Nate Hope

Nate Hope

32/F
Moderátor
üzenetet írok neki

Vaksötét 2 filmkritika

Link másolása
Ki a nagyobb szörnyeteg?

1905.png

A jelenkori Hollywood egyik legnagyobb, legidegesítőbb mániája (több más irritáló fejlövéssel egyetemben), hogy hosszú múltra visszatekintő, ikonikus gonosztevőket, sikeres modern frencsájzok rosszfiúit, vagy épp valamilyen könyv vagy képregény negatív szereplőinek mozgóképre adaptált verzióit próbálja görcsösen tisztára mosni, azaz úgy csűrni-csavarni a történeteiket, mintha borzalmas tetteik valójában jócselekedetek, vagy legalábbis teljesen jogos ténykedések lennének. Így történhet meg az napjainkban, hogy Joker őrülete és elmebaja valójában a nehéz körülmények és a társadalom felső rétegének elnyomása miatt virágzott ki, vagy hogy a horror-műfaj egyik leghátborzongatóbb figurája, a texasi láncfűrészes alias Bőrpofa igazából családjának hideg vérrel való legyilkolása miatt lett olyan, amilyen. De igazából nem is ez a konkrét probléma. Bár már ez is eléggé eltapossa a karakterek rejtélyes, ködbe burkolódzó és épp emiatt ütős mítoszát, hiszen az alkotók általában képtelenek megállni, hogy egy folytatás, reboot vagy előzménysztori során ne tolják ezeket az izzadságszagú magyarázatokat erőszakosan a néző pofájába premier plánban, minden egyes apró zegzugba bazinagy reflektorokkal bevilágítva (nehogy maradjon valami, amit a közönség fantáziájára lehessen bízni), de a valódi gond az, hogy ezen felül még szimpatikussá is akarják tenni őket, ezzel sajnálatot és együttérzést próbálva ébreszteni a nézőkben eme karakterek irányába. Ennek következtében vált Joker egy, a gazdagok ellen erőszakkal fellépő mozgalom felkent antihősévé (felülírva ezzel azt a tényt, hogy egyrészt elítélendő, amit tesz, másrészt, hogy akit istenít a közönség, valójában egy elmeroggyant pszichopata, akit még az utcára sem szabadna kiengedni), és ennek következtében lett Bőrpofa is egy sajnálatra méltó fogyatékos, akinek szegény családját kiirtották. Az már mellékes, hogy a família anno több tucat ártatlan embert rabolt el, vágott le és főzött meg, és az is, hogy ő maga is serényen darabolja szét a jónépet. Ez ebben a kontextusban tökéletesen megbocsátható hovatovább, szintén jogos dolog. És ennek a következtében vált a Vaksötét folytatásában a megvakult, tinédzsereket gyilkoló, elraboló, fiatal lányokat megerőszakoló elmebeteg háborús veteránból is (dobpergés) főhős, azaz kvázi egy pozitív karakter.  

3297.png

A 2016-os első rész méltán az előző évtized egyik legjobb horrorfilmje (bár arról, hogy valójában tényleg horror-e, mind a mai napig megoszlanak a vélemények, de annyi baj legyen), a szinte már csontig lerágott home invasionös köntösben, de valami olyan zsigeri félelmekre alapuló nyers és feszültséggel teli módon tálalva, az undorítóan trendi jump scare-ek nélkül, hogy nehezen állta meg az ember a moziszék karfájának folyamatos markolását a vetítőteremben. A Vaksötét igazi hátborzongató szórakozást nyújtott, csúcsra tolva a tehetetlenség és a bezártság vásznon átütő fojtogató érzését (az autóipar egykori fellegvárát jelentő, most egy komplett, összefüggő nyomortanyává rothadt Detroit, mint helyszín, abszolút telitalálat volt), adott egy nagyszerű Stephen Langet, aki annyira félelmetesen és hatásosan keltette életre a fehér szemű, tapogatódzó rémet, hogy már-már nem is tűnt embernek, inkább egy tűzön-vízen át szakadatlanul vadászó földöntúli szörnyetegnek, és nem utolsó sorban adott a filmművészetnek egy ifjú tehetséget, Fede Alvarezt, aki ezzel a filmmel és a 2013-as Gonosz halottal a műfaj új reménysége lett (hogy mit kezdett ezzel a hirtelen jött népszerűséggel, már egy másik dolog – sajnos azóta átvedlett közepes iparossá, és nem úgy néz ki, hogy a közeljövőben bizonyítékot adna arról, hogy nem volt korai piedesztálra emelni). A második felvonásnál már csak produceri és társírói minőségben vett részt, a rendezést átadta Rodo Sayaguesnek (akivel az első rész forgatókönyvét is pötyögték), és valószínűleg hamar arra a következtetésre jutottak, hogy az alapból is szűk keretek közé szabott koncepció (egy pórul járt csapat bezárva a házba, ahol a Vak Ember vadászik rájuk és öli meg őket válogatott módszerekkel) még egyszer már nem ütne akkorát, ezért csavartak egyet a recepten.  

3296.png

Nyolc évvel járunk az első epizód eseményei után: főhősünk nyugodtan éldegél Detroit lepusztult, elhagyatott negyedében, és szigorúan, rövid pórázon tartva neveli, tanítgatja tizenéves lányát. Egy éjszaka azonban rosszarcú szervkereskedők támadják meg a házukat, akik jó ötletnek tartják, hogy elrabolják a gyermeket, csak azzal nem számoltak, hogy a Vak Ember (aki ezúttal már nem hófehér, lelketlen szemekkel bámul bele a vakvilágba – ez is amolyan tudatos húzás lehetett, hogy közelebb hozzák a karaktert a nézőkhöz, csak épp semmi értelme) egyáltalán nem az a gyámoltalan, hátrányos helyzetű öregember, mint akinek gondolták. Elkezdődik tehát az újabb macska-egér játék, a dolog pikantériája viszont az, hogy ezúttal a rövidebbet húzó csapat nem megcsömörlött, a szegénységből elkeseredetten elmenekülni akaró fiatalokból áll, akiket azért tényleg lehetett sajnálni és lehetett nekik szorítani, hanem igazi, még a főhősnél is nagyobb szemétládákból, akiknek halálát élvezettel nézi végig az ember (higgyétek el, nagyon is rászolgáltak, ahhoz képest még így is olcsón ússzák meg), és alig döglik meg az egyikük, máris azt várjuk, hogy a következő balféket vajon milyen módon végzi majd ki a főszereplő. Aki amúgy némelyik jelenetben nemhogy úgy viselkedik, mintha látna, hanem mint egy Terminátor: nincs előtte akadály, mindig kitalál valamit, mindig akad valamilyen kreatív ötlete, ha meg kell ölnie valakit, továbbá érzékei annyira kiélesedtek, hogy egy víztócsában fekve is pontosan tudja hányan és milyen irányból akarnak rátámadni. Ráadásul mindent is túlél. Alvarez és Sayagues szép lassan hámozza le a cselekményről az előző részt uraló klausztrofóbiás hangulatot, és tovább tágítja a film világát, amelynek következtében a hangsúly inkább a gore-ra és a kendőzetlen brutalitásra terelődik – a Vaksötét 2 kb. úgy viszonyul az előző részhez, mint A bolygó neve: Halál viszonyult A nyolcadik utas: a Halálhoz. A 2016-os film egy zsigeri rettegésre és félelemre alapuló horror-thriller volt, a folytatás pedig egy hatalmas nagy darálás. Csak ez a stílusváltás jelen esetben sajnos nem szült jobb folytatást.  

3295.png

Pedig a Vaksötét 2 egy ideig tényleg egészen jól működik. Még a kiszámítható fordulatok (gyakorlatilag már percekkel azelőtt kitalálod a lényeget, mielőtt az bekövetkezne) és a fokozatosan tornyosuló ordas nagy logikai bakik ellenére is – a vágás nélküli „bújócskás” jelenet az egyik szereplőről a másikra szánkázó kamerával pl. szenzációs. És a Vaksötét 2 első fele még az alapötlet ellenére is élvezetes, ami valljuk be, óriási blama – hosszabb távon agyon is csapja a merésznek tűnő koncepciót. Stephen Lang karaktere, mint főhős, egyenesen elfogadhatatlan (Lang persze minden tehetségét latba veti az ügy érdekében, de ez nem rajta múlott), pontosan amiatt, amit az első filmben megtudtunk róla. Noha a folytatás felfogása leginkább egy slasherre hajaz, amelyben maga a gyilkos a központi alak, és az alkotók is eljátszanak a gondolattal (mit eljátszanak, egyenesen vért izzadnak), hogy a Vak Embernek szurkoljunk, de nem képesek felülírni az előzményben látható tetteit – egyrészt mert a Vaksötét egyáltalán nem volt slasher, másrészt mert ott a karakter is a film földhözragadt, nyomasztó eszméjéhez igazodott. Egy beteg elme volt, aki akár a való életben is létezhet, nem holmi B-kategóriás trash-horror ikon, akinek véres kalandjai inkább groteszk humorral vegyített véres kalandok, mintsem minőségi horrorfilmek – így hát nem meglepő, hogy a Vaksötét 2, bár nem indul rosszul, nem képes eladni ezt az éles váltást, és már a puszta gondolat is nevetséges, hogy morálisan azonosuljunk egy ilyen szereplővel.  

3294.png

Vaksötét 2 már egy eleve elvételt ötlet volt. Alvarez és Sayagues láthatóan majd beledöglenek, hogy logikusan vezessék le a vakmerő stílusváltást, de a film sorsa már akkor eldöntetett, amikor megfogant az alkotók fejében. Őszintén, ha bottal ütnének se tudnám megmondani hogyan lehetett volna ebből a felütésből egy értelmes és jól működő folytatást csinálni. Igazából nem is kellett volna.

3298.png

4.
4.
Anti4730
Nem ertem mit van mindenki fenn akadva a csavon, mert amugy a film kurva jo, jo nezni ahogy hullanak a rossz arcok benne.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...