Krisztus elöt 1623-ban hajnali három óra a tigris evufráteszt közötti kikötőben lonndon.  Zsozeff Ebigél Jonh csak nézi a tavaszi esöben lehulló levelek zamatos illatát mikor egyszercsak megcsapja a gonosz szellemiség negatív hulláma majd belelobog fekete hajtincslnek tövébe. Joh hirtelen megremegteti magát kargyához nyul érzi közel már, az ellenségeges hajó flotta itt van és támadásra készülnek. Érzi mert felencsatolva vala az ő szürkületes agylebenyének jobb tájéka mert még múlt héten megműzött Profeszór Ublung Tamás kertész és botanikus. - Eszt nem hagyhatom anyiban mondja kissé cserepesre olvadozott ajkai közti kis résen az arcán de csak halkan meg ne halja szerelme Zsusztin düfón a missz. Aki hercegnő de most már nem. És alszik. Az ágyon. De Joh felkel az ágybil a neszre meggyujtya a kandalót jobban lásson ekkor pilancsa hogy kissfia Emánuel ébren van és reszket miközben kicsit pisiszagotárasztva tocsog alig használt fél pár zoknijába belekeredve lévő lába. - Siess mánuel jönnek az aszaszinok búj a kandaló mögé ott biztoságba leszel siess. Emánuel nem akar menni ezért sír üvölt kicsit gargalizál is néha de apja befogja a száját nehogy meghalják a katonák akik ott sündörögnek. És akkor reggel hírtelen nagy kiabálás. csak egy álom volt csupán emánuel ne aggódj, anyukád már készíti a hebarbara krémes palacsinta omlettet a kedvenced. Ezt eszik a harcosok a creedben is hogy jó nagyokat ugrálhassanak erra arra a városba ha a szűkseg ugy kivánnya. Ezt mindenki tugya. Nah de már mindenki reggelizet ideje vadászni legyen vacsora télire mert hiszem már este nyolc óra lassan megy le a nap. Gyere emánuel nézzük meg a csillagos naplementés hóesést, mesélek neked egy történetet egy nagy harcosról aki a nagyapád de már halott. És akkor már kint feküdtek a mezőn és a dombról kémlelték a hegycsúcson átfroszfoszleszkálódon sarkvidéki fényeket. - Ez a nagypapi lelke színeződik neked hogy tugyad vigyázz rád és hogy belöled is nagy aszaszin lesz mint amikor ő templomos vot. - Édes drága apám hát én nem akarok harcolni, nem szeretem az ölést gyilkolást inkább lennék kovács vagy csónak tologató lapátttal. Amint ezt Jónh meghalgatta elborzadva ált a tóparton és nem hitt a szemének hogy az ő vére ezt akarja csinálni. - Kitagadlak! MENNYÉ VISSZAJA AHONNAN JÖTTÉL DE TÚRÓSKÉPŰ! Azonnal szedd össze a játék fakockát meg a ruhád elköltözöl. Könnybelábatt szemmel elfutott emánuel a barlangba és húsz év után akaratlanul is aszaszin lett belőle mert megérezte a vér ízének szagát, majd teljes armorban hogy annya lássa belépett a lakásba ahol éjdesannya holtan feküdt az ágy melett az asztalon. - Ki tette ezt??? ARGHGHGHGH kiáltott emánuel csak úgy zörgött ihe puha bajsza között a nyálcifradék. Megbaszullak ha addig élek is az creedre esküdözöm és beleharapott ajtófélfába - JELENTÉST KÉREK KATONA! Monta a nagymester a creedben tudni akarta mi történt és lenne kveszt is szal csak szaporán emánuel. De közben tuta ám hogy emánuelnek szét let demidzselve a lelki világa ahogy látta anyátt saját testnedvében bűzölögni a faszéken. - Etöl csak erösebb leszel higgy nekem! - Tudom mesterem mondta Emavuel majd fejébe húzta kapucniját ami sejtelmesen eltakarta szemei nagy sötét atmoszféret létrehozva ezzel azoknak a lelkében akik csak meglátták ahogy a piacan kolbászol keményen. Emánuel aszitte apja tette ezt mert megörült a háboru okozta shellshoktól. De ez nem így volt mert kiderítette egy évre rá hogy a sötécség testvéisége egyitt betanított munkása lehetett az, a híres félarcú sötéség angyalának becézett démoni harcos! Szinte görcsbe rándult a bélberendezése ha erre gondoltak az aszaszinok. Emánuel azonban nem félt csak a boszu hajtóta ezért edzett hogy kapja atapasztalatot és egy nap legyőzhesse a nemesisét. De ez még csak kezdet!!!!!!!

Fójt. Kövt.