadójának néhány számát is szívesen meghallgatom. A magyar terület reflektorfényben vergődő véglényeit nem is említem, mert azt amit ők zenének gúnyolva produkálnak és ami még ennél is borzalmasabb, ezrek hallgatnak, ékes bizonyítéka, a magyar hallgatóság igénytelenségének. A rímeket távolról sem ismerő alpári ketrecállatok egy valódi sorscsapást jelentenek a zenei világra. Mert aki ezeket fiatalon hallgatja, azt hiheti, hogy ez is zene, pedig távolról sem."

Ez...szívemből szóltál :D a magyar rapperek többsége ilyen,egyedül ami magyar, rappelnek benne és jó is az a Punnany Massif,de az örök favorit :D a külföldi rappel nincs bajom,Eminemet pl. bírom.

Én az egésszel úgy vagyok hogy mindent meghallgatok ami tetszik,de leginkább Rock/Metalt(folk metal a favorit),de hallgatok dubstepet,drum and basst és néhány house számot is.Amihez épp kedvem van.Dubstep is olyan dolog hogy biztosan tudnék olyat mutatni ami tetszene,csak a számok többsége egy igénytelen sz*r és sokan ezt találják meg elsőként,aztán elítélik az egész műfajt.Egyébként ismét egy nagyon jó blog lett,köszönjük! :)

#7: Ezt én a gyakorlatban szoktam alkalmazni. Ha nagyon sokat játszom egy játékkal, akkor elkezd unalmas lenni az eredeti zenéje (vagy eleve nem is tetszik)és készítek direkt a játékhoz válogatást olyan zenékből, amiket utána hallgatok alatta, miközben játszom vele. Csak egy példa: a Dead Island zömében ACDC volt a saját válogatásomban, mert szerintem az illik a játékhoz, de volt benne egy kis Prodigy is (voodoo people), és hasonlóak :)

Metallica és Slayer :D Micsoda ízlés, körülbelül én is így vagyok. Mondjuk szerintem az ...And justice for all zseniális lett, a maga hibáival együtt is, nekem utána szűnt meg a Metallica, maximum a Black Album. Többire rá sem bírok nézni! :)
Mondjuk én nem nagyon nyitok más felé, a rap nem az én világom, bár értem az üzenetét (a legtöbbnek).
Pop pedig... Néhány már undorítóan monoton, egyhangú, semleges.

#2: MI lenne ha játszanánk egy játékot, ha már ez egy gamer oldal és mindannyian szeretjük a zenét? Írj egy járékot és keress egy hozzá illő zenét. (természetesen nem az OST-ből) Mondjuk...

Metro 2033-Orden Ogan- The things we belive in
http://www.youtube.com/watch?v=Ir_BVxBz5do

Kivácsi lennék ki mivel rukkol elő!

Én maradok az eredetiknél, ez a kettő vitte a prímet:
http://www.youtube.com/watch?v=iAO7_GryWTM

http://www.youtube.com/watch?v=nogNV13TA-A


Ezt meg csak azért mert három a magyar igazság:
http://www.youtube.com/watch?v=55ls_ydHstU

#2: Az Ensiferum a kedvenc nálam jó az izlésed ;)
Bár nekem az iron a kedvenc:)

#3: így voltam vele én is :) órákig lehetne sorolni, a remek zenészeket.

Jó volt olvasni ezt a kis blogot :) Sok mindent én is pont úgy gondolok, ahogyan te is leírtad. De találtam a blogban olyan előadókat, zenészeket, akik az én személyes kedvenceim is: Jean-Michel Jarre, Mike Oldfield. A Rock műfajban nekem is kedvenc volt a Metallica anno, de az Iron Maiden is. A Jazz műfajt pedig én is nagyon kedvelem. Persze van még sok ezeken kívül, amiket nagyon szeretek, de lenne vagy 10 oldal felsorolni, így inkább ezt most nem teszem :)

Tyr ami nálam messze viszi a pálmát :)
Egyszerűen imádom a hangját, és nagyon jól összehangolják az egészet. A legjobbaka mégis azok amikor az anyanyelvén énekel.
Az Ensiferum és az Amon Amarth már hangulatfügőbb, Amarthból inkább az újabbak, mert a régiek még túl Death hangzásúak nekem. Az új albumok, kezdve a With Oden On Our Side -al. Onnantól már igazán jó számok születtek.
Az Ensiferum pedig főleg akkor jó, ha dühös vagyok, lazuláshoz, meg a Victory Song még mindig favorit :)

A master of puppets tényleg jóra sikeredett mai napig imádom bár nem vagyok nagy Metallica fan.
A magyar Rap számok...sajnos hallom őket a suliban és hányingergerjesztő az egész pf...Nálam az örök favorit a folk/viking metal:)