godach

godach

Vortex: The Gateway élménybeszámoló!

Link másolása
"Mi lenne, ha egyszer egy fényes jelenségre lennél figyelmes, majd egy teljesen ismeretlen környezetben térnél magadhoz?" (Magyar fejlesztésű, Sci-fi túlélőjáték)

Mi lenne, ha egyszer egy fényes jelenségre lennél figyelmes, majd egy teljesen ismeretlen környezetben térnél magadhoz? Nincs semmi nálad, csak a ruháid és egy öngyújtó valamint egy machete, aztán amikor felnézel az égre, egy teljesen idegen képet látsz. Több hold, égitest, így szembesülsz azzal, hogy bizony, egy másik bolygón vagy. Nos, a Vortex ezt kínálja.

Kis hazánk sosem szűkölködhetett fejlesztőkben, bár méltatlanul kevés figyelmet kaptak. Jelen esetben is egy magyar fejlesztésű játékról, a Vortexről beszélünk amit a  Crysis, a Crysis 2, a Crysis 3, a Warhammer: Mark of Chaos, a Codename: Panzers - Cold War, vagy éppen az European Ship Simulator-ba is besegítő immár StormCube Games-ként összeállt csapat hegesztett.


Immár, mondhatom magam survival játék kedvelőnek a 7 Days To Die-ban a magam kis ezer órájával, valamint a RAFT végigjátszásával és a stílus imádatával. Nem is volt kérdés, hogy mivel a Sci-Fi-t is szeretem és Robinsont is, hamar ráugrok a Vortexre. Így kezdődött hát a történet, egy pár üveg ital elfogyasztásával, bódult állapotban a TV-t figyelve, abban is a híreket miszerint a világ több pontján idegen űrhajók jelentek meg, amik válogatás nélkül, látszólag teljesen véletlenszerűen embereket rabolnak el. Nem volt azonban idő, feldolgozni a híreket, hiszen a lábam alól a talaj eltűnt, a gravitáció megszűnt és elkezdtem emelkedni egy erős fény felé, majd elvesztettem az eszméletem.

Így kezdődött a játék, melynek a folytatásában még a karakterünk egy közeli ismerőse még megvárta hogy magunkhoz térjünk, majd eltűnt mint a kámfor. Innentől szabad kezet kapunk a játékban, valamint a szigeten, ahol ezek után garázdálkodhatunk. Határok, megkötések nincsenek. Egy feladatod van, Túlélni és mellékesen valahogy visszajutni a Föld-re. Kezdjünk hát neki.

Ami az egészben tetszett és az elején a legjobban zavart, az két dolog. Nem kraftolhatsz le mindent, mint azt szokás az ilyen játékokban, és nem rakhatsz mindent egy helyre. Kicsit, lehet érthetetlen így elsőre, de bizony ha építeni akarsz valamit, akkor kijelölöd, hogy hova és mit aztán neked kell a két kezeddel odahordani a cuccokat és felépíteni. A másik dolog, szintén elüt a szokásostól, hisz nem tudsz ládát építeni, amibe az egyébként limitált számú hátizsákból a cuccokat beletedd. Itt, ha életerő regeneráló gombát akarsz eltenni, akkor életerő regeneráló gombatárolót kell építened, ami körülményesnek hangzik ugyan, de feldobja és változatossá teszi az egész játékot.


Nincs hát más dolgod, mint hogy túléld és megvédd magad. Ezt leírva igen könnyen megteheted. Egyél, igyál és építs egy kis tábort, ahol meghúzod magad, gyógyulgatsz és természetesen raktározod a cuccaid, hogy végül visszajuthass a földre.


Nagyon élveztem a játékot. Kezdés után, két-három napig, nem is igazán mentem száz méternél messzebbre. Kerestem egy alkalmas helyet, és elkezdtem fallal körbevonni az egészet, hogy éjszaka ne érjen váratlan meglepetés. Közben a szükséges kiegészítők beszerzésén ügyködtem, hisz sem éhen, sem pedig szomjan nem szerettem volna halni. És csak ezután jött a java. Amikor már részben biztonságban éreztem magam, akkor elindultam felfedezni.


A játékban egy komplett sziget áll rendelkezésünkre, ahol nem csak mi vagyunk ám egyedül. A helyi ragadozók és őshonos élőlények mellett, különböző idegen fajokkal is találkozhatunk, akiket hozzánk hasonlóan begyűjtöttek, majd a nagy megmérettetésre itt hagytak, és valószínűleg nagy képernyős monitoron, sörrel a kezükben, a nyertesre fogadva nézik a műsort. Ezen felül, még lezuhant űrhajóval és annak tulajdonosaival, outpostokkal rendelkező felügyelőkkel, de még egy igazi sárkánnyal is találkozhatunk a szigeten, ami tele van veszéllyel de ezel együtt lehetőségekkel is.


Mint ahogy mondtam, a játék szabadjára enged minket. Az égtáj bármely irányába indulhatunk, bármerre sátrat verhetünk és bármit megépíthetünk, már ha van hozzá elegendő alapanyagunk. Persze hatásos, ha körültekintően végezzük a dolgunkat. Imádtam, hogy figyelnem kellett a karakteremre, de nem voltam rákényszerítve a sims szerű menedzselésre. A romok, törmelékek és hátrahagyott cuccokból pedig izgalmas volt megtudni, mi történik közben a földön. Minél több és változatosabb idegent öltem meg, annál több totemet tudtam kitűzni, készíteni a táborom körül, ami elüldözte az éjszakai látogatóimat. Emellett persze vadállatok is voltak, de ezek megfékezésére ott voltak a csapdáim, szóval a végére, igazi túlélő lehettem.


Lehetne még rengeteget mesélni, lehetne még rengeteget dicsérni, de sajnos azt is tudni kell, hogy ez egy fapados játék. Lehetne jobb az animáció, lehetne több a kraftolható eszközök száma, a lehetőségek. Én azonban, még így is azt mondom, hogy simán megérte az árát és egy nagyszerű ötlettel, kicsit hanyagabb kivitelezéssel van dolgunk, viszont, ha a második rész jönne, akkor tuti az előrendelők között lennék.


2.
2.
godach
#1: Szerintem annyira nem. Egy survival horror egy idegen bolygón és még azt sem lehet mondani, hogy teljesen copypaste, mert nem az. Kicsit több törodést érdemelt volna a játék.
1.
1.
Scat
Nem is tudom, amit írtál róla, meg a videó alapján is, olyan érzésem van, hogy túl sokat akarnak markolni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...