Update: Úgy döntöttem hogy kicsit kibővitem az írást és adok neki egy másik befejezést. Kicsit hosszú lett ezért elnézést kérek.

Houston, Texas. A több tízezres tüntetömeg táblákat lóbálva a kórház felé indult. Hangosbemondón figyelmeztették az embereket hogy álljanak meg, menjenek haza különben következménye lesz a tetteiknek. A tömeg egy pillanatra sem állt meg. A bemondón ismét egy figyelmeztetés hangzott el, de a tüntetőket nem érdekelte. A kórházhoz érve páncélkocsik végül meg tudták állítani a nyomuló tömeget. Újabb figyelmeztetést kaptak, de csak agresszívebbé váltak. Tábláikkal ütötték a járműveket, a katonákat pedig kövekkel dobálták.

Az egyik katona beleszólt rádiójába.

- Itt Charles őrmester. A tüntetők egyre erőszakosabbak, át kell lépnünk a következő fázisba. Nem látjuk a teljes tömeget, felküldenétek valakit körülnézni hogy minden rendben van-e? Vége.

- Vettem Charles, itt Kenneth hadnagy. Mindjárt küldünk egy helikoptert. Vége.

A hadnagy épp egy közeli katonai bázison, az ottani rádió mellett tartózkodott. Magas, erős testalkatú volt, rangjához képest fiatal. A homlokán volt egy heg ami a feje közepéig ért, csíkot hagyva barna hajában.

- Maradjon itt a rádiónál Elliot, szólok az egyik pilótának hogy induljon.

Elindult hogy megkeresse az első használható pilótát. A barakkba érve észrevette, hogy egy új ember van a régiek között. Valahogy ismerős volt neki.

- Maga meg kicsoda?

- Uram, Kyle Brenner tizedes vagyok, helikopter pilóta. Most helyeztek át erre a bázisra.

- Helikopter pilóta? Micsoda véletlen, pont magát kerestem. Hallott a tüntetésről?

- Igen, uram.

- Kellene egy helikopter hogy kicsit körülnézzen mi a helyzet.

A hadnagy elővett egy szivart és rágyújtott. A tizedes vigyázban figyelte.

- Induljon indítsa be a gépet, de várjon meg mert magával kell mennem a blokádhoz. - a pilóta elindult, de Kenneth megállította - Várjon. Ethan!

Egy vékony, alacsony katona sietett oda a hadnagyhoz.

- Menjen a pilótával, el kell még intéznem valamit, ott leszek pár perc múlva.

A pilóta és a közlegény elindultak a leszállópálya felé.

- Új vagy még? - kérdezte Kyle

- Igen. Ethan Blackmon vagyok.

- Kyle Brenner. - kezet ráztak és továbbhaladtak.

- A tüntetés egyre agresszívebbé kezd válni. Hallottam a rádióban hogy beléptek a következő fázisba és már könnygázt használnak. - mondta Ethan

- Igen. Valószínűleg azért kellünk a levegőbe hogy körülnézzünk, nem csinálnak-e máshol felforgást.

Odaértek a helikopterhez. Kyle beült és beindította a gépet. Néhány pillanaton belül Kenneth is megérkezett, intett Ethannek hogy ő is jöjjön velük. Beszálltak a gépbe majd jelzett a pilótának hogy indulhatnak. A felszállás után a hadnagy beleszólt rádiójába. 

- Charles őrmester jelentsen. Vége. - Nincs válasz

- Charles őrmester jelentést kérek. Vége. - A rádió hallgat, a hadnagy nem kap választ. 

- Bázis, itt Kenneth hadnagy, tudnak valamit a tüntetésről?

- Kenneth hadnagy, itt bázis. A tüntetésen lévő katonákkal megszakadt a kapcsolat. Küldtünk egy helikoptert hogy körülnézzen.

- Igen, most épp ezen a helikopteren vagyok. Nemsokára odaérünk és szólok hogy mi a helyzet. Maradjon a rádiónál!

- Értettem.

Odaértek a tüntetés helyszínére. A tömeg még mindig látszódott, de már sikerült átjutniuk a katonai blokádon. Már szinte mindenhol ott voltak, és többen is voltak mint eddig. Az emberek egymást üldözték. Puskaropogást és egy robbanást lehetett hallani. Kenneth szólt a pilótának hogy ereszkedjen lejjebb.

Mindenhol véres holttesteket lehetett látni. Az emberek sikoltozva rohantak be az épületekbe, menedéket keresve. A tetők is megteltek emberekkel. A bezárt ajtókat az utcán lévők verni kezdték és egyre nagyobb tömegekbe alakultak. A blokád közelében katonák belelőttek a civilekbe akik továbbrohanva leterítették őket.

- Mi a fene folyik odalent? Bázis, itt Kenneth hadnagy. A civilek egymásra és a katonákra támadtak. Több sérültet is látok. Vége.

- Vettem hadnagy, küldök erősítést.

- Fokozott óvatossággal közeledjenek. Vége.

- Vettem. Vége.

Kenneth ismét a pilótához fordult. - Kyle, keressen egy tiszta utcát és szálljon le.- Kyle bólintott és elindult.

- Ethan, ez lesz az első bevetése, kicsit körül kell néznünk. Ha leszálltunk, jöjjön utánam.

- Értettem, uram.

- És ne pánikoljon. Ne nyisson tüzet civilre.

A közlegény bólintott. A helikopter leszállt egy széles útra. A közelben nem volt senki, üres elhagyatott autók voltak mindenhol. Kenneth és Ethan kiszálltak, Kyle pedig a hadnagy parancsára a helikopterben maradt. A távolban egy katona jelent meg. Charles őrmester volt aki rögtön felismerte Kenneth-t és odarohant hozzá.

- Az emberek teljesen megőrültek, egymást falják fel! Belémharapott az egyik, muszáj volt tüzet nyitnunk.

Reszkető kezét levette bal alkarjáról és megmutatta a harapás nyomát a hadnagynak. A seb nagyon mély volt és ömlött belőle a vér.

- Jézusom! Mi történt?

- Könnygázt kellett bevetnünk a tüntetők ellen, de egyáltalán nem hatott rájuk. Nagyon agresszívekké váltak, átmásztak a páncélkocsikon és megtámadtak minket. Parancsoltam hogy álljanak meg, erre az egyik belémharapott. Csak azután eresztette el a kezemet hogy belelőttem.

- Nyugodj meg Charles, elvisszük a legközelebbi kórházba. - odafordult Ethanhez - Segítsen feltenni a helikopterre.

Az őrmestert felsegítették a gépre majd bebiztosították. Felemelkedtek majd Kenneth ismét rádiójába szólt.

- Bázis egy sebesülttel tartunk a Houstoni Egészségügyi Központhoz. Küldjenek erősítést. Vége. Pilóta, forduljon a Szent Lukács Kórház felé.

- Hadnagy, a Szent Lukács Kórháznál sebesült meg a katona és oda tartott a tüntető tömeg. Ha valóban ilyen agresszívak, akkor veszélyes lenne odamennünk. - figyelmeztette Kyle

- Nem tehetünk mást tizedes. Charles nem bírja ki a bázisig és ez a legközelebbi kórház. Nem hagyom meghalni az őrmestert.

A pilóta bólintott és a kórház felé fordította a gépet. Kenneth fegyvertelen volt így elkérte Ethan pisztolyát majd elkezdte sürgetni a pilótát. Újra beleszólt rádiójába, de még mindig nem kapott választ. Megérkeztek a kórházhoz. Leereszkedtek a tetőre, majd Kenneth kiszállt és Ethan segítségét kérte, hogy bevigyék a sebesült katonát az épületbe. Kyle leállította a gépet, de mire kiszállt, nem látta egyik utasát sem. A zaj megszűnése után hallotta az utcán folyó harcok hangjait, a puskaropogást és a sikoltozást. Benyitott a közeli ajtón és egy lépcsőházban találta magát. Hallotta két társa lépteit és azt hogy bemennek egy ajtón. Utánuk sietett, de nem tudta eldönteni melyik szinten léptek be a kórházba. Felülről a harmadik szinten dobogás hallatszódott. A szint ajtajához érve egyre hangosabban hallotta, hogy valaki az ajtó irányába fut. Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy alak berántotta. Kenneth volt az.

- Jöjjön velem azonnal, segítenie kell! Charles teljesen megőrült.

Kyle és a hadnagy együtt indultak el a kórtermek felé. A kórház teljesen üres volt, egy lélek se tartózkodott a folyosókon.

Az egyik műtőbe beérve látta hogy Charles a műtőasztalon vergődik úgy mintha tüzbe dobták volna. Ethan a sarokban állt, rémülten szorította magához fegyverét. Charles hirtelen felugrott az asztalról és az Ethan-el szembeni sarokba húzodott. Az asztalokról levert mindent majd elkezdett ordítozni.

- Takarodjatok! Hagyjatok békén! Dögöljetek meg! - Felszerelése a mellette lévő asztalon hevert. Leemelt egy gránátot róla, kihúzta a biztosító szegecset, és elkezdett Ethan felé rohanni, aki gyorsan reagált és odébbugrott, így az őrmester a falnak rohant.

- HASRA! - Kenneth próbálta lerántani Kyle-t a földre, de már késő volt.

A gránát felrobbant, Charles darabjai pedig beterítették a kórtermet. Ethan a földön feküdt, a két másik katona pedig a falnak csapódott. A robbanástól minden orvosi eszköz is elrepült, köztük egy szike ami Kenneth felé vette az irányt. Ethan felállt és ellenőrizte Kyle-t hogy jól van-e. Szerencsére berepült egy asztal mögé így a törmelék nem hullott rá. Felállt és a hadnagyot kezdte keresni. Az ajtó mellett ült az arca csupa vér volt. Közelebb mentek és észrevették hogy bal szeménél egy szike fúrodott a fejébe. Kenneth magához tért. Először nem vette észre a fájdalmat, csak azt hogy sötétség veszi körbe. A következő pillanatban visszanyerte látását, fejéhez nyúlt és elkezdett ordítani. Kyle odarohant és lefogta.

- Nyugodjon meg hadnagy, ezt most ki kell szednem innen. - Habozás nélkül kirántotta a szikét a fejéből. Szerencsére találta a közelében egy egyben maradt orvosi kendőt amit szorosan odaszorított Kenneth fejéhez. - Ethan menjen át a legközelebbi kórterembe és hozzon fertőtlenítőt és kötözőt.

Ethan kirontott az ajtón és parancsát teljesítve bement a szemközti szobába ahol megtalálta amit keresett. Vissza akart indulni, de a folyosón észrevett valakit. Az alak orvosi köpenyben volt. Háttal volt és száját csak a hörgés hangja hagyta el.

- Uram, segítsen van egy sebesültünk!

Az idegen megfordult. Vér csöpögött az arcából és a ruhája is véres volt. Elindult Ethan irányába. Ethan felrántotta a fegyverét és a közeledő célpontra szegezte. - Álljon meg! - A köpenyes alak nem tett eleget a kérésnek és továbbra is a katona felé mozgott. - Álljon meg vagy tüzet nyitok! - Nem állt meg egy pillanatra sem. Ethan belelőtt a lábába. Az alak összesesett, felállt és újra elindult. Ethan újra lőtt de ezúttal az idegen szívét vette célba. Nem állt meg, csak közeledett és már pár lépésre volt Ethantől. A katona pánikba esett és belelőtt egy sorozatot a támadójába akit végül csak egy fejlövés állított meg. A test összesett és a következő hang amit hallott a lépcsőház ajtajának nyitódása volt. Odafordult és látta hogy legalább egy tucat ember közeledik, akik az előző idegenhez hasonlóan véresen és hörögve elindultak Ethan felé. Ethan berohant a szobába ahol a két katona várta.

- Végre, itt van. Mi tartott ilyen sokáig és mi volt ez a zaj? - Kérdezte Kyle aki közben bekötözte Kenneth fejét.

Ethan nem válaszolt. Megfogta a legközelebbi szekrényt és nekidöntötte az ajtónak.

- Mi a fenét csinál, így hogy megyünk ki?

- Valami volt kint, embernek látszott de mégse volt az. Megtámadott, muszáj volt lelőnöm. A lépcsőházból pedig legalább egy tucat ilyen jött ki. Valami itt nagyon nincs rendjén.

- Megőrült katona? A hadnagy parancsba adta hogy civilekre ne nyisson tüzet.

- Az az izé, rámtámadott. Meg se érzett egy teljes sorozatot, csak az után esett össze hogy fejbe lőttem.

Az ajtón a következő pillanatban dörömbölést hallatszott, a túloldalról pedig hörgések hangja szűrödött be.

- El kell tűnnünk innen Kyle. - javasolta Ethan aki eközben odatámaszkodott az ajtóhoz.

- A leggyorsabban a helikopterrel tudnánk elmenekülni, de így soha az életben nem jutunk ki a szobából sem! - Kyle közben felállt és az ajtóhoz simult. - Távozzanak az ajtótól, most kimegyünk. - A dörömbölést folytatódott. - Álljanak hátrébb! Ha nem mozdulnak az ajtótól, kimegyünk és tüzet nyitunk magukra.

Nem figyeltek a tizedesre, tovább dörömböltek. Kenneth kezdte elveszíteni az eszméletet. Látta ahogy Kyle odébbrúgja a szekrényt. Az ajtó kinyílt és a beszűrődő fény elvakította, hallássa tompa lett. Csak a gépfegyver zaját halotta. Hirtelen minden elfehéredett körülötte.

Ha tetszett a történet szívesen folytatom és legközelebb megpróbálom kijavítani a hibákat. Szoktam írni, de nem vagyok túl gyakorlott benne így lehet hogy sok hibát tartalmaz az írásom. A katonák közötti kommunikáció nem tudom hogy működik illetve, nem vagyok se orvos, se elsősegélynyújtó így lehet hogy nem túl realisztikus ezen a téren a történet. Bocs a klisés sztoriért. Szívesen fogadom az építő kritikákat.

Köszi, hogy elolvastad! (Ha egyáltalán eljut idáig valaki :) )