exonic

exonic

Patrick Rothfuss : A Szél Neve - Könyvajánló

Link másolása
"The Elder Scrolls", "Gyűrűk ura", "Harry Potter" és akármilyen fantasy rajongónak... Vagy akik egy nagyszerű mesét akarnak...

Évszázadokkal ezelőtt háború dúlt. Persze, mint minden kornak, annak is meg volt a maga hőse. Századokat, hadseregeket pusztított el szerelmével. Azonban semmi sem örök. Felesége halálával megváltozott és a sötétség magába szívta. Démonok lepték el a világot, istenek teremtődtek ellenük hogy világukat megtisztítsák tőlük, és a mindenki által rettegett Chandriantól...

Sziasztok!
Ezúttal egy izgalmas kalandra hívlak titeket -az egyesek által a 21. század legnagyszerűbb fantasy könyvének tartott- Patrick Ruthfuss: A Szél Nevében (The Name of the Wind) című regényébe.

asn

Föbb Tudnivalók:
Oldalszám: 812 oldal
Műfaj: Fantasy
Megjelenés éve: 2007 (2009 M.O.)
A mű (mint manapság minden...) egy trilógia (A királygyilkos krónikája) bevezető kötete, a második rész A bölcs ember félelme (2011), a harmadik pedig jövőre várható The Doors of Stone (?!) címen

A Történet:
Történetünk két szálon fut, és ezzel két mesélőnk is van. Első mesélőnk az Író, aki a jelent mutatja be. Főszereplőnk, Kvothe egy hétköznapi kocsmáros, megnyugodott, lassú életet él, ugyan még nem öreg. Senki nem sejti ki ő valójában. Egyszer egy váratlan vendég érkezik a fogadóba, aki mindvégig a legendás Kvothe-t kereste. Kéri,mesélje el történetét hogy lejegyezhesse, és nagy huzavona után Kvothe beadja a derekát, bár nem könnyú neki emlékezni fájdalmai miatt.
Ekkor csapunk át a második történet szálra, ahol Kvothe átveszi a mesélő szerepét, és elkezdi történetét legendává válásának kezdetétől, gyerekkorától.
Egy szülei által vezetett vándortársulatba született. Boldog gyermekkora volt, szülei szerették, a társulat minden tagja barátként tekintett rá. Egyszer, egyik előadásuk során megismernek és bevesznek egy arkanistát ( amolyan midnenhez értő mágusszerű alak - nehéz leírni... ), akivel hónapokig utaznak és segítik egymást. Kvothe rövid időn belül közel kerül hozzá, és az arkanista is látja hogy a fiú nem hétköznapi gyerek, ezért el kezdte tanítani. A kölyök eszes, könnyen tanul, tehetséges. Mesél neki az Egyetemről, ahol az arkanistákat képzik, és tudja, egyszer közéjük szeretne tartozni. Idővel elválnak útjaik a mesterrel, a vándortársulat folytatja útját.
Egy váratlan tragédia azonban mindent megváltoztat:
Kvothe szüleit és az egész társulatot legyilkolják és hősünknek is csak hatalmas szerencsével sikerül életben maradnia. Csak a holttestek, kék láng és a korrodált fémek maradnak hátra. Kvothénak ez ismerős egy meséből. Chandrian...
Tizenéves főhősünknek ezután egyedűl kell boldogulnia. Egy ideig az erdőben él, majd idővel az egyik városba utazik és él napról napra. Éveket tölt koldulással, félelemben, sebesűlten és a szívében lévő fájdalommal. Az ott töltött 3 éve után sikerül valamelyest összeszednie magát, és eszébe jutnak régi mestere szavai, elmegy az Egyetemre hogy erőssé váljon és egy mindenki által mesebeli gonosznak hitt démon nyomába eredjen, végűl bosszút áljon. Ám a történet csak itt kezdődik...

asns

"– Ez olyan, hogy magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük föl magunkat."

Személyes találkozásom a regénnyel és vélemény:
Egyik haverom ajánlásával kedztem a könyvnek. Pár hónapja olvasta és szentül meg volt róla győződve, hogy imádnám. Addig nyüstölt, míg nemrégiben kölcsön is kértem és igaza volt, imádtam!
Na de lássuk miért:
Cselekmény:
Egy teljesen új világ felépítése mindig dícséretre méltó. Mindennek meg van a saját elnevezése, a helyszinek, teremtmények mind az iró fejéből pattant ki.
Persze nagy felelősség a semmiből újat teremteni hisz már bármi kópiának tűnik, de az olvasás közben mégis azt éreztem, hogy az írónak ezt szinte teljesen sikerült elkerülnie. (persze vannak dolgok, amik más műveket juttatnak az eszünkbe pl az Egyetem majdnem Roxfort, pedig szinte semmi hasonlóság )
A történetvezetés legnagyobb erénye a változatosság. Nem igazán tudjuk mit is várunk a könyv végére vagy akár 10 oldallal később, hisz állandóan új dolgokat kapunk, új helyzet és célok vezérlik főhősünk ami új helyszinekhez és izgalmakhoz vezetnek. Mégse érezzük kellemetlennek a dolgot mert a történet logikus és könnyen követhető a fantasykban járatosaknak.
Az elbeszélés közben -legtöbbször az izgalmak előtt(kb 80 oldalanta)- pár oldalra cselekményünk visszaugrik a jelenre, hisz az igazi történet mégis a kocsmában(egy fantasyról beszélünk,hol máshol... :) ) játszódik, bár ennek a folytatásokban lesz nagy szerepe.
Mind a két idősíkban történnek izgalmak, másak a szereplők, de mégis érthető és ez a lényeg!
Szereplők:
Mivel művünk 2/3-a az Kvothe meséjéből áll, így természetesen az ő természete, jelleme és ezek fejlődései kerülnek előtérbe. Azonban vannak még szerethető szereplők a műben, például Kvothe barátai, az egyetemi magiszterek közül 3-4 vagy hősünk szíve bírtokosa, Denna. Ezeknek mind megvan a maga jó és rossz tulajdonsága, különböznek, így mindenki megtalálja a maga kedvencét, noha egyik sincs teljes részletességgel (értem én pl múlt vagy célok) bemutatva.(talán a folytatásban... )
Negatívum:
Alapjában véve nincs. Egy nagyszerűen összerakott mű ami beszívja az olvasót, azonban egy dolog különbözteti meg egy gyerekmesétől, ami nem más mint a nyelvezet. Az új szavak, nevek és furcsa kifejezések miatt néha nehezenn olvasható, azonban ha a történet áll, akkor ez a kettő rossz páros tudnak lenni. Nem egyszer fordúlt velem elő, hogy bekezdéseket kellett újra olvasnom.
Ha érdekel, számomra azonban a legnagyobb hiba az, hogy az én általam legjobban kedvelt szereplőről nem sokat tudok meg, de sajnos ez nem az ő meséje... :) (hozzáteszem, Kvothe volt a második kedvencem :) )

"– Hahó! Azt hittem, hogy a barátaiddal együtt a folyóban végzitek, olyan imbolyogva távoztatok az éjszaka.
– Más-más irányba imbolyogtunk – magyaráztam. – így kiegyensúlyoztuk egymást."

Összegzés:
Nehéz összegezni az ilyen hosszú műveket.Ez egy nagyszerű, több napos/hetes kikapcsodást nyújtó könyv. Izgalmas és lassú részek szabályos váltakozása miatt nyugottan letehetjük, eltehetjük másnapra, de nem hiszem hogy az első 100 oldal után félbe lehetne hagyni. Mint mondtam változatos, és bár a hősünket vezérlő célokat még nem érjük el a könyvben (mint említettem, ez egy trilógia első könyve), így is gazdag érdekességekben és izgalmakban, olykor vicces, a végkifejlete pazar és rengeteg nyitott szálat hagy a folytatásra.
A gazdag kidolgozás (mely szerintem a trilógia befejeztével simán fel veszi majd a versenyt a Gyűrűk Urával) pedig csak segít elmélyülnünk a világban, szereplőinkben.
Egy csodás mese bármely korosztálynak és nem csak Fantasy fanatikusoknak.

"Egy zenésztől elkérni a hangszerét nagyjából felér azzal, mintha egy férjet arra kérnék, hadd csókoljam meg a feleségét. Aki nem zenész nem értheti meg. A hangszer olyan, mint a társ és a szerető."

Egyéb:
Film:
Pár hónapja bejelentették, hogy a trilógiából a 20th Century Fox és az író felügyelete alatt televíziós sorozat jöhet. Kíváncsian várom... :)
Értékelések:
Moly: 93 / 100
Goodreads: 4.56 / 5 (~140.000 szavazat)

"A félelem rendszerint a tudatlanságból fakad. Mihelyt megtudtam, mi a gond, akkor az már csak gond volt, nem kellett félni őle."

dsaa

Remélem tetszett és További szép napot!
exonic
 

5.
5.
Kougat
Az első könyv nagyon tetszett nekem, és a másodikat is hamarosan elkezdem, mert már csak 2 fejezet van a Trónok harca 5. kötetéből :)
4.
4.
"– Ez olyan, hogy magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük föl magunkat."

:)

Aztán van, hogy le is írjuk eme meséket, mesketéket ...
3.
3.
Harkat
Jó lett az ajánló. Az én érdeklődésem már is felkeltette. :) Köszi. Amint lesz rá pénzem, lehet be is szerzem.
2.
2.
exonic
#1: Holnapra sikerül beszereznem a 2. kötetet, alig várom hogy belekezdjek :)
Jó hallani olyanok véleményét, akik olvasták és nekik is tetszett!
1.
1.
[Juraviel.Ihuan.Bedvin]
Egyetértek. Nagyon jó könyv, mindkettő. Érdemes lenne idézni az első prológust (tulajdonképpen a két prológust és két epilógust), mert akit az megfog, nem fogja tudni letenni és talán elkezd gondolkodni, hol lát maga körül három szólamú csendet.

A történet különlegessége, hogy már eleve egy bukott (vagy annak tűnő) hős jelenéből tekint vissza a múltba, és ez adja meg a sava borsát, izgulunk érte, a második könyv utolsó E/1-ben írt lapjáig, és ez még szerintem nem spoiler, olyan "tökélestesnek" tűnik minden, hogy csak innen lehet fájdalmast bukni. Már az első kötet prológusában érződik, hogy valami nagyon durva és sötét végzet vár a főhősre.

Rothfuss felülírta azt a klisét, hogy a másik kötetben mindenkinek rossz és csak még rosszabb lesz, itt olyan erős a vihar előtti csend, hogy már várom a lezáró kötetet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...