Gyilkos Halloween filmkritika

Több vér, kevesebb agy.

1913.png

A John Carpenter rendezésében bemutatott 1978-as Halloween – A rémület éjszakája elvitathatatlan hatást gyakorolt a horror, azon belül is a slasher zsánerre. Ha műfajt nem is, de mindenképpen trendet teremtett, amelynek köszönhetően elárasztották a mozivásznakat a megölhetetlen, sehová sem siető, de mindig, mindenhova odaérő néma, maszkos gyilkosok, akiket az elkövetkezendő négy évtizedben a stúdiók a rosszabbnál rosszabb, folytatásokkal, a felesleges mitológiaépítéssel, valamint a bénán előadott, erőltetett magyarázgatásokkal annak rendje s módja szerint szépen ki is véreztettek. A Halloween-frencsájz is megkapta a maga kötelező epizódjait (majdnem egy tucatot), amelyek végeredményben újabb és újabb szögek voltak egy olyan sorozat koporsójába, amit már az első résszel el kellett volna vágni, dehát ismerjük a jó öreg, Hollywoodra tökéletesen igaz mondást, hogy pénz beszél, kutya ugat. Így az eredeti film óta eltelt csaknem negyven év alatt hosszú és kemény munkával sikerült sírba tenni Michael Myers, azaz a „The Shape” karakterét, annak minden egyéniségével és megfoghatatlan misztikusságával együtt. Illetve csak majdnem, ugyanis 2018-ban a füves vígjátékoktól és a fajsúlyos, művészfilmes drámáktól a horrorba átnyargalt David Gordon Green és leginkább a kretén, altesti poénokkal operáló komédiákból ismert Danny McBride újra elővette az álarcos gyilkost, és sikerült nekik az, ami negyven éve, Carpenter eredeti filmje óta senkinek sem jött össze (még magának Carpenternek sem): számtalan kudarcba fulladt folytatás, újragondolás, remake és reboot után méltó módon folytatták a ’78-as klasszikust, és egyúttal le is zárták azt. Hogy akkor mégis miért volt szükség most, 2021-ben a nagyszerű és minden tekintetben zseniális film után egy újabb epizódra? A válasz mi sem egyszerűbb: a pénz most sem tudta befogni a száját.  

3334.png

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gordon Green és McBride eleve két részben képzelte el az eredeti Halloween folytatását, de mivel a 2018-as film nemhogy korrekt, de egyenesen meglepő és elsöprő sikert aratott, úgy döntöttek, hogy trilógiává duzzasztják Myers visszatérését. Ennek eredménye a Gyilkos Halloween című „második” epizód, amely új, érdekes gondolatok helyett inkább csak kitölti a helyet a nyitány és a jövőre érkező befejezés között, miközben a közvetlenül az előző rész után játszódó történet koncepcióját pont azok a dolgok húzzák karóba, amik annak idején, a nyolcvanas években egyszer már legyilkolták a frencsájzt és a slasher műfajt is. Pedig az első húsz perc, az eredeti filmhez hozzátoldott flashbackekkel és az előző rész végén lángba borult házban, illetve annak környékén lezajló esztelenül brutális mészárlással még kifejezetten ígéretes is: Michael igazán elemében van, gond nélkül felkoncol mindenkit, aki csak az útjába kerül (szegény tűzoltók jól be is rágtak a jelenet láttán – bezzeg rendőröket nyugodtan apríthat, azok manapság úgysem számítanak), és ez, a ’78-ban játszódó, retro-üzemmódban készült visszaemlékezésekkel együtt ügyesen hozza Carpenter klasszikusának félelmetes, szikár egyszerűségét. Az alkotók tényleg nem spóroltak a vérrel, a Gyilkos Halloweenben sokkal több a brutalitás és a belezés, mint az előzményben, a rajongói igényeket szépen ki is elégítik, azonban hamar egyértelművé válik, hogy mindezzel a kreativitás hiányáról, illetve a szegényesen és kidolgozatlanul előadott mögöttes üzenetről akarták elterelni a figyelmet. Igencsak veszélyes terepre tévedtek ezzel az írók, hiszen korábban akárhányszor próbáltak magyarázatot találni Michael motivációjára, megölhetetlenségére és mibenlétére (a Laurie-val kapcsolatos rokonsággal, az elcseszett családi háttérrel, vagy a druidás marhasággal), annak mindig csúnya vége lett. Nem lehet tehát eléggé kihangsúlyozni, hogy ha valamit, akkor ezt aztán végképp ne tegyék egy Halloween-filmben – márpedig Gordon Greenék pont ezt csinálták.  

3335.png

Merész, ha nem egyenesen hatalmas ostobaság ez a 2018-as epizód után: az előző rész többek közt pont azért volt remek, mert ahelyett, hogy megpróbálták volna megfejteni, megmagyarázni és bonyolítani a karaktereket és a Carpenter alkotta mítoszt, inkább visszakanyarodtak a pőre, puritán stílushoz, amellett, hogy újat is mutattak Laurie Strode figurájáról és a negyven éve feldolgozásra váró traumájáról. Nem spilázták túl, nem gondoltak hozzá semmiféle felesleges dolgot Michaelhez sem, szimplán ő maga volt a nagybetűs Gonosz, és kész, akit nem lehet csak úgy megölni, sem megfejteni, hogy miért olyan, amilyen (a jelenet, amikor szó nélkül beletapos az őt évek óta sikertelenül megérteni próbáló pszichiáter arcába, valami zseniális), és a film az áldozatszerepek tekintetében is a carpenteri hagyományokat öregbítette (azaz az átlag slasherek levágásra váró tahói és hülyepicsái helyett kedvelhető, valódi lélekkel és személyiséggel felruházott karakterek voltak benne). A Gyilkos Halloween viszont ezeréves klisékre húzza fel az amúgy is több ezer sebből vérző koncepciót. A szereplők, akiknek korábban a szájukba rágják, hogy szigorúan maradjanak a kocsiban, akkor is, ha beüt a baj, aztán naná, hogy kiszállnak a kocsiból, amikor beüt a baj. Egyes figurák olyan idióta módon viselkednek, mintha direkt akarnának belefutni Michael késébe és meghalni. 2021-ben sem jutottak el odáig, hogy a halálos ítélettel egyenlő különválás helyett inkább együtt maradjanak, továbbá a film során úgy nagyjából féltucat alkalom nyílik rá, hogy a szart is kiverjék és lőjék Myersből, akiről mindenki tudja, hogy kvázi halhatatlan és bármit túlél. Minden pontosan olyan, mint a nyolcvanas években.  

3333.png

És ez csupán a probléma egyik része, mert közben Gordon Greenék Haddonfield lakosságát is lincshangulatba taszítják: a polgárok megelégelik a rengeteg hullát és az utcákon parádézó Michaelt, ezért közösen összefognak, hogy végre ellássák a baját – ilyen egyébként már történt a sorozatban, no nem mintha itt jobban sikerült volna előadni, sőt. Minden bizonnyal valamiféle komoly, súlyos társadalomkritikát akartak megfogalmazni, ám a felszínes forma (szinte már hallani Keenan Ivory Wayanst a Ne légy barom!-ból, ahogy minden jelentőségteljes pillanatnál bemondja, hogy ÜZENET), a komolykodó, túlírt monológok (melyeket a méltatlanul mellőzött Jamie Lee Curtis szájába adtak, hogy legyen valami funkciója azon kívül, hogy egy kórházi ágyon fekszik), és a hányavetett narratíva (a hosszan felépített mondanivaló a csúcspont elérése után nagyjából fél percig számít, aztán gyorsan el is felejtik az egészet) elejét veszi mindenfajta hatásos gondolatiságnak. Michael sem úszta meg ép bőrrel: a film izzadságszagú és borzalmasan légből kapott magyarázatokkal próbálja megválaszolni a karakter kinyírhatatlanságát (kb. ötvenszer hangzik el, hogy a gonosznak meg kell halnia, de értelmes párbeszédeket már nem igazán sikerült kanyarítani hozzá), melynek erőszakos, hányásig tartó sulykolásával tökéletesen illeszkedik Hollywood jelenlegi trendjeihez, amikor már semmi sem maradhat megvilágítatlanul, nem lehet semmiféle misztikum, nem szabad a nézőkre bízni semmit, minden áron, ha a fene fenét eszik, akkor is maradéktalanul fel kell világosítani/hülyének kell nézni a közönséget.  

3336.png

Ezek után főleg nem lennék az írok helyében, ugyanis egy év múlva érkezik a Halloween Ends című finálé, ami elvileg az utolsó rész lesz (bár a producerek nemrégiben tett nyilatkozatai némiképp ellentmondanak ennek), és ha bottal ütnének sem tudnám megmondani, hogyan lehetne ezt úgy befejezni, hogy az méltó legyen ’78-as filmhez és a ’18-as folytatáshoz, és akkor Michael Myers misztikusságának és hátborzongatóan túlvilági mibenlétének megőrzéséről még nem is beszéltünk. Bár igaz, ami igaz, az alkotók ezzel egy kicsit a saját csapdájukba estek. A frencsájzt a 2018-as Halloween tökéletesen és nagyszerűen lezárta, ennél fogva mindenféle hozzátoldás eleve felesleges, nincs már mit mondani erről a szériáról és erről a karakterről. Nem kétséges, hogy a trilógia harmadik darabja ettől függetlenül is megpróbálkozik majd ezzel. Hogy sikerül-e neki, vagy sem, az jövőre kiderül.

Halloween_Kills-155251220-large.jpg

6 komment - szólj hozzá!

Farming Simulator 22 - itt a magyar launch trailer!

Mostantól immár magyarul is megnézhetitek a Farming Simulator bemutató videóját, melynek elkészítésében a KD Csapat tagja, KD Dave segített. Egy igazi gamer szemszögéből mutatja be a találkozást a virtuális gazdasággal.

Ezekkel a címekkel kezdi a decembert a Game Pass

Beléptünk 2021 utolsó hónapjába, de természetesen most sem maradunk vadonatúj Xbox Game Pass-játékok nélkül. Egy héten belül landol Master Chief, de a Halón kívül is találni érdekes (sokszor elsőnapos) címeket a listában.

A Nintendo is kiállt Bobby Kotick ellen

Szorul a hurok Bobby Kotick és az Activision Blizzard nyaka körül. Miután az Xbox és a PlayStation vezetője is elítélte a botrányos ügyet, a Nintendo amerikai fejese, Doug Bowser is felszólalt az üggyel kapcsolatban.

Lebukott a Resident Evil 4 remake-je

DC Douglas szinkronszínész kissé felelőtlenül, de idő előtt leleplezte a Capcom következő Resident Evil-projektjét, ami nem más lesz, mint a nemrég VR-változatot kapott Resident Evil 4 remake-je.

Decemberben jön a Shovel Knight: Pocket Dungeon

Megkapta a megjelenési dátumát a Shovel Knight különös spin-offja, a Pocket Dungeon. A lapátforgató lovag és újdonsült szövetségese, Puzzle Knight december közepén rúgja be a kazamaták kapuit.

Élőszereplős Mega Man-filmen dolgozik a Netflix?

A Capcom már három éve bejelentette, hogy dolgozik egy Mega Man-adaptáción, amiről most azt pletykálják, hogy végül a Netflix karolta fel a projektet, amiről még mindig nem tudni semmi konkrétumot.

A heti játékmegjelenések és filmpremierek

Azért az év utolsó heteiben sem maradunk játék nélkül: habár nagyágyúból egyre kevesebb van, a kiadók és fejlesztők gondoskodtak róla, hogy legyen mivel elütnünk a szabadidőnket.

Új platformokra látogat a Transient

A komor cyberpunk világ és H. P. Lovecraft kozmikus egzisztencializmusa keveredik a Transientben, ahol az álmok, a valóság és az emberi lét határai elmosódnak. Tavaly PC-re jelent meg, de decemberben már a konzolosok is megszerezhetik.

Elképesztő előzetest kapott a Warframe kiegészítője

Két hét múlva élesedik a Warframe eddigi legnagyobb sztorikiegészítője, a The New War. A Digital Extremes csapata egy káprázatos cinematic trailerrel hangol minket a hatalmas összecsapásra.

Megszépült a Neverwinter Nights: Enhanced Edition

Jó pár évvel a megjelenése után kapott egy opcionálisan letölthető frissítést a Neverwinter Nights: Enhanced Edition, amely szebbé tesz bizonyos modelleket és textúrákat a játékban.