Machiavelli

Machiavelli

Wolfenstein Old Blood és New Order kritika

Link másolása
Igaz nem mostani játék, sem a New Order és a kampányt kibővítő Old Blood DLC sem, de az E3 kapcsán újra aktuális lett. Így gondoltam le írom a gondolataimat a játékkal kapcsolatban.

Ezt a blogot abszolút fanatikus rajongással írtam! Teljesen szubjektív, ezért nem is várom el, hogy egyetértsetek velem.

Nagyon sok mai FPS cím tanulhatna a Bethesda és a Machine Games együttműködéséből. Legalábbis narratíva, történet vezetés, és dráma felépítés és feszültség feloldásból mindenképp. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy esetlegesen a mai egyszemélyes küldetéssorozattal bíró FPS-ek felhozatala silány lenne, csak nem véletlenül aratott akkora sikert a 2014. Május végén megjelent játék.

Kezdeném a karakterekkel.

Mindegyik játékban szereplő karakternek van saját személyisége, megnyilvánulásai. Az biztos, hogy számomra legalábbis mindegyikőjüknek sikerült valamilyen érzelmet elindítani bennem. Hol szimpátiát, hol gyűlöletet, szánalmat, sajnálatot vagy épp undorodást. Ezért nagyon nagy piros pontot tudok adni a készítőknek.

Vannak a játékban emlékezetes jelenetek. Az arányok úgy nagyjából 70-30%-ban oszlanak meg gameplay és átvezetők szempontjából. Az egész játék úgy van kitalálva, mintha egy fiktív idősíkon játszódó akció filmet nézne az ember, csak sokkal interaktívabb, de ettől függetlenül a feszültséget, nagyon jól át tudja adni és azt meg is tartani, úgy hogy végig izzadja az ember az első perctől az utolsó percig az egészet. Nagyon élvezetes az egész játék. Jól mutatja be a nyomort, a nácik által elkövetett kegyetlenségeket. Tetszik ez a komoly és sötét hangvétel. Ehhez még az főszereplő belső monológjai és gyötrődése is hozzá járul. Hasonló érzés talán annak idején még a Max Payne 2-nél fogott el. Az volt még talán ennyire komor hangulatú. Na persze azért attól sem kell félni, hogy fa pofával üljük végig a kampány idejét ami nagyjából 7-8 órára tehető, mert vagy megrökönyödünk az jeleneten, vagy a bennünk rejlő 12 éves kis srác lelkesedésével bólogatunk, hogy ez mennyire állat volt, vagy csak dobunk egy fél mosolyt, mert valamelyik karakter valami vicceset szólt.


Az egész játékot talán az AI keseríti meg kissé számomra, mert néha pofátlanul pontosan céloznak és képesek az ember mögé spawnolni és onnan jönni. Ettől függetlenül ez még elnézhető szerintem. A grafika mai szemmel nem a legszebb, de szerintem még bőven elmegy. Vannak a történethez kötődő achivementek amik jócskán megsokszorozzák a játék szavatosságát, hiszen két féle módon is végig lehet tolni a DLC-t és az alapjátékot is. Ha hozzá vesszük hogy több nehézségi szint is van és vannak gyűjtögethető dolgok a játékban akkor nyugodt szívvel konstatálhatjuk, hogy nagyon sok órára letud minket szögezni a gép elé, ha engedjük neki.

Bár én nem játszottam csak a Wolfenstein 3D-vel, az Old Blood-ot vehetjük a Return to the Castle Wolfenstein rebootjának is, mivel itt a New Order-ből hiányzó okkult elemeket rakták bele a DLC-ben amelyet sokan hiányoltak az alapjátékból. Az őszintét megvallva nekem az alapjáték sokkal jobban bejött, mivel sokkal izgalmasabb volt a sztori, persze nem várható el, hogy egy kiegészítő legyen jobb mint maga az alapjáték, de láttunk már rá példát. Persze még így is jobb mint sok mai tömeg FPS. Én őszintén mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a játékot. Ha eddig még nem szerezte be, az tegyen magának egy szívességet azzal, hogy megveszi a DLC-vel együtt. Azt ajánlom, hogy kezd az Old Blood-al mivel az közvetlenül a New Order előtt játszódik, és az alapjáték ott kezdődik ahol a kiegészítő befejeződött.

Nálam ez egy 8,9-et ért el DLC-vel együtt mindenestől.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Üdv!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...