Nagy öröm ért engem a minap. Történt ugyanis, hogy takarítottam a gépemben, és egy elcseszettül elrejtett helyen rátaláltam egy nintendo nevezetű mappára. Első pillanatban még nem is sejtettem, hogy mekkora kincsre leltem. Rábukattam elveszetnek hitt gyűjteményemre, melyet már évek óta kerestem – kedvenc játékaimra bukkantam, az általunk csak „sárgakazettás“-nak nevezett időszakból. Abból is a kedvenc sorozatomra, azokra a japán figurás Nekketsu, javában bunyós sport játékokra. Mivel ez egy emulátoros gyűjtemény, azonnal sorra indítottam őket, és idéztem fel a régi szép emlékeket. Talán képekről hamarabb beugranak nektek is, ezért írásomba beültettem pár képet róluk.

Emlékszem, hogy az első játékom ezek közül a focis volt. Imádtam benne mindent, hogy foci közben bunyózol, és a labdákkal különböző „varázs“ rúgásokat lehetett összehozni – pl.: az elrúgott labda eltűnik, és már csak a kapunál jelenik meg, vagy tornádó formájában elsöpör mindenkit, vagy pattogó hallá alakul stb.

Ráadásul a játékot erősen befolyásolta az időjárás is, például viharban a tócsákba bármikor becsaphatott a villám, és intézhetett el minket egy időre, elfúj a szél, vagy felkap a tornádó. Leghangulatosabbra a karaktereink sikeredtek – egy ilyen villámcsapás után például a játékosunk pár másodperc erejéig megégve, bamba arcot vágva, kidülledt szemekkel mozdulatlanná válik. Be is húzhatunk neki párat, ilyenkor legalább a földre zuhanva észhez tér :-D Az ellenfélnek ha gólt lövünk elkezdenek bőgni, egyszerűen zseniális. A zenéjét még mai napig imádom, tökéletes:

Következő játékom a kosárlabdás verzió volt, ez is persze őrült stílusban. Voltaképp az összes játékra ugyanaz jellemző, de azért mindegyikben van egy-két extra, melyet a másikban nem tudtak megvalósítani. Ennél a kosarasnál talán a legdurvább az egészben az volt, hogy mindkét oldalon 3-3 palánk helyezkedett el egymás felett.

Mondanom se kell, hogy itt is varázsugrásokkal lehetett akár tripla-kosarazást bevinni, vagy a labda galamb formájában szállt fel, és zuhant a helyére. Viszont a legviccesebb, és egyben nagy meccseknél kiborítóan idegesítő extrája is volt a játéknak – a kosár egy idő után le szokott szakadni, a földre esni, és el lehetett lopni, és feldobni hozzánk :-D Beteg egy ötlet, de imádtam.Továbbá lehet a környezetet is segítségül hívni - pl. a farmos pályán a ló felrúg minket az égbe, de vehetünk fel jó kis fegyvereket is. A zenne ennél a játéknál tetszik a legjobban:

Következő játék ebben a stílusban a jégkorong volt, nem is nagyon taglalnám, ugyanaz az őrület, imádtam. Tetszett, hogy minden csapat más-más különlegeséggel jön – így például a samurai csapat katanával, baseball csapat baseball ütőkkel stb. Aztán össze lehetett hozni lángoló pukk lövéseket, melyektől a drága kapus kirepült a jó büdös francba. :-D Imádom, ma nem tudtam letenni:

Aztán már voltak számomra nem annyira bejövős verziói is – olimpia, street fighter, double dragon koppintás stb. Nem voltak rosszak, de valahogy számomra az a bizonyos első három jött be nagyon. A nehézség, vidámság, őrültség, nevetés, szórakozás szenzációs kompozícióját képviselik szememben a mai napig. Nem is értem, miért nem kaptak feldolgozást, szerintem az ilyen játékok hiányoznak a mostani piacról. Nem is tudok megnevezni olyan játékot, ami hasonlóan őrülten dolgozná fel az egyes sportokat. Vagy talán csak én maradtam le, és ti már találkoztatok ezekhez hasonló játékokkal? Ha igen, azt megoszthatnátok velem.

Való igaz az a tény is, hogy nagyon sok pénzembe kerültek ezek a játékok, mert rendszeresen vásárolhattam az új controllereket. :-D Ezek a story haladtál pokolian nehézzé tudtak válni, és olyan profi ellenfeleket kaptam, melyeknél esélyem se volt a győzelemre. Itt jött aztán az ekkori időszak legcsodálatosabb része – a napokon át tartó szenvedés, hogy vért izzadva legyőzz egy kurva csapatot. Akkoriban egy ideg voltam tőle, törtem-zúztam a controllereket, de annál nagyobb volt a megkönnyebbülés, az öröm, amikor a játék végére értem. Érezni lehetett, hogy azért az endingért igazán meg kellett szenvedni, nem csak csukott szemmel előrehaladni. Ráadásul mára már az xbox / ps controller is olyan stabil minőségi cucc lett, hogy hiába vágom őket néha napján földnek-falnak, képtelenek elromlani :-D Igaz az is, hogy manapság évente talán egy-egy játék tud ilyen szinten felhúzni, anno az ilyen eseteim mindennaposak voltak.

Viszont nem hazudok, ha azt állítom, hogy sokkal több játékra emlékszem ebből az időszakból, mert az mellett, hogy nagyon hangulatosak voltak, a legjava piszok nehéz is, és szerintem pont ezért van az, hogy ezekre sokkal tisztábban emlékszem, mint például az elmúlt években játszott játékaimra. A mostaniak java csak pár órás, és nem hagynak az emberben igazán mély nyomot. Ráadásul a DLC-k, folytatások, reboot-ok korát éljük, mintha már drága fejlesztőink kezdenének kifogyni az ötletekből. A lényeg, hogy évente pakolják a folytatásokat, persze tisztelet a kivételnek. Én személy szerint DLC-ért nem vagyok hajlandó pénzt adni, mert át lettünk verve velük.

Teljesen más dologgá alakították, mint aminek anno beharangozták. Tisztán emlékszem az első hírekre róluk, hogy idővel (legtöbb esetben ingyen) letölthető tartalmakkal fogják bővíteni a már piacon meglévő játékokat, hogy az 1éve piacon levő játékokhoz a játékosok újra visszatérjenek, és ezzel a játék szavatosságát növelni tudják. A mostani eredmény viszont az, hogy egyre több dolgot vágnak ki a játékokból, és dobják ki DLC formájában. Sok esetben olyan tartalmakról beszélünk, melyek rajta vannak a lemezen, csak plusz pénzért hozzájuk is férhetünk. Ráadásul már lassan a DLC-k bejelentése megelőzi maga a játék bejelentését. A jövőt illetőenn már őszintén el tudom képzelni, hogy már az ending videókat is csak DLC megvásárlása által láthatjuk,  vagy játék során ha kifogyunk a lőszerből, akkor dlc formájában vehetünk töltényeket :-D Volt már hasonló próbálkozás pl. NFS játékokban, ahol ha nem volt elég pénzed vásárlásra, akkor MS pontjaidat NFS pénzzé alakíthattad át, vagyis ezzel valódi pénzt is költöttél…

Mind1, nosztalgiázni szerettem volna, nem pedig panaszkodni a mostani játékiparra. Tupaccc már hasonló dolgokra kitért írásában, és nagyon igaza van. Akinek kimaradt volna, itt található:

http://gamekapocs.hu/tag/tupaccc/blog/3103/cod_black_ops_vs_spec_ops_the_line

  Amit még hozzá szeretnék tenni az írásához, az egy tökéletes videó, igaz az EA-ről szól, de nagyon valós, mégha vicces is:

PS: ha vannak emlékeitek ebből az időszakból, vagy esetleg konkrétan emlékeztek valamilyen játékra, akkor írjátok meg, és nosztalgiázzunk együtt. Ezekkel a játékokkal játszva nekem rengeteg jó játék ugrott be – Double Dragon, Contra, The Last Ninja, Turtles, Batman, Robocop, Duck Hunt, Excite Bike, Tank, Super Mario, Dr Mario, F1 Race….