Történt, hogy két éve az akkori E3-on bejelentették a Crew 2-őt. Mint az egyetlen valamire tartott, hibáktól ugyan nem mentes utcai versenyekkel foglalkozó játék utódja, voltak bizonyos elvárásaim a folytatás felé: hozza legalább ugyanazt az utcai versenyzős érzést, legyen benne lehetőségekben gazdag testreszabás az autó külsejét illetően, és már jók is vagyunk. Húztam a szám amikor megláttam hogy sportrepülőgépek és motorcsónakok, illetve a legális versenyzés világa felé menetel a folytatás, de idővel megtanultam megszeretni egy új megközelítést, mivel egyszerűen belefáradtam az edgelord történetekbe, hogy a senki feltornássza magát az alvilág ranglétráján, közben pedig nonstop pofázást hallgat hasonlóan kemény legénynek megírt senkiktől, vagy esetleg valamilyen átérezhetetlen bosszúvágy vezérli emberünk. Ez egy versenyjáték, nincs rá szükségem.

Jött egy zárt alpha teszt amire volt oly kedves az Ubisoft és meghívót küldött, majd a gyakorlatilag nyílt zárt béta, és végül a nyílt béta: látszólag pedig minden rendben volt.

Nem szokásom játékokat előrendelni, de a beváltható Uplay pontokkal kapott 20% kedvezmény csábító volt, három különböző tesztverzió alatt szerzett tapasztalatok pedig mind csak okot adtak rá hogy nyugodtan megtehetem.

Ha tudtam volna amit most, messzire elkerülöm.

Csak most, csak nálunk!
A Crew 2 a felszínen csupa móka és kacagás: színes-szagos az előd kissé fakó színvilága után, a hangulatbeli változás pedig nem csak a színvilágban hanem a körítésben is megjelenik ahol elvileg legális versenyeken veszünk részt - bár hál'istennek az utcai verseny kategória erősen az illegális versenyzés kategóriába esik továbbra is, hiába mondják hogy nem az - az egészet körbeöleli egyfajta buli hangulat. Még azt is megemészti a gyomrom hogy visszatért és minden eddiginél irritálóbb, elviselhetetlenebb történet, ahol megtörténhet a következő: emberünk, akihez egyébként semmi közünk, a pálya szélére parancsol hogy ez az ő versenye. Megjelenik természetesen rasszát tekintve változatosságot képviselő nagypofájú haverunk, és a következő játszódik le amint a fent említett pilóta hátat fordít nekünk: nyenyenyenyenye, úúú ülj ki, így beszélsz, figyu haver és asz'ondom akkor is versenyezzünk, na miccósz bajnok? Mint ha ha 10 éves írta volna az egész játékot 5 éveseknek, a Live Xtreme Series kommentátorát leszámítva olyan szinten vállalhatatlan az írás, hogy az ember a harmadik vagy negyedik ilyen húzása után kétségbeesetten csapkodná az ESC billentyűt mielőtt a véresre kaparja a falat a körmeivel.Túlzásnak hangzik, tudtam, de ezt csak az gondolhatja aki nem hallja ezeket rendszeresen egy pár órás session során.

Szerencsére a feliratok és a párbeszéd hangjai egyaránt kaptak külön beállításokat, így ezen hamar túllendülhetünk.

Túllendül az ember a szánalmasan cringe körítésen ami után visszasírja a Crew 1 történetét, és azon kapja magát hogy elárasztja az új feature-ök sora:

Kaptunk ugyanis egy házat Miami-ban ahol valahogy a sokadik emeleten egyfajta kiállítást rendez be nekünk a játék a kedvenc járgányainkból, földön, vízen, levegőben egyaránt. Itt szabadon mászkálhatunk FPS nézetben, átépíthetjük az utcai versenyre és driftre szánt autóinkat - sajnos más versenytípusoknál csak átfestésre van lehetőség - ahol nagyon helyesen az összes alkatrész azonnal elérhető, kaptunk mellé egy nagyon részletes decal editort ahol a magamfajta, karakterkészítésbe órákat beleölni képes játékos kiélheti magát, illetve visszatérnek az előre elkészített minták az első játékból, sőt, bekerült egy online top100 feature is ahol egy pillanat alatt lekoppinthatjuk mások festését. Ahogy haladunk előre a tapasztalati pontokról YouTube követőkre átkeresztelt mércén, az alvilági rangok helyett pedig a népszerűségi szinteken, rozoga otthonunk lassan úgy válik luxusvillává, hatalmas garázzsal, saját kikötővel, és a játék elején kiválasztott pilótánk külsejét is itt öltöztethetjük át.

Eddig minden oké
Következő lépésként a játékos hivatott lefutni a kötelező bevezető köröket a négy versenycsaládban: utcai versenyzés, freestyle, profi versenyek, és az offroad család. A Crew 1 eladóit hivatott cserélni, hogy mindegyikhez tartozik egy FPS perspektívából bejárható ún. HUB area, kiállítás ha úgy tetszik, ami az adott kategóriához hűen vagy egy erdő közepén összerakott sátortábor, vagy egy profin berendezett sportrendezvény.

A versenycsaládok hivatottak összefogni a nagyjából összetartozó versenytípusokat, amikre igazán nem lehet panasz. A Street Racing HQ magába foglalja az utcai versenyeket, a Drift, a Drag, és a hosszútávú versenyekre használt Hypercar kategóriát. Az Offroad HQ-ban a teljesen szabad útvonalon checkpointok között, vad terepen haladó Rally Raid, a kialakított versenypályákon haladó Rally Cross, és a különösebb magyarázatra nem szorouló Motocross versenyeket. A Freestyle HQ-ban kerülnek kiállításra a pontgyűjtő ugratásokra épülő Monster Truck versenyre szánt szörnyetegek, a sekély vizeken, mocsarakon áthaladó Jetsprint vízi versenyek, és a légibemutatók Aerobatics néven ahol különféle trükköket kell elvégeznünk. Végül a profi versenycsaládban található a nyílt vízen, nagy sebességű motorcsónakok erejét összemérő Powerboat, a Nascar/F1 hibrid Touring Car, és végül az Air Race.

A négy családból az első kategóriához a játék ingyen alánk dob egy járgányt hogy legyen mivel elindulnunk, a többibe bejutáshoz azonban magunknak kell vásárolnunk az adott típusból, ami a játék relatíve bőkezűre engedett jutalmazása miatt egyáltalán nem nehéz feladat. Az első napomon, 4-5 óra leforgása alatt összeszedtem nagyjából 700.000$ -t ami 1-2 legdrágább kivétellel gyakorlatilag bármire elég, az alsó vagy közép árkategóriából simán egyszerre féltucat kategóriába beruházhat a játékos, köszönhetően a szintlépésekkel járó egyszeri jutalmaknak és nem túl jól fizető, de igen rövid versenyeknek.

Mi akkor a baj ezzel a játékkal?
Nem kertelek, kerek perec kimondom és listába szedem, hogy a fenti csábító, papíron igen jól hangzó feature-ök ellenére a Crew 2 miért egy vállalhatatlan játék.

Kezdjük is mindjárt a leginkább szembetűnővel: a grafika. Számított rá mindenki aki tudja hogy egy töltőképernyők nélkül bejárható, légvonalban 100km széles kontinens nem fogja azt a grafikai teljesítményt hozni mint egy összehasonlítva miniatűr, egyetlen városra koncentráló Need for Speed mondjuk. De hogy nagyságrendekkel rondább legyen mint a saját, 4-5 évvel ezelőtt megjelent elődje? Agyonvágott trailereken, de sokszor még városokban sem jön ki annyira, de a Crew 2 állíthatatlan részletek távolságarányosan betöltése (azaz milyen messzire dolgozza ki a részleteket) olyan elviselhetetlenül alacsony, hogy az szabályosan a játékmenet kárára megy. Egy enyhén kanyarodó hídon látom magam előtt megépülni annak korlátját, az országutakon száguldás gyakorlatilag egy halálos lottó ahogy a túl későn betöltő forgalom textúrái sorozatos karambolokat eredményeznek, és az Isten óvja azt a szerencsétlent aki a vidéket rendezte be: a nem is olyan távolban húzódó fák mellett a több mint tíz éves Most Wanted felér egy Vincent van Gogh festménnyel, ahogy közeledünk pedig 10x újra rendereli az engine ami egy eleinte mulatságos, később szégyenteljes és zavaró, ami leginkább egy mikroszkóp alatt folyamatosan újraformálódó amőbaként írható le, fa helyett. Ez a felső határig kitolt Ultra beállítás. A plusszpoén, hogy a szokásos Ubisoft downgrade pletykákra reagálva hónapokkal a megjelenés előtt az Ivory Tower stúdió atyaúristene twittelte ki, hogy semmilyen minőségbeli romlás nem megengedett a trailerekhez képest.

A Crew 2 Amerikáját gyakorlatilag kibelezték. Eddig sem volt túl sok reprezentálva, de egész kisvárosoktól vehetünk búcsút. Hogy repülőgépes terroristaszimulátornak bélyegzéstől tartva vagy licencelési problémák miatt azt nem tudom (kell licencelni városelemeket?) de Chicago-t gyakorlatilag a politikai korrektség nevében letarolták, a nevezetességek tetemes része eltűnt, egy generalizált, színtelen, szagtalan várost eredményezve.

Az időjárási rendszer hasonlóan egy katasztrófa. Elbúcsúzhatunk a Crew 1 szépen megtervezett világától, ahol Vegasból északra haladva a havas hegyek fogadtak egy idő után: egy egységes időjárás és hőmérséklet határozza meg egész Amerikát. Hiába a gyönyörű havas effekt, a köd, és a kb. egy tucat időjárási effekt amit az ember kedvére állítgathat a photo módban, ha a játék is látszólag kedvére állítgatja azt a teljes területén. Így aztán ne várjunk az északi hegyekben havas tájat, mindenhol nyár van, de egyszer elkezd havazni akkor aztán mindenhol havazik, a hófödte Miami és Florida pedig jobb szó nincs rá, röhej.

A városokon kívül érzékelhető ocsmány textúrákat és az előttünk betöltő hidakat jótékony sötétségbe fedi az éjszaka, amikor is a játékos szembesülni kénytelen azzal hogy az autójának lámpai gyakorlatlilag egy postprocess fátylat tolnak maguk előtt, azaz nagyjából 3 méteres látótávval kell számolni a teljes sötétségben egyszerűen mert az Ivory Tower képtelen világítást készíteni, olyannyira hogy bizonyos autókon egyszerűen szét van csúszva a látható fényszóró és a fényszóró effekt, értsd, a személyes kedvenc Aston Martin V8 Vanage 2012 -em hátsó fényszóróinak fele működik, olyan mintában mint ha az autó "skinje" alatt alatt egy Nissan Skyline fényszóró pozíciói lennének, így gyakorlatilag a kasztin át világítok egy nemlétező lámpával, és egy féllel ami épp ráesik az Aston Martin lámpáira. Ha pedig a meglepően szépen összerakott valós, belső pilóta nézetből vezetnénk, kénytelenek vagyunk szembesülni vele hogy az Ivory Tower megspórolta a funkcionáló tükröket is. Egyszerűen nincs tükröd, és kész. Egyik autóban sem. Helyette kapsz egy kiolvashatatlanul elhomályosított masszát a tükörben, ahol azért még nagy vonalakban ki lehet venni hogy az elhagyott hidak gyakorlatilag azonnal eltűnnek ahogy elhagyod őket. Személyes kedvencem volt amikor egy hídon áthaladva New York-ban felugrott egy fotózás kihívás, hogy készítsek egy képet a szabadság szoborról. Furcsálltam, mert tudtam hogy a város túloldalán van, hát körülnéztem, és valóban, látszott is a várost átszelő folyó egy jóval távolabbi pontján a háttérben. Fotó módban rázoomoltam, és meglepetten tapasztaltam hogy nagyjából a brit Stonehange egyik oszlopa fogadott. Katt, töltöttem is fel büszkén a Ubisoft adatbázisába, remélem poszterként kikerül a grafikus programozók irodájába.

De még a nyomorult GPS útvonaltervezés is random megbolondul ami a zárt alfán, zárt bétán és open bétán átvonuló probléma volt, s még is rendszeresen előjön a megjelent verzióban: hiába ülsz autóban, légvonalban mutat útvonalat, és a járműtípusok közti ide-oda váltogatás előbb vagy utóbb megoldja.

Cukormázban tálalt katasztrófa
És én az egészet elnézném. Az egészet. De a játék egyszerűen halott és üres. Hiába dobja fel szintlépések után hogy 47 új esemény, 53 új esemény, a szám nagyon csalóka. Az úgynevezett activity-k alá ugyanis minden beletartozik, tehát repülőgépes trükköktől speed trap skill kihívásokig, ami végső soron az Icon rangot elérve 17, azaz TIZENHÉT street race versenyt eredményez az egész amerikai kontinensen. Ennyi van, kész. Ez nem egy kontextusból kiragadott dolog, sarkításokkal, nem, ennyi van és kész. Az elődben az utcákat megtöltő skill challenge-ek jó ha 10%-a megmaradt, keresztül tudok vezetni úgy a teljes kontinensen mint ahogy azt többször megtettem, hogy egyetlen egy, EGYETLEN EGY vezetéssel kapcsolatos kihíváson sem haladok át. Ráadásul ezt is saját szórakoztatásomra találtam ki, elbúcsúzhatunk ugyanis a kitartásra alapozó versenyektől amik 2-3 valódi órán át tartottak, a leghosszabb egyetlen hasonló verseny kb. 40 percet vesz igénybe, utána pedig a maradék 3-4 kb. a 10-15 perces kategóriába esik.

Megnyitom a térképet és komplett tagállamok teljesen üresek. Egyszerűen nincs bennük se verseny, se skill kihívás, se semmi. A nevezetességeket jelölő pontokat az első játékból felejtsük el, nincsenek. Radarállomások? Nincsenek. Darabokban megtalálható titkos autók? Nincsenek. Az ötletes mini achievement-ek ilyen-olyan feloldható apró extrákért? Az egész rendszer eltűnt. Az Ubisoft pedig volt olyan sunyi, hogy a bétára content lock-ot rakott, azaz a mindjárt második szinten megtorpant a kedves játékos annak idején, addig pedig azt látta hogy a térképet teletűzdelte a játék mindenféle jóval, és gondolhatta hogy na majd megjelenik a játék, és a szintlépések szépen ilyen léptékben megtöltik majd. Szó sincs róla, az az egész. Maximum a színjelölésük változik.

Egyszerűen semmi, de semmi nincs ebben a játékban, egyetlen ok se amire azt mondhatná valaki hogy ezért megéri felfedezni. Nem arról van szó hogy van más, ami miatt szerintem nem éri meg, hanem nincs semmi. A véletlenszerűen felugró fotókihívások mint hogy fényképezz le egy flamingót vagy egy szarvast, nem pótolják mindazt ami hiányzik. A Crew 2 a saját elődjének halovány árnyékának töredéke se.

Játékosok? A komplett kontinensen 7, azaz hét főre korlátozott lobby. Nem vicc. De a matchmaking annyira fos, elnézést de jobb szó nincs rá, hogy megjelenés napján és még utána is ha megnézem a játékosok listáját az aktuális session-ben akkor 0-2 között változik.

Összehasonlításképp, így reklámozta magát a Crew 1, 2013-ban ami a játékosokat illeti.

Egy folytatásnál alapvető elvárása lenne az embernek hogy nagyjából hozza amit az előd. Próbálok egyetlen egy, objektíve védhető állítást megfogalmazni amiért érdemes lenne a Crew 2-re pénzt költenie bárkinek a Crew 1-el szemben, de nincs.

Tartalmilag a Crew 1 körberöhögi, könnyedén, költői túlzás nélkül 10x-es tartalmat ajánl. Külsőséget tekintve agyonveri az utódját. Szubjektív de még a zenei felhozatal is jóval gyengébb. Miből áll egy játék emberek? Tartalom és audiovizuális kivitelezés.

Egyszerűen felfogni képtelen vagyok hogy a Ubisoft, ami híres arról hogy óriási de halott és önismétlő feladatokkal telerakott világokat alkot, hogy volt képes fogni a tökéletes koncepciót amiben senkit, még engem sem zavar az önismétlés - hiszen ez egy versenyjáték lényege, vezetünk - és még így is képes volt alapjaiban elb.szni az egészet, és lusta, igénytelen módon megoldani és zavaróvá tenni az önismétlést azáltal hogy ugyanazt a nagyon, de nagyon kevés versenyt helyben ismételgeted.

Szó sem esett még olyan "apróságokról" mint az egyébként szórakoztatási faktort szó szerint megdobó új ugratók amikkel akár a Time Square felé haladva is összefuthat a játékos a négysávos út közepén, ugyanakkor az AI-t képtelenek voltak alkalmazkodóvá tenni ezekhez az a változtatásokhoz, ami olyan mulattató városi mindennapokat fest a játékos elé ahol az érintett sávban haladó forgalom minden egyes autója leborul az ugrató oldalán félúton, egymás hegyén hátán megakasztva a forgalmat, úgy hogy maga az ugratás mint skill kihívás az első játékból, szintén megszűnt.

PvP mint olyan, nincs. Majd lesz decemberben, mondá azt ó Ubisoft legott. Más kérdés hogy addig ember nem lesz aki maradna játszani a Crew 2-vel, és okkal nem fogja senki sem ajánlani másoknak hogy egy dollárt is áldozzon rá. Hiába a kéthavonta tartalmi frissítéseket ígérő roadmap, ez a játék, akár az összes úgymond hosszútávra tervezett Ubisoft játék, egy katasztrófa a kategóriájában. Az Isten szerelmére a Gold Edition-t vásárolók közül volt aki kiplatinázta PS4-en a második napon a 3 napos Early Access-ben. Meg se jelent még a játék!

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Crew 2 eleve egy több hónapos halasztást kapott, de az új megjelenési ablakot április és augusztus közé tűzték ki, nem értem mi indokolta a mostani megjelenést ebben az állapotban ha előre tisztázták hogy augusztusig eltarthat. A kiadó nyomására, hogy a pénzügyi negyedévben tátongó release lyukat betömjék? Sosem derül ki. De így kár volt kiadni egyáltalán. Ezek után... mit lehet mondani? Hogy megvan a stabil 60 fps? Hogy 20 csúszkán lehet állítgatni az autó viselkedését? Hogy nagyon jól eltalálták a sebességérzetet? Hogy városi fényekben, este, esőben tényleg gyönyörűen néz ki? Igaz, de... hiába az.

Egy év múlva amikor talán megéri egy teljes játék árát, majd be lehet szerezni fél áron. Kérdés hogy addig merre halad majd a fejlesztés, mert az első tartalmi patch, a GatorRush, hidroplánokat fog a játékhoz adni, ami pontosan az az ideig óráig poén, gyorsan fakuló extra amivel az Ivory Tower kitömte a Crew 2-őt. Vagy megértik hogy a Crew 2 elsősorban egy autós játék, azért veszik meg az emberek, azért vették meg az előzőt is, vagy rekordsebességgel eltűnik a süllyesztőben, ami felé gőzerővel menetel. Megtarthatják a hirdoplánokat, mert az maximum egy sebtapasszal ér fel lőtt seben. Ágyúval, a Crew 2 testének közepén, olyan lyukat, űrt hagyva maga után ahol a test funkcionálásához szükséges, létfontosságú szerveknek lennie kéne. Újra és újra megszegem a saját szabályom, hogy Ubisoft játékot soha többet, és a Crew volt az a kivétel aminél pontosan tudtam hogy azt az open world önismétlést kapom amit nem szeretnék egy Ghost Recon-tól, de ez egy versenyjáték, erre való, nem tud zavarni. S lám, az Ubisoft mindig talál új és új módot rá hogy csalódást okozzon.