A Styx: Master of Shadows a Focus Home Interactive jóvoltából jelent meg. Ez a cég vagy semmit nem mond sokatoknak, vagy rossz érzést vált ki belőletek. Többek közt nekik köszönhető a Game of Thrones RPG, a Bound by Flame és az Of Orcs and Men (és még sok más játék, melyekről még sosem hallottam, és nem is akarok). Látható, hogy nem épp csúcskategóriás cuccokról van szó. Na, ennek a cégnek köszönhetjük kis görnyedt hátú barátunkat is.

Mivel ez egy kedvcsináló, nem szeretnék negatívumokról beszélni hosszan (bár oldalakat meg lehetne vele tölteni), így ezt gyorsan most letudnám. A játék bogaras. Nagyon. Viszont nem olyan szinten, hogy az élmény rovására mennyen, inkább megmosolyogtató. Unreal Engine 3 hajtja, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem nyüstölték a végletekig. Az animációk gyengék, a karakterek épp hogy elfogadhatóak, és úgy összességében nem egy nagy was ist das. De az összkép még így  is pofásra sikeredett. Nagyrészt ezt akartam itt leírni, a játék javarészt technikai gondokkal küzd. Ezt túltárgyalván át is térnék, a tárgyalandó alany pozitív oldalára.

Árnymesterünk a már említett Of Orcs and Men rokona. Elviekben annak előzménye/folytatása/spin-off-ja. Ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudom. Maga a világ nem nagyon tér el a szokványos fantasy kliséktől. Van goblin, elf, orc, miegymás. Földalatti katakomba, össze-vissza könyvtárak. A dizájnt nem mondanám épp eredetinek, viszont a pályák felépítése nagyszerű. Egy két kivételtől eltekintve minden a helyén van, és ez egy lopakodós játéknál nem épp elvetendő. Bár néha a készítőknek is elgurult a gyógyszere, és olyan lehetetlen szituációkat raktak össze, hogy emlegettem az édesanyjukat rendesen.

Maga a játék egy az egyben a régi Splinter Cellek mintájára készült. Vagyis itt nem az agyatlan, eszeveszett rohangálás lesz a célravezető (bár néha ez is beválik), hanem a precíz, árnyékból árnyékba való lopakodás, és tökéletesen időzített gyilkosság. És a precíz tényleg precíz ennél a játéknál, mert már normál fokozaton is gyakran kell kicentiznünk következő lépésünket. Hogy életünket megkönnyítsék, rendelkezésünkre áll jó pár eszköz és képesség.

Itt vannak figyelem elterelő eszközök, dobó kések, láthatatlanság, de vannak egész extravagánsak, mint a klónozás, vagy a goblin nyállal való ételmérgezés. Ezek némelyike fejleszthető is. A fejlesztéseket pontokkal vásárolhatjuk meg, melyeket küldetések megoldásával kaphatunk. A főküldetések mellet melléküldetések is akadnak, és trükkösen elrejtett relikviákra is vadászhatunk. Sajnos maguk a feladatok nem állnak másból, minthogy menj ide, vedd fel azt a tárgyat, húzd meg azt a kart, de ez nem akkora baj, ami mellet ne lehetne szó nélkül elmenni. A fejezetek pályákra vannak bontva, melyek elég nyitottak, így nem csupán egy út áll rendelkezésünkre. Ezt csöppet beárnyékolja, hogy minden pályán kétszer fogunk megfordulni, de mivel sok a lehetőség, és az ellenfelek is variálódnak, így ez nem olyan borzasztó, mint amilyennek elsőre tűnik.

Összességében nem szeretnék többet mondani. Szerintem ez egy nem túl közismert játék, viszont a lopakodás szerelmesei, akik még kihívást is keresnek, és ne adj isten Sam Fisher kalandjain nőttek fel, azok mindenképp tegyenek vele egy próbát. Ha valakinek meghoztam a kedvét, annak remélem tetszeni fog.

A játék XboxOne által lett tesztelve. Magyar Live: 5990 Ft;Magyar PSN: 9.190 Ft;Steam: 29,99 €