A játék szeretete velünk születik. Onnantól kezdve, hogy elménk képes
ledönteni a valóság megtermett falait, lelkünk szabad és szárnyal. Így válunk
lávaugró bajnokká, fejvadásszá, xy sztárfocistává (ebben a pillanatban már el
is képzelted kivé).
Magunk mögött hagyjuk unalomig ismert valóságunkat, akár egy régi ruhát, és új
világot keresünk, ami kielégíti kíváncsiságunkat, kalandvágyunkat, és
eszközként használjuk fantáziánkat, akár egy fegyvert, hogy azzá váljunk, akik
mindig is lenni akartunk, de soha nem leszünk. Legalábbis, a saját ruhánkban
biztos nem.
Született álmodozó vagyok. Őrületbe tudom kergetni a környezetemet, hogy
másodpercek alatt képes vagyok a gondolatim örvényén egy másik világba
felkapaszkodni. Üveges tekintettel bámulni magam elé, mozdulatlanul. Persze,
hiszen ami a szemem elé tárul, az pont nincs szem előtt. Ez gyerekkorunktól
kezdve bennünk él. Mindannyiunkban. Csak sajnos, sokunkból a társadalom, az
élet, mások, vagy pont mi magunk, kiöljük.
Sajnos saját alantas természetünk miatt hasonlítani akarunk másokra, és
ugyanilyen erővel, hogy mások hasonlítsanak ránk.
Ahogy növünk, csupán a testünk változik, a burok, ami a lelket, azt a valamit
óvja, amit mi embernek hívunk. A burok megvéd minket, amitől módjában áll, akár
egy erőpáncél. Viszont a legpusztítóbb, legveszélyesebb fegyver ellen
tehetetlen. Még az atomot is képes felfogni a testünk, pár pillanatig óvni a
lelket mielőtt porrá ég. Még a tiszta energiánál is van veszélyesebb. A szavak.
Semmi nem képes az embert olyan mértékben roncsolni, mint a szavak. Ezek ölik
meg ugyanis a lelket. A lélek is kicsit olyan, mint a test. Meg kell tanulnia megvédenie
magát. Sérül, zúzódik, törik, szakad. De nincs baj, míg összeforr. A gond akkor
jön, ha feladja. Ha nem akar küzdeni, nem akar gyógyulni. Jó neki ott lent a
porban, sötétben, csendben. Ha a lélek feladja, akkor vége mindennek. A test
végzi tovább a dolgát, de nem több üres váznál feladatok és ösztönök nélkül.
Kiég, kialszik a lángja, és csak egy darab üveg lesz, ami könnyen törik, mert belül
már csak zörög.
Ezért kell óvni, vigyázni rá, és megvédeni mindentől, még magunktól is. Hiszen
egyetlen ember sem árthat nekünk annyit, mint mi magunk, ha elménk, lelkünk
ellen fordul. Vigyázni kell rá. Nincs másik. Van, aki úgy óvja, hogy elrejti, mások
elhitetik vele, hogy elpusztíthatatlan.
Viszont, előbb vagy utóbb, rátalálnak, valamit saját szörnyű áron tanulja meg
mi a különbség az elpusztíthatatlan és a sebezhetetlen között. A megoldás az,
hogy edzeni kell. Fel kell készülni az életre, és le kell ülnünk, beszélni
magunkkal, hogy mi a jó nekünk.
Én is a saját káromon tanultam meg mindezt, ahogy sokan mások. Sokszor törtem
össze, néha, csak másokon múlott, hogy nem maradtam úgy. Ezt pontosan azért
írom le, mert ilyenkor az ember úgy érzi, hogy mindennek vége, bárhová fordul
minden sötét. Tudom, emlékszem rá, mennyire rohadt nehéz, de csak a fejet kell
felemelni, azt is csak egy picit. És máris látni fogunk egy apró fénysugarat,
ami felé újra elindulhatunk. Én is egy véletlenen bejegyzéstől kaptam évekkel ezelőtt erőt. Nem tudni kinek, mi használ ilyen időkben.
Szerintem, a játékok is ezt a folyamatot segítik, érősítik, egy plusz
védvonalat adva nekünk. Itt most nem arra gondolok, hogy mennyi erő támad fel
bennem azt olvasva, hogy :
"Jestem polski co kurwa, mid or FEED!"
Hanem mikor egy újabb személyiség erősít minket, amit egy játék teremt. Ezt
fogom kifejteni bővebben.
Gondolom, most felmerül benned, hogy hová akarok kilyukadni, vagy mit is
olvasol tulajdonképpen. De az is lehet, hogy már rég be is zártad. De őszintén remélem,
hogy egy picit elgondolkozol azon, amit itt leírtam. Nem lehet erről eleget
beszélni, ezt igazán csak az érti, aki a lelkén végignézve látja a töréseket.
Ha csak egyetlen egy ember napja jobb lett, vagy elgondolkozott kicsiny
írásomon, máris megérte.
Ezzel szerettem volna felvezetni, hogy szerintem miért szeretünk játszani, és
milyen hatással van ez ránk. Viszont ehhez kellett, hogy lásd az én
gondolatmenetem, hogy értsd majd a továbbiakat. Hogyan óvjuk vagy erősítjük
magunkat játékokkal.
A témával kapcsolatos kommeneteket érdeklődve várom, érdeklődés hiányányában nem eröltetem tovább a témát, csak kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Free Counter
http://users.atw.hu/premflforum/
http://users.atw.hu/premflforum/jatekpszicho.html
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.