Lassan, messziről ér hozzád a hang, mintha egy másik világból szólna. Kinyitod a szemed, és lassan formát ölt előtted a világ. Bár, ebben az esetben ez nem tölti el szíved örömmel, hisz foghíjas öreg kísérőd széles mosolya az első, ami a világból kijut neked. Zavartan nézel körbe.

Ébredj idegen - ismétli újra. - Éjszakára megpihenünk. Nem biztonságosak ezek az utak. Olyan akár a dzsungel. Nem tudhatod, mikor veti rád magad egy ragadozó. Jöjj barátom, itt egy fogadó, menjünk be, melegítsd át elgémberedett tested.

Utat mutatva sántikál előtted. A fogadó fenyegetően emelkedik föléd. Kísértetiesen villognak a fáklyák fényei, amik elkeseredett harcukat vívják a sötétséggel. Az ajtó felett cégér halkan kopog a fogadó falán, hála a lágy szélnek. Váró - küldj egy invet.

Belépve egy új vág tárul eléd. Zajlik az élet, méghozzá rendesen. Ahogy lassan, bizonytalanul követed az öreget a pulthoz megfigyeled az asztaltársaságokat. Legalább harminc vendég zsúfolódott itt össze.

MID
TOP
MID
KURWA
MID
TOP
PRE BOT
FEED
MID

Egy társaság harsogja ezeket a szavakat egymás szavába vágva. Öklükkel ütve az asztal lapját adnak nyomatékot szavaiknak, és a másik felmenőit emlegetve bizonygatják, hogy bizony ők mondták hamarabb. Csupán egy tagjuk ül fáradt unalommal néma csendben, előtte egyetlen kártya. Support.

Egy másik asztalnál már nagyban kártyáznak vagy tízen. Vadul csapkodják a lapokat, közben érthetetlen kifejezéseket kiabálnak a másikra. a nagy zaj ellenére néha elcsípsz egy-egy beszédfoszlányt.
- Szép volt, igazi bronz színvonal! - a társa felhördülve egy kést szegez a nyakának.
- Inkább szidd anyámat, de meg ne halljam még egyszer!

Zavartan hallgatod a beszélgetéseket, vagy épp heves vitákat.

Egy asztalnál két ember összeborulva, riadt tekintettel meséli rémes emlékeit.
- GOMBÁK! GOMBÁK voltak mindenhol! - megragadja, majd a gallérjánál fogva rázza társát. MINDENHOOOOOOL!! - az könnybe borult szemmel, igazi, őszinte megértéssel bólogat maga elé. - Tudom testvér. Olyanok akár az aknák .- megborzad. - Napok óta nem merek a side shop-ba menni, pedig kéne már egy új cipő.

Kacsázó léptekkel elhalad melletted egy nagydarab, páncélos alak. Szinte fellök, észre sem vesz. Messziről kiállt felé valaki.
- Hol szedtél ennyi Feedet? - az ravasz mosollyal kacsint, és némán megy tovább, mintha a smurf szót olvasnád le ajkairól.

Beéred az öreget, ő már a pultnál ül, és a csapossal beszélget. Kedves, bár korántsem bizalomgerjesztő mosollyal kínál hellyel. Elfogadod, és helyet foglalsz mellette.

- Mit adhatok? - kérdezi a csapos. Az öreg bambán nézelődik. A csapos kicsit erélyesebben kérdi újra, mire az öreg felrezzen.

- Türelem, barátom, két szobát kérünk. - a csapos értetlenül néz.
- Akkor miért nem mondod öreg?
- Mert még várok 20 goldot, hogy kifizessem.

Ahogy az öreg várakozik, észreveszed, hogy egy alig látható ember, egy zsebórát nézve, minden helyi zsebébe aranyat csúsztat, pontos időközönként. Forogsz, hátha megtalálod a sajátodat, de az öreg mosolyogva megfogja a karod.

- Hiába idegen, arany csak a játékosoknak jár, a nézőnek nem. - nevetve csap a térdére. - Mit vennél belőle barátom? Wardot? - a csapos az öreggel együtt nevet, te értetlenül nézel egyikről a másikra. Hátat fordítasz nekik, s figyelmed újra a közönségnek szenteled.

Egy nem túl távoli asztalnál leültek öten. A kártyák felett beszélgetnek, majd az egyik az eddig körmét piszkáló, kissé bárgyú tekintetű ötödik felé fordul.
- Te mit akarsz? - az felé fordul, és mosolyogva annyit mond : Co bierzecie.
A többiek láthatóan összetörten néznek maguk elé, majd valaki annyit mond.

GG

Az öreg zsebében úgy látszik összegyűlt a szobák ára, mivel a karodnál fogva húz, hogy térjetek nyugovóra, hosszú út áll még előttetek. Követed hát furcsa vezetődet felfelé a lépcsőn.

Utoljára szétnézel a zsúfolt teremben, és megakad a szemed valamin. Páran állnak egy sarokban, vagy mozdulatlanul, vagy táncolva, nyakukban egy kis tábla. AFK.

Fejcsóválva folytatod utad, bízol benne, hogy egyszer megérted, mi ez az egész.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

 
Free Counter