Egy másik, fórumokon és itt a hírek alatt gyakran felmerülő közhely igazságtartalmát szeretném körüljárni. Ez pedig, hogy a videojáték drága, vagy épp egyenesen luxus hobbi. Persze a drágaság relatív, mást jelent a "drága" egy gimnazista diáknak, aki a pár ezer forintos zsebpénzéből gazdálkodhat és mást egy befutott fejlesztőmérnöknek több éves ipari tapasztalattal a háta mögött. Ennél fogva a szórakozás értékét elsősorban nem is önmagában az áron keresztül vizsgálom, hanem azon, hogyan aránylik egyéb szórakozási formákhoz.
A helyzet azonban így sem annyira egyszerű. A játékpiac tömve van a free2play/freemium kereskedelmi modellt követő játékokkal, amik, mint a nevük is mutatja, egyrészről teljesen ingyenesen is játszhatók, másrészről pedig gyenge és következésképpen nagyon olcsó hardveren is kifogástalanul képes futni. Mivel sokféle játék és játékos akad, ezért úgy döntöttem, modellként megteremtek egy olyat, akivel egyszerű matekozni. Illetve, mivel az árakat $≈€-ban szabják és a forint is képes komolyabb ingadozásokra ehhez képest, forint helyett elsősorban euróban számolok — így a bejegyzés tartalma is lassabban avul el.
Ez a játékosunk egy kezdő játékos lesz, aki úgy dönt, PC játékos akar lenni. Még semmije nincs és nagyon tisztességes, így még a Windowsáért is fizet. Mivel nem akarja nagyon lent kezdeni, rá is szán úgy 1100€-t a gépére tokkal vonóval (megj. a gép csak szemléltetőeszköz, egyik másik alkatrész direkt úgy lett megválasztva, hogy fölfelé húzza meg az árat, így tetszés szerint más összetétellel többféle is belefér az árba).
Ezután pedig úgy dönt, havonta 120€-t — ez két teljes árú vagy több olcsóbb játék ára — szán játékra. Játékosunkat el is kapja a gépszíj és évi 400 órát el is tölt a hobbijával, mire esedékes lesz a gépét fejleszteni, ez alig 8 óra hetente, így munka és család mellett (vagy ZH és vizsga időszakban) is tartani tudja. Így eddig a pontig ráköltött a hobbijára 5420€-t, amin vásárolt 1200 órányi szórakozást. Vagyis egy órányi szórakozás 4,5€-jába (~1400Ft) került.
De milyen arányban van ez azzal, ha mondjuk más típusú szórakozást keres magának?
Ha elmélyült játékos helyett tesztalanyunk a filmek megszállottjává válik, a budapesti pláza mozikban egy-egy teljes árú jegy 2D-s filmre 1720 forint, amiért a most futó filmek játékidejét kiátlagolva nagyjából 105 percnyi mozgóképet kapunk, ami így 983 forintra jön ki óránként. Ha a filmeket inkább DVD-n nézné, akkor új megjelenésekkel számolva, óránként nagyjából 1830Ft-ért szórakozik, ha a minőség megszállottjaként Blu-Ray-t választ, óránként 4290 forintot fizet. Ha a passzív szórakozás helyett aktívat választ, és úgy dönt, előre gondolkodva még decemberben megveszi a Sziget heti bérletét, ahol aztán tényleg 0-24-ben él a fesztivál nyújtotta lehetőségekkel, egyéb költségek nélkül óránként 430Ft-ért szórakozik.
Persze ezek a példák több ponton sántítanak. Például nyilvánvaló, hogy a fent vázolt játékosunk nem igazán vette spórolósra a figurát (fel a kezekkel, aki évi közel félmilliót költ játékszoftverre!). Aki nem csak a legújabb játékokkal játszik, az ennél jóval olcsóbban is meg tudja úszni a dolgot, ugyanúgy, ahogy hardverárak tekintetében a határ lehet a csillagos ég és még azt is lehet évente frissíteni, egy konzol esetében pedig számolhatunk a hardver akár több mint kétszer hosszabb erkölcsi avulásával. Lehet ennél jóval többet is játszani még bőven egészséges keretek között, ahogy az is nyilvánvaló, hogy senki nem fog évi 400 órát moziban tölteni, így csak az időegységre vett költségben nem lesz nagy különbség. Emellett nagyvonalúan eltekintettem a szórakozás minőségétől, ami egyébként is erősen szubjektív, és pusztán csak "kilora" mértem össze egy-egy lehetőséget. Az viszont már ebből is látszik, hogy a videojáték fajlagosan közel sem különösebben drága hobbi. Ami inkább megkülönbözteti, az az, hogy a hardverek egyszerre jelentenek egy nagyobb kiadást és hosszabb távon, zárkózik fel.
Előttem is mondta valaki, hogy van aki csak néz mennyit költ valaki egy VGA-ra.
Nekem is van olyan munkatársam, aki csak pislogott amikor érte mentünk a mostani kártyámért és érthetetlenül állt az értéke előtt. Aztán, amikor felvázoltam neki, hogy én pl egy alufelni csomagra tudom így felhúzni a szemöldököm, akkor megértette.
Nekem az autó annyit jelent, hogy elvigyen A-ból B-be, míg más képes több százezret csak azért kifizetni, hogy "dicsekedhessen" vele.
Viszont, míg másnak a gép csak annyit jelent, hogy böngésszen egy kicsit és megnézzen egy youtube videót, addig én erre költöm szívesebben.
Más, az autóra, pecára, motorra, ruhára, bulikra, én meg a gépre.
Nem igazán adnék ki 40 ezret egy cipőért, viszont olyan összegű egérben gondolkodom néha, ami másnak még CPU cserére is sok és arra sajnálja.
Viszont, ezekkel az emberekkel tökéletesen megértjük egymást és át tudom érezni, mennyire nem számít nekik (vagy csak kevésbé) az anyagi vonzata a hobbijuknak. Amit szeretnek, amiért rajonganak....
Tudom magamról ;)
Ez is - mint sok minden - relatív.
Van, aki félhavi fizetéséből vesz egy full extrás PC-t / nextgen konzolt, hozzá minden finomsággal, tucatnyi játékkal és még aznap visszamegy a HD TV-ért meg a hangrendszerért.
Van, aki meg kell elégedjen egy öregebb vassal / a last gen finomságaival, és egy használt játékra is hónapokig spórolgat.
De a legtöbben sajnos azok vannak, akik nem is álmodhatnak az egészről.
Független moderátor vagyok, moderátorok vagyunk, ezt jó lenne megérteni! Lehet kéni üzenetekben, hogy moderáljak, és ha úgy ítélem meg, akkor rendben, de utasítani nem lehet egy moderátort sem!
Mindenki láthatta, hogy igazságosan moderáltam, nem hagytam, hagytuk a személyeskedést, mind2 részről történt moderáció!
Egy a lényeg most már no off!
A többi témáról (mindenféléről) könyveket tudnánk megtölteni, egyik sem olyan, hogy akár te, akár én írunk néhány jó bekezdést és slussz-passz, téma le van rendezve. Mint mondtam, én is remélem, hogy nem lesz komolyabb baj, de a jövőt egyikünk sem látja.
A melegházasságban nem tudom, mi az értékrend-válság, gyerekük meg eddig is lehetett, legfeljebb nem örökbe fogadtak, hanem kerestek maguknak egy ellenkező nemű meleg párt, akik szintén gyereket akartak és osztoztak, vagy örökbe fogadott egyedülállóként az egyik és ketten nevelték. Ezen a házasság és a közös örökbefogadás csak annyit módosít, hogy mindketten gyakorolhatják a szülői jogokat.
A sorkatonaság egy modern hadseregben megint csak nem vezet sehová, azzal legfeljebb golyófogónak jó az ember, a modern fegyverrendszerek üzemeltetése komoly szakértelmet követel meg, amit csak több év alatt lehet megszerezni és olyan szinten begyakorolni, hogy hatékonyan kezelhesd. Ez pedig összeegyeztethetetlen a sorkatonai szolgálattal, ami nem tarthat vissza sokáig a munkától, különben nem lesz gazdaság, ami fenntartsa a hadsereget. Ráadásul manapság aszimmetrikus háborúkat vívnak, mihez nem tömeghadsereg kell, hanem kisebb, mozgékony, jólképzett alakulatok.
A Közel-Keleten sem volt kb. soha béke, Észak-Korea meg csak ül a seggén és morog, de többre nem képes, legfeljebb lokális probléma a koreaiaknak. Marad a globális felmelegedés kérdése, ami ellen a fejlettebb országokban szintén vannak lépések, terjed a környezettudatos szemlélet is, káros anyag kibocsátási kvóták, egy-két éve betiltották a rossz hatásfokú gázkazánokat, hibrid és teljesen elektromos autók, energetikai tanúsítvány házaknak, divatossá vált hőszigetelés, betiltott 100W-os izzókat, ezzel párhuzamosan divatba jött a kompakt fénycső és a LED.
Épp azért látod ilyen sötéten a világot, mert felülsz a rémhírpropagandának. Mostanában erre mennek rá mindenhol, mert a legnagyobb hírértéke a rossz hírnek van, nyomják is orrba-szájba és még el is túlozzák. Legalább addig lehetne sorolni a jó irányba ható dolgokat, mint a rosszba. Nem csak egyoldalúan kell tájékozódni és elkerül a depresszió.
A világ jövője... hát nem tudom. Szétesőben az EU, terjed az iszlám, egész országok mennek offshore-ba, a korrupció kontrollálhatatlanul burjánzik, a fél világ eladósodott, akik pedig nem, esztelenül pazarolnak (Dubaii mesterséges szigetek és gigantikus felhőkarcolók).
A propaganda megint előtérben, a szélsőségesek egyre erősebbek szinte mindenhol. Nézd meg, itt a GK-n is mi folyt, csak mert Oscar-t nyert a Saul fia...
A globális felmelegedés pusztító következményekkel járhat, százmilliók hagyhatják majd el az otthonukat, és nincs az a határ, ami a globális népvándorlást meg tudná állítani. Közben olyan őrült gócok ámokfutnak, mint Észak-Korea, az ISIS és társai.
Itthon meg döbbenetesen épül le az egészségügy, az oktatás helyzete sem megnyugtató. Egyre többet hallani róla, hogy a robotok rengeteg munkahelyet meg fognak szüntetni, miközben a világ népessége továbbra is nő.
Én tényleg sötéten látom az emberiség jövőjét, és ott tartunk, hogy ha azt mondom, valaki lopott 10 milliárdot, csak fásultan nézel és nem tudsz ellene tenni semmit.
Egyébként meg vannak, akiknek épp a játék szolgáltat motivációt vagy témát a produktív hobbikhoz. Sokan tonnaszám gyártanak fanartokat, zenét, modokat, páran ebből főállású játékfejlesztővé növik ki magukat. Mindezt akár kereskedelmi színvonalon. A játékos rendezvények, találkozók pedig olyan közösségi élmények, amire azt mondod, attól elszakít vagy megfoszt a játék.
Nem is világfájdalom, inkább csak tűnődés, gondolatkísérlet... Volt egy érdekes élményem, az jutott eszembe. Stephen King "Az írásról" cím könyvében mondja, hogy ne legyen a szobádban videojáték, amivel csak elmarháskodnád az időt. Miután kipróbáltam ezt (letöröltem a PC-s játékaimat) egy hónap alatt írtam egy könyvet. Addig is írónak tartottam magam, de néhány novellánál többre nem futotta.
Ami azt illeti, abban is igazad van, hogy az ember keres magának más függőséget, pl. tévénézés egész este Mónikán meg Barátok köztön, mi a tévét már rég kiirtottuk és csak a F1-et nézzük rajta, meg néhány sorozatot egy-egy este.
Egyszer egy nyáron kimentem Alsógödre és az volt a megdöbbentő, hogy a Nyugatitól alig 20-25 perc, egy órán belül egy tengerparti minőségű homokon sétáltam mezitláb - egy közönséges hétköznap este, a kezemben a cipőmmel, mint a filmekben.
De ezek az élmények egy vagy-vagy-ban vannak a játékhoz képest, és ha család is van, az tovább bonyolítja a helyzetet. :-)
Amúgy nem pesszimista vagyok, csak kezdem megközelítőleg olyan sötéten látni a jövőt, mint amilyen sötét lesz. Bár lehet, hogy még attól messze vagyok.
Például ha minden este leül megnézni (plusz) egy filmet meg egy epizódot a kedvenc sorozatából játék helyett, az időt pontosan ugyanúgy elviszi és semmivel sem ad többet, mint a játék. Az igazán naiv dolog pedig az lenne, ha azt feltételeznénk, hogy játék nélkül mindenki leülne jobb munkát keresni vagy önfejlesztésből új dolgokat megtanulni. Nem, a döntő többség egyszerűen leülne tévézni vagy több időt töltenének a neten. Ezt az is bizonyítja, hogy nem volt mindig játék és ennyire kiterjedt játékos kultúra, mégsem látszott meg a karrieren, műveltségen. Még csak olvasni sem olvastak többet az emberek.
A valóság elől meg sok mindenbe el lehet menekülni a játékok helyett. Az TV függőség, netfüggőség, szerencsejáték függőség, alkoholfüggőség, egyéb drogfüggőség.
Furcsa egyébként ilyesmit egy negyvenévestől hallani. Az ilyen pesszimista világfájdalom általában a kiskamaszokra jellemző.
https://www.youtube.com/watch?v=G5ejBlynOV8
De akkor itt van a Dying Light:
https://www.youtube.com/watch?v=zUNTC8beXrU
Átlag 60FPS miért kevés a keresőképes embernek?
Vagyis évente egy teljes hónap elmegy játékra más szórakozási formák helyett, vagy akár valamilyen produktív tevékenység helyett. És ez "csak" napi két óra. Elmegy sokaknak a kapcsolataiból, tanulmányaiból, egészségéből.
Biztos vagyok benne, hogy sokan azért nem fognak jobb munkát találni, mert elszórakozták az időt, amit hasznosabban tölthettek volna. Fájó szívvel, de azt mondom, hogy a játék legalább annyit elvesz, mint amennyit ad, de még az is lehet, hogy többet. Míg a moziba elmész egyszer-kétszer és hetekre feltölt az élmény, addig a játék megpróbál függővé tenni, sőt, sokszor elérni, hogy akkor is azon gondolkozz, amikor nem is vagy gépközelben.
Én szeretek és fogok is mindig is játszani, de valahol érzem is, hogy ez egy személyes kudarc és tragédia is, mert nincs elég erőm hozzá, hogy letegyem, miközben mind az időt, mind a pénzt viszi, és sokkal produktívabb hobbik elől zárja el a lehetőséget. Az pedig, hogy milyen függést okoz, azon is látható, ahogyan emberek a fórumokon egymásnak esnek egy-egy játék, vagy platform miatt. Mintha tényleg valami lényeges függne tőle, már kitör a hisztéria azért is, ha a promón jobban néz ki valami, mint a véglegesben, vagy ha nincs meg a 60 fps.
Az értékrend eltorzult, és a valóság problémái elől elmenekülünk egy virtuális világba, amivel egyébként még egy mélyütést beviszünk a valóságnak és csak egyre rosszabb lesz ez a helyzet. A gyártók pedig a fejünkre húzzák a VR-sisakot, megveregetik a vállunkat és tovább kutatják, hogyan tudnak minket még jobban a tévé elé láncolni.
A játékokon keresztül pedig legalizálják számunkra az erőszakot, a csalást, a tabuk ledöntését mindenféle téren, míg végül arra eszmélünk, hogy a valóság idomult a képzelethez, és a GTA többé már nem csak egy játék, hanem itt zajlik körülöttünk is. Ma már a nyílt utcán megtámadhatnak úgy, hogy a többiek csak szörnyülködnek, és előbb lőnek a mobillal egy képet, mint hogy segítsenek.
Már régen nem létezik majd a civilizációnk, amikor a busman még mindig tűzön pirítja majd a megfogott madárpókot. De elmondhatjuk, hogy mi játszottunk a Dark Souls 3-mal, miközben ő egy tévét sem látott soha életében. És miközben lemegy a boss, már azon gondolkozunk, mikor jön végre az Uncharted 4, meg a Mirror's Edge 2, vagy bármi, ami képes végre maradandóan betölteni a bennünk lévő űrt.
Persze, a játék egy jó kis hobbi, de ha elhatalmasodik valakin, azt már nem gamer-nek nevezném, hanem függőnek, aki az időt és a pénzt kontrollálatlanul szórja bele, miközben nem is lenne akkora szüksége rá.
Talán ez most meglepő volt, de ez a magánvéleményem. :-)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.