Fallout 3
Aki csak
egy kicsit is a stempunk szerelmese, annak nem kell bemutatnom a sorozat 3.
darabját. De akinek semmit nem mond a cím, annak itt egy kis gyorstalpaló.
1997
Az interplay Entertainment megalkotta azt, amiről maximum álmodozni mertek. Egy
olyan sorozatot, amiért közel 20 év elteltével milliók rajonganak, és egy
játékot, amit (megfelelő toleranciával a korára tekintettel) a mai napig
bármikor elő lehet venni.
A történet ott kezdődik, hogy az emberi hülyeség végül beteljesedik, és hanyag eleganciával
szinte kiírtjuk magunkat. Így van. Boldog boldogtalan atomot dobál a másikra,
mint gyerekek a hógolyót. Így a nukleáris holokauszt elől bunkerekbe menekü,l
aki csak teheti. Ezek a létesítmények szépen felszámozva vannak szétszórva
országszerte.
A sorozat sajátossága, hogy az 50. évek amerikai kultúrájából merít zeneileg,
hangulatilag, illetve a látványvilága egy az egyben ezt a kort hívja életre.
Már ami marad belőle...
A harmadik rész esetében 200 évvel vagyunk a nagy háború után, amikor is hősünk
világot... lámpát lát, és megszületik. Szó szerint. Tősgyökeres szerepjátékról
beszélünk, hát első lépésként megalkotjuk karakterünket. Ezen a téren túl sok
mindent nem produkál a játék, de a játékélmény határozott kárpótol. (különben
se értem miért tölt valaki órákat egy arc megformálásával, hogy utána órákon
keresztül egy hátat nézzen, no mindegy.)
Egészen totyogó korától követjük hősünk/hősnőnk fejlődését, a 101-es menedék óvó
falai között. Növekedésünk szó szerint tapasztalat, mivel itt tanuljuk meg a
játék alapjait. Engem nagyon megfogott ez a megvalósítás. Fantasztikus
hangulatot teremt.
Aztán,amikor betöltjük a tizenkilencet, elkezdődik az élet.
Fantasztikus
szabadságot adtak a játékban. Oda mész ahova akarsz, azt mentesz/ölsz meg akit
csak jólesik. Lehetsz a puszták réme, vagy a megmaradtak hőse. Elképesztő
mennyiségű tartom vár felfedezésre, és ha az ember nem sajnálja az időt, 100
órát lazán bele lehet ölni. Mellékküldetések, felfedezésre váró utak, házak,
menedékek, fészkek. Valamint, egy olyan fejlődési rendszert, ami nekem minden
játékból hiányzik mióta itt szerencsém volt hozzá.
Az adottságaink mellett képzettségeink vannak, ez sok helyen van így. Viszont
itt tényleg van értelme (majdnem mindennek). Például, a tudomány
képzettségünknek hasznát vesszük, mikor terminálokat akarunk feltörni, de egyes
küldetések során alternatív megoldást kínálhat, ha életre tudunk hívni egy őrrobot,
vagy megszerelni valamit. Orvoslással megállapítható a halál oka, vagy épp egy
bolondot szabadhatunk meg a falusiaktól.
A
párbeszédek remekül meg lettek írva, és szerencsére a szinkron is nagyon jól
sikerült. Tényleg nagy hangsúlyt kap a kommunikáció, ugyanis, ha magas
karizmával, és "villás"nyelvvel rendelkezünk, akkor egy teljes új
élményt kapunk a végigjátszás során, mert kikerülhető rengeteg rambózás.
Nyilván, van akit az életet, hogy darabokra lőjön, vágjon, szaggasson
mindenkit, de egy ilyen játékban szerintem ezt bőven elegendő azokon levezetni
akik amúgy is a bőrünkre pályáznak.
A harc különben nagyon szórakoztató. Egy egész vagon fegyver van a játékban, plusz,
építhetünk is egészen speckókat. Van egy ilyen célzó rendszerünk, amivel
szüntetethetjük a játékot, és nyugodtan, százalékosan megtervezhetjük, hogy
hogyan likvidáljuk az ellent. Ilyenkor kapunk egy lassított felvételt, ahol ha
elég erősek vagyunk, megcsodálhatjuk, mi jár felebarátunk fejében.
Választhatunk
mit preferálunk jobban. Pusztakéz, (kesztyű, boxer) kések, pengék, kardok,
kalapácsok, stukkerek, sörétesek, gépfegyverek, mesterlövész puskák, gránátok,
lézerfegyverek, atomvető... Ja. Lehet, hogy hülyén hangzik, de kevés dolog
annyira felemelő, mint egy bőrruhás fosztogatóra dobni egy mini atombombát. A
bűnös élvezet tiszta eszenciája. Szóval, a fegyverekre nem lehet panasz.
Pluszpont, hogy a motyónk használódik, szóval javítunk kell. Ezt kétféleképpen
tehetjük, vagy megjavíttatjuk, bár ez korántsem kifizetődő, vagy magunk
javítunk mindent. Megfelelő alapanyag és képzettség fejében máris helyrepofozzuk
kedvenc arc olvasztónkat, vagy energiapáncélunkat. Értelemszerűen, minél jobb
állapotban van egy fegyver, annál erősebb.
Kalandozásaink
során belebotlunk néha egészen hajmeresztő küldetésekbe, emberekbe. (amennyiben
igény van rá, a második szó szerint is érthető) Nyoma sincs a sablon
"mennyél idő, lőjé, gyere vissza, mennyé oda, lőjé" kategóriának.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek ismétlődő, vagy hasonló feladatok, de
minimális, ami bőven a hibahatár alatt van. Szerencsére a feladatok nagyobb
része kidolgozott, több irányból megközelíthető.
A világ nyitottsága tényleg eszméletlen. Nincsenek határok, órákat lehet
tölteni a játékban mielőtt felvennénk egyáltalán a főküldetés fonalát. Nagyon
sokat lehet bolyongani a pusztában. És szerintem itt jön ki a játék ereje.
Ugyanis ez, rohadt nyomasztó. Minden halott, de tényleg minden. Olyan szinten
lepusztult minden, hogy rá tud telepedni az emberre. Ami igazán nagy baj, hogy
őszinték vagyunk, egyáltalán nem lehetetlen egy ilyen jövőt magunk elé
képzelni. A felszín egyszerűen halott, mint a föld, amit szétdaraboltak.
Összességében,
ez a játék egy mestermunka. Beszippantja az embert, és nem ereszti. Mire észbe
kapnál, már fejből ismered a térképet, és vadul dúlod a szeméthalmokat alkatrészek
után, hogy tovább erősítsd magad. Fantasztikus atmoszféra, zseniális történet,
remek karakterek, jó szinkron. És a modokról még nem is beszéltünk, de ebbe ne
menjünk bele, mert hatszor ennyit lehetne írni, csak a modokról. Röviden, a
modok segítségével a játékot újjá varázsolhatjuk, sőt, felújíthatjuk. Néhány
telepítése után, szinte egy új játékot kapunk.
Ennyi lett volna az én kis bemutatóm, remélem a régi veteránok szívében
sikerült felpiszkálnom a nosztalgiát, illetve az újoncok némelyike is kedvet
kapott, és ad egy esélyt ennek a remek kalandnak. Hát rajta emberek, hív minket
a világvége!
"Csak a nuka cola ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot!"
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Hit Counter
u.i.
Ha látsz egy ilyet, fuss. Tényleg.
Commandos
Arx Fatalys
The Thing
Warcraft3
és persze a Morrowind.
Na meg a mai nap, munka közben a Shadowrun Returns-ról regélt, amit a meséi alapján rögtön megkedveltem. Neki mesélek folyamatosan a falloutról. Skyrim és Morrowind történeteket folyamatosan hallok tőle. Így biztosan tetszene neki is. Sajnos azonban, valamiért látott egy videót és az elundorította.
Ma is mondtam neki, hogy ne legyen előítéletes. Na meg hogy regisztráljon ide, hisz sok nagyszerű arc van itt.
Azt hiszem, holnap az első blog ez lesz, amit ajánlok majd neki.
Respect Clay... Ment a Like ;)
Ebből egy pólót simán el tudok képzelni :D
Nekem a Nv kimaradt, lehet egyszer teszek vele egy próbát.
A new vegasnak háromszor ugrottam neki, de képtelen voltam befejezni, mert érdektelen volt.
Míg a harmadik epizódban meg annyira szeretek jönni-menni, hogy kevésnek is érzem a tartalmat., pedig aztán nem az.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.