maktub

maktub

Gyorsteszt: Middle-earth: Shadow of War (PS4)

Link másolása
Háború a mikrotranzakciók árnyékában.

shadow-1.jpg

A 2014-es Shadow of Mordor az év talán legkellemesebb meglepetése volt. A Monolith stúdió kis túlzással visszaadta a filmek alapján készült játékok becsületét. Alkotásuk nem csak A Gyűrűk Ura-trilógia világából merített méltóképpen, de az Assassin’s Creedből és a Rocksteady Batman-sorozatából kölcsönzött akció is emlékezetes élményt biztosított. A folytatás lehetőségét elég nyilvánvalóan ajánlották fel a történet végén, a franchise új epizódja pedig már biztos sikervárományosként jelent meg. A Shadow of War elején a túlvilági családegyesülés helyett Középfölde védelmét választó Talion és a hatalom gyűrűit annak idején létrehozó bosszúszomjas szellem, Celebrimbor új gyűrűt kovácsolnak, hogy legyőzzék a sötét urat, Szauront. Ezt aztán hamarjában el is veszítik, hogy megszerzőjétől, a szabadidejében óriáspókként gyilkolgató Shelobtól megtudják, nagy háború van készülőben, mely elsőként Minas Ithilt fenyegeti. Ennyi tehát az apropója annak, hogy újra orkokat irtsunk minden mennyiségben. Új segítőink is lesznek a harcban, de leginkább a trilógiából feltűnő alakok azok, akik feldobják a nem összefüggő mellékszálakra bomló, soványka történetet, no meg az orkok. A legyőzendő kapitányok és hadvezérek gyakorta színesebb személyiséggel bírnak, mint az egymással morcos házaspár módjára vitázgató főszereplők. A küllemre mutatós átvezetőknek vannak jobb pillanatai, de a többségük ismétlődő, unalmas párbeszédekből áll. Maguk a sztoriküldetések is amolyan vegyesfelvágottak. Akadnak izgalmasabbak, mint a harc Balroggal, míg mások a szokványos keresd meg-öld meg formulát variálják csupán.  

A játék lelkét az interaktív nemezis-rendszer adja, aminek a továbbfejlesztésére a folytatás a leginkább ráfeküdt. Alapja, hogy a különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkező ork vezérek, ha legyőznek minket, akkor szintet lépnek. Közülük idővel tetszés szerint a magunk oldalára állíthatunk egyeseket, hogy kialakítsuk a saját, fejleszthető hadseregünket. Mindez azokhoz az ostromokhoz vezet el, melyek a legfőbb célt jelentik a játékban. A többi tevékenység lényegében mellékfeladat, amikkel tapasztalati pontokat és különleges képességeket szerezhetünk. A Shadow of War nagyja tulajdonképpen egy merő tutorial, hogy megtanuljuk és átlássuk a lehetőségeinket. Négy erődöt kell elfoglalnunk, melyek helyszínei ezúttal kevésbé egyhangúak, mint az első rész tájai. A rémes kamerakezelés az, ami semmit se fejlődött. Mivel a harcok még nagyobbak, az irányítás pedig körülményesebb, ez kaotikus pillanatokhoz és frusztráló halálokhoz tud vezetni. Amikor viszont minden szépen összeáll, Középfölde legdurvább harcosának érezhetjük magunkat. A Shadow of War akár egy remek játék is lehetne, ha nem teszik tönkre az utolsó fejezettel. A végső boss harc után elkezdődő háborúban nem kevesebb, mint húsz alkalommal kell megvédenünk ugyanazt a négy erődöt, ha látni akarjuk az igazi befejezést. Mint egy rohadt mobiljátékban, a készítők úgy tolnak afelé, hogy vásároljunk valódi pénzért erősebb kapitányokat meg jobb cuccokat magunknak lootboxokból, ha nem akarjuk az elkövetkező 20-40 órát grindeléssel tölteni. Ahogy a drogdílereknél bevált, az első vásárlás ingyenes, hogy érezd mennyivel könnyebb így előrejutni. Ennél pofátlanabb húzással AAA-játékban én még nem találkoztam. A Shadow of War egy olyan kártékony példát teremthet, aminek elébe kell menni. Akinek nem volt meg az első rész, inkább vegye meg azt. Ez a játék nem érdemli meg a pénzünket.

ÉRTÉKELÉS: 65% 


     

6.
6.
maktub
#5: Kösz! Hát, a történet tényleges lezárásáról meg a játéknak ugye egy teljes fejezetéről, amit beáldoztak egy kártékony üzleti modell oltárán.
5.
5.
FrankBlack
#3: +1 Én nagyon élvezem a játékot. Még nem értem a végére, de valószínű, hogy a frusztráló endgame grindet kihagyom majd, és ládákat nem veszek az tuti biztos. Ugyanis én is ellenzem ezt, de nem tartom olyan nagy dolognak, és attól még a játék maga jó.

A GTA Online szerintem sokkal undorítóbb ilyen téren. Jó tudom ez single játék, de akkor is ott tartalmas, ígéretes, érdekes játékmódokhoz olyan mennyiségű ingame pénzösszeget kellett volna össze farmolnom, hogy borzalom, ezzel elég erősen nyomást gyakorolva a shark card vásárlásra. Ez szerintem sokkal undorítóbb. Ott is hagytam a fenébe az egészet. Ehhez képest itt meg csak egy „igazi befejezésről” van szó.

Félreértés ne essék. Nem támogatom ezt a trendet. A ládákat nem kell megvenni, és azoknak szerintem is menjenek a mínuszok, de attól még a játék jó.

Egyébként korrekt kis gyorsteszt lett, mint mindig Maktub :)

4.
4.
maktub
#3: A Destiny 2-t is lehet miért szidni, de idáig még a Bungie sem merészkedett el. Ott azért az endgame nem arról szól, hogy vegyél lootboxokat, itt viszont az egész érezhetően azért lett a játék végéhez toldva, hogy ezeket a játékosokra sózzák.
3.
3.
RangerFox
Nem értem, hogy miért kell ennyire szidni a befejezést. Ha tetszik a játékmenet, és a harcok, akkor miért lenne probléma az, hogy az endgame-ben kitolták ezt a részét a játéknak? Ha meg nincs hozzá kedved, akkor is megnézheted YT-n az utolsó cutscene-t, ez igazán nem akkora nagy gond. Ennyi erővel a Destiny 2 még nagyobb grindfest.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...