Sziasztok!
Sokszor mondtam már, de ismétlem önmagam. A blogolást itt a gamekapcson kezdtem el és bár kisebb kimaradásokkal, folyamatosan folytatom is. Régebben Yanez cimborámnak volt egy vasárnapi posztsorozata ugyan ezzel a névvel, amit már-már rendszeresen vártunk és olvastunk, hisz mindig ötletes ámde érdekes témákat hozott nekünk hétről-hétre. Akkor, amikor elértünk a 100.-hoz és befejezte a sorozatot, olyan hiányérzetem volt, mint amikor vége lett a Szökés című sorozatnak vagy a Knight Ridernek. Ezekkel ellentétben viszont volt egy hatalmas előnyöm, hogy lehetőségem van folytatni. Persze, lehet nem olyan minőség lesz és az újdonság varázsa sem fog szerepet játszani, hisz én írom így tudom miről fog szólni, viszont ettől még izgalmas valamennyire, hisz a hozzászólások olvasása nagyon el szokta vonni a figyelmem a mindennapok nehéz gondjairól.
És, itt jön képbe a blogolás. Én személy szerint mindenről imádok pofázni. Ez, viszont közel sem azt jelenti, hogy arról tudok beszélgetni, amiről szeretnék. A munkatársaimmal általában a munkáról, tervekről, rajzokról szoktunk, hisz "sajnos" egyetlen gamer sincs közöttük. A párom, olyan játékokat mint a Silent Hill, Resident Evil tehát vannak benne (vagyis voltak) rejtvények, szereti nézni. Menet közben együtt fejtjük meg, viszont ennél én jóval sokrétűbb és változatos játékokkal játszom. Így, hiába mutatok neki egy epic Titanfall 2 momentumot, nem igazán érti. Persze, végignézi és valamennyit diskurálunk róla, de körülbelül annyira érdekli, mint engem amikor az orchidea gyűjteményéről beszél.
Blogolni, azért szoktam mert jobb esetben el tudok beszélgetni pár hozzászólás erejéig olyan dologról, amiről beszélgetni szeretnék. Rosszabb esetben, nem érkezik hsz mert ilyenre is van példa, de azért izgalommal tölt el rákattintani a blogomra olyankor, amikor tudom hogy 9 hozzászólás volt, és most tízet mutat a számláló. Persze nem mindig aktuális gamer téma, de sorozatok, filmek, játékok nálam nagyjából egyre megy és mivel sem stílusban sem platformban nem vagyok elkötelezett hű fanatikus, mindig találok beszélgetőpartnert arra amiről épp kedvem lenne dumálni egyet.
Amit nagyon imádok még, más írásait olvasni. Annyira érződik egy Maktub villámtesztjén, hogy nem fizetett hirdetés, egy nyarlako - The Dishwasher: Vampire Smile játékajánlóján, egy FrankBlack féle kicsit elvont de annál szerethetőbb élménybeszámolóból, hogy olyan emberek írták, mint én. Nem többek, nem kevesebbek hanem ugyan olyan gamer srácok, mint amilyennek magamat tartom. És, nagyon sok ilyen blogot és annak íróját tudnék felsorolni, ami még így is kevés.
Az, hogy miért lesz jó egy blog, nem tudom megmondani nektek. Volt már olyan írásom, amiben azt hittem rettentő nagy durranás lesz majd. Erre semmi. Viszont, volt olyan is amikor azt hittem hogy sok értelme nincs az egésznek, de jól éreztem magam, hogy kiadhatom az élményeim, véleményem és kiírhatom magamból azt, ami megfogalmazódott bennem. Erre, volt annyi hsz hogy csak a számat tátottam és próbáltam elemezni, mit is csinálhattam rosszul előtte eggyel, vagy mennyivel több ez most. Végül rájöttem, hogy a téma, a kedvem és az olvasók kedvének triumvirátusa határozza meg az egészet.
Szeretek blogolni és szeretek veletek beszélgetni. Szeretem olvasni a tieteket és még ha két munka közötti úton olvasom amikor már kommentelni nincs idő, de elolvasni igen, akkor is ott vagyok. És büszkeséggel tölt el, hogy a mai világban van aki igényli az írásos formát, még ha tényleg nem is úgy jön át a mondanivaló sokszor mint szóban vagy videóban. Ettől még viszont a blogok élnek és virulnak, valamint a legnagyobb előnye hogy bárki megcsinálhat egyet.
Nem cikk, nem sajtóközlemény csupán a saját gondolataink írásba vitt formája. Volt olyan, hogy sértődött gyerekként (negatív kritika miatt) abba akartam hagyni és olyan emberek jeleztek és erősítették meg pár régebbi blogom címével az igazukat, akiket addig sosem láttam. Volt, hogy más blogírók, olvasók, kommenthuszárok mondták hogy nem olyan rossz dolog ez. És igazuk volt. Lehet nem játékújságíró vagyok, lehet nem vagy az te sem, de egy próbát mindenképp megér. Akkor meg, miért ne?
Szóval a kérdéseim a következők!
Írtál e már blogot?
Tervezed e hogy írsz?
Szoktál e olvasni blogbejegyzést?
Volt e már hatással rád egy blogger? Vásárlás vagy döntés miatt?
Kibírod e a 100 vasárnapi blogot? :D
Üdv: GoDach
Mindenre igen a válaszom, kivéve a másodikra. Nincs most egyáltalán időm erre, kicsit kiégtem a játékokból is, meg abból, hogy írásban fejtsem ki a véleményemet az interneten. Meg már eljutottam arra a szintre, hogy tudjam, nekem milyen játékok kellenek, így nem kell elolvasnom/megnéznem féltucat tesztet, mert ami nem fogott meg elsőre, és utólag adok neki egy esélyt (mondjuk valakinek az ajánlása miatt), azt általában mindig megbánom. De örülök, hogy itt vagy és életben tartod a blogszekciót, garantáltan lesz egy olvasód az elkövetkezendő 99 vasárnapon!
#2. Nyarlako
Köszi neked is. Pont azért szeretem az írásaid, mert majdnem 100%-a olyan, ami alapból nem érdekelne, de olvasás után elcsábulok :D
Igen
Igen
Igen
Igen
Nem
Nem
Nem
Nem
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.