Most nem akarok bele menni egy túlzó Nolan istenítésbe, a lényeg, hogy nagyon bírom és ünnepként várom a következő munkáját. Ami az Interstellar, igazi időutazós, féreglyukos mind fucker lesz.
Ha időutazásról beszélünk egy film kapcsán, nem hülyeség elővenni ezt a táblázatot;

Ha esetleg nem tiszta valakinek:

Az első eset egy sima, lineáris idősíkot vázol fel. A maga kis terével meg történéseivel elvan, 'oszt jónapot. Ugrálhatsz a síkon ide vagy oda, ami már megtörtént az megtörtént azzal együtt, hogy te oda ugortál és bele akartál szarni.
A második dinamikus, ahogy írja is, ergo ha változtatsz valamit a múltban az kihat az azt követő eseményekre. Könnyen eshet valami paradox szopórollerbe az ember, jó a fenti példa. Ha megölöd a saját nagyapád, nem születsz meg. Ha nem születsz meg, nem tudod megölni az időben visszautazva a nagyapád, tehát megszületsz. De a paradoxonokat elkerülve el lehet lenni ezzel az elmélettel is. Elvégre JCVD arcán is megjelenik a Wesco csizma sarkának nyoma az Időzsaruban, mikor visszautaznak pofán rúgni.
A harmadik esetben, a multiverzumban meg aztán lehet keverni a szart, ugyanis az alternatív dimenziókban való ugrálással azt kezdhetnek amit akarnak. Igazából csak a megfelelő tér-idő dimenziót kell megtalálni és helosziavan. A teória kialakulásában valószínűleg nagy szerepet játszik a dinamikus időutazásban szereplő paradoxon kikerülésére tett próbálkozás.

Az utazás szempontjából két csoportot különíthetünk el.
Egyszer lehet időgépes az utazás, legyen az egy kiszuperált DeLorean, egy kamutudományos szavakkal megspékelt szék, akár kapu, de még egy gyerekkorból visszamaradott napló is. A lehetőség eredete nem számít, legyen az tudományos vagy paranormális, ahogy a minősége sem, tehát teleportáljon vagy reprodukáljon.
A másik lehetőség a szubjektív idő használata. Ilyenkor nincs feltétlenül valamilyen tárgyiasított eszköz (részecskegyorsító, antirészecske használata, meg miafaszom persze lehet), hiszen Superman is megoldja a fénysebességnél gyorsabban repüléssel. Sőt, a hibernáció körüli bonyodalmak is ide tartoznak (A majmok bolygója).
Ha őszinte akarok lenni egy harmadik csoport is van, mondjuk úgy, hogy a szarságoké. Itt vannak a jelenben elalvó és a középkorban felkelő pöcsök. A lovag, aki a jövőről álmodik és valós tapasztalathoz jut a technikával. Ezek az utazások megmagyarázatlanok maradnak, nem is érnek annyit, hogy megpróbáljuk kitalálni. Illetve még ide tartozik a kisfiú aki a jövőbe vizionál egy csoportnyi embert. Annyira metafizikai az esemény, hogy besorolhatatlan.

Visszatérve Nolan filmjére két dolgot veszek biztosra. A dinamikus idősík fog megjelenni filmjében, időgépes utazással. Nolan biztosan egy egészen komplex szabályrendszert fog kialakítani, az Eredethez hasonlóan, elvégre így tud hitelesen és erős alapokra építve történetet mesélni. Na és persze így tud minket átbaszni a palánkon, lásd a totem példáját.
Lehet, hogy többet és biztosabbat tudnék meg ha jobban utána járnék a filmen Nolannel dolgozó Kp Thorne-ről. A fizikusbrancsával elvileg ő kezdte pedzegetni a kétirányú féreglyuk (vagy/és/illetve feketelyuk) lehetőségét, ugyanis ezek a lyukak az eredeti elképzelés szerint csak egy előre utazást engednek. Azt is egy téridő görbület kihagyásával. Szóval csak annyit tudok, hogy Einstein relativitáselméletének egy részét komolyan megkérdőjelezték, ezek szerint hülyék csak nem lehetnek. Thorne egy ideje ilyen témájú tv-s dokufilmeken dolgozik.

Egyelőre legyen ennyi, rövid voltam amennyire lehetett, de így is nagyon rápörögtem. A jövő év novembere nagyon messze van, legalább egy trailert látni kéne a komolyabb okfejtéshez. Legalább annyit bökjetek ki, hogy ti is várjátok-e a filmet.
Még jobban örülnék, ha elárulnátok melyik időutazós teória a legszimpatikusabb nektek. Esetleg egy kedvenc időutazós film.