A Bohócszobor

Egy tinilány, hogy felhizlalja sovány pénztárcáját, bébiszitterkedést vállalt egy jómódú családnál, akik nagy, sokszobás házban éltek. Mielőtt a szülők egyik este vacsorázni mentek, az apa a lány lelkére kötötte, hogy miután a kicsiket lefektette aludni, menjen egy bizonyos szobába, nézzen tévét, ne nagyon mászkáljon a házban. A tinédzser így is tett, ágyba dugta a porontyokat, majd lefeküdt és bekapcsolta a televíziót.
Egyvalami azonban nem hagyta nyugodni: az egyik sarokban egy bohócszobor állt, s a lánynak az volt az érzése, figyeli őt. Próbálta ignorálni, de egyszerűen nem ment neki, így hát rácsörgött a faterra, hogy hadd menjen már át egy másik szobába, vagy legalább hadd fedje le valamivel, mert totál kész van idegileg attól a figurától. Az apa csak ennyit mondott a kagylóba:
-Gyorsan, szedd össze a gyerekeket, menjetek át a szomszédba és hívd a rendőrséget!
-De hát miért?! - kérdezte a lány.
- Ne kérdezősködj, tedd, amit mondtam! - kiáltotta a telefonba a férfi.
A csaj lélekszakadva átszaladt a kölykökkel a szomszéd házba, kihívta a zsarukat, majd visszahívta az apát.
- Most már elárulná, mi ez az egész?! - kérdezte remegő hangon.
-Nekünk nincs semmilyen bohócszobrunk!

Amikor a rendőrök megérkeztek és átkutatták a házat, letartóztattak egy törpét, aki bohócjelmezbe bújt, s mivel aház hatalmas volt, soha senki sem vette észre, hogy ott rejtőzik, lopja a kajamaradékokat, és esténként a gyerekek szobájában garázdálkodik. Igaz, a kicsik panaszkodtak miatta, de a szülők azt hitték, csak rémálmaik vannak.