Már a Sikoly 2-ben is megmondták, hogy a horrorfilmeket a folytatások nyírták ki. Duplán ironikus megnyilvánulás ez a sorozattól, hisz idővel a Sikoly-szériát is utolérte a műfajban látszólag elkerülhetetlen sors. Ami siker, azt folytatni kell, egészen addig, míg ki nem szívják az utolsó dollárt is belőle, ami rendszerint azzal jár, hogy teljesen elsilányítják. A gondok általában már a második résszel elkezdődnek, hogy a harmadikkal tovább mélyüljenek. Ha a moziban befulladtak, jönnek a tévére vagy videóra készült folytatások, majd az újrafeldolgozás. A texasi láncfűrészes 2003-ban kész remake-mániát indított el stúdióberkekben. Számos kultikus horrort öltöztettek új ruhába, ám a végeredmény többnyire inkább rontott, mint javított a sokat megélt filmsorozatok hírnevén. Már a folytatások értelme is eléggé vitatható szokott lenni, hát még az újrafeldolgozásoké. Amikor meg aztán egy horror remake-et akarnak folytatni, na ott szoktak iszonyú torzók létrejönni! Megannyi jelöltből válogattam ki az alábbi rémes négyest, melyekben közös, hogy akármilyen magasan szárnyalva is kezdték el mozis pályafutásukat, végül mind belebuktak, hogy nem hagyták abba a folytatások sorát időben! Mondjuk rögtön az első résznél.

Cápa (3 folytatás)

Steven Spielberg alkotásával strandolók teljes generációját oltotta be félelemmel, ám ezen felül filmje a blockbuster szezon elindítójává is vált, ezért a Universal stúdió sürgette a folytatást. Egy olyan apróság, hogy a címbéli szörnyeteg felrobbant az első rész végén, nem zavarta a döntéshozókat. Elvégre a tenger tele van cápákkal, a part meg fürdőzőkkel, szóval a folytatás alapjai, ha úgy vesszük, eleve adottak voltak. Az már inkább gondot jelentett, hogy az eredeti alkotók közül senkinek se akaródzott megcsinálni. Spielberg épp a Harmadik típusú találkozásokon dolgozott Richard Dreyfuss főszereplésével, ami mindkettőjüknek jó kifogást jelentett a távolmaradásra. Spielberg utólag bevallotta, hogy amennyi nehézséggel járt a nyílt vízi forgatás, nincs az a pénz, amiért mégegyszer bevállalta volna. Roy Scheider is elzárkózott a folytatástól, ám A szarvasvadászból való kiszállása miatt a stúdió alkut ajánlott neki: ha újra eljátssza Brody rendőrfőnököt, felmentik a szerződése alól. Scheider belement, de nem sok kedvvel, ami tovább nehezítette az amúgy is kellemetlenül indult forgatást. A Cápa 2.  rendezésével egy másik ifjú reménységet, John D. Hancockot bízták meg, azonban vele nem nyúltak úgy a tutiba, mint Spielberggel, és pár hét után ki is rúgták. A helyére felvett Jeannot Szwarc szimpla iparosmunkát végzett, folytatása így halovány utóérzete lett a klasszikus első résznek. Ez persze nem gátolta meg a Cápa 2-t, hogy 200 millió dollárt hozzon világszerte. Csak a kritikusok kongatták a vészharangokat, ám rájuk egyelőre senki se figyelt.

A Cápa-sorozat a harmadik résszel vált igazán viccé. Mentségére szolgáljon, hogy eredetileg tényleg poénnak szánták, a forgatókönyvön a Családi vakáció írója, John Hughes dolgozott. Még egy nyitójelenetet is kigondolt, melyben a filmek alapjául szolgáló könyv szerzőjét ette volna meg egy cápa egy medencében. Joe Dante (Szörnyecskék) személyében már egy rendezőt is kinéztek, ám a projektet megtorpedózta Spielberg, ami már csak azért is furcsa, mert nem sokkal korábban ő maga is kiparodizálta saját filmjét. A Cápa 3 így humor helyett 3D-vel próbált frissíteni, ami már a '80-as években is egy ócska lehúzás volt. A film rendezője Joe Alves lett, aki látványtervezőként működött közre a korábbi részekben. Alkotása bár anyagilag nyereséges volt, ám borzalmas fogadtatásban részesült, többet hát Alves nem is ült a direktori székben. A Roy Scheidert a fia szerepében váltó Dennis Quaid állítólag kokainmámorban vészelte át a forgatást, melyről így nem sok emléke maradt. Akkoriban kevesen hitték, hogy lehet ennél mélyebbre küldeni a sorozatot, ám A cápa bosszújának sikerült a lehetetlen. A röhejbe fulladó történeten és Joseph Sargent a feszültséget hírből se ismerő rendezésén nem sokat segített, hogy a főszerepben ott téblábolt Brodyné az első két részből. Szegény Lorraine Gary majdnem olyan rosszul nézett ki a minden idők leggyengébb folytatásai közé sorolt filmben, mint a műcápa. A mellékszerepben feltűnő Michael Caine-nek is csak a ház járt a fejében, amit a gázsiból venni fog. A közönség szerencsére ezúttal elegendő számban maradt távol, hogy az újabb folytatásoktól a stúdió örökre elzárkózzon.

Psycho (3 folytatás; 1 remake)

Alfred Hitchcock filmje jelenséggé nőtte ki magát a maga idejében, ám 1960-ban mégse érezték szükségesnek, hogy újabb fejezettel bővítsék a sorozatgyilkos Norman Bates históriáját. A löketet a folytatáshoz a film könyveredetijének írója, Robert Bloch adta meg. 1982-es regényében Bates megszökik az elmegyógyintézetből, hogy megakadályozza a róla készülő film létrejöttét. A Universal stúdió egyfajta válaszreakcióként hozta tető alá a maga folytatását, melyet sokáig tévéfilmnek szántak. A rendező Richard Franklin lett, akinek korábbi, Hitchcock-stílusú thrillere, a Vágóhíd négy keréken kedvező fogadtatásra talált. Anthony Perkins idegenkedett Bates újbóli eljátszásától, így a készítők Christopher Walkent környékezték meg. Mikor Perkins mégis elvállalta a felkérést, a stúdió úgy látta, hogy a Psycho II megérett a mozis bemutatásra. A filmet annak ellenére, hogy egy szent tehénként tisztelt mesterművet mert folytatni, mind a kritika, mind a közönség kellemes csalódásként élte meg. A harmadik részre csak három évet kellett várni, de ezt a folytatást már nem kísérte áldás. A rendezői feladatokat ezúttal maga Anthony Perkins vállalta magára, ám utóbb belátta, hogy nem volt elég felkészült az ellátásukhoz. A filmmel a stúdió is elégedetlen volt és elrendelte a befejezés újraforgatását. Ez se mentette sajnos meg a mozikban megbukott harmadik részt attól, hogy a sorozat lejtmenetének kezdeteként maradjon fent.

Klasszikus mivolta ellenére a Psycho a fiatalok körében már a '90-es években se számított igazi horrornak, így hát nem meglepő, hogy a stúdió a negyedik résszel már nem reszkírozott egy mozis bemutatót. A Psycho 4: Ahogyan kezdődött, mint azt a címe is sejteti, előzményfilm. Norman Bates felhív egy rádiós műsort, melynek keretében feleleveníti serdülő éveit. Furcsa viszonyát anyjával, és természetesen első gyilkosságait. A filmet Mick Garris (Végítélet-sorozat) rendezte, az ifjú Norman Bates-t pedig az E.T. időközben nagyra nőtt kisfiúja, Henry Thomas játszotta. Az előző rész forgatása idején HIV-pozitívként diagnosztizált Anthony Perkins egyik utolsó szereplését jelentette a Psycho 4, két évvel később elhunyt. A kritikai visszhang, ahogy az várható volt, elég gyenge lett, viszont a nézettségi adatok alapján a filmet sikerként könyvelték el, hogy aztán gyorsan el is felejtsék. A sorozat ekkor érezhetően már az utolsókat rúgta, Perkins nélkül pedig úgy tűnt, hogy végképp nem lenne értelme folytatni. Eljött hát a remake ideje. A Universal stúdió fejesei pár évvel később zöld utat is adtak neki. Pechjükre a rendezést Gus Van Sant kezébe adták, aki a Good Will Hunting világsikere után azt csinált, amit akart. Ő pedig úgy döntött, hogy beállításról-beállításra újraforgatja Hitchcock alkotását, csak épp színesben, Vince Vaughn főszereplésével. Művészi kísérlete azon túl, hogy csúfos kudarcot vallott, 60 millió dollárba került. Ha voltak is jövőbeli tervei a stúdiónak a Psycho-sorozattal, azokat jó mélyre ásta. Bár mozis franchiseként holttá lett nyilvánítva, Norman Bates 2013-ban megtalálta a helyét a tévében a szintén az előzményeket elmesélő, de a korábbi folytatásokat ignoráló Bates motel formájában.

Halloween (7 folytatás; 2 remake)

A pályakezdő John Carpenter 1978-ban egyetlen filmmel megalapozta hírnevét a horror mestereként. Az általa szerzett emlékezetes zenei témát a legjobb horrorfilm aláfestések közé sorolják. Az alacsony költségvetésű Halloween korának legjövedelmezőbb produkciója lett és mintául szolgált az elkövetkező évek tini-horrorjainak. A folytatással a műfajban viszonylag sokáig, három évig váratták meg a közönséget, ám a producerek látván, hogy mennyien tollasodnak meg az általuk keltett hullám nyomán, maguk sem akartak kimaradni a jóból. Carpenter nem volt nagy rajongója a folytatásoknak, a pénz viszont neki is kellett, ezért több minőségben is elkötelezte magát a második rész mellett. Producere, társ-írója és természetesen zeneszerzője volt. A filmet Rick Rosenthal rendezte, ám mivel Carpenter nem találta elég rémisztőnek a leforgatott anyagot, készített néhány pluszjelenetet. A Halloween II tízszer annyi pénzt hozott csak az amerikai mozikban, mint amennyibe került, ami megnyitotta az utat a többi folytatás előtt. Abban, hogy ez az út merre is vezessen, a nézők és Carpenter nem voltak egy hullámhosszon. John Carpenter antológiaként képzelte el a franchise-t annak védjegyévé vált maszkos gyilkosának, Michael Myersnek a szereplése nélkül. Nehéz is lett volna visszahozni, mivel a 2. rész végén Myers a tűz martalékává vált. Persze a halál korábban se jelentett túl nagy akadályt mumusunk számára. 

A Halloween III: Boszorkányos időszak, melyet Carpenter tanítványa, a kevésbé tehetséges Tommy Lee Wallace jegyzett, teljes elutasításban részesült, így a negyedik rész mindjárt az alcímével (Michael Myers visszatérése) tisztázni kívánta a helyzetet. Carpenter ebben már nem kívánt részt venni, ezért eladta a jogokat, csináljanak a producerek a sorozattal, ami nekik jólesik. A Halloween 4 bár azt adta a közönségnek, amit várt, ám tette ezt alacsony színvonalon, így a film várakozásokon alul teljesített a mozikban. Az 1989-ben bemutatott ötödik részre a sorozat hírneve már akkora csorbát szenvedett, hogy a folytatást sok országban egyenest videón mutatták be. Legközelebb elővigyázatosságból arról is lemondtak, hogy számmal emlékeztessék a nézőket arra, hogy hányadik bőrt próbálják lehúzni a franchise-ról. A Halloween: Az átok beteljesül Paul Rudd első mozifilmje volt, a Myerst kitartóan üldöző Loomis doktort játszó idős Donald Pleasence-nek viszont sajnálatosan az utolsó. Az alkotók között elfajuló nézeteltérések miatt egy szanaszét vágott verzió volt sokáig elérhető az alaposan elmarasztalt filmből. Nemrég jött ki egy helyreállított változat, mely a hírek szerint már közelebb áll a nézhetőséghez. Az első rész 20. évfordulójára a sorozat tiszta lappal próbált indítani. A folytatásnak és rebootnak is tekinthető Halloween: H20 kedvéért visszatért az első két epizód főszereplője, Jamie Lee Curtis. A film középszerűsége ellenére sikerével időlegesen helyreállította a sorozat rangját, amit a négy évvel későbbi, Feltámadás alcímmel ellátott folytatás, melyben Curtis sietve kinyíratta magát, hamarjában lerombolta. A remake-láz aztán a Halloweent is elkapta. A Rob Zombie rendezte első filmért nem sokan voltak oda, ám rengetegen megnézték. Tanulva hibájából a közönség a folytatással már óvatosabb volt. Aki mégse, az többnyire ki nem állhatta. Jövőre egy újabb rebootot terveznek elkövetni a szanaszét nyúzott sorozaton, amiből kiveszi a részét John Carpenter és Jamie Lee Curtis is.

Péntek 13. (10 folytatás; 1 remake)

Sean S. Cunningham bevallottan a Halloween sikerét kívánta meglovagolni alkotásával, ám a sorozat népszerűsége idővel túl is szárnyalta hullámvölgybe került riválisát. A Péntek 13.-nak előbb volt meg a címe, mint a forgatókönyve, ám Cunningham biztos volt benne, hogy becsábítja a nézőket vele. Igaza is lett. A Péntek 13. nem csak a táborozók megelevenedett rémálma, de jelentős kasszasiker is lett. A jogokra gyorsan lecsapott a Paramount stúdió, mely a '80-as években menetrendszerűen szállította a folytatásokat. Hasonlóképp, mint egy másik végtelenségig elhúzott horror-sorozat, a Fűrész. A második rész két nagy változást hozott. Először is megölte az előző rész túlélőjét. Az őt játszó Adrienne Kinget egy őrült zaklatta, épp ezért az utolsó, amit kívánt, hogy további horrorfilmekben szerepeljen. Színre lépett viszont Jason Voorhees, akinek a személyében a sorozatnak immáron megvolt a maga Michael Myerse. Igaz ekkor még csak egy közönséges zsákot húzott a fejére, a tőle elválaszthatatlan hokimaszk csupán a harmadik részben került a fejére, mely 3D-vel próbált erősíteni. A kritika ugyan nem lelkesedett a Péntek 13. egyik epizódjáért se, azonban a buta tiniket látványosan lemészárló Jason körül masszív rajongóbázis alakult ki. A negyedik részt az alcím tanulsága szerint az utolsónak szánták, azonban már jövőre a mozikba került a következő folytatás. Az ötödik film új irányba próbálta vinni a sorozatot, ám tette ezt kevés sikerrel. A hatodik rész ejtette is az ott megkezdett történetvonalat és igyekezett az egyik visszatérő karakterből, Tommy Jarvisból a hokimaszkos gyilkos méltó ellenfelét faragni.

A Jason él hiába lett utóbb az egyik legkedveltebb folytatás, az addig bemutatott részek közül a legkevesebb pénzt hozta, ezért a producerek ismét friss vért próbáltak pumpálni a sorozatba. A szándék érdemben megragadt ott, hogy belefogalmazták az alcímbe, egyébként a telekinézissel megbolondított sztori erősen jelezte, hogy igencsak fogytán vannak az ötletekkel. A nyolcadik részre a stúdió bizalma is olyannyira megrendült a sorozatban, hogy a Jason Manhattanben  stábjának alig pár napot biztosítottak a new yorki forgatásra. A turisztikai bizottság is rászállt a stúdióra, így kénytelenek voltak leszedetni a film plakátjait. A folytatás ettől függetlenül meglehetősen összecsapott lett, a rendkívül negatív visszajelzések pedig meggyőzték a stúdiót, hogy nincs értelme Jasonnak tovább ritkítania az amcsi tiniállományt. Ezzel vége is lett volna a sorozatnak, ha a New Line Cinema nem vásárolja meg a jogokat. Az 1993-as Jason pokolra jut az amúgy is egyre furcsább utakra tévedő szériának egy rendkívül bizarr darabja. A címszereplő már az első perceiben széjjelrobban, ám a kórházban valaki befalatozza az agyát, innen pedig Jason szelleme testről-testre jár, míg végül Freddy Krueger be nem húzza a túlvilágra, ami megmaradt belőle. Vagy valami ilyesmi. Bármilyen hülyén hangzik így leírva is a film, valójában hasznot hozott, a két horrorikon belengetett összecsapására pedig azonnal ráizgultak a rajongók. Ennek az összehozásához kellett még tíz év, időközben pedig gyilkosunk ellátogatott az űrbe. A rossz viccként ható Jason X-et megbuktatta a közönség, a régóta várt Freddy vs. Jason viszont mindkét franchise számára visszahozta egy pillanatra a régi ragyogást. Mivel a hozzá tervezett folytatás, a Freddy vs. Jason vs. Ash kútba esett, egy Péntek 13. újrafeldolgozással kellett beérnünk. A film az amerikai mozikban erősen kezdett, ám a többség csalódott benne, ami az előkészületben lévő folytatásnak is alátett. Több hamvába holt próbálkozás is volt egy reboot létrehozására, de jó ideje semmi hír ezekről. Jason Voorhees jelenleg egy videójátékban gyilkolja a táborozókat, melynek sikere esetleg filmes karrierjébe is új életet lehelhet. 

A poszt eredetileg a Filmek a polcról blogon jelent meg.