Metal Slug



A cím olvasása után az Arcade korszak hősei és kedvelői széles mosollyal az arcukon üdvözlik régen látott barátjukat. (FrankBlack szerintem a címet olvasva éppen a feltörő érzelmekkel küzd :) ) Aki ismeri a sorozatot az tudja, hogy három szóban le lehet írni. Humor, Akció,Szórakozás. A kis kétdimenziós világ olyan atmoszférát teremtett, hogy teljesen beszippantotta az embert az első másodpercek után. Emlékszem kölyökként mennyit rimánkodtam, míg kisírtam annyi aprót amennyivel neki tudtam esni.

Japán barátaink valószínűleg nem is sejtették, mit teremtettek 1996 áprilisában. Azok a szerencsések, akik már akkor elég nagyok voltak, hogy felérjék az Arcade gépek kontroll paneljét feledhetetlen élményekkel gazdagodtak. Egy sima 2 dimenziós lövöldéről van szó. Mégis milliók rajonganak érte a mai napig. Miért? Nos, a képlet egyszerű. Mi vagyunk a hősök, és megmentünk mindenkit mindenkitől. Viszont ezt egészen egyedi humorral fűszerezve tesszük. A főhősök egész lénye vicces. Ahogy bohóckodnak, ha pár pillanatig éppen nem mozgunk, vagy ha kiállunk egy platform peremére. Vagy egyszerűen csak sok pontot gyűjtöttünk rövid időn belül.



A játékok látványvilága sokat fejlődött, de keveset változott. Ez adja meg a retró hangulatot, úgy, hogy közben korhű grafikával van dolgunk. Minden viccesen néz ki. Az ellenség visítani kezd, ha meglátja hőseinket. A szemük kiugrik a helyéről és visítva szaladnak, vagy erősítésért rimánkodnak. A zenék nagyon találóak mindegyik részhez, a 80 évek akciófilmjeiben hallhatunk hasonlókat. A hangok pedig tökéletesen illenek a játékhoz. A lövés vagy a robbanás hangja, mind mind a játék humorát táplálja, akár a pontgyűjtés. Miért is kapunk pontokat? Gyakorlatilag mindenért. Sirályért, babkonzervért, banánért, rákokért, drágakövekért. Ezeket ha elég szorgalmasan gyűjtjük a játék végén felkerülhetünk a dicsőségfalra. Vagyis a Toplistára. 3 karakteres nevünk ott fogja fennen hirdetni, hogy tehetségünk messze mások felé emel... Körülbelül 2 napig, amíg nem jön egy újabb önjelölt Rambó. De ez így van jól. Ez éltette az Arcade játékokat. A verseny.

Ahogyan ez a kép is bizonyítja nem kis büszkeség tölti el az embert, amikor egy toplistát az ő három karakteres azonosítója ural. Emlékszem gyerekként órákat lógtunk az ilyen és ehhez hasonló gépek előtt. Ahogy pénzünk engedte játszottunk, vagy drukkoltunk egymásnak. Elég komoly verseny volt, néha csak pár hadifoglyon múlt, hogy ki lett az első. Itt ugyanis ez is pontot ért. A játék számolta, hányat mentünk meg, és mindegyik adott nekünk valamit. Erősebb fegyvert, életet, pontot. Vagy ha egészen nehezen látható helyen volt valami extrát. Például az egyik Songokut megszégyenítve segíti utunkat Kamehame támadások sorozatával. Vagy egy kedves üzletember éppen egy villámokat szóró távirányítású felhőt ad nekünk. Vagy csak szimplán találunk egy gépfegyveres majmot. Esetleg újra összefutunk az UFo Hitlerrel.



Mindegyik játék álltalábban 5-6 pályából állt. Ezek a pályák elég változatosak voltak. Én a játék grafikáját is nagyon szeretem, de a háttér vagy a környezet néha már már művészeti szintet ütött meg. Mindegyik résznek vagy egy fő története, amit a pályák során játszunk végig. Űrlény támadás, világuralmi kísérlet, gonosz szekta. Szórakoztatót és vidám. Egy régebbi írásomban már kifejtettem, hogy nekem mennyire fontos a boldog végkifejlet. Ez itt tökéletesen megvan. Mindig megmentjük a világot. Viszont teljesen mindegy melyik részét vesszük elő, vagy, hogy hányadik pályát nézzük. Az egész sorozatról elmondható, hogy felhőtlen és örömmel teli szórakozást biztosít.




Aki eddig még nem próbálta volna, mindenképpen adjon neki egy esélyt. Ha tudsz, keríts egy játszótársat, mert ha ketten viszitek végig a móka sokkal jobb lesz. Mi nem is tudom tesómmal hányszor röhögtük ki a másikat, aztán sunyi tekintettel tűrtük, míg a másik röhög rajtunk. De a vége mindig ugyanaz lett. Mi győztünk, és őszinte örömmel néztünk össze a játékhoz hű, poénos befejezéseken.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


Web Counter