kryszisz

kryszisz

Csillagok között filmkritika

Link másolása
Mi történik, ha Christopher Nolan sci-fi-t készít? Megszületik a XXI. század Űrodüsszeiája. Irány a végtelenbe, és tovább...

 

A Csillagok közöttet két csoport várta, két okból. Az első a rajongók csoportja, akik biztosak benne, hogy Christopher Nolan neve egyet jelent a minőséggel, a második pedig az utálóké, akik tudják, hogy az úriember hihetetlenül tehetséges, de mivel napjaink egyik legnépszerűbb, legprominensebb rendezője, túl mainstream dolog lenne ezt elismerni, ezért titkon azt remélik, hogy egyszer hibázik. Nos, utóbbiakat el kell keserítsem, az Interstellar ugyanis jó lett. Jó, de nem hibátlan, és ez még csak nem is a film hibája, sokkal inkább a filmtörténeté.

 

Manapság népszerű disztópikus jövőképpel moziba csalogatni a nézőt, de míg az elmúlt évek ilyen-olyan regényadaptációi (Éhezők viadalaÚtvesztőA beavatott) a társadalmi berendezkedés (elnyomás, alá-fölérendeltség) oldaláról közelítik meg ezt a témát (hol jobb, hol rosszabb tálalásban), addig az Interstellar egy sokkal égetőbb, egyszersmind földhözragadtabb problémát feszeget, melynek – sajnos – napjainkban is van némi relevanciája. A filmbéli jelenben globális éhínség sújtja a Földet, melynek súlyossága az idő múlásával exponenciálisan nő, olyannyira, hogy mostanra a kukorica az egyetlen növény mely még életképes, és már az sem sokáig, utána pedig nem marad más mint penész és halál. Nincsenek már szakmák, hisz a világnak már csak földművesekre és tűzoltókra van szüksége, nincs háború, hisz fegyvert ragadni sincs miért, nincs szórakozás, hisz a termelés, valamint a porral való szélmalomharc épp elég teendő egy napra. Vannak viszont kukoricatáblák végeláthatatlanul, és az égre tekintve ott van a remény is, valahol a csillagok között…

A film expozíciója nagyon hosszúra sikeredett, sokan unalmasnak is fogják találni az első, nagyjából egy órát, de én úgy érzem a téma van olyan fajsúlyos, hogy szükséges legyen egy ilyen mértékű felvezetés, hisz így válik tisztává a fontosság, a motiváció, az esetleges kudarc következményei. A főszereplő, Cooper (Matthew McConaughey) pilótából lett földműves családjával küzd az életben maradásért, fia, Tom (Timothée Chalamet/Casey Affleck) szívesen lépne apja nyomdokaiba, lánya, Murph (Mackenzie Foy/Jessica Chastain/Ellen Burstin) viszont határozottabb, ő szeretne tenni valamit a Föld túléléséért, és inkább a tudományban keresné a válaszokat, mintsem a termőföldekben. A házban egy nap furcsa anomáliák keletkeznek, könyvek potyognak a polcról, vonalak jelennek meg a porban, mintha kísértet járna az épületben. Hamar világossá válik, hogy a jelenségek nem véletlenszerűek, egy bináris kódot alkotnak, mely egy koordinátát ad ki. A helyszínre érve kiderül, hogy az időközben titkosított NASA tevékenykedik a föld alatt, akik felfedeztek egy féreglyukat a Jupiter mellett, ami egy másik galaxisba vezet, benne potenciálisan lakható bolygókkal. A feladat ezzel körvonalazódik is: Kideríteni, melyik planéta alkalmas leginkább az életben maradásra, és átköltöztetni a lakosságot, vagy ha az nem megy, hát létrehozni az emberiség új nemzedékét. Összeáll a csapat, akik elhozhatják a régóta várt megváltást, és belekezdenek egy olyan utazásba, mely messzebbre vezet, mint a képzelet.

Az addigi, kissé döcögős tempó a féreglyukba lépéssel olyan szintre kapcsol, hogy arra nehéz szavakat találni. Elkezdődik Nolan eddigi legmonumentálisabb alkotása, és egyben a legérettebb is. Hihetetlenül jól érzékelteti az Interstellar az ember kicsinységét a világban, én éreztem magam jelentéktelennek, mikor az űrhajó elhaladt a Szaturnusz gyűrűje mellett, vagy mikor leszálltak az első bolygóra, ahol felhőkarcolónyi hullámok jöttek-mentek. Az, hogy az univerzum végtelen, s ezáltal felfoghatatlan ebben a filmben érződik a legjobban, még a Gravitációt is felülmúlja, ami pedig nagy szó. Műfaji film ide vagy oda, a Csillagok között komolyan vesz magát, ha lehet így mondani intelligens, és ezt bizony megköveteli a nézőtől is. A célközönség miatt persze nem lehet olyan hardcore, mint Tarkovsky sci-fijei (SztalkerSolaris), de azért nem árt tisztában lenni az olyan szakkifejezésekkel, mint a relativitáselmélet, Murphy-törvénye, eseményhorizont vagy a szingularitás. A tudományos sallanghoz ráadásul egy elméleti fizikust, Kip Thorne-t is felkértek Nolanék, így hajlamos voltam hinni a vásznon látottaknak/elhangzottaknak. Persze a fizika ezen ága még ma is gyerekcipőben jár, így például az, hogy mi található egy fekete lyuk belsejében itt is merő spekuláció, de minden másról (bolygóra szállás, közeledés egy féreglyuk felé stb.) elképzelhető, hogy a valóságban is így nézne ki. Nolan filmjeiben sokszor kritizálják a szájbarágó stílust, itt viszont érthető, hisz nem lehet mindenki csillagász.
A felfedezés mellett a karakterekre is jut némi idő, de messze nincsenek fókuszban, a forgatókönyv bizonyos részei pedig kifejezetten kínosak lettek (Amit egyébként Nolan testvére, Jonathan jegyzett.). Például Amelia (Anne Hathaway) az expedíciót kitaláló Brand professzor (Michael Caine) lánya, az örök optimista és hősszerelmes szeretetről, valamint annak téren és időn átívelő mivoltáról előadott monológja alatt kényelmetlenül fészkelődtem a székemben, annyira nem illett bele a koncepcióba. Doyle (Wes Bentley) és Romilly (David Gyasi) tipikus töltelék karakterek, a humorfaktorért pedig 2 robot, nevezetesen TARS és CASE gondoskodik, nem lehet őket nem szeretni. Cooper személye, valamint gyerekeihez való viszonya viszont tökéletesen be van mutatva, és a dráma is jobbára erre épít, ami Nolan-től idegen módon szignifikáns részét képezi az alkotásnak, nem is akárhogy. Komolyan van egy cirka 5 perces jelenet a filmben, ami annyira szívszorító és megindító, hogy csont nélkül kenterbe veri az utóbbi évek összes Oscar-vadász „drámáját”. Igen, bevallom férfiasan megkönnyeztem. 

Az Interstellar megdöbbentően szép, és nem csak technikai oldalról nézve, mint pl. egy Transformers, hanem művészileg is, gyönyörű képekkel, kompozíciókkal operál a film, a bolygók látványa egyszerre borzongató és gyönyörködtető, sivár és megkapó. Az űr – mint már említettem – még Alfonso Cuarón drámáját is kenterbe veri, a féreglyuk közelében meghajló tér minden sci-fi rajongó szemébe könnyeket fog csalni. A vágás ritmusa tökéletesen illeszkedik az eseményekhez, amik Nolan-től elvárt módon egyre feszesebb tempót diktálnak a stáblista felé haladva, hogy a végére ujjakat tördelve, szájtátva várjuk a katarzist, ami nem is marad el. A zenét természetesen ismét Hans Zimmer szolgáltatja, ehhez nem is fűznék, csupán ennyit: a főtraktus (Day One Dark) képében megszületett az új Time, a libabőr és a 200-as pulzus garantált. A színészek szárnyalnak (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt), a főnixmadárként feltámadt Conaughey lassan tényleg a kedvenc színészeim közé kerül, pedig itt nem is kellett annyit játszania, mint például a Mielőtt meghaltam, vagy Törvény nevébenesetében. Tény, hogy nem ez a film lesz a színészek legmegerőltetőbb munkája, de hozzák azt, amit kell, a feszült, fordulatokban gazdag sztori alatt úgysem lesz sok időnk a karakterek játékát mustrálni. És ha már fordulatok, tisztáznám a bevezetőben említett homályos mondatot, miszerint miért nem hibátlan az Interstellar

Sajnos így, jópár száz filmmel a hátam mögött körülbelül az 5. percben kitaláltam a film nagy, szájtátós fordulatát, és úgy igazából az egész tematikát, épp ezért okoltam a prológusban a filmtörténetet, mert ha ezt a megoldást nem láttam volna máshol, akkor bizony padlót fogtam volna a fináléban látottaktól, a minden mindennel összefügg dologtól, így viszont maradt az önelégült hümmögés, hogy „Én megmondtam!”. Irigyeltem a teremben levők közül azokat, akiknek nem esett le a tantusz, nekik ugyanis tényleg katartikus élmény lehetett a film, persze nekem is, csak nem a történet miatt. 

Épp ezért borzasztóan nehéz értékelnem az Interstellart. A téma komolyságágának reprezentálása, a gyönyörű látvány, és az elgondolkodtató jelenetsorok alapján joggal megadhatnám akár a 100%-ot is. Az idővel való „játék” még soha nem ütött ennyire, mikor Cooper először látja gyermekeit felnőtt, családos emberként, holott ő a tér-idő görbület miatt nem öregedett semmit hihetetlenül felkavaró, a filmtörténet legjobb jelenetei közt a helye. Másrészt ott van a néha botladozó forgatókönyv, ami felett hajlandó vagyok szemet hunyni, mert a film többi része ezt kompenzálja, nem is akárhogy. A legnagyobb probléma mégis a kiszámíthatóság, ezt felrónom viszont nem lenne túl fair, mert egész egyszerűen nem lehetett volna máshogy megoldani az eseményeket, nem Nolan hibája, hogy más filmek ezt már ellőtték régebben. Sokat vacilláltam hát, hogy odabiggyesszem-e a cikk végén látható pontszámot, de végül beadtam a derekam, és nem fanboyságból. Remekül felépített, monumentális, drámai, elgondolkodtató, magával ragadó. Ez az Interstellar, az év legjobb filmje!

90%

 

 

 

19.
19.
kryszisz
#18: Jupiter Ascending-től én sokat várok, amit eddig mutattak belőle azok alapján meggyőző, mondjuk Tatum-ot tündeként szokni kell, de annyi baj legyen:D Látvány odavág rendesen, sztoriban vannak buktatók, de ha ezeket kikerülik a tesók akkor nagyot üthet, és a Felhőatlaszt elnézve azért ez össze is fog jönni nekik!:) Ha nem jövőre jönne a Star Wars ez lenne az év legvárósabb sci-fije nálam, így viszont be kell érnie a 2. hellyel. Hamarosan kiderül, beváltja e a hozzá fűzött reményeket!
18.
18.
#6: Látom hasonló véleményen vagyunk a témát tekintve :)
Még a Looper-t véletlenül kihagytam a listámból, az elmúlt évekből az is az egyik kedvencem.
Mondjuk a színészi játékokkal nem vagyok mindig kibékülve, de ezek a filmek nem is mindig erről szólnak.
Ami még zavar, hogy most sokan tudományos alapokra helyezték az Interstellar-t (mint tavaly a Gravitációt) és ez alapján kezdik is lehúzni a filmet.
Nem látják, hogy ezek filozófiai filmek és ez eléggé zavaró, mert így a filmek elég negatív képbe kerülnek és sokan emiatt meg sem nézik.
A magam részéről hálás vagyok, hogy a sci-fi nem süllyedt odáig mint a fantasy vagy a horror, hogy csak elvétve kapunk jó filmeket.
A másik, hogy a Hollywood tömeggyártásban még mindig ez az egyetlen olyan műfaj amiben a stúdió képes teret adni az alkotóknak.
Elég megnézni az Interstellar költségvetését. Kész csoda, hogy egyáltalán adnak ilyen filmre pénzt.
Persze befutnak ilyen Host(arra a tinifilmre gondolok), Battleship féle nyavalyák is de ez legyen a legkisebb gond.
Az Elysium-hoz annyit, hogy én az előzetesek nem néztem meg hozzá (kivéve egy rövidebb teaser-t) tehát nem olyan elvárásokkal ültem be rá mint mások.
Abban a filmben így végül csak a rengeteg termékelhelyezés zavart.
Nekem csalódás tavaly az After Earth volt és nem az úgynevezett logikátlanságok miatt, mert azok szerintem belebeszélések hanem a rövid játékidő és a kidolgozatlanság miatt.
Az Emlékmás-nál pedig mindent támadtak akkor az emberek.
A robotok viselkedésétől kezdve az injekciós tűig.
Jó persze, a sztori cseppet sem eredeti de arról a stúdió tehet, hogy Len Wiseman saját terveinek soha nem engednek szabad utat.
Még így, hogy szinte bérmunka szaga van a dolognak láthatóan mindent beleadtak szerintem.
A dizájn, az azelőtt csak elméleti szinten létező dolgok ábrázolása.
Már már szinte komplett világot alkottak meg azzal a filmmel.
Az autók, a lakásbelsők, liftek, vidéki letarolt vidékek, üres pályaudvarok, bűnnegyedek ábrázolása elképesztően részletes.
Mellesleg kapott jó kritikákat is. Roger Ebert például 4/3-ast adott neki.
A Star Wars pedig szerintem iszonyat jó lesz.
Valami olyasmit remélek amit a két trilógiát közel hozzá egymáshoz vizuális téren.
Jövőre még nagyon várom amúgy a Jupiter Ascending-et ami szerintem legalább lesz akkora durranás, mint valaha a Mátrix trilogy volt.
Full egyedi sztori a két tesótól, plusz az a beteg cyberpunk világ ami rájuk jellemző.
A szerelmi szál miatt már sokan szidják, de nem is értem miért, mikor szerelmi szál gyakorlatilag 10-ből 7 filmben van.
Félek, hogy totálisan lehúzzák majd és úgy lesz mint a Speed racer, hogy évek múlva kerül csak kult státuszba.
De titkon remélem, hogy nem így lesz, főleg, hogy a Warner fejesei valami elképesztően bíznak a filmben, és úgy nézve, hogy a Gravity-ben és az Interstellar-ban is bíztak ez nekem már garancia szinten megy :D
Nem tudom, te hogyan vagy ezzel a filmmel?
17.
17.
Thor Odinson
Hát ma megnéztem a terméket és azt kell mondjam lenyűgözött. Nolan ide vagy oda, akárki akármit mond, ez a film adta az ívet és simán megkockáztatom neki a klasszikus jelzőt. Az én polcomon legalábbis tutira az lesz.
16.
16.
giga321
Szombaton néztem meg és a legelsõ traileren kívül SPOILER (ahol már elõre levágtam, hogx a kis vöröshajú csaj és Jessica Chastain egy és ugyanaz a karakter) SPOILER VÈGE, nem néztem semmilyen elõzetest. Így pl nagyon jól szórakoztam de mint ahogy te is írtad ha nem is a film elsõ 5 percében de 1 óra mülva már sejtettem a végét, és az igazam be is igazolódott. Sajnos tül sok film lelõtte már ezt a poént és nem csak film de játékok is (Bioshock Infinite). Ezért szokásom higy ha valamit eltalálok a film felénél hogy vajon mi lesz a vége illetve egyes jeleneteknél is eltalálok dolgokat amiket wlõre megjósolok csettintek egyet az újjammal.

Haver mellettem nem értette hogy miért csettintgetek folyamatosan az utolsó fél órában :D. Összességében nekem nagyon tetszett. Szeretem az ilyen gondolkodtató filmeket ahol felrobban az ember agya a sok mindfucktól. Még több ilyen kellene. Simán 10/10. Mondom ezt úgy hogy nem vagyok nolan fanboy és a batman trilógiából is csak az elsõ 2 rész tetszik. A harmadik úgy szar ahogy van.
14.
14.
kryszisz
#12: Megemlítettem a forgatókönyvírót, Jonathan-t is, de hozzátettem, hogy a szkript nem a legjobb része a filmnek, plusz az írásban is részt vett Nolan, sőt sokszor ő maga írja filmjeinek forgatókönyveit. Nem mondom, hogy mindig a rendező miatt lesz jó egy film, a Her nagyszerűsége például tényleg az írót dicséri, a Gravitáció pedig jobbára az operatőri munka és a hangkeverés miatt lett olyan, amilyen. De említhetném az Amerikai botrányt is, amit csak a remek színészgárda visz el a hátán, mert amúgy dögunalom a film. Itt viszont, bár mindenki remekel, Nolan sajátos szerzői jegyei azok, amik miatt az Interstellar-t évek múltán is emlegetni fogják majd, sőt, lesz belőle klasszikus. (Mert az lesz, ebben biztos vagyok!)
13.
13.
kryszisz
#11: Hát eredetileg Spielberg csinálta volna a filmet, szóval érthető, hogy van némi szerzői jegy az ő részéről is, de bármennyire is imádom a munkásságát, örülök, hogy végül nem ő hozta tető alá a produkciót, mert akkor valószínűleg túlcsordult volna az ömlengés a film végére, plusz nem tudta volna megállni, hogy ne hozzon képbe idegeneget, az nagyon a gyengéje a rendezőúrnak. Persze biztos nagyszerű lett volna az Interstellar az ő keze alatt is, de ilyen kiemelkedő, maradandó semmiképp!
12.
12.
godach
Szó ami szó, nem egyszer volt olyan, hogy tetszett a film rendezése így nem a történetíróra, hanem a rendezőre kerestem rá. Viszont itt és ennél az embernél már úgy érzem, hogy még a színészek genetikai tulajdonságáért is Nolant dicsérik. Természetesen elfogadom, hogy jó rendező de biztosan csak az ő Isteni tudása miatt lett jó a film?
11.
11.
eszem
#9: Igen igen, Spielberg felé is van :) Főleg az elején. A család. Meg még soksok, tényleg jó, így utólag kattogni rajta és rájönni az apróságokra :)
10.
10.
Uhu123
#7: Pacsi! :D
Ami rettentő szokatlan volt, hogy amikor vége volt a filmnek és felkapcsolták a lámpákat, vártam hogy megindul a tömeg, de senki nem állt fel a székből. 2-3 percig mindenki "bámult ki a fejéből". Én is.
9.
9.
kryszisz
#8: Igen, van néhány párhuzam a két film között, ez gondolom tekinthető egyfajta főhajtásnak Kubrick felé, ami mindenképp elismerendő Nolan részéről! Épp ezért említettem a bevezetőben is a filmet:)
8.
8.
eszem
Tegnap lestem meg IMAX-ban és hibái ellenére (amiből számos van) az idei év legjobb sci-fi filmjét kaptam. Nagyon tetszett.

Rég ültem már úgy moziteremben, hogy ennyire kuss legyen, senki se matasson valamivel és még a popcorn zabálást meg a rágást is abbahagyja egyes jeleneteknél. Ilyen volt az "elején" amikor először dokkoltak és se hang se zene. Fantasztikus. Mondjuk akkor nekem az Űrodüsszeia 2001 ugrott be, meg még pár másik jelenetnél.

Tőlem kap egy különösen ajánlom plecsnit! :)
7.
7.
kryszisz
#2: Én ugyanezt éreztem/érzem, pacsi!;)
6.
6.
kryszisz
#4: Valóban virágkorát éli a sci-fi műfaj (újra), ennek pedig csak örülni tudok. Felhőatlaszt - nehézsége ellenére is - nagyon szerettem, sokan nem értették miért olyan nagy szám, de ők valószínűleg nem értették, miről akar szólni a film, ez pedig az Interstellar-al szembeni fanyalgókra is igaz. Gravitáció dettó, egy technológia mérföldkő, mely úgy reprezentálta az egyedüllétet és a kiszolgáltatottságot, mint addig semmi. Elysium számomra csalódás volt a kiváló District 9 után, sokkal többet vártam tőle, végül egy egyszer nézős popcorn-mozi lett belőle. Emlékmás reboot nekem is bejött, kritikusok persze lehúzták rendesen, de hát a kompetens "filmesztéták" mindennel ezt teszik, ami nem Oscar-orientált, nem is érdemes figyelembe venni a véleményüket. Star Trek mindkét része nagyon tetszett (az első jobban), épp ezért nem is féltem a Star Wars jövőjét, Abrams tudja jól, mit csinál. (Rian Johnson szintúgy.) Szó mi szó, a műfaj él és virul, nem csak filmes, de sorozatos-játékos kontextusban is, a sci-fi szerelmesei még nagyon sokáig el lesznek látva jobbnál jobb alkotásokkal!:)
5.
5.
maktub
4.
4.
Aludni sem bírok tőle :D
Kb; a Felhőatlasznál éreztem ugyanezt.
Mától Nolan felért hozzám a Wachowski tesókhoz.
Ez nagy szó, ugyanis számomra a Mátrix trilogy a sci-fik főistene úgymond (na meg a Blade Runner).
Nolantól és csapatától nem vártam volna, hogy sci-fiben is tudnak majd letenni valamit az asztalra a sok nagymester között.
De igen, ez a film méltón elfér majd az Elysium és a Gravity között.
Végre elértünk ahhoz a ponthoz, hogy ebből tényleg reneszánsz lett.
2009 egy friss és nagy hatású év volt az életemben.
Rengeteg a favorit van abból az időből.
Avatar, Éli könyve, The road, District 9, Star Trek stb;
2010, 2011 már egyre több friss produkció jelentkezett. Most türelmetlen vagyok a soroláshoz.
2012 pedig vizuálisan is robbantott nálam.
Jó persze szeretem a régit is, de mikor láttam a Total Recall-t éreztem, hogy ebből tendencia lesz.
13 sok téren ütött számomra.
Még a leggyengébb Ender's game is 7,5-es produkció nekem, a Star Trek, Oblivion, Elysium meg már 9-esek.
A Gravity pedig a tavalyi év csodája volt.
Ha valaki nem ismeri el azt a vizuális forradalmat, amit az a film hozott az jobb ha nem is jár többé moziba sci-fi filmekre.
Ugyanis ez a jövő.
Ezentúl az elvárások az egekben vannak.
A hetedik pecsét lett az Interstellar.
Ezentúl nem kell félő kézzel remegve beülni egy Transformers-re mert csak az van értitek?
Megnőttek az igények és az új határokat végre elértük.
Ez a sci-fi fejlődés legalább annyira történelmi, mint az Orosz ötök vagy éppen Dickens és Oscar Wilde.
Oscar-t neki. Ez a film sokkal több mint amire valaha számítottam volna, ugyanis nem vagyok Batman rajongó :D
3.
3.
névtelenség
"Ez az Interstellar, az év legjobb filmje!"

Ámen!
2.
2.
Uhu123
Most értem haza a moziból. Jó hogy hétvége jön, mert a film hatására olyan állapotban vagyok, amilyenben nem igazán tudnék sem dolgozni, sem tanulni. :D
1.
1.
h.jozsa
Király!!!
Akkor holnap meg is nézem.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...