Vasárnapi Blog 008 - Az én saját top10-em

Nem a legszebb, nem a legjobb de számomra minden idők legkedvesebb játékai.

Jó reggelt.
Sokat gondolkoztam a top 10-es listámon, hisz immár 505 játék van a listámon végigjátszva, cheat és minden külső segítség nélkül így találkoztam jó pár kellemes anyaggal. Ha viszont egy legjobb tízes listát kell készítenie az embernek, akkor az nem egy egyszerű feladat.

A Green Hell kapta meg a tizedik helyet, mert a survival játékok terén olyan nekem, mint a Driver az autós játékok kedvelőinek, vagy a fantasy játékok Dark Soulsa.


Igen kemény a beletanulás de nem lehetetlen. Aztán, amikor már megismerted a dzsungelt, megtanultad, hogy milyen betegséget vagy sebet milyen növényekkel tudsz kezelni, vagy hogy a szükségleteid mikkel tudod fenntartani vagy esetekben felturbózni, már játszi könnyedséggel megy. Ezen felül, ott voltam a bejelentésnél és meg kell mondjam, irgalmatlanul vártam a korai hozzáférésű verziót. Majd amikor megjelent, pár percre rá a könyvtáramban volt, és egy évig folyamatosan velem együtt fejlesztette a csapat. A kész termék, pedig példaértékű. Szívesen térek vissza a Green Hell világába, amivel azóta is szorgosan foglalkoznak a fejlesztők így nem volt kétségem, hogy ennek a játéknak, helye van a listában.


A következő játék felett már eljárt az idő, sőt a sorozat következő részei már nem is tudtak bevonzani. A rajongásom abbamaradt, az emlékek viszont amit a GTA San Andreasban töltöttem, sosem fognak eltűnni. Azt hiszem életem egyik legjobb játéka volt, amiben már csak a kocsikázás is örömmel töltött el. Egyik városból, a másikba autózva, közben a rádiót hallgatva rengeteg órát eltöltöttem. Ha repülni akartam, akkor azt csináltam vagy ha motorozni, akkor azt.


Volt, hogy hirtelen eleredt az eső és azon gondolkoztam, milyen ázott kutya lennék, de olyan is volt hogy a reggeli ködben élveztem az autókázást vagy épp sétát, San Fierro-ban. Hihetetlen, de bár nem lehetett saját karaktert gyártani, annyit tudtál változtatni rajta, hogy végül mindenki a saját képmására tudta formálni a karaktert. Míg az enyém Wesley Snipes-ra hasonlított a Penge című filmből, addig a haverom mentésébe belelépve, olyan volt a karaktere, mintha Mr. T állt volna előttünk. Azt hiszem, nem csak a 9. helyet érdemli, de a legjobb GTA címet. Számomra legalábbis mindenképp.


Mindig is figyelemmel követtem a Techland-et és bár az elején számomra az 505 games és City Interactive stúdiókkal volt egyenlő, hamar rá kellett jönnöm, hogy ők bizony sokkal többek ennél. A Dying Light-nél bizonyosodott be számomra, hogy amit ezek a srácok leművelnek, az több is mint elég. Míg az elején inkább csak menekülsz és kerülöd a balhét még nappal is, addig a skilleket felfejlesztve, olyan összetett harcokat tudsz levágni, hogy néhány akciófilm is megirigyelhetné.


Szaladsz és a tömegbe behajítasz egy gránátot. Repülnek a testrészek és a testek, de te csak tovább rohansz feléjük, majd egy becsúszással eltöröd az első ellenfeled lábát, aki meginog, te pedig felpattansz és már le is vágod a jobbról jövőnek a fejét, ami időlassításban hullik le a földre. A következő mozdulatoddal, mellberúgod a magához térő zombit, aki a közeli szöges csapdába köt ki, majd felugrasz a mellette állóra és a levegőből a következőre érkezel, akivel együtt csapódtok a földbe és nincs köztetek csak egy balta, ami szépen át is vágja a fejét. Nincs még vége, mert ismét egy csapat vánszorog feléd, de te nem vagy rest és odahajítasz egy palack vizet, majd az aktivált csapdára nézel és bekapcsolod azt, így az autó akkumlátorát túlterhelve, megrázó élményben lesz részük. De ezt akár megteheted olajjal és tűzzel is vagy választhatsz még rengeteg lehetőség közül, hogy tizedeld meg őket.


És akkor még csak a nappalról beszéltem, mert ahogy eljön az éjszaka, olyan szinten megváltozik a játék, mintha egy teljesen más game lenne. Bármennyire kemény vagy, csak lopakodni tudsz de általában ennek is mindig az a vége, hogy rohansz és megpróbálod elérni a legközelebbi óvóhelyet. És amikor időlassításban egy gombnyomásra pár másodpercre hátra pillantasz és látod, hogy a sarkadban lohol, az valami elképesztő. Persze UV lámpával vagy petárdákkal le tudod lassítani a vadászt, megtántorítod pár pillanatra és fellélegezhetsz, de tudod azt, hogy úgyis utolér. Mindig utolér! Szeretek visszatérni a játékba, így helye van itt.


A Fallout rajongók általában legszívesebben megvernének, amikor ömlengek a Fallout 3-ról, de azt hiszem ez is életem egyik legjobb játéka. A DLC-k kellő időre és változatossággal tudnak kirángatni a játék világából valami teljesen szokatlanba, ahová aztán nagyon szívesen térek vissza. Egyszerűen imádom és számomra megunhatatlan. A VATS rendszer pedig mint bullet time imádó ember, maga a kánaán.


Több mint tíz évig szokásom volt, minden nyáron egyszer kiülni az udvarra és a napernyő alatt iszogatva végigolvasni a Robinson Crusoe könyvet. Annyira imádtam, hogy azt szinte elmondani is lehetetlen. Ezért is szeretem nagyon a Stranded Deep-et, ahol egy (repülőgéptörött?) karaktert irányíthatunk, aki apró szigetekről szigetekre vándorolva kell, hogy túlélje a szerencsétlenséget. A kezdeti napok után, amikor már nem halunk éhen vagy szomjan, és nem dobjuk fel a bakancsot egy kígyócsípéstől, akkor kezd beindulni a játék.


Egyre szélesebb körben tudunk táplálékot szerezni és ha a kis vityillónkat berendeztük a közeli hajóroncsokból gyűjtött kacatokkal, akkor a szigetünk körül ólálkodó Tigriscápát is levadászhatjuk. De ha ez nem lenne elég, akkor rengeteg mindent elkezdhetünk gyártani magunknak és felkészülni arra hogy a Megaladon, Giant Squid vagy Moray Eel szörnyekre vadásszunk. 


A Plants vs. Zombiesra teljesen véletlen akadtam rá, de olyan szinten megfogott hogy az első végigjátszásig nem is foglalkoztam mással. A koncepcióról olvastam de nem igazán fogott meg, viszont a kivitelezés olyan pazar, változatos és kellő kihívást jelentett, valamint a new game + és zen kertünk olyan jól sikerültek, hogy azóta is szívesen előveszem és játszok vele újra és újra.


Kellemes meglepetésként ért a Mad Max is. Nem vallom magam rajongónak, de az első részt nagyon sokszor láttam és imádim mai napig a maga nyomasztó hangulatával. Nagyon örültem amikor kiderült, hogy az új MM filmben Tom Hardy játssza a főszerepet, ami aztán számomra csalódás lett mint MM film de az év legjobb akciójának tartottam. No de ez egy másik történet, a lényeg az, hogy az Avalance nem szerződte le ezeket a színészeket és az ember alapból tart a filmből készült játékoktól, ez azonban oltári lett.


Hosszú órák után is tud újat mutatni. A harc bár az Arkham szériákból lett lopva, mégis tökéletesen hihető és látványos. Az autós részek pazar kivitelezést kaptak, ahol nem csak a freeroam élvezetes, de a konvojok levadászása, versenyek és járműves harcok is nagyon ott vannak a szeren. Azt hiszem, ennél a játéknál kaptam rá a screenshotok lövésére is, mert tényleg olyan látványos és változatos akciókat lehetett levágni, hogy csak pislogtam. Jelenleg, ide is vissza szoktam térni, mert 100%-ra szeretném teljesíteni a játékot, hisz élvezetes.


A Gothic 3 életem játéka. Nagyon sokat toltam a kettővel és imádtam a San Andreasban, hogy három város van, eltérő időjárással, játékmenettel itt viszont három földrészt éreztet a játékossal a program. Már maga a vándorlás is hosszú és megpróbáltató benne de a hangulatot kötelező szinten hozza. A mellékküldetések pedig sokszor változatosabbak vagy érdekesebbek, talán kidolgozottabbak mint néhány játék főküédetése. Imádom.


A második helyet a Morrowind kapta, ami egy nyarat vett el az életemből, reggeltől estig. Jöbban ismerem Vvardenfell térképét mint Hajdú-Biharét és egyszerűen beszippantott, elvarázsolt, magával ragadt a világa. Voltak olyan táborok, amikkel napokig küszködtem mert onnan akartam egy kardot megszerezni, de volt olyan hogy valós napokig tartott egy-egy kiruccanásom, amiből sebekkel, fáradtan de jó nagy loottal tértem haza.


Házat foglaltam el, amit berendeztem és ha sokáig voltam távol, akkor aztán előszeretettel töltöttem pár napot a környéken, céheknek dolgozva, nyomozgatva vagy épp ellopva valami értékeset. Ez a játék vonzott be igazán a szerepjátékok világába, ahol a mágia és a nyers erő is fontos szerepet töltött be. Megmondom őszintén, jó lenne annyi ezres ahány órát belevertem ebbe a játékba.


És akkor jöjjön a námbörván. Az a játék, ami stílusában, kinézetében, megjelenésében és még játékmenetében is teljesen szembe megy azzal, amit addig képviseltem és szerettem. Aktivistaként mozdultam meg az Early Access ellen, amiről úgy gondoltam, hogy a játékfejlesztés rákfenéje. Single játékosként, mindig is kerültem a multi játékokat, valamint sosem tudtam volna elképzelni, hogy én majd olyan játékba fogok órákat, több tíz órát aztán több mint ezret beleölni, aminek soha nem lesz vége. Nézegettem a Minecraftot, de azon kívül, hogy elsmerően bólintottam milyen kreatív dolgokat lehet benne csinálni, nem érdekelt és nem akartam ilyen játékkal játszani. Elképzelni sem tudtam, hogy egyszer a fentebb felsorolt, irritáló és taszító dolgok egyvelege lesz majd a kedvenc játékom, amit mai napig, több mint ezer óra után is csak azért nem játszok, mert nagy akaraterővel nem kezdek hozzá, hisz ha megtenném akkor hetekig megint a rabja lennék. Ez, pedig nem más mint a 7 Days to Die.


Több mint húsz év játék után, amikor az ember már keresztülment rengeteg dolgon, látott grafikai evolúciós fejlődéseket, hihetetlen ötleteket és merész kísérleteket, nem gondoná hogy egy karácsonyi ajándék teljesen felforgatja az életét. Bizony, épp anyósomék töltöttük a karácsonyt, amikor kaptam egy emailt, hogy a csoportom egyik tagja ajándékkal lepett meg. A játék persze a 7 Days To Die volt, amiről addig már Drraco barátomtól hallottam, de az előítéletek miatt nem érdekel. Ajándék lónak, viszont ne nézd a fogát és ha már egy akkor nem olcsó játékot kapsz, akkor illő kipróbálnod.


Az első két óra szenvedés volt, de volt valami varázsa is a játéknak, ezért felzárkózásképp szintén Drraco ajánlására elkezdtem egy Ronin nevű srác videóit nézegetni. Ez megint azért volt fura, mert a szabadidőm játékkal szeretem tölteni, nem azzal hogy mást nézzek így számomra a videósok olyan személyek voltak, akiket messziről kerültem. Eddig a pillanatig, mert ez a Ronin srác olyan szimpatikusan, értelmesen magyarázta el a dolgokat, hogy az első 10 videó után, ami tökéletesen elég volt ahhoz, hogy végre túléljem az első éjszakát, még azért végignéztem az összes videóját. A játék miatt és miatta is. Olyanná vált számomra, mint egy sorozat, amit szeret nézni az ember.


A játék hihetetlenül változatos azonban már rá sem lehet ismerni arra, amit lassan három éve kaptam. A lehetőségeket, felsorolni is nehéz lenne, hisz mindent alapjaira tudsz bontani vagy az alapanyagokból, akármit meg tudsz építeni. A teljes szabadság mellett, már járművek is kerültek a játékba, de akár challengeket is teljesíthetsz, ahol egy felhőkarcoló átvizsgálása és végigjárása több órát vesz igénybe. Ha kifogysz az üzemanyagból, akkor akár egy sivatagos területen bányászhatsz, amit aztán a kis alkimista műhelyedbe kifőzöl, de én pl órákat vagyok képes eltölteni a kertem rendezgetésével is.


Tényleg azt kell mondjam, hogy a játék amennyire nem fogja a kezed és nehéz megtanulni mindent, annyira ad cserébe szabadságot. Míg az elején, az első éjszakát úgy tudod túlélni, hogy egy padon próbálod meghúzni magad és romlott kenyeret és koszos vizet iszol, hogy túléld és ne halj éhen vagy szomjan, de cserébe gyomorrontásban végigfosod az estét, aminek a szagára és hangjára a zombik rádtalálnak, addig sok-sok óra után már a saját kis bázisod biztonságában szerelgetsz, ahol a napelemek vagy épp megépített generátor segítségével, világosban és melegben lehetsz. Nem kell félned, hisz a riasztók mindenre figyelmeztetnek, a csapdáid a kóbor hordákkal is elbánnak, így már csak túl kell élned és felfedezned, amíg viszont hosszú utat kell megtenned és a hosszúságnál csak a nehézsége nagyobb.
Ettől független, életem játéka. A kedvencem, ami szerintem az is marad.

6 komment - szólj hozzá!

Limitált idejű demókkal erősít a The Game Awards

Nincs már messze az év utolsó nagy videojátékos showja, a The Game Awards, Geoff Keighley csapata pedig idén még több újdonsággal készült. Bemutatkozott a The Game Festival, amely több mint egy tucat játékdemóval kedveskedik nekünk.

Generation Zero - befutott az Alpine Unrest

Nem sikerült megtalálnia közönségét a Just Cause-sorozatot is készítő Avalanche Studios legutóbbi játékának, a Generation Zerónak, ennek ellenére a csapat nem tett le a címről, be is futott hozzá az első komolyabb kiegészítő.

Fortnite - Star Wars-ejtőernyő ütheti a markunkat

Már a Fortnite: Battle Royale szigete is Star Wars-lázban ég, ma este pedig mindenképp érdemes kiugranunk az iskolabuszból! Este egy jelenetet vetít a Risky Reels mozija az új filmből, és még egy ajándék glidert is bezsebelhetünk.

Mi újság a The Division-csapat Avatar-játékával?

Csicsergős kedvükben voltak az Avatar hivatalos Twitter-csatornáját üzemeltetők, a hétvége folyamán több érdekes hírt is kaptunk tőlük a sorozattal kapcsolatban. Szó esett az új filmről, és a régóta készülő játékváltozatról is.

Ghostbusters: Afterlife - hétfőn érkezik a trailer

A hétvégére viszont be kell érnünk egy új plakáttal, melyen pont egy búzamezőbe gázol bele az Ecto-1-es szellemirtó Cadillac. A legendás csapat visszatérésére még jövő nyárig várnunk kell.

League of Legends - megérkezett Aphelios

Újra felborul az alsó ösvény egyensúlya? Aphelios nem mindennapi lövész: egyszerre öt fegyverrel érkezik az Idézők Szurdokába, melyek között a meccs folyamán szabadon váltogathat.

Frissítve: Jön a Vanquish- és Bayonetta-remaster?

Nem ez az első alkalom, hogy szó esik a Vanquish lehetséges felújított kiadásáról, de először fordul elő, hogy kézzel fogható bizonyítékunk is van az újrahangszerelt változat létezéséről.

HWSW: A töltőcsatlakozótól is búcsúzik az iPhone?

Teljesen elhagyhatják a 2021-es csúcs iPhone-okról a fizikai portokat, vagyis a mostanra megmaradt egyetlen, Lightning-aljzatot - állítja az ellátási láncokkal foglalkozó piaci elemző, Ming-Chi Kuo.

Befutott a Detroit: Become Human gépigénye

Holnaptól vásárolható meg a Detroit: Become Human PC-s változata, és bár a Quantic Dream nem kapkodta el a dolgot, még viszonylag időben közzétette a játék rendszerkövetelményeit.

Borderlands 3 - nézz bele az új DLC nyitányába!

Még szűk két hét, és máris megérkezik a Borderlands 3 első olyan DLC-je, mely a játék kampányát hivatott kibővíteni egy új küldetéssorozattal. A fejlesztőknek hála viszont már most belenézhetünk, miként fest majd a kaszinós csihi-puhi.