A szokásos Ubis kezdetek

Anno a nyílt bétát kipróbáltam. Nagy elkeseredésemre. Ezzel is úgy voltam akkor, mint sok más ubis játékkal: Talán majd 25 patch után kb. egy év múlva, ha esetleg addigra aránylag normális állapotba kerül, majd akkor érdemes lesz beszereznem. Nyomon követtem a játékot, és jöttek is sorba a javítások, balanszok, stb.

Aztán valóban közel egy év, és rengeteg foltozgatás után egy újabb nyílt hétvége alkalmával elkezdtem egyedül nyomni a situations után a Terrorist hunt módot botok ellen. Ez akkor már önmagában annyira megtetszett, hogy csak emiatt rögtön akciós áron be is szereztem a játékot. De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük milyenek voltak az első élményeim a játékkal, ami azonnali vásárlást eredményezett, amelyet aztán rengeteg játékidő követett.

R6 Siege Terrorist Hunt (Drone nélkül!)

Itt sem használtam drónt, ahogyan később a Ghost Recon Wildlands-ben sem. Nem akarom, hogy bármilyen kütyü mutassa nekem, hol az ellen, főleg nem a falon keresztül (wallhack). Mint abban a posztomban is említettem, minimális HUD-al szeretek játszani.

Az első nekifutás

Amint elindítottam egyedül, LoneWolf módban az első Terrorist Hunt meccsemet, rögtön feltűnt, hogy eltűnt a minimap. Pedig én nem kapcsoltam ki. Nem is kellett, mert alapból nincs is. Na, ez érdekes kezdet, gondoltam magamban. Aztán nekifutottam. Ez volt az első nagy hiba, hogy tényleg szó szerint futottam. A többi játékban már megszokott módon elkezdtem itt is rohanni ész nélkül, hiszen arra számítottam, hogy az ellen itt is vak, süket, bamba, lassú, buta, és majd ha észreveszek valakit akkor csípőből hamar leszedem egy fejlövéssel, még mielőtt észrevenne. Gondoltam itt is majd a ’detection meter’ csík mire megtelik bőven lesz időm erre. De ha be is telne nála a pohár (csík) és rájön, hogy „jé itt egy ellenség, tán esetleg lőni kéne” gondoltam a szokásos módon elkezd majd táncolni a tűzvonalban, esetleg komótosan odacammog egy fedezék mögé, de persze úgy, hogy mindenképpen kilógjon legalább a feje, vagy a fél teste. Közben esetleg ha lő is rám, akkor is keveset, és annak is a fele mellé megy, ami meg eltalál, az is épp csak megkarcol. Ha pedig már egy egész tárat bekaptam, akkor elkezdek kicsit rosszul lenni, de elég csak visszavonulni pár másodpercre, hogy újra 100-as legyen a hp. Erre számítottam, mert ezt szoktam meg.

De ebben a játékban ez nem így megy. Ott kezdődik, hogy nincs health regen. Se medkit. 100-as HP-ról indulok, és ez csak csökken, ahogy eltalálnak, növelni nem lehet. Én meg ahogy nagy hanggal trappoltam ész nélkül, elég hamar feküdtem, mert úgy leszedtek sokszor pillanatok alatt, hogy csak pislogtam. Na jó, leesett, hogy ez nem az a játék… Akkor menjünk kicsit lassabban, óvatosabban. Minden sarkon benéztem, és figyeltem a hangokra. De a legfontosabb: felejtsem el a Hip fire-t.

Készítettem egy kis összeállítást a kezdeti bénázásomról. Lehet röhögni, milyen noob vagyok:

Mondjuk a végére már azért olyanok is vannak bevágva, ahol a haverral ketten toljuk kicsit óvatosabban, precízebben.

AI és a hangok

Az AI nem süket. Hallja a lépteimet, a lövéseket, amikor egy ajtót, ablakot betörök, stb. Ezek alapján változtatja a helyét. Próbálnak bekeríteni, vagy épp elbújnak, és várják egy biztos fedezék mögül, hogy arra menjek, és lelőhessenek. Mozognak, helyezkednek. Ha én nem is mozdulok, csak egy helyben, csendben várok, ők akkor is mozognak, keresnek, járkálnak fel-alá a pályán. Kommunikálnak, és összedolgoznak. Sokszor kerítettek be, több irányból támadtak, kereszttűz alá vettek. Egyszer a jeges yacht pályán gyanútlanul mentem egy folyosón. Nagy csend volt. Aztán hirtelen a folyosó végén megjelent egy terrorista, azonnal lőni kezdett. Ugyanekkor jobbról egy másik kitörte a szoba ablakát, egy harmadik pedig balról beugrott az ablakon. Van, amikor hallják, hogy megyek, és csak várnak. Az ajtó mögött, vagy egyéb biztos fedezék mögül várják, hogy besétáljak a célkeresztbe. Volt olyan, hogy betörtem az ajtót, és semmi. Gondoltam, hogy ha lenne valaki a szobában már biztos tüzet nyitott volna, ezért nyugodtam besétáltam. Ezt várta. Ahogy beléptem, a szoba egyik sarkából egy fedezék mögül tüzet nyitott, és én már feküdtem is.

Szöges drótot, detonátorokat telepítenek, villanógránátot, füstgránátot használnak. Páncélt húznak fel, ami mögé elbújnak. Többször megszívattak azzal, hogy megláttam egy ilyet, biztosra vettem, hogy ott guggol mögötte. Odalopakodtam, hogy majd meglepem. Benéztem a páncél mögé. Nincs ott. Bumm. Meghaltam. A szoba másik végében megbújva várta, hogy odamenjek, és onnan lőtt le. Csalinak használta a páncélt. Másik eset: berobban a fal, füstgránát jön. Odacélzok, várva, hogy a füst mögül majd egyszer csak előbújik. Aztán bumm, meghaltam. Nem onnan jött. A mögöttem lévő ajtóból puffantott le. A füst csak elterelés volt.

A hangok nagyon fontosak. Minimap, és enemy marker helyett a hangokból lehet következtetni arra, hogy hol lehetnek. Kommunikálnak, és lehet hallani a lépteiket, meg ahogy ajtókat törnek be, stb. Megfelelő hang eszköz segítségével a térhangzás ha átjön egészen pontosan lehet hallani, hogy honnan jönnek a léptek, zajok. Nemrég vettem egy új, jobb fejhallgatót, és az első játék próba egy TH classic meccs volt egyedül. Annyira jól átjöttek a hangok, hogy hol van az ellen, hogy 100% HP-val nyertem meg. A hangok segítségével sikerült úgy leszednem mindenkit, hogy közben egy karcolás sem esett rajtam. (Ez nálam azért ritka ebben a játékban :)

Sok múlik tehát a hangokon, de mindig minden irányba nézni is kell. Az ellenség mozgása random, kiszámíthatatlan, és a meccs elején a map-en nem fix helyekre spawn-olja az ellent. Véletlenszerű. Van, amikor egy adott pályán a spájzban nincs semmi, és senki. Van olyan, hogy ott van egy ember, de van, amikor hárman is ott tömörülnek. Máskor meg detonátorokkal van tele. Teljesen random a helyzetük, és a mozgásuk, valamint a reakciójuk is a szituációkra. Szinte soha nem történik két meccs ugyanúgy azonos pályán sem. Még akkor sem, ha én mindig ugyan azzal a taktikával megyek, egy jól begyakorolt útvonalon.

A pályák nem túl nagyok, de több szintesek, és rengeteg taktikázásra adnak lehetőséget. Ajtón, ablakon is be tudok hatolni, a ház falán is mászhatok kötél segítségével, a tetőre is felmehetek, de a pincébe is lemehetek. Vagy akár falat is robbanhatok, és azon is bemehetek :)

Rombolható környezet

Habár a játék grafikája itt is jelentős downgrade-en esett át a korábbi előzetesekhez képest (jó uborka szokás szerint) de legalább elég tisztességesen rombolható a környezet. Szépen le lehet amortizálni a helyszíneket, és végre a leeső törmelékek, de még a töltényhüvelyek is megmaradnak a földön, és nem párolognak el, mint oly sok játékban. Régi nagy vágyam, hogy ennyire szépen, részletesen rombolható legyen szinte minden egy játékban.

Azonban ez nem csak vizuális élmény, hanem taktikai részét is képezi a játéknak. Sok falat ki lehet robbantani. Egyes fegyverek lövedékei át is hatolnak rajtuk. Így tehát akár a falon keresztül is le lehet szedni az ellent, de mi magunk sem érezhetjük teljes biztonságban magunkat csak azért mert fal mögött vagyunk. Az, hogy áthatol-e a golyó függ a fegyvertől, kalibertől, és a felülettől is.

A rombolások során keletkezett lyukakon átkukucskálva is le lehet szedni az ellent. De az AI is használja ezeket. Nem egyszer lőttek rám egy ilyen lyukon keresztül.

Rengeteg lehetőség, variáció létezik, és nagyon véletlenszerű, random tud lenni a meccs az AI ellen. Ez az, amitől megunhatatlan számomra.

Azért nem minden arany, ami fénylik.

Van két bomber TH classic módban, akik amint meghallanak, meglátnak, a testükre erősített bombákkal öngyilkos merénylőként rohannak felénk, és ha közel értek felrobbantják magukat. A testükön golyóálló mellény van, így a leghatásosabb a fejlövés ellenük. Sok játékos dühösen számol be arról, hogy ezek a suicide bomberek nagyon frusztrálóak, teljesen tönkreteszik a játékélményt, és miattuk nincs kedvük játszani a TH móddal. Megértem.

Azonban egyrészről lehet őket hallani, és látni is, amikor a közelben vannak, csak figyelni kell. Ugyanis egy zseblámpa van a testükre erősítve, ami elég erős fénnyel világít, plusz a bomba is csipog, és Darth Vader szerű hangon veszik a levegőt a sisakjuk alatt. Én még a meccs elején ki szoktam őket csalogatni őket azzal, hogy nagy zajt csapok, pl. robbantok egy ajtót, majd fedezékbe bújva feszülten várom, hogy jöjjenek.

Másrészről pedig csak a TH classic módban vannak. Túszmentés, és bomba hatástalanítás módban nincsenek. Válasszon más módot, akit ez annyira zavar. De hogyan?

Terrorist Hunt küldetés mód, és pálya választás. Elég kacifántos

A játék alapból random dobja a játékmódot, és a pályát Terrorist Hunt módban. De mi van ha mi szeretnénk eldönteni melyik pályán, és milyen küldetés módban szeretnénk menni? Van rá lehetőség, csak kicsit fura módon oldották meg. Options-match making preferences. Itt van egy hosszú lista, mellettük on-off lehetőségekkel. Ki kell keresni a Terrorist hunt részt, és ki-be lehet kapcsolni a pályákat, illetve a játékmódokat. Ha pl. egy konkrét pályán szeretnénk menni, akkor minden más pálya legyen off, és csak az az egy legyen on. Ugyan ez a módokra. Azok közül választ random, ami ’on’. Ha csak egy van bekapcsolva, akkor nyilván azt fogja adni.

Nem minden teljesen random

Néhány apró kiszámíthatóság azért van benne, de leginkább csak a végjátékot illetően.

A TH classic módban pl. amikor már csak 3 terrorista van hátra, akkor azok előre kiszámítható módon akárhol is vagyunk rövid időn belül lerohannak. Ilyenkor érdemes fedezéket keresni, és úgy várni őket.

Amikor pedig bombát kell hatástalanítani, és megtalálod hol van ( a helye random), elkezded a hatástalanítást, akkor az asszem kb. 30 másodpercig tart, és ez idő alatt mindig sokan rontanak rád. Túl kell élni, meg kell védened a bombát, és akkor van kész.

A túsz mentés módban a kimentendő személy helye random. Amikor azonban megtalálod, és felveszed, akkor szintén fix, hogy lerohannak páran. Valamint a kimentés helye pályától függően kb. 4-5 különböző helyszín szokott lenni valahol a map szélén (ezeket véletlenszerűen változtatja) de az egyes kimentési zónák körül már valóban mindig fixen ugyanott szokott lenni egy pár ember. Leszeded őket, túsz a kimentési helyre, és kész. Remélem ez nem volt nagyon spoiler, de a korrektség miatt úgy éreztem, ezt meg kell osztanom, hogy azért mégsem minden 100% random. Csak 90 :)

A Situations, és a Terrorist Hunt nem ugyan az

A Situations küldetések a játéknak egyfajta oktató módja. Ott mindig minden indulásnál fix helyen, ugyan ott van az AI. Amikor tavaly a nyílt hétvégén toltam a Situations-t rögtön észrevettem, hogy mindig ugyan ott vannak, és így könnyen bemagolható a pálya. Na, mondtam, hogy ha ez így van a TH módban is, akkor nekem felejtős ez a game. De nem így lett.

A Terrorist Hunt meccsek elején már random npc spawn van, ami olyan izgalmassá, és változatossá tette a játékot nekem, hogy akkor a nyílt hétvége után rögtön megvettem akciósan. De a hatástalanítandó bomba, a túsz, a szöges drótok is random helyeződnek el a meccs elején. Régóta vágytam már egy olyan shooter játékra, ahol nem könnyen kiszámítható, előre scriptelt, és nem sík hülye az enemy AI. Ebben a játékban ezt megkapom.

Nehézségi szint, coop lehetőség

Normal, Hard, és Realistic mód közül lehet választani. Hogy kinek melyik, mennyire nehéz az attól is függ, hogy egyedül, vagy ketten, netán négy fős kooperatív módban, jól összehangolt csapatban játszik-e az ember. Illetve attól is, hogy olyan valaki játssza-e, aki gyakorlott profi a kompetitív multis lövöldékben, vagy casual gamer.

Jómagam sosem voltam hardcore gamer, sem taktikai kommandós szimulátor profi, a multis lövöldéket soha nem szerettem. Az elmúlt években pedig még inkább hozzászoktam a leegyszerűsített játékokhoz, és a sík hülye, vak, süket AI-hoz, ezért nekem még a Normal mód is pont elég nehéz. Az elején még nagyon noob módon kb. 20x kellett próbálkoznom, hogy végre egyszer sikerüljön megnyerni egy meccset a 22 bot ellen. Így tehát a W/L, és a K/D arányom borzalmas volt, ahhoz képest, hogy „csak” botok ellen játszok, és hogy sok más single játékot sorra úgy toltam ki, hogy szinte alig haltam benne, ellenben ezreket nyírtam ki.

Pedig Normal fokozaton azért megfigyeltem, hogy viszonylag pontatlanul lő az AI. Ez egy érdekes dolog. Régebben fanyalogtam, hogy mennyire nem tud célozni az AI, sokat lő mellé. Viszont az sokkal bosszantóbb nekem, amikor nehezebb fokozaton hirtelen mesterlövésszé válnak, és 60000 km-ről futás közben dual-wield micro smg-vel azonnal szemen lőnek, miközben én hasalok a fűben. Jó persze, túlzás, de sajnos sok más játék esetében kb. ez van a (leg)nehezebb fokozaton. Amúgy meg rálestem, hogy nekem mennyi az accuracy értékem. Khmm. Hát bizony én is sokat lövök mellé. Szóval jól van ez így :)

Az R6 Siege estében sokat tesz még ehhez az is, hogy nincs health regen, se medkit. Ez így azért teljesen más. Ha mindenki csak átlagosan 4,5%-ot sebez rajtam, akkor elfogyott az életem.

Persze nem mindenki ugyan annyiszor talál el. és a lövések nem egyformán sebeznek. Volt, hogy már az elején leszedtek kb. 12%-ra. Ez pedig azt jelentette, hogy onnantól egy lövést sem kaphattam, de nekem még 21 embert le kellett szednem. Na, innen szép nyerni :) Szóval casual létemre többnyire egyedül, Lone Wolf módban (max. néha haverommal ketten) a normal mód is kellő kihívást nyújt drone nélkül. A kütyük, drone használatával, és lopakodva, hangtompítóval talán könnyebb, jobban meg lehet lepni az ellent, de az én stílusom mindig is a rambózás volt, így hamar kedvencemmé vált Fuse, fegyvernek pedig az LMG, hangtompító nélkül, mert úgy éreztem az elég sokat ront a fegyver pontosságán. Így tehát hangosan, ablakokat törve-zúzva, ajtóstól a házba LMG-vel aprítok :)

Végszó

Sokan mondják, hogy egy alapvetően multis játékot nem érdemes csak a rövid single "kampány" miatt megvenni, vagy csak azért, hogy a botok ellen egyedül játszunk a pályákon, mert nem az a lényeg. Az csak egy rövid bemelegítés. Így aki itt leragad, az pont a játék lényegéből marad ki, ami a multi lenne. Nos, nekem azonban más a lényeg, mint a többségnek. Engem nem érdekelnek a multis kompetitív játékmódok egyik játékban sem. Viszont a Siege esetében a botok elleni Terrorist Hunt nagyon bejön, és nekem nagyon is megérte csak ezért megvenni a játékot. Én javarészt egyedül tolom, de csapatban, coop módban is játszható.

Nem mindenkinek ajánlott. Nekem a hozzáállásom a játékokhoz, és az ízlésem eléggé eltér az átlagtól, a többségtől. Ahogy a profilom bemutatkozó szövegében is írtam: 

"Legtöbbször a sokak által egekig magasztalt játékok engem hidegen hagynak, ellenben nagyon meg tudnak fogni olyan címek, ami pedig a többséget hagyja hidegen."

Mostanában többször is előfordult, hogy egy kedvenc játékomról olyan lelkesen írtam, hogy annak hatására voltak akik beszerezték, kipróbálták, de ők már nem élvezték annyira.

Én ebben a játékban több száz TH meccset játszottam eddig, és nagyon élveztem. Talán mostanság már nem olyan sűrűn, mint régebben, de máig rendszeresen előveszem néha egy-egy meccs erejéig. A végére itt egy ilyen TH classic meccs, amit nemrég játszottam egyedül. Vágatlanul, zene, és kommentár nélkül.

Köszönöm a figyelmet.