Sziasztok.
Vannak olyan pillanatok, amikor kikapcsolom az agyam. Leülök egy film elé, és nem akarok azon gondolkodni, hogy lehetséges e vagy sem. Azt akarom, hogy erőt adjon és csapjon be, milyen álmok válhatnak valóra.
A videójátékok, melegek, trófeázások után teljesen más irányba fordulnék most, amiért remélem nem haragszotok meg. Elsősorban szeretném elmondani, hogy rengeteg régi vágású akciófilm van amit a mai napig imádok, de ezekre szánt szándékkal nem tértem most ki. Inkább, a jelenetek azok amik miatt a mostani blog megszületett.

Az első alkalom, amikor tisztán emlékszem hogy több mint 20x visszapörgettem egy jelenetet és azóta a teljes filmet is rengetegszer láttam, az a The One (Az Egyetlen) Jet Li és Jason Statham főszereplésével. Képzeld el, hogy felfedeztél egy párhuzamos uni….jaaaa ez nem az, az Quinn Malorie. Szóval, ebben a filmben is párhuzamos dimenziókról van szó, viszont egy apró és annál érdekesebb csavar van a filmben. Gabriel Yulaw-t (Jet Li) már 123 univerzumban megölte az alteregóit, tehát saját magát. Ennek az a lényege, hogy az alteregóink életenergiája szétoszlik így a még élők erősebbek, okosabbak, gyorsabbak lesznek. Az egyik világban azonban méltó ellenfélre akad, saját magára hisz az erőn már csak ketten osztoznak. Yulaw folyamatosan képezte magát míg Lawless sokkal felkészületlenebb. Segítőtársa viszont akad.

Mindig is imádtam az időlassítást és az olyan hihetetlen jeleneteket, amiket egy kis agykikapcsolással el is hitethet a film velem. Persze ha neki kezdenék Newton törvényeit figyelembe véve minden apróságot analizálni, rájönnék mekkora baromság de ugye itt a cél pontosan nem ez, hanem az hogy jól szórakozzak. Márpedig, ezek a jelenetek megadják a módját.

Ott volt még ugye a Matrix is, ami igazi kultuszfilm lett. Bevallom, rengetegszer láttam az első részt, viszont a másodikat még többször. A harmadikra azonban nem is emlékszem, annyira hihetetlen volt már számomra és nem tudtam eléggé elengedni magam, hogy a filmre koncentráljak. Viszont, amikor a rengeteg Smith ügynökkel harcolt Neo, na az is a kedvenc jeleneteim közé tartozik.

Sokat kap a Halálos Iramban széria én mégis nagyon imádom. Voltak a sorozatnak gyengébb részei, de egyik után sem álltam úgy fel, hogy sajnáltam volna a rászánt pár órát és bizony innen is tudok hozni egy olyan jelenetet, ami számomra olyan szinten tetszett (még ha a kivitelezés nem is a legjobb) hogy szinte fel ugrottam volna tapsikolva a székből amikor megláttam. 

Jól látjátok. A következő jelenet a John Rambo-ból való és valami hihetetlen módon tetszett. Talán többet láttam már ezt a jelenetet mint az egész filmet, de egyszerűen megunhatatlan számomra. Egy veterán, akinek vénségére is marhajól áll a keményfiú szerep és nagyszerűen bemutatja, milyen az amikor valakinek elborul az agya. Ehhez még hozzájött a nagyszerű rendezés és a kőkemény brutalitás. Igen, egy ilyen filmben leszakadó végtagokra és fröcsögő vérre van szükség így hitelessé teszi az egyébként teljesen hihetetlen cselekménysorokat számomra. Egyszerűen imádom.

Ismét nem fog a nagy többség egyetérteni velem mert ez a film is rengeteg savat kapott, ami nem más mint a Legdrágább az Életed.
Én régebben nagyon szerettem Bruce Willist és itt még tartott az a korszakom, amikor úgy gondoltam, hogy kegyetlen jól áll neki John McClane szerepe. Maga a jelenet pedig házimozi hatással, amikor sorban elkezdenek kialudni a fények és jön a fentebb is linkelt akciórész, hát azt hittem hogy az agyamat eldobom.

Kicsit más vizekre evezve most a horror kategóriából szeretnék egy nagy kedvenc jelenetet mutatni. Annyira jól össze lett rakva és már maga a film alapötlete is annyira tetszett, hogy nincs konkrét személy aki ellen védekezhetünk hanem csak a sors keze fogja eldönteni, mikor és hogyan halunk meg, hogy a tökéletesen megtervezett balesetek és azok mesteri módon való kivitelezése, szinte kényeztette a szemünket. Már ha a gyomrunk bírta.

Ismét egy olyan film jön, amit bátyámnak megmutatva csak csóválta a fejét és úgy kiment a szobából, hogy kajak szégyelltem magamat, hogy nekem ennyire bejön ez a film. Timur Bekambetow filmjét már a megjelenés előtt nagyon vártam. Valami Red Band trailerre akadtam rá, eredeti orosz nyelven és magam sem tudom, hányszor láttam a trailert. Aztán pedig a filmet. Egyszerűen, minden percét imádom.

Kezdem nagyon ízlésficamosnak érezni, hisz ha emlékeim nem csalnak akkor a Battleship nevű sci-fi és a Csata Los Angeles sem sok mindenkinek tetszett, nekem meg szinte az elmúlt években a kedvenceimmé váltak. Hiányolom is a földmegtámadósinváziós filmeket a kínálatból.

Nektek mi a kedvenc jelenetetek?