Necreon

Necreon

Évértékelő 2017: A lázadás éve

Link másolása
No nem politikai cikk születik, de játékosként valóban a lázadás éve áll mögöttem

Narancslogós úriemberek valószínűleg büszkén simogatnák meg a buksim ha tudnák, hogy 2017 számomra a lázadás éve volt. Lázadtam gamerként a rossz szokások, az addiktív játékpszichológia, az időpazarlás, és a semmibe vétel ellen. Utána törvényszerűen év játéka lista következik.


Bár az évben relatíve későn, talán szeptember környékén, de büszke tulajdonosává váltam egy PlayStation 4 Pro -nak. Világ életemben elkötelezett PC játékosként ez némileg úgy érzem magyarázatra szorul: hiszen a multitasking, a saját problémamegoldás képessége mindig is a PC-s játékoslét alapját képezte nálam, elképzelhetetlennek tartottam egy olyan egyszerű alapvetés hiányát mint ki Alt-TAB-olni, vagy egy config file-ba beletúrva megoldani problémákat. A helyzet azonban az hogy nem vagyok se hexeditor félisten, de programozó, se időm nem engedi hogy ilyen problémák megoldását keressem ahányszor veszek egy új játékot, s sajnos mára bizarr módon a jelen konzolgeneráció felépítésében PC-hez való közeledése mellett rosszabb portokat kapunk, mint az előzőn. Ebből igen csak elegem van. Elegem lett hogy a piac úgy kezel mint egy harmadik világbéli, sokadrangú vásárlót, akinek a pénze (amúgy az megvan hogy mára általánossá vált a 9-10 helyett 15 ezer forintos PC-s megjelenési ár?) valamiért nem ér ugyanannyit, mint ugyanaz a pénz egy bármilyen konzol tulajtól. Nem, mi egyfajta önostorozásként a PC-t választottuk, így nekünk semmirekellő mobiljáték stúdióknak kiszervezett alacsony költségvetésű munkák járnak ugyanabba a dobozba, látszatintézkedéseket megvalósító (értsd: poroltó, effektíve munkát nem végző) terméktámogatás, 0 médiafelület a problémáknak amiben élenjáró bűnös az összes nagynevű lap, ami csak akkor lát napfényt ha elég nagyra robban egy reddit balhé. Elegem lett, de ez már évek óta érlelődött bennem, még sem volt önmagában elég hozzá hogy platformot váltsak.

Ezzel karöltve sajnos más változások is megfigyelhetőek, ami viszont már átbillentett a túlsó oldalra. 2017 egyértelműen arról szólt a kiadók szempontjából arról szólt hogy természetessé, ha nem is teljesen elfogadottá tegyék hogy mikrotranzakciókat integráljanak gyakorlatilag kivétel nélkül minden játékba, azoknak is a legundorítóbb változatát, a szerencsejátéknak megfelelő zsákbamacskát a.k.a. lootbox-okat, ami ráadásul addikcióra hajlamos sebezhető embereket, elsősorban fiatalabb korosztályt céloz meg. Még ha legyintesz is rá hogy ugyan, te nem veszel semmit, ez igen is a Te problémád is. Természeténél fogva mindenben amiben vásárolni lehet, a cél az hogy a játékost rávegyék hogy vásároljon. Ennél fogva felmerül a kérdés: szerinted vajon mikrotranzakciók nélkül ugyanúgy lenne egyensúlyozva egy szintlépés gyakorisága mondjuk Shadow of War-ban, vagy ugyanannyi elszórt praxis kit (skill point) volna a Deus Ex: Mankind Divided-ben? Mert nagyon nem. Szóval vagy ez van, vagy ennek megfelelője ingyenes formában, és azon kapja magát az ember hogy egérrel és billentyűzettel a kezében úgy érzi magát mint ha mobiljátékokkal játszana, és ez teljesedett ki a Star Wars: Battlefront 2 gyalázatos, ragadozó üzleti praktikájában ami hála égnek volt elég nagy franchise ahhoz hogy nemzetközi politikai botrány legyen belőle.

Mindezek ellen lázadtam, amikor végül úgy döntöttem, minden ilyen jellegű játékot törlök az életemből, és bár volt nekem is ballépésem idén (*köhhint*wildlands*köhhint*), úgy érzem nagyon fontos, önmagam felé felelős döntés volt. Sajnos ide kapcsolódik a méretesebb open world játékok elhagyása is, a fentiek ugyanis hatványozottan érvényesek ott ahol egy világ arra lett méreteiben is tervezve hogy az időd rabolja, de persze spórolhatsz ha más valutával fizetsz. A témában egyébként született korábban egy cikkem amire ha nem nagyképűség ilyet mondani, büszke vagyok egy kicsit, így engedtessék meg egy kis önreklám: a döntés paradoxon, avagy hogyan ne tervezzünk világot.

Az az élmény amit én keresek, amire úgy hivatkozunk 25+ korosztály hogy régi szép idők, azt ma viszont konzolon találom meg. Sajnos ez a helyzet. A PC mint játékplatform az olcsó portokkal lehúzásról, az ingyenes mikrotranzakciós játékokról, a béta állapotban ragadó vagy eleve meg sem jelenő Early Access projectek pénzhalászásáról szól, az indie kickstarter feltörekvőkről, mellettük pár kitartó valóban tiszteletre méltó stúdióról akik egy igen szűk rétegnek készítenek elsősorban stratégiákat mint pl. a Creative Assembly (Total War), a Paradox Interactive (Europa Universalis, Stellaris) az Endless játékokat fejlesztő Amplitude Studios amelyik csapat kiérdemelte feltétlen bizalmam. Ez szép és jó, csak elég keveset fed le az igényeim közül. Ezzel pedig el is érkeztünk az év játéka listához, kezdjük is mindjárt a végéről, a futottak még kategóriából.

 

------------------------------------------- Futottak még kategória ---------------------------------------------


Last of Us, Uncharted: Drake's Fortune, Uncharted 2: Among Thieves. Az első felé szerintem túl nagy elvárásaim voltak, igazából egy Walking Dead, The Road kombó után nem nagyon tud mit meglepni. Voltak azért szép pillanatai, de rengetegszer fura volt hogy semmi reakció nincs dolgokra ahol azért illene (Ellie-t átsegítjük a kerítésen, kartonlap alatt ott a "zombi", ráugrik, lelövöd a kerítés túloldaláról, ééés semmi, egy szó sem, Ellie áll és néz. Azért nem az volna a normális, hogy "pfú ez meleg volt", "legközelebb jobban kell vigyáznunk"), csak így áll egy picit, majd kinyitja a kaput, és érzed rajta hogy egy AI bot, aki épp nem kap parancsot, és ez elég illúzióromboló. Az Uncharted-ben meg pont ez van a helyén nagyon, de ott annyira túltolták a bodycount-ot (nem is tudom 250, 300 embert lősz le mindkettőben egyenként stat szerint ha jól emlékszem), hogy attól esik szét az illúzió, na meg az Uncharted karakter állókép ismételgetése is elég feltűnő amiből a karakterek képtelen kitörni. Egynek jók voltak, önmagában nem volt platform seller számomra egyik sem, de azért nyomtak a latba mások mellett. Összességében kellemes emlékek voltak, de mindegyik inkább afféle alapozásnak számít nálam, amiből többet akarok, és remélem hogy haladunk "uncharted waters"-re, azaz feltérképezetlen területekre a személyiségfejlődést és a történetet tekintve. 

Dragon Age: Inquisition, InFamous: Second Son. Előbbit megfogadtam hogy egyszer befejezem. Befejeztem. Több hozzáfűzni valóm nagyon nincs. Lelketlen szétdarabolt open world, sztereotípiák és sablonok egymás hegyén hátán, és az azokból elvétve talán jobban sikerült karakterek elvesznek ebben az értéktelen, érdektelen sablonosságban. Hoz azért 1-2 érdekes vagy libabőr részletet (éneklős vonulós rész, az alternatív jövő, az egész game of thrones bál), de az egész egy durván szétszabdalt és unalmas világban játszódik, feltöltve ordítóan filler content-el. Viszont a fogadóbéli zenék nagyon jók, legalább, Sera is megmaradt (a dal és a karakter is, a karikatúra alatt azért van ott valaki), szóval egy jótékony "ehh" az értékelésem, hogy rosszabbat ne mondjak. Nem úgy az InFamous: SS, aminek élvezet volt minden percét az open world-ben tölteni, minden épületre esik több érdekes pont is az egész városban amivel valamilyen formában interakcióba léphetünk, utazgatunk mert utazni élvezet, és bár a sztori kiszámítható, a jó/rossz döntések nem mindig annyira fekete fehérek és pár csábító után végül is ezen az úton mentem végig amit nem bántam meg. Nem lett szép befejezése, de nekem most ez a "canon", és jó volt egy ilyen Breaking Bad típusú lassú bukás sztorin végigmenni, ami nem mondható el az Inquisition-ről.

Folyamatban
Horizon Zero Dawn, amivel küzdök hogy ne érezzem open world térképtakarításnak, pedig az.
Bloodborne, amivel Dark Souls 2-3 fanként nagyon sokáig küzdöttem hogy megkedveljem különböző okok miatt - a Horizon-hoz hasonlóan kap majd külön cikket - most azonban haladok szépen, szóval ahogy a kategória neve talán sugallta már: folyamatban.

Backlog
Játékok amik kimaradtak idén, őszintén szólva nem sokan vannak köszönhetően annak hogy nagyon leszűkült azon játékok köre amire hajlandó vagyok időt szánni. Az Uncharted 3,4 és standalone kiegészítője megvásárolva, még várat magára, illetve amit borzasztóan vártam de valahogy elsiklottam fölötte, az a Hellblade, ami idei egyetlen de nagy megbánásom hogy nem kerítettem sort rá még.

--------------------------------------------- Game of the Year 2017 ------------------------------------------

Különdíjas: Total War: Warhammer II  -------------- Teljes tesztért erre tessék: W1, W2
Kakukktojásként kezelem a TWW folytatását, mert bár idén jelent meg, inkább tekintem az első epizód egy kiegészítőjének: erre semmi szín alatt nem szolgált rá, hiszen bővelkedik tartalomban és semmi szégyellni valója nincs az első részhez képest, még is a két játék a jövőben érkező trilógia záródarab összeolvadása miatt egy entitásként tekintek rá, a Warhammer 1 bővítéseként. Ezen összeolvadásnak azonban kell még neki egy kis idő hogy kiforrjon, fejlesztői bakik miatt több hónapot csúszik egy komplett faj átportolása az első részből (Norsca) és az akkori állapothoz képest egy jóval korábbi verziót kaptunk a Mortal Empires (két játékot összeolvasztó világtérkép) megjelenésekor, ami csak mostanra ért el odáig hogy az utolsó nagyobb patcheket megkapja az első játékból. A játék ezen aspektusának kellett egy kis idő hogy kiforrjon, az új világ még érezhetően el tudna viselni DLC fajokat (amikből a Tomb Kings-et januárban meg is kapjuk és nagyon igényes munkának ígérkezik), szóval a Warhammer II végső soron többé, jobbá tett egy eleve nagyon jó játékot, viszont még is csak ugyanaz mint az elődje, hiszen hogyan másképp olvadhatnának össze. Ezért a külön kategória.

___________________________________________________________________________


3. helyezet: ECHO ---------------------------------------------------------- Teljes teszt: folyamatban!

Innovatív, kreatív, egyedi, fenntartja az érdeklődésem, lebilincselő a játékmenete, ezt szeressük Vincent. Pár indie betegségtől szenved mint az enyhén darabos animáció vagy technikai bakik ha szöszmötölnél a rendszerben miközben fut, de semmi súlyos. Ami nagyon tetszett hogy egy kiváló alapötletet sikerült kiválóan megvalósítani, az esetleg felmerülő hiányosságokat pedig a környezettel, történettel magyarázzák is (pl. oké hogy tanulnak tőled az echo-k, de egy oszlop körül futva le lehet rázni őket. Ilyen értelemben nem épp a legélesebb eszű az AI, viszont a primitívségük érthetővé válik, jól elhelyezve kisebb, de nagyobb számokban még is nagyon komoly kihívás tud lenni). Szeretem a kirakós történeteteket, az írásért külön pacsi mert ritka mint a fehér holló hogy egy kizárólagosan rádiós beszélgetés formájában elmesélt történet ne csak háttérzaj, de elejétől végéig érdekes legyen, még ha a zárás kicsit hirtelen mindfuck is. Elsőrangú audiovizuális tervezés, az audio design és a hangmérnök pedig külön kitüntetést érdemel azért amiért a Zimmerbwaaaaa hangokkal egyszerre tud veszélyt, nyomasztó feszültséget, információt és apró törékeny testtől tonnás acélajtóig mindenféle mozgást jól megkülönböztethető módon "megjeleníteni". Szerintem kis srácként az Alien vs Predator marine kampányában volt utoljára olyan hogy több alkalommal ki kellett lépjek a stressz miatt, pedig ez még csak nem is horror, és akciónak se nagyon mondanám. Egyedi, ritka, méltatlanul láthatatlan gyöngyszem ami egy nevesebb stúdióval a háta mögött kultuszt építene maga köré ahogyan a Portal tette.

___________________________________________________________________________

Injustice 2 ---------------------------------------------------------------------- Teljes teszt: Injustice 2
Számomra "A" platform seller cím volt az idei PS4 vásárlás kapcsán, és nem is csalódtam. Azóta több száz órám van benne, és nem igen látom a végét. Igazából abba nem mennék bele hogy miért jó mint fighter, mint műfaj, valószínűleg valamiféle karakterlimitbe futnék. Abba viszont igen, hogy miért jó mint játék általánosságban laikusnak, ami egybeesik azzal hogy miért nagyon jó a zsánerén belül is. Először is, egész estés animációs filmnek megfelelő sztori mód, majd 3 óra átvezető anyaggal, nagyjából 4 óra játékidővel, leszámítva pár cringe erőltetett harcot ami nyilván azért került bele mert játszani is kéne nem csak nézni a filmet, simán ott van a legjobb DC anyagok között. Aztán: maga a tény, hogy DC. Nincs egy rendes DC játék a piacon az Arkham szériát leszámítva, nem hogy a "nagyokkal" mint Superman, a "kicsiknek" ezen a műfajon kívül esélye nincs labdába rúgni mint Black Canary vagy Brainiac, nem hogy egyenlőként, teljes értékű karakterként jelenlen meg játszható formában, rengeteg saját felvett szöveggel. Tonnányi singleplayer tartalom a multiverse-en át (challange tower megfelelője), sok sok jutalommal. Apropó jutalom: lootboxot ha már van, csak ilyet a jövőben, ha kérhetem. Annyi van azt se tudom mit csináljak a sok cuccal ami benne van, a karakter öltöztetés a bennem lévő gyerek életre kelt álma, a zsánerben unortodox statok online opcionálisak (competitive / ranked mód kizár minden ilyesmit szóval csak vizuáltuning), a mikrotranzakció mögé zárt skinek közül elegendő könnyen feloldható ingyen (premier skin-ek, meglévő karakterekre teljesen szinkronizált új karakterek, pl. Flash-re Reverse Flash, Supergirl-re Powergirl, Cheetah-ra Vixen, ilyesmi) és a NetherRealm ilyen-olyan alkalmakból osztogatja is. Betonstabil netkód, kiváló tutorialok és nem túl összetett, talán a legkönnyebben tanulható harcrendszer amit valaha láttam ami technikailag egyszerű, de döntéshelyzetet tekintve bizony ott van a sokrétűség és az önkifejezés, amit elvárunk a fighterektől, és ami pl. az SFV-ből kiveszett az IV után. Függetlenül attól hogy kijött PC-re később, nem bánom hogy megvettem a konzolt egyébként, pláne elnézve a PC portot csak újra igazolást nyert a "PC-s egy harmadrendű vásárló" jelenség, amiből elegem lett. Bátran ajánlom a műfajjal kacérkodóknak főleg, mint belépő cím, mostanság már egész mély akciókat kap.

___________________________________________________________________________

nier-automata-header.jpg

NieR: Automata --------------------------- Teljes teszt: pfúbzmeg, az nem egyszerű, de lesz.
Nincs az a hosszmérték, amivel ki lehetne fejezni mennyire év játéka, évtized játéka, életem játéka mások előtt. A jelenség, ami megmutatta hogy mire is képes a játékszoftver mint médium egy tehetséges csapattal és egy kattant zsenivel mögötte. Kalapácsként agyonverő történet, szívet az utolsó cseppig kifacsaró fájdalom és szeretet tökéletes elegye, egy filozofikus beállítottságú ember számára felér egy egzisztenciális válsággal, a kiváló részben nonlineáris történetvezetése - gondolok itt a Project GESALT összerakására, a novellás részekre, és első sorban a történet folytatásához kellő 2. végigjátszásra ami borzasztó súlyt ad az akkor már ismert, végigjátszott, elkerülhetetlen jövőnek. A játék, mint formátum lehetőségeit messzemenően, kreatívan, határokat feszegetve kihasználja, egy elképesztő OST-vel, aprólékos, alig észrevehető gesztusokra is odafigyelő rendezéssel (pl. 2B a kezét használja egy bizonyos jelenetben a fegyvere helyett, és annál személyesebb az egész), kriptikus történetvezetése kiemelt figyelmet követel és érdemli ki, egy szövevényes, de hibátlan egészet alkotva. Fantasztikus, ritkán látott személyiségtípusú mély karakterek sora akik egy életre hozzám nőttek, és akikben annyi van amit a felszínt nézve a büdös életben senki meg nem mondana (nem úgy mint a játékok és filmek túlnyomó többségében ahol szinte azonnal beazonosítható egy személyiségtípus és a várható útja amit bejár majd, már ha egyáltalán megy valamerre, nem csak egy sztereotipikus állókép). Hogy mellé észbontó vizuális stílusa van, one-of-a-kind zenéje, egy Platinum Games harcrendszere kemény kétgombos irányítással de áll leejtős, elegáns koreográfiával és sokoldalú variálhatósággal, a sidescroller / upside down / 3D játékmenet egybeolvasztása tökéletesen sima átmenettel és ezzel a harcrendszerrel ami hibátlanul funkcionál mindegyikben a Bayonetta, Metal Gear Rising és a Legend of Korra után újra bebizonyította hogy a Platinum Games bizony a műfaj istene, és ezt úgy mondom hogy félreteszünk minden számomra felbecsülhetetlen értéket amit a játék többi része képvisel. A NieR Automata egyszerűen újradefiniálta nálam a tökéletest mint fogalmat.

A francba is töröltem a GK blogomról a róla írt cikkemet mert utólag elolvasva nem találtam elég méltónak hozzá, ugyanakkor keresem a módját hogy adjak át valamit abból a hihetetlen élményből annak tönkretétele nélkül, mert az összes video review teljesen figyelmen kívül hagyja ezt a faktort annak érdekében hogy semmit ne lőjön le, ugyanakkor a zsenialitását enélkül megmutatni elég nehéz, és ezen dolgozom jelenleg. Előrendeltem PC-n, csak bízva benne hogy jó lesz. Eltűntem 4 napra slash 50 órára, majd két hétig gondolkoztam rajta utána. Majd megvettem PS4-re is teljes áron fél évvel később, szándékosan nem akción. És még így sincs semmilyen dobozos kiadásom, szóval szerintem akasztok majd egyszer azt is, ha épp lesz elbaszható pénz rá. Könyörgök ne legyen folytatása. Semmi szüksége rá. Ahogy az sem kérdés hogy az év játéka, túlértékelt Zeldákkal vagy robotdinoszauruszos térképtakarítással ellentétben egy játéktörténelmi mérföldkő, egy lábnyom aminek fent kell maradnia mindörökké.


 

12.
12.
Necreon
#11: Open bétáztam 4-5 órát, Origin Access-el kihasználtam a 10 óra first access-t a tetejébe, azt hiszem elmondhatom hogy nagyjából 15 óra alapján kiismerhető egy játék aminek van mondjuk 3 óra érdemi játékideje.
11.
11.
RangerFox
#10: Jah, csak a free hétvégén volt hozzá szerencsém. Nem nagyon szeretem a verekedős játékokat. Az írásodból meg ordít, hogy neked meg a Battlefront 2-höz nem volt szerencséd. na mindegy, szép ünnepeket!
10.
10.
Necreon
#8: Egyébként ordít, hogy nem volt szerencséd az Injustice 2-höz, se az arról írt egyébként linkelt cikkemhez amiben jobban beleásom magam a témába. Nem véletlenül írtam hogy ha már van lootbox rendszer, akkor bár olyan lenne mindenhol mint az Injustice 2-ben.
9.
9.
kamgecam
Igényes blog mint mindig. A Hzd-t azért ne ítéld még el több van benne térkép-takarításnál. A Bloodborne-ról meg ha rosszat mersz írni a puszta két kezemmel fojtalak meg! :D
8.
8.
RangerFox
Nagyon meglepő, hogy mennyire eltér az ízlésünk, valamint a véleményünk egy-egy játékról. Az első felére csak annyit, ha a TLoU-ból ennyi maradt meg, hogy Ellie a kerítés mellett áll és nem csinál semmit, akkor ott valami baj van. Attól eltekintve, hogy ez egy 13-as játék, pont Ellie karaktere (a Bioshock Infinite-ből ismert Elizabeth mellett) AI társ, akit tényleg élőre tudtak megcsinálni, akihez valamilyen módon kötődünk a játék végeztével. Plusz a sztorija üt. Megborít. Megrág, kiköp, összetapos. Elég fasza. De első végigjátszás után én is hasonló véleményen voltam, mint te, aztán adtam neki idén még egy esélyt, és beleszerettem a játék minden részletébe. Na mind1.

A másik ez a lootbox-os mizéria, ami téged se hagy nyugodni. Azt mondod, hogy szakítasz minden olyan játékkal, amikben van lootbox (mellesleg a GOTY játékodban, az Injustíce-ban is vannak), valamint Open World játékok (mert azok időrablóak). Ebben így annyira nem értem a logikát. Csak mellesleg, a HZD-ben is sokkal több van, mint amit látsz a legelején. De ezt csak a sztori előrehaladtával tudod meg, akkor teljesedik ki a sztori (és a játék).

De ezek csak szőrszálhasogatások tőlem, rá se ránts, nagyon jó íás lett, szeretem az ilyen év végi összefoglalókat olvasni. :)

Kellemes ünnepeket mindenkinek!!
7.
7.
SilasGreaves
Na, meg k...va drága. Ennyi pénzért 100 másikat veszek, más platformokon akár. Na, túltárgyaltuk ezt. Nem tetszik és kész.
6.
6.
SilasGreaves
Nem is akarok, mert elvették a kedvem tőle. Már az elején.
5.
5.
Necreon
#2: Amit tudsz róla, az nagyjából megegyezik azzal mint egy mozielőzetes alapján véleményt mondani egy filmről, úgy hogy az előzetesben még nem jutottál túl a céglogókon sem.
4.
4.
Necreon
#3: Oh a másik kérdés, csak eredetivel. Az Assassin's Creed 1 első, egy bizonyos ponton crashelő tört változata volt az utolsó amit lekalózkodtam.
3.
3.
Necreon
#1: Asztali, i7 2600k, 8Gb RAM, és egy 6Gb GTX1060.
2.
2.
SilasGreaves
Nier: automata: :) mennyire mások vagyunk, mėg ez a szerencse mondjuk. A nagy hype miatt mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Lehúztam a demot, nagyon kíváncsi voltam rá. Nagy csalódás lett belőle, fárasztó darálás volt az egész, amit úgy próbáltak eladni, hogy vegyítve vonultatták fel a játékstílusbeli nézeteket. Unalomba forduló kaszabolásomnak egy gyors törlés vetett véget a két nagy forgóvágó :D megsemmisítése előtt. Kösz, nem kértem belőle. A Horizon a nekem való. :) Hogy mérföldkő? Semmiképp. Még a demo sem fogott meg. Pedig hangulatosan indult. Hidd el rengeteg játékot toltam már, hosszú hosszú évek alatt, így tudom, vannak jobbak. Bár ez saját vélemény. Peace. :)
1.
1.
Stranger
2 kérdés PC-ről.
Laptopod van vagy desktop?
Inkább kalóz verziókkal vagy eredetivel játszottál ezen a platformon?

Őszintén, de tényleg, mert ez fontos.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...