Claymen

Claymen

A gémer lelke 1. rész

Link másolása
Megmentő, mészáros, hős, hódító, megváltó, gyilkos, próféta, szent. Kicsit mindegyik, vagy talán egyik sem?

A játék szeretete velünk születik. Onnantól kezdve, hogy elménk képes ledönteni a valóság megtermett falait, lelkünk szabad és szárnyal. Így válunk lávaugró bajnokká, fejvadásszá, xy sztárfocistává (ebben a pillanatban már el is képzelted kivé).
Magunk mögött hagyjuk unalomig ismert valóságunkat, akár egy régi ruhát, és új világot keresünk, ami kielégíti kíváncsiságunkat, kalandvágyunkat, és eszközként használjuk fantáziánkat, akár egy fegyvert, hogy azzá váljunk, akik mindig is lenni akartunk, de soha nem leszünk. Legalábbis, a saját ruhánkban biztos nem.

Született álmodozó vagyok. Őrületbe tudom kergetni a környezetemet, hogy másodpercek alatt képes vagyok a gondolatim örvényén egy másik világba felkapaszkodni. Üveges tekintettel bámulni magam elé, mozdulatlanul. Persze, hiszen ami a szemem elé tárul, az pont nincs szem előtt. Ez gyerekkorunktól kezdve bennünk él. Mindannyiunkban. Csak sajnos, sokunkból a társadalom, az élet, mások, vagy pont mi magunk, kiöljük.
Sajnos  saját alantas természetünk miatt hasonlítani akarunk másokra, és ugyanilyen erővel, hogy mások hasonlítsanak ránk.

Ahogy növünk, csupán a testünk változik, a burok, ami a lelket, azt a valamit óvja, amit mi embernek hívunk. A burok megvéd minket, amitől módjában áll, akár egy erőpáncél. Viszont a legpusztítóbb, legveszélyesebb fegyver ellen tehetetlen. Még az atomot is képes felfogni a testünk, pár pillanatig óvni a lelket mielőtt porrá ég. Még a tiszta energiánál is van veszélyesebb. A szavak.

Semmi nem képes az embert olyan mértékben roncsolni, mint a szavak. Ezek ölik meg ugyanis a lelket. A lélek is kicsit olyan, mint a test. Meg kell tanulnia megvédenie magát. Sérül, zúzódik, törik, szakad. De nincs baj, míg összeforr. A gond akkor jön, ha feladja. Ha nem akar küzdeni, nem akar gyógyulni. Jó neki ott lent a porban, sötétben, csendben. Ha a lélek feladja, akkor vége mindennek. A test végzi tovább a dolgát, de nem több üres váznál feladatok és ösztönök nélkül. Kiég, kialszik a lángja, és csak egy darab üveg lesz, ami könnyen törik, mert belül már csak zörög.

Ezért kell óvni, vigyázni rá, és megvédeni mindentől, még magunktól is. Hiszen egyetlen ember sem árthat nekünk annyit, mint mi magunk, ha elménk, lelkünk ellen fordul. Vigyázni kell rá. Nincs másik. Van, aki úgy óvja, hogy elrejti, mások elhitetik vele, hogy elpusztíthatatlan.
Viszont, előbb vagy utóbb, rátalálnak, valamit saját szörnyű áron tanulja meg mi a különbség az elpusztíthatatlan és a sebezhetetlen között. A megoldás az, hogy edzeni kell. Fel kell készülni az életre, és le kell ülnünk, beszélni magunkkal, hogy mi a jó nekünk.

Én is a saját káromon tanultam meg mindezt, ahogy sokan mások. Sokszor törtem össze, néha, csak másokon múlott, hogy nem maradtam úgy. Ezt pontosan azért írom le, mert ilyenkor az ember úgy érzi, hogy mindennek vége, bárhová fordul minden sötét. Tudom, emlékszem rá, mennyire rohadt nehéz, de csak a fejet kell felemelni, azt is csak egy picit. És máris látni fogunk egy apró fénysugarat, ami felé újra elindulhatunk. Én is egy véletlenen bejegyzéstől kaptam évekkel ezelőtt erőt. Nem tudni kinek, mi használ ilyen időkben.

Szerintem, a játékok is ezt a folyamatot segítik, érősítik, egy plusz védvonalat adva nekünk. Itt most nem arra gondolok, hogy mennyi erő támad fel bennem azt olvasva, hogy :

"Jestem polski co kurwa, mid or FEED!"

Hanem mikor egy újabb személyiség erősít minket, amit egy játék teremt. Ezt fogom kifejteni bővebben.

Gondolom, most felmerül benned, hogy hová akarok kilyukadni, vagy mit is olvasol tulajdonképpen. De az is lehet, hogy már rég be is zártad. De őszintén remélem, hogy egy picit elgondolkozol azon, amit itt leírtam. Nem lehet erről eleget beszélni, ezt igazán csak az érti, aki a lelkén végignézve látja a töréseket. Ha csak egyetlen egy ember napja jobb lett, vagy elgondolkozott kicsiny írásomon, máris megérte.

Ezzel szerettem volna felvezetni, hogy szerintem miért szeretünk játszani, és milyen hatással van ez ránk. Viszont ehhez kellett, hogy lásd az én gondolatmenetem, hogy értsd majd a továbbiakat. Hogyan óvjuk vagy erősítjük magunkat játékokkal.

A témával kapcsolatos kommeneteket érdeklődve várom, érdeklődés hiányányában nem eröltetem tovább a témát, csak kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Free Counter
Free Counter

 

14.
14.
Mufika
TOP OR FEED....noob kurwa.Ez nem szomorítja el a lelkemet.De valld be, mikor anélkül is feedel az azért fáj :')
12.
12.
piskóta
Én is kíváncsi vagyok a nézeteidre e téren, főleg, hogy eléggé szélsőséges nézetek vannak arról, hogy milyen is egy "jó" játék. Sokan azt állítják, az a jó játék, amiben nem kell gondolkodni, amiben nincs kihívás. Csak kikapcsolni az agyat (itt érzek némi iróniát) és élvezni a "pörgést". Mások szerint, a játék fejleszt, tanít, elgondolkodtat, kihívások elé állít. Akárhogy is legyen, várom az írásod.
8.
8.
FrankBlack
#7: mármint hogy található még a témához kapcsolódó anyag is ott, bár azok már talán annyira nem érdekesek. Bocsi, a sok kommentért.
7.
7.
FrankBlack
#5: tovább hasonló anyagok a játék témakörben:

http://users.atw.hu/premflforum/
6.
6.
Drraco
Ez most betalált nálam, köszönöm. Érdekel, hova fogsz kilyukadni, ha folytatod, egy olvasód már van.
5.
5.
FrankBlack
Engem nagyon érdekel ez a téma, sokat gondolkodtam már rajta. Legutóbb pl. egy vita kapcsán, ahol a kihívás, és a játék fogalma is szóba került, Trapyd cimbora néhány érdekes hozzászólása, és jó meglátásai ösztönöztek arra, hogy ismét elgondolkodjak ezen a dolgon. Azonban még az sem egyszerű feladat, hogy meghatározzuk a „játék” fogalmát, hiszen ennek még az értelmező szótárban is 38 féle jelentésváltozata van. Arról nem is beszélve, hogy a történelem folyamán számtalan módon értelmezték, és értékelték már ezt a dolgot. Egy igazán bonyolult, és komplex téma, ezért talán most nem is mennék bele a részeltekbe. Viszont van jó néhány számomra érdekes, és elgondolkodtató írás ebben a témában. Íme az egyik:

http://users.atw.hu/premflforum/jatekpszicho.html
4.
4.
Claymen
#3: nem tudom melyik tetszik jobban, hogy tényleg megcsináltad, vagy maga a kép :D
2.
2.
Claymen
Semmi gond, ha kedved és energiád engedi, hajrá.
1.
1.
sloth
bocsi, de ez az írás annyira klisés, hogy minden mondatából facebookos idézetes képet lehetne csinálni
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...