godach

godach

Vasárnapi Blog 13 - Így keltettem életre a nicknevem

Link másolása
Sokaknak egy regisztráció csak egy újabb lehetőség és újabb betűk és jelszavak. Másoknak pedig a titkos személyisége.

Szép napot kívánok!
Világ életemben két nicknevem volt. Az első a Jack_Slater amit még a kétezres évek elején használtam és amit nagyon szerettem. A helyi LAN partiknál már vagy a TeleHáz-ban (falusi kezdeményezés számítógépekkel, ahova óradíj ellenében járhattál) ha a Quake3-ba, Half-Life-ba vagy később Counter Strike-ba megérkezett Jack_Slater, akkor a többiek már tudták, hogy ott gond lesz. Elég jól toltam. Sosem voltam kiemelkedő és nem voltam 100%-os, de mindig változtattam annyit a játék stílusomon, hogy változatos és egyben ne kiismerhető legyen. Jack_Slater azonban meghalt, amikor először felszabadultam az internetre, az otthonomba, saját gépen, saját internettel és az első regisztrálásnál kiderült, hogy bizony a Jack_Slater névből csak a 2028. szabad. Így eldobtam, mert valami egyedit szerettem volna, aminek a története kicsit kacifántos, vicces és részben a szerencsének köszönhető.


Talán, kisebbségi komplexusból kezdődött vagy a fene se tudja, de mindig meg akartam felelni mindenkinek, minden téren. Bennem volt a bizonyításvágy, hogy egyszer végre az életbe elismerjenek és elmondhassam magamról azt, hogy valaki büszke rám. Így történt, hogy az internet egyik akkor legmegbecsültebb embereit céloztam meg, a feltöltőket. A bekötés után egy nappal, már több torrentoldalon feltöltő lettem, minden kritériumnak megfeleltem (főleg mivel rögtön 2db 1Gigás seedszerverre fizettem elő), már csak a tudás hiányzott. Menet közben olvastam egy könyvet így kiválasztottam abból egy nevet, ami a godach volt. Nekikezdtem hát feltöltősködni….


Nos, az igazat megvallva, rengeteg negatív kritikát kaptam az akkori moderátoroktól és más feltöltőktől, de szorgalmasan tanultam tőlük és egy pár hónap múlva már én is nevettem magamon, mekkora egy (akkor még nem volt noob, hanem lámának neveztek) voltam. Menet közben viszont a haverom is végigolvasta a könyvet, amit kölcsönadtam neki és az egyik beszélgetésünk közben amikor emlegettem a godach-okat és hogy azok miatt választottam ezt a nevet, csak egy hatalmasat nevetett.
- Te hülye!!! azok Bodachok, nem Godach-ok. (de ekkor már sírt a nevetéstől).
Gyorsan előkaptam a könyvet és belelapoztam, mert hihetetlen volt számomra, hogy ennyire hülye legyek, de tényleg így volt. Az első pár alkalommal félreolvastam a bodachot aztán pedig már gépiesen csak godachnak vettem. Így lett tehát egy közismert szellem nevéből egy ismeretlen és majdnem egyedi godach név.


Így ismertek meg aztán sokan, kezdtem kapni a privát leveleket és mivel még ha eredeti release volt, akkor sem csak ennyit dobtam le a leírásba, hanem a három képet, leírást és sok esetben még fordítási linket valamint gameplay trailert is. Tetszett a dolog, főleg amikor már siteokról siteokra megismert pár ember. Véleményt, tanácsot kértek és kezdtem azt érezni, hogy fontos vagyok pár embernek. Viszont ekkor jöttek a nagy torrentoldal elleni háborúk a hatóságok részéről, így sok esetben elvesztettük az addigi munkánkat. Ha a torrent nem volt meg, még nem is annyira voltunk szomorúak, de amikor már a profilunk adatai is odalettek és semmi nyoma nem volt az addigi munkánknak vagy annak eredményének, akkor végül feladtuk. Nem féltünk a hatóságoktól, inkább csalódottak voltunk hogy akár egy nap alatt több év munkája is kárba veszhet és elvész. Jómagam lekattantam az internetről és elfogadtam, hogy a godach név bizony együtt bukott az evolution, moobs, cinemastore és még sok más oldallal.


Menet közben történt még, hogy nagyon sok játékban ugye csak három betűt lehet beírni így egyértelműen a nickem kezdőbetűit használtam a god-ot ami rettentő csúnyán nézett ki kisbetűvel, ezért rászoktam a díszítésre így GoD lett. Kipróbáltam egyszer, hogyan is néz ki, ha egyben leírom a GoDach nevet és kegyetlen mód jól nézett ki, így azóta mindenütt ezt tüntetem fel.
Szóval, lényeg a lényeg, sokáig semmit nem tettem csak úsztam az árban. Mindenütt csak élveztem más munkájának gyümölcsét, tehát leecher lettem, olvasó a cikkek alatt és mivel nem volt mivel az időm eltölteni, a hozzászólások alatt kerestem a nyugalmat. Viszont, értelmes beszélgetés jóval kevesebb van mint a nagy anyázós dumapartik, így valamilyen szinten elfajultam, az addigi türelmem és toleranciám elvesztettem és egy igazi troll lett belőlem. Ezért is történt az eset, hogy az egyik nagy játékokkal foglalkozó oldalon, rögtön két cikkíróval is úgy összevesztem, hogy kivágtak a francba de mivel napi szinten mániám volt beszélgetni, kellett valami oldal amit a kereső csak Gamekapocs néven dobott ki. Ennek, lassan hat éve.


Itt ismertem meg a blogolás lehetőségét. Addig, azt sem tudtam mi az a blog, mert nem érdekelt. Yanez és még sok más ember, mindig írt valami biztatót az első pár blogom alá is, ami tényleg gyér, rendezetlen, helyesírással teli hulladék volt. Persze, voltak akik már akkor is megjegyezték ezt, de inkább támadásnak vettem a negatív hangvétel miatt mintsem építő jellegű kritikának. És a GoDach név feléledt.
Negatív kommentek miatt, gyerekes módon törölni akartam magam. Elköszönő posztot írtam, mintha világ vége volna és nagyon sok levelet kaptam, hogy ne hagyjam abba. Rengeteg olyan nicknévtől, akik addig nem regisztráltak csak olvastak. Akiknek a létezéséről addig nem is tudtam. Olyan blogokat hoztak fel, amikről már megfeledkeztem. És akkor történt a pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy nem abba kell hagynom hanem nagyon vigyázni erre a névre és inkább meghallgatni a tanácsait az olvasóknak, barátoknak. Hogy jobb legyek. Hogy alkossak valamit…


Sokáig így ment ez. Volt egy mag, akik gyártották a tartalmat és egymás alá jártunk olvasni és beszélgetni, viszont annyi troll és kötekedő ember volt, hogy egy idő után rengeteg kommentet és privát levelet olvastam arról, hogy továbbra is figyelni fognak az emberek minket, de nem kommentelnek inkább a zaklatások miatt. Így felmerült bennem a kérdés, hogy ha már a Gamekapocs moderációja nem engedi, nem e tudnánk tenni mi az ellen valamit, hogy a normális, értelmes játékosok ne legyenek kitéve azoknak, akik nem tudnak elszámolni tízig és rögtön beírják a gondolatukat ami még ha igaz is, nagyon tapintatlan. Csináltunk is egy Klubot itt, aminek a lehetősége azóta megszűnt szóval bővebben nem térnék ki rá. Viszont, egy olyan mag keletkezett ami hiányzott volna és ami célt adott annak, hogy alkossunk valamit.


Egy évig gondolkodtunk, hogy lehetne igazságosan nyereményeket osztogatni, hisz akkor már tömve voltunk játékokkal, volt amiből 3-4 darab is a tarsolyunkba volt. Menet közben, valahogy kellett volna támogatni vagy inkább nagyobb figyelmet szentelni a Magyar Lokalizációk készítőinek, hagymanyelven a HUNosítók, Magyarosítók, Fordítók-nak. Így az egyik cimborám Drraco-nak az jutott eszébe, mi lenne ha Facebook-on csinálnánk egy csoportot. Nos, én irtóztam a Facebooktól, azt hiszem nem is volt még akkoriban, ahogyan Steam profilom sem, de mivel mindhárman, akik tovább akartuk vinni a klubot programozási hiányban szenvedtünk, nem volt alternatíva. Gamekapcson már nincs Klub lehetőség, programozni nem tudunk, így irány a Facebook és sok gondolkodás után megalkottuk a TheGamers Hungary csoportot, ami mai napig megy, él és virul.


Természetesen mivel nem akartuk, hogy ez tiszavirág életű legyen, sok-sok hónapon keresztül tervezgettünk, gondolkodtunk a szabályokon és mindig úgy elmélkedtünk, hogy egy lépéssel mindenki előtt járjunk. Eközben viszont beindítottuk itt az Ajándékkosár nyereményjátékot, ahol felajánlottunk kulcsokat vagy dobozos címeket és a tagok jelentkezhettek rá. A legnagyobb sikerélmény számunkra viszont azt volt, amikor az ötödik levél után a hatodik úgy kezdődött, hogy: Semmit nem szeretnék igényelni, de nekem is lenne pár játékom, amit szeretnék felajánlani. Ez volt az a pillanat, amikor minden megváltozott és elindult egy olyan mókuskerék amiből nincs kiszállás.


Ilyen jó eredményekkel, nem volt nehéz belekezdenünk a csoportba, inkább az ottani felületen lévő tudatlanság volt a hátrány, amit sikeresen leküzdöttünk. Az Ajándékkosár heti megjelenése adott volt, hisz nem szórták még ennyire a játékokat mint most. Ezen kívül még szerettünk volna maradandó és egyedi dolgot, így megszületett a Napi Hírösszefoglaló, ami azóta is megy. Lényegében, ez olyan mint a híradó, ahol a nap híreit összeszedjük egy csokorba (a forrást természetesen megjelölve) és egy posztban, röviden hogy annak is érdekes legyen aki nem jár nap mint nap gamer oldalakra, kiírtuk a számunkra említésre méltó híreket. No, de kicsit eltértem a tárgytól és nagyon elkezdtem a csoportról beszélni, amiért elnézést kérek.


(íme a bodach a megfilmesített könyvből, ahonnan ered a nevem)


Szóval GoDach.
A legnagyobb feladat számomra az volt, hogy a mára 15+-ra növekedett staffal baráti viszonyba legyek (hisz ők is ingyen csinálnak mindent mint én) de mégis irányítsam őket. Felvegyük a kapcsolatot, olyan közösségekkel, akik támogatják azt amit csinálunk. Nem azért, mit adunk cserébe. Azért, amiért dolgozunk.
Immár olyan kiadók mint a Cenega Hungary vagy a Magnew Games, szinte minden rendezvényünkre felkínálnak egy nagyobb csomagot kisorsolásra. Játékfejlesztőknek írunk, hogy mit csinálunk és kulcsokat adnak. Megköszönik, ha egy cikket írunk érte, de nem azért adják, hanem azért amit csinálunk. Fordítócsapatok, fordítók tucatjaival tartjuk a kapcsolatot, támogatjuk őket ők pedig infókkal látnak el minket. Ezen felül pedig tavaly is több mint 2000 játék érkezett be a csoportba, aminek három negyedét kisorsoltuk és rengeteg embert boldoggá tettünk.


Volt idő, amikor egy kiflire valóm alig volt. Torrenteztem, lézengtem. Most van egy csodás csoportom, rengeteg ismerősöm akiket csak a virtuális térben ismerek, mégis érdekel mi van velük. Van, akivel nap mint nap beszélgetek, de van akivel csak fél évente egyszer, mégis ugyan olyan jól esik. Mára eljutottam addig a pontig, hogy minden ötödik játékot veszem csak magamnak, a másik négy megy felajánlásba. Hogy miért? Mert rengeteget kell dolgozni ezért, így nem marad idő játékra, de mivel a pénz félre van téve rá, legalább élvezze valaki.

Említette itt valaki, hogy azt hiszem magamról hogy sztár vagyok. Egyáltalán nem. Én ugyan úgy Norbi maradtam, aki voltam. Viszont, GoDach fejlődött. Elért valamit, amit én sosem fogok. Összefogott egy közösséget, ami köszöni szépen kegyetlen jól működik. És, hogy büszke vagyok e rá?: Mint az állat.


No de rólam ennyi elég is. Nektek miért lett ez a nicknevetek? Mi a története? Mennyire fontos nektek?

13.
13.
Yanez
#11: Tudom miről szól a blog, pont azért linkeltem az enyémet, mert benne van az én történetem is, te pedig ez után érdeklődtél a bejegyzésed végén, ami egyébként nagyon jó lett, mint mindig! ;)
12.
12.
godach
#10: Kösz az elismerést, pedig most nem is akartam nagy durranást, csak hozzákezdtem és írtam és írtam.. :D
11.
11.
godach
#8: Ez rólam, az én nevemről és annak történetéről szólt. Évek alatt egyébként elkerülhetetlen, hogy ne legyen hasonló téma mint egy másik blog.
10.
10.
Nekem tök tetszik ez a blog, már másodszor olvastam el.
9.
9.
Diabolis83
A Diabolis egyetlen Battletech regényben szerepelt, egy homokvihar neve volt. Ami elől vagy elbújsz, vagy meghalsz. Akkoriban én is LAN-klubbokba jártam (igen, Teleházba is :D ), és ott jól illett a csipa játékstílusomhoz. Isten sem tudja mióta használom ,szerintem 20 éves lehet az ilyen nevű freemailes címem.
8.
8.
Yanez
Komment helyett bemásolom ezt, hiszen itt részletesen leirtam és minő meglepetés, ugyanerről szól! :)

https://www.gamekapocs.hu/tag/Yanez/blog/5823/nicknevek
5.
5.
Fenrir XVII
Remek írás, mint mindig ;)
Az én nicknevem elég sok változáson ment át, első internetes fórumban simán laszlo17 voltam, Olaszórszágban az amúgy is egzotikus volt :D
TrackMania közben aztán több nevét is használtam, az épp menőnek tartott karakter után, viszont Altair és Sephirot után kellett valami személyesebb, és mivel rajongók a farkasok iránt, el kezdtem kutatni. Épp ebben az időben közeledtem az északi mitológia felé, így a Vaserdei Fenrir, a Ragnarök fenevadja pont kapora jött.
Emellé egy sima 17 ronda volt azonban , így a római számok mellé tettem le a voksom, és vagyok már több mint egy évtizede Fenrir XVII.
4.
4.
godach
#2: Nocsak, nocsak. Dupla megtiszteltetés :)
Egyrészt, örülök hogy itt látlak (ritkán látni a blogszekcióban) másrészt pedig vigyorgok mint az állat az elismerés miatt.
Valószínű, hogy idősebb vagy akkor mint én, mert nekem ez a korszak kimaradt (vagy a kazettákat cserélgettem a konzolokban) de örömmel olvastam mindent amit írtál. Egy olyan világ ez, amiről azt hiszed senkit nem érdekel, holott nekem/nekünk tele van újdonságokkal. Egyébként az elején a tárcsázós korszakban még mi sem weblapokat látogattunk, hanem a BBS-ek mellett a zenecserélés volt nagy szám. Nem emlékszem tisztán, de valami limewire és hasonlókkal osztottuk egymást és ha jól rémlik akkor azt hiszem akkor volt aranykora az ftp-nek. De talán igaz sem volt :D
2.
2.
delphijos
Helló,

Nagyon jó írás. Igazság szerint az én nevem eredete már a feledés homályába veszett. Elég régen “nyomom” már, zx spektrum, c64.... Ebben az időben nem nagyon foglalkoztam mással mint hogy nagy nehezen beszerezni a dolgokat, infókat. ( nem volt könnyű ) Aztán az Amigához vettem modemet, és ugyan internet nyista, de ott voltak a BBS-ek. Én az AmigaDreamland-el kezdtem, és mindenkinek nagyon “menő” nickneve volt, úgy voltam vele hogy az enyém legyen “magyaros” de mégse olyan ami minden sarkon szembejön. Így lett a delphijos. Akkoriban sokat foglalkoztam a “közösségi élettel” ( FIDO levelezés, külföldi BBS-ek) , demókat töltöttem le, másoltam fel máshova... Aztán az amiga után pc-n.... Jött az Internet, megmaradt a név, bár a közösségi életem ehhez képest semmi. Kedvem még lenne is pl. blogot írni, de nem nagyon van időm ( talán egyet izzadtam itt ki, az is olyan amilyen, rutin hiányában ). Hát röviden ennyi.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...