A hack & slash játékok királya 2005-ben debütált a Sony második generációs Playstation konzolján. Szinte azonnal sikert – sikerre halmozott, elnyerve még az Év Játéka kitűntetést, számos más érdeme mellett. Nem is volt csoda, hogy két évre rá meg is jelent a folytatása. Bár a PS2 alkonyának kezdetekor bukkant fel a horizonton, sikeresen túlszárnyalta az ikonikus alap elvárásait. A késői megjelenés a grafikán is tetten érhető volt, hisz a konzol egyik legkiforrottabb címei közé lépett elő. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én mindig is imádtam az ilyen címeket. Egy utolsó nagy hajrá, ami megmutatta, hogy bizony az adott generációban még mindig lehet potenciál. 2010 tavaszán megjelent a fő sztorit lezáró, grandiózus folytatás immáron már az addigra kiforrott Playstation 3-ra. Mondanom sem kell, a széria egyik ékkövéről beszélünk, amit sajnos én csak YouTube-on keresztül tudtam akkor tájt megtekinteni. De ami késik, sosem múlik. Eközben megjelent két kézikonzolos változat is, amit már nem a Santa Monica jegyzett. Ezután 3 évig nem hallatott magáról a sorozat, majd a kiöregedő PS3-on is tiszteletét tette a PSP-verziókhoz hasonlóan egy előzmény formájában. Ez a rész sokakat megosztott, voltak, akiknek hibái ellenére nagyon tetszett és voltak olyanok is, akik máig tüzet okádnak, ha csak eszükbe jut. Jómagam az előbbiek csapatát erősítem, bár mint mindig későn fogtam hozzá a játékhoz, és addigra már számos idegesítő hibáját sikerült foltozniuk a fejlesztőknek. 2018-ban pedig új köntösben támad fel a széria, ezúttal PS4-en.

Bár Kratos kalandjai mindig is a Sony exkluzív palettáját erősítették, megjelentek könyv illetve képregény formátumban is. Utóbbit volt szerencsém „áttanulmányozni”. Rajongóknak kötelező darab, hisz ezzel nyer teljes egészet a görög mondakör.

A játék felépítése

Műfajából adódóan egy elég brutális játékról van szó. Talán a legbrutálisabbal, amivel valaha találkoztam. A játékban célunk a ránk törő hordákat közel és távolsági fegyvereinkkel eliminálni, és karakterünk szívósságát a maxig kitolni. Utóbbit az ellenfelekből, környezeti tárgyakból és ládákból kinyerhető különböző színjelzésű tapasztalati pontok segítségével érhetjük el. Míg a piros tapasztalati pontokat fegyvereink és képességeink erősítésére használhatjuk fel, addig a zöld és kék pontokat életerőnk és mágiánk szinten tartására gyűjtögethetjük. A harcokat nehezítik, és egyben felpezsdítik a felbukkanó és kötelező Quick Time Even-tek is. Ellenfelek tekintetében elég széles a választék. Adottak a különböző mitológiai létformák, mint a minotarauszok, kentaurok, hárpiák, de utunk során félistenekkel, Istenekkel, sőt Titánokkal is összeakaszthatjuk a bajszunkat. Fegyvereink tekintetében a legkiemelkedőbb a karaktert már ikonikussá tevő két penge, ami a részek során csak nevében változik legfőképpen. Ezen kívül szerezhetünk természetesen még egyéb közelharci fegyvereket, és sajátíthatunk el különböző mágikus képességeket is. Bár szerintem 90%-ban elegendő az alap pengék használata, egy két erőteljesebb varázslat váltogatásával. De természetesen megéri mindent teljesen felfejlesztenünk. Ha éppen nem kaszabolunk, akkor játék minimális fejtörőkkel próbál kifogni rajtunk. Gyűjtögetés tekintetében, minden résznek megvannak a maga felszedhető dolgai, amikkel extrákat oldhatunk fel. Például halhatatlanságot, kifogyhatatlan mágiát, vagy töménytelen tapasztalati pontot ígérő kosztümöket/hatásokat. Ha pedig a játék már nem is kínálhat többet, újat, erőfitogtatást akkor megpróbálkozhatunk a Kihívások Tornyának teljesítésével is. Ma már a legtöbb ilyen kategóriájú alkotásban, fellelhetőek ezek az elemek.

A történet

A széria másik legnagyobb erőssége a történetvezetése. Kellőképpen tartalmas és fordulatos. A görög mitológiát kedvelőknek pedig kihagyhatatlan. Bár Kratos végig nagyon erősnek mutatja magát, azért felvillannak „emberi” oldalai is. Veszteségei és kudarcai ellenére nem adja fel, majd pedig egy drámai kettős befejezéssel „búcsúzik” a játékosoktól.

Újgenerációs élményeim

Ahogy azt a cikk elején elhintettem, jó ideig nem volt szerencsém a sorozat úgymond „új nemzedékének” tagjaihoz. Most konkrétan a harmadik részre és az Ascension-re gondolok. Ahogy telt az idő, a Sony végre kiadta a harmadik részt a legújabb generációs konzoljára Remastered formájában. Nekem ez volt az első nextgen-nes élményem God of War tekintetében. Előtte csak a Playstation 2-es, és PSP-s részekkel ütöttem el az időt.

A God of War harmadik részének Remastered kiadásának véleményem szerint a legnagyobb újítása a vezérlőhöz való teljes kompatibilitás bevezetése volt. A játék teljes mértékben kihasználta az eszköz adta hang és világítás effektusokat. Első szintlépésemkor bevallom meg is ijesztett, amikor a kontrollerem hangot adott ki magából. Még nem igen játszottam a konzolon ezeket a lehetőségeket kihasználó játékokkal. A másik, amit véletlen vettem észre, hogy minden egyes újonnan megszerzett fegyvernél a vezérlő világítása az adott eszköz színéhez igazodott. Számomra ezek az új elemek meghatározóak voltak az elkövetkező játékaim értékelésénél is. De persze kaptunk ezen felül nagyobb felbontást, dinamikusabb játékmenetet és a komplett DLC csomagot. Utóbbi sajnos kimerült pár skin formájában, de a széria sosem a letölthető tartalmairól volt híres.

Majd megint csak telt az idő, és az Ascension nem követte a sort. Ezért hát kénytelen voltam beszerezni egy PS3-mat is. Mivel már egy „kiforrott” játékról beszélünk ekkor, kezdésképpen a frissítések letöltésével kezdtem. Az eközben hallott hibákkal én bevallom őszintén csak párral találkoztam, de egyik sem akasztotta meg a játékmenetet. Mi is tetszett nekem a legjobban, ebben a játékban? Ami sokaknak nem, mégpedig a történet egyszerűsége, fejezetekre darabolása, és időbeni ugrálgatása. Előbbi nem csak a különböző trófeák megszerzését segítette, hanem egy - egy izgalmasabb rész újrajátszását is felkínálta. Meg aztán, hogy a készítők elvetették a fegyver arzenál lehetőségét és inkább a Blade of Chaos-ra koncentráltak. Ezért tehát ezen kívül csak egyszer használatos másodlagos fegyvereket találhatunk. Fegyverünk felének új „beakasztós” képességét nem csak az ellenfelek ellen, hanem a logikai részeknél is ki tudtuk használni, amik ezúttal nagyobb hangsúlyt kaptak. Varázslatok tekintetében is megcsappantak a lehetőségek. Javarészt úgymond „áldásokat” vehettünk fel, amik az ikonikus fegyverünket erősítették „Isteni” tulajdonságokkal. Árész tűzzel, Poszeidón jéggel, Zeusz villámmal, míg Hádész az alvilág légióival támogatta meg pengénk nyelét. Egyéb képességeink közül még kiemelendő a POP szériából lenyúlt időmanipuláció (ami a sorozatban már egyszer felbukkant), és a karakterünk leklónozására használható kődarab. Mindkettőnek nagy hasznát vehetjük, előbbivel pedig a játék vége felé egy grandiózus renoválás szemtanúi is lehetünk. Evvel a résszel debütált a Többjátékos mód is, amit „használt” játék révén, és Network Pass hiányában sajnos nem tudtam kipróbálni. Ha jól halottam nem volt annyira túlbonyolítva. Két részből épült fel: a Co-Op, és a Párbaj módból. A Multiplayer-ben egy teljesen noname hőst kreálhattunk, akit a már egyjátékos résznél említett Istenségek egyikéhez kapcsolhattunk. Célunk a magasabb pont kiérdemlése volt, ami a már megszokott hentelés medrében zajlott.

2009 és 2011 között megjelent két HD csomag Playstation 3-ra, a felújításokban az óta már eléggé jártas Bluepoint Games keze által. Az első csomag, a klasszikus PS2-es alapok felújítását, míg a második a kézikonzolos PSP-s változatok nagy felbontású verzióját tartalmazták. Nekem az első csomagra esett a választásom, így arról tudok élesben nyilatkozni, a másik csomagba szokásosan csak a Gamer közösség videó megosztásainak köszönhetően tekinthettem bele. Valójában számomra, az első csomag kapcsán az egyetlen negatívum az volt, hogy az átvezető videókhoz nem igen nyúltak hozzá a srácok. Ellenben a második csomaggal, aminél ezt már nem is nagyon tudták eljátszani, hisz a Portable-s videók egy az egybeni áthúzása nem mutatott volna valami jól nagy felbontásban. A csomagban is a legszebben a Ghost of Sparta-n mérhető tetten munkásságuk java. A Chains Of Olympos mintha egy csöppet homályosabb lenne.

Mi várható a jövőben?

Idén ha minden igaz folytatódik a spártai harcos története. Ezúttal kicsit RPG-sített köntösben, a viking mitológiában kalandozhatunk majd, és ha minden igaz Magyar Felirattal megtámogatva. Valószínűleg teszek vele egy próbát, mivel furdal a kíváncsiság, hogy tudják ezt az időszakot Kratos-al összeegyeztetni, de nagyon nem fogok elmélyedni benne. Számomra 6 játék kellően kielégítő volt.

Ajánlás

A GOW szériát, brutálissága ellenére szinte bárkinek tudom ajánlani. Tagjai remek kikapcsolódást nyújthatnak egy a „szürkeállományt megizzasztó, vagy keményebb hangvételű” játék után.