Sok alkalommal volt vita tárgya közöttünk, hogy mely játékok a jobbak, tetszetősebbek, realisztikusabbak, de ami a legfontosabb, a legszórakoztatóbbak. Hiába minden szónak, nem sikerült dűlőre jutnunk, jómagam a pörgősebb és történetorientált játékok híve vagyok, s vágyom a szemet gyönyörködtető látványra is. Talán ez volt az oka annak, hogy beleszerettem a Crytek stúdió produktumába a Crysis-ba. Megvolt benne minden, amire vágyhattam, gyönyörű grafika, pompás (szubjektív vélemény) történet, kellemes és szerethető karakterek, pörgős játékmenet valamint az a kis plusz, az az apró szikra, ami miatt kitűnt a játékok közül. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztétek már a szikrát, mindőtöknek van egy kedvenc játéka vagy sorozata.
 
Manapság tonnaszámra kapjuk az újabbnál újabb és a készítők szerint jobbnál jobb játékokat, de valahogy még sincs már meg az a szikra, de még egy kósza villanás sem. Nyilván éreztétek már úgy, hogy „Én jobbat tudnék írni”. Most megtehetitek, elmondhatjátok mindazon ötleteiteket, amivel megreformálnátok, felkavarnátok az FPS-ek állóvizét. Ne hagyjatok ki egy részletet sem, minden apróság fontos és szerves részét képezi a végén összeálló egésznek. Mutassátok meg, hogy mitől lesz egy játék több, mint amik manapság bolondgomba szerűen teremnek, s mi is kell, ahhoz, hogy a produktum a játékosokat kiszakítsa a komfortzónából.
 
Én egy Alien és úgy általában Sci-fi rajongó vagyok, éppen ezért egy jövőben játszódó, történettel ellátott (nagy szó manapság), horror elemekkel teletűzdelt lövöldét gyártanék. Az egészet a CryEngine 3 alatt képzeltem el, hiszen gyönyörű és olcsó, valamint az én szájízemnek megfelelően alakítható. Mindenekelőtt leszögezem, hogy nem volna benne a töménytelen Blur, amivel mások a hiányosságokat palástolják, hanem tisztességes iparos munkával hoznám létre a korrekt látványt. Élénk és erős színösszeállítással operálnék, amolyan Mirrors Edge és Mass Effect (direkt nem rövidítettem) kombinációjaként, ezzel is növelve a sci-fi élményt. Nagy kontrasztot alkalmaznék, hogy kirívó legyen minden épület, minden fatörzs, bármilyen apró részlet. Belső nézet révén ügyelnék rá, hogy kellően kidolgozott legyen a karakter ruházata, fegyverei és saját maga, karjai, lábai, a tükrökben az arcvonásai, ezzel is emelve a hangulaton.
 
Természetesen a hangulatot nem kizárólag a látvány és a helyszínek növelhetik, de a hangok és a zenei aláfestés is. Rengeteg időm ment rá, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb embert a zenei részhez, de úgy vélem tökéletes választás volna Hans Zimmer, aki nem egyszerűen a legjobb filmzenék atyja, hanem az egyik tehetségesebb zeneszerzője ennek a pusztulásnak indult világnak. Kellően drámai, ugyanakkor adrenalin pumpáló betéteket kérnék, s dinamikus, a történéshez illő hangerőt. Hangok terén körültekintően válogatnék, hogy minél több és részletesebb hanganyaggal tölthessem meg a szoftvert. A fegyverek hangjai, a környezeti zajok valamint a karakterek, NPC-k hanghatásai kiemelt figyelmet élveznének. Legtöbbször ezen bukik a játék, hogy a felületes hangok és unalmasan felolvasott szöveg miatt lehetetlenné válik a beleélés.
 
A játékmenet ugyan nem sokban különbözne a jelenleg is futó Call of Duty vagy Battlefield szériáktól, de mégis merőben más élmény volna, hisz sokkal kidolgozottabb és realisztikusabb megoldásokat használna. Példának okáért, egy játékban, szinte soha nem kell aggódnod séta közben, de itt minden rezdülésed életet vagy halált jelenthet. Rálépsz a törött üvegre, s ropogva jelzi merre jársz, elősegítve ezzel elhalálozásod. Pocsolyákba, sárba vagy éppen szúrós, éles törmelékre sem kellemes élmény lépni, hiszen a víztől és sártól láthatóvá válik a lábnyomod, a szögbe lépés pedig erőteljes fájdalmat valamint egyensúlyvesztést okoz, nem beszélve a levegő hangos kapkodásáról, ami szintén elárulhatja a helyzeted. A környezeted ezen felül interaktív funkciókkal felvértezett, bármivel és bármilyen módon akcióba léphetsz. Ha nem tetszik a vizesballon holléte, rakd arrébb, talán az ellenséged éppen abban fog megbotolni így előnyhöz juttatva téged. Ha éppen nemrég tüzeltél, akkor a fegyvered csöve forró lehet, így hát ildomos olyan helyre tartani, ahol nem okoz problémát. Nagyvonalakban ilyen részletességre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy körültekintő és precíz leszek. Ezeknek összessége talán kicsit soknak tűnhet néhányatoknak, de elhihetitek, ha bele tudjátok élni magatokat, akkor sokkal nagyobb szórakozásban lesz részetek, mint eddig bármelyik játéknál.
 
A legfontosabb alappillér egyben a legsebezhetőbb pontja is a játéknak. Sok mindent nem árulnék el a sztoriról, de a távoli jövőben játszódik, s éppen olyan, mint amilyennek ma, 2014-ben megálmodjuk. Fényárban úszó város, repülő autók, modern épületek és ma még elképzelhetetlenül tökéletes újdonságok mindenfelé. Fényreklámok tudatják veled az aktuális dátumot, majd elszörnyedve tapasztalod, hogy idegen és rideg ez az új világ számodra. Fura alakok rohannak el melletted a fénysebességgel száguldó kis repülőkhöz, amik reggelente munkába szállítják őket. Bármennyire is erőlteted a szemed, nem tudod megérteni mitől ennyire mások ez az emberek. Majd rádöbbensz, hogy nem emberek, hanem különfélébbnél különfélébb lények a galaxis minden szegletéből. Nem sokkal később megérted, hogy a fővárosban vagy, a centrumban, ahol annyi hely sem jut száz emberre, mint a körmöd. Furcsa módon hiába van reggel, mégis sötétség honol a városban, s mindenki feketeségbe burkolózva sétál, mindennapi problémáiktól elkeseredve. Sok ember vesz körül, nyomasztóan sok, nem bírod, úgy érzed összeroppansz a teher alatt. Érzed az égető tekinteteket, melyek rád vetülnek és nem enyhülnek, akármennyire is reménykedsz. Nem bírod, szédülsz, megpróbálsz eltántorogni az egyik transzport placchoz, de nem sokkal később elnémul minden majd elsötétül a világ.

 Fáj mindened, a füled sípol, a szemed ég. Fogalmad sincs, hogyan és miért kerültél oda, egy a biztos, egyedül vagy és furcsamód rettentő forróság van. Elindulsz egy dupla ajtó felé, amin fordított kilincsek vannak. Megragadod a kilincset, de az ajtó nem mozdul, majd felkattannak a fények és az ablakokat lefedő fémlemezek elhúzódnak és láttatni engedik a gyönyörű kilátást a városra. De a város valami átalakuláson ment keresztül, nincsenek emberek, az autók szabálytalanul parkolnak mindenfelé, a fényreklámok baljós üzeneteket közvetítenek, még furcsább, hogy nem balról jobbra, hanem fordítva. Tekinteted elkalandozik az ablakon pedig apró esőcseppek kezdenek felsorakozni, s lassan igazi folyammá nőnek. Megfordulsz, hogy körülnézz majd egy érces hangot, egy sípot hallasz. Az ajtó halk, fémes kattanást hallatva kinyílik és szabad utat biztosít a teljesen steril és fehér folyosóra. Sehol semmi, egyszerű és kopár falak, és ajtók. Mindet megpróbálod, de nem nyílik, hallgatózol, de nem hallasz semmit. Míg a legvégső ajtót próbálod, a hátad mögött megszólal egy vészjelzés. Fénycsíkok jelennek meg a falakon, melyek a vészkijárat hollétére hívják fel a figyelmet. Kicsapódnak a fémbetétes ajtók és hűvös, szinte jeges szellő süvít át rajtuk. Belépsz az utolsó szobába, s egy asztalt találsz rajta ruhákkal és egy fecskendőt narancsszínű, zselé állagú folyadékkal. A ruhák szerencsére éppen megfelelő méretűek, a fecskendőre pedig a „use only in emergency” feliratot vésték.
 
Mielőtt még eltennéd a zsebedbe egy érdekes, zöld fényt pillantasz meg az asztal másik oldalán lévő mélyedésben. Érintésre reagálva kiemelkedik egy apró monitor, amin a következő szöveg olvasható: „Az oPit protokoll életbelépett”. A név nem mond semmit, de azért nem nyugtatott meg. Elindulsz az ajtó irányába, de látod, amint elkezd fodrozódni a levegő az ajtó kilincse körül, nem sokkal később a jelenség eltűnik, és az ajtó kinyílik. Vakító fehérség és tisztaság uralkodik a folyosó túlsó felén is, de nyomasztóan meleg a levegő. A hátad mögül ajtócsapódást és éktelen ordítást hallasz. Nem emberi ordítások hulláma csapja meg a füled, semmi nem adhat ki ilyen hangot. Semmi evilági.
 
Röviden ennyit árulok el a történetről, a kezdetekről, hiszen ez a játék sava – borsa, nem lövöm le. Annyit tennék még hozzá, hogy nagyon kevés, szinte semmi irreális dolog, történés nem kap helyet, hiszen attól kevésbé lehet tartani, ha valami totális képtelenség, attól nem tartasz. A játékban a várost egy informatikai rendszer irányítja, ami monitorozza az állapotod, és a reakcióid, illetve tetteid alapján választ útvonalakat neked. Ezt hívják MBI-nek, egy mesterséges intelligencia, ami a városok és emberek életének irányítására lett létrehozva. A játékban az épületek és területek hozzáférhetősége azon múlik, hogy miként játszol. Ha megpróbálod az arany középutat megtartani, akkor az MBI maga generál egy összegzés szerű értékelést és elvégzi a változtatásokat a városon.
 
A környezetünk interaktív, ahogyan az NPC-k is. Utad során belebotlasz száz és száz emberbe, akik élik életüket és akik éppen védik azt. Segíthetnek, de akár ellened is fordulhatnak, sosem tudhatod, hogy kikbe botlasz. Egy csapat suhanc, akiknek csak egyetlen pillantás, hogy elvágják a torkod, vagy esetleg egy öregúr, aki megrémült és a segítségedet kéri. Ha netalántán a játék során elkeveredsz és nem találod az utat, akkor a jelzőtáblák valamint az utcán lézengő alakok segítségével tájékozódhatsz. Kérdezheted őket, hogy merre indulj, de, akár szadista módszereket bevetve kínzással is rábírhatod őket az együttműködésre. Az NPC-kkel való kommunikációt nagyon fontosnak tartom, így többféle válasz adható kérdéseikre, illetve többféle stílusban is próbálhatsz velük társalogni. Lesznek, akik veled menekülnek, amikor a lények üldöznek, valamint lesznek, akik eléjük vetnek csak, hogy menekülhessenek. A játék bármikor véget érhet egy rossz döntésnek vagy egy rosszul elejtett mondatnak köszönhetően. Az ellenségeid igen sokrétűek lehetnek. Nem evilági, szörnyűséges és igazán gonosz lények. Nem válogatnak és gondolkodás nélkül ölnek. Kínoznak, látomásokkal és a környezeteddel üzennek. A melletted lévő monitoron megjelenik egy alak, majd sisteregni kezd a kép és a hangszórók szétpukkannak. A távolban sikítás, majd hideg szellő és a levegő fodrozódása, s amint egyre közelebb érnek, te egyre feszültebb, idegesebb vagy, nehezen lélegzel, lassul a reakciód. El kell tűnnöd.
 
Fegyvereket és harci eszközöket annyit találsz, amennyit egy városban találni lehet. Ha a rendszer úgy ítéli meg, akkor a centrumban lévő fegyvertárba különféle módokon bejuthatsz és felszerelkezhetsz, de tudni kell, hogy a játékot egyetlen lövedék fel használása nélkül is teljesíteni lehet. A fegyverek a biztonság illúzióját keltik, ugyanis hasznuk nincs. Nem lehet megölni valamit, amit nem látunk vagy esetlegesen már holt, évezredek óta. Utcai suhancokkal szemben harcokban, falbontásban és egyéb munkákban hasznos lehet, de a lények ellen nem ér semmit. Fegyverrel vagy anélkül is elvérzel. A taktika és a lopakodás viszont már eredményekhez vezethet. Ha nem tudod van-e ellenség a fal másik oldalán, fogj egy mobilt vagy egy bármilyen kütyüt és dobd oda. A lények ugyanis energiájukkal feltöltik és így működésbe hozzák az elektromos eszközöket.
 
A karakterünkről szándékosan nem árulok el semmit, mert az ő kiléte éppúgy egy rejtély, mint a lényeké. Magad kell felfedezned és összeollóznod a történetet. Nem lesznek elszórt fecnik vagy telefonos üzenetek, fél füllel, hallomásokból vagy a látomásaidból kell kiindulni, a többi pedig a fantáziádon múlik. Természetesen a küllemet választhatóvá tenném, hogy megalkothasd a saját másod, de idővel a sok harc és szenvedés miatt eltorzul a játékos. Sebek és vér az arcon, törött orr vagy állkapocs, szakadt, rongyos ruházat, mind látható módon ábrázolva. S ahogy fizikálisan, úgy mentálisan is leépülhet. Hallucinációk gyötörhetik, félreolvashat dolgokat, de akár fóbia is kialakulhat, s elképzelhető, hogy emiatt egy útvonalat törölni kell, mert belehal.
 
A rengeteg ötlet és elképzelés, ami az eszemben van, sajnos nem férne ide, ám mégis most egy apró szeletet mégis elétek tárhattam. Remélem ti is éppolyan nagy lelkesedéssel írjátok majd meg saját terveteket, mint én.