Jó reggelt.
Nem volt nehéz választani a mostani generációban, szinte egyetlen alkalommal sem. Mivel, az előző generáció vége felé lett új PC-m, a mostaniban csak tápolni kellett egy kicsit, így a meglévő 4gb ram mellé belepattintottam még négyet és a Radeon 7970-et lecseréltem egy GTX 970-re valamint kezdésnek a kis öreg i3 került lecserélésre egy i5 személyében.
Szinte minden alkalommal, amikor elkezd a kis számítógépem akadozni vagy a medium grafikáról kénytelen vagyok a legaljára váltani, csak hogy élvezhetően fusson, mindig megfogadom, hogy én bizony nem újítok többé gépet, mégis itt is (használt alkatrészek vásárlásával) neki tudtam ugrani a generációnak alig 100e forint ráfordítással úgy, hogy azért egy élvezhető minőséget tudok a mai napig kipréselni szegénykémből. PC-re mindig is szükségem volt, nem fogom elkezdeni részletezni miért hisz aki használja mind tudja mennyi előnye van. Játék téren, viszont volt már hogy azt mondtam elég volt a folyamatos tápolásból, de aztán a végén mindig beadtam a derekam.
Sosem szoktam FPS-eket figyelni és különösképp nem érdekel a proci húzása vagy a vga maximális kisajtolása sem. Úgymond, szeretek vigyázni a gépemre de tisztában vagyok azzal is, hogy mi fér bele a keretbe és ennek függvényében mi az, amit a gépem elbír. Van, hogy kicsit nagyobb az igényem, ezért költök rá viszont sok esetben megelégszem egy erős közepes konfiggal. Annyit tudjon a gép, amennyire nekem szükségem van bár tény és való, hogy a játékok miatt mindig többet kell rá költenem, mint egy átlagos “nem gamer” felhasználónak.
Aztán alig pár hónap múlva, gondolkodtam a konzoljaim lecserélésén. Általában, minden generációban rendelkezek mindhárom nagygépes konzolgyártó gépeivel, kivétel volt ez alól a WiiU amit utólag nem is bántam meg, hogy nem szereztem be. A nyolcadik generáció zászlóshajója nálam végül a PlayStation 4 lett elsőként és bizony ennek is megvolt az oka. Konzolként már a 3 óta nem igazán csípem (abban bonyolultnak és fölöslegesen túlbonyolítottnak találtam a menüt) viszont ugye ott vannak azok a fránya exkluzívok. Mint játékos, sosem mondanék le az élvezetekről így mivel egy igen jó árban lévő konzolra csaphattam le egy ismerőstől, meg is tettem. A varázs, nem volt olyan hatalmas, mint vártam de egyáltalán nem bántam meg. A Driveclub és The Order kárpótoltak és gyermeteg örömmel pótoltam mindent, amire addig csak csorgattam a nyálam.
Kezdtem gondolkozni, melyik legyen a következő konzol. Switch pofásan néz ki és hozza a megszokott N minőséget, de mivel a WiiU bukóvári volt, féltem az elején beruházni rá. Xbox-ra viszont kaptam egy olyan hihetetlen ajánlatot a szolgáltatómtól, készülékkedvezménnyel, hogy pont akkoriban akartam veni egy One kontrollert és annak az árát nem sokkal kellett megpótolni. Ha pedig azt nézem, hogy kaptam hozzá egy alig egy hónapos AC Origins játékot és az addig GOLD előfizetésből behúzott cuccokkal már alapból 40+ játékkal indítottam, akkor azt hiszem a létező legjobb karácsonyi ajándékot hoztam össze magamnak.
Pár hónapra rá, jött a visszafelé kompatibilitás, EA Access és a Gamepass, amik mellett mára már nem is igazán kellene játékokat vásárolnom, ha nem lennék egy telhetetlen valaki. Szóval, a fenti kettő után ezt a döntést sem bántam meg. Előnyökről és hátrányokról már fogalmaztam meg véleményt, szóval most erre sem térnék ki. Azonban nem sokkal ezután kaptam egy PRO-konzolra ajánlatot, így jelképes 35k-ért odaadtam a sima ps4-et és ennyivel még hozzápótolva megszereztem a PRO-t, ami igencsak jó döntésnek bizonyult.
Nem szokásom hasonlítgatni, FPS-t számlálgatni, ahogyan azt fentebb is írtam viszont itt a nyers erő szemmel látható volt. Persze, nem álltam stopperrel mellette, de a töltési idők sokkal kevesebbre csökkentek és végre a menü is használható volt játék közben.
Mivel kézi-konzol ebből a generációból nem volt így a mobil platform mellett döntöttem. A rengeteg utazás és üresjárat miatt, mi mással tölthetném az időt, mint játékkal így a sok elnyűtt valami után a mobilvásárlásnál figyelembe vettem azt is, hogy alkalmas legyen és pengén is fussanak a játékok mellette. P20Pro lett a választottam és meg kell mondjam, közel egy év használat után, rég szerettem már meg ennyire telefont. Nem lassul, nem akad, csodás grafikákat képes produkálni így egy kontrollert mellécsapva, tökéletes kis handled a számomra.
Utoljára maradt a Switch, amire tényleg a WiiU miatt nem mertem beruházni. Aztán, meg úgy voltam vele, hogy várok még egy kicsit és mára eljutottunk odáig hogy a tartalom és életképesség miatt is ez a következő kiszemeltem egy Nintendo DS mellett. Azt, hogymelyik fog hamarabb érkezni, nem tudom megmondani de hogy érkezni fog az biztos. Mindig is szerettem a Nintendo exkluzívjait, a Wii mai napig a kedvencem és szívesen venném elő, ha lenne időm az egészre. A Switchet viszont nagyon nem szeretném kihagyni.
Ti milyen platform/ok mellett döntöttetek.
És a legfontosabb. Miért?
Am kb én is a 360 idejében kezdtem rászokni a legális játékokra, az account miatt bár a ps3 konzolom már direkt úgy vettem, hogy ne tört legyen.
Én sosem vetettem meg azt aki warezol, nekem is befigyel néha főleg sorozatok terén, csak akkor csapja ki a biztosítékot, amikor valaki pl több 100 ezres vga-val dicsekszik és várja a törést valami játékra, mert a kedvence...
Most jó? :D
A virtuális gépeknek viszont már kevés a négy mag, ezért elvileg a hónapban csere egy ryzen 2600-ra, 16gb ram mellett. Vga marad, meglátjuk mit alakít a cucc.
Konzolban valahogy soha nem gondolkodtam komolyan. Időnként kölcsönkérem sógortól a ps3-at, de azt is csak a gyerekkel közös játék miatt. Nekem a kontroller annyira idegen, hogy nagyon. Maradok az egér - billentyűzet párosnál, még ha tudom is, hogy nem éri meg a PC-t fejleszteni :(
Nem nagy gondom van ezzel, csak néha kíváncsi lennék a véleményedre is, de úgy látom saját nem nagyon van :P
PS1-en ugye Crash széria, Tekken3, MGS, GT 1-2, Soul Calibur, stb.
PS2-n GoW 1-2, GT3, MGS 2-3, Killzone, szintén néhány Crash rész, stb.
PS3 szállította nekem az MGS4, UC 1-3, TLoU, GoW 3 és Ascension, Heavy Rain, Beyond, stb játékokat.
PS4 pedig előrukkolt egy GoW, UC4, InFamous SS, Spiderman, TLoU2 stb-vel.
A másik ok, a már előző gen óta gyűjtögetett trófeáim. Ezekre időnként visszanézni és újra meg újra átélni miket teljesítettem immár tizenvalahány év alatt a játékokban, megfizethetetlen. Plusz ezek gyűjteménye, amit az ember szívesen tovább hízlal, és itt nem kell semmi hardcore dologra gondolni. Csupán egészséges keretek közt megy a gyűjtögetés. De azért vagy 13 platina már így is összejött.
Továbbá a psp és psvita után óriási hiányom van egy kézi konzolt illetően. Most már nagyon bánom, hogy tavaly eladtam a Vitát. Így hát tegnap végre megrendeltem azt a kézi masinát, amely után már rég fájt a fogam. A szerencsés pedig nem más, mint egy 2ds xl. A fekete és türkizkék változatot választottam. Semmi speckó. Hozzá pedig a DKC Returns és egy 208 in 1 ds játék gyűjteményt. Mivel anno még sima ds-em sem volt, így ez most jól jön.
A Nintendo nálam a második favorit. Anno viszont a sárgakazis nes és a super mario életem meghatározó gamer élménye volt. Onnan kezdve biztosan tudtam, hogy ez a hobbi számomra örökös marad.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.