Hát ezt is megéltük...
Annak idején a StarCraft óriási siker volt, ebben azt hiszem egyetértünk. De mit annak idején! A mai napig, jóval több mint 10 év távlatából a legjobban balance-olt, legprofibb stratégiai címként tartják számon, Koreában nemzeti sporttá vált ahol külön televíziócsatornát kaptak a kommentált replay-ek és a bajnokságok, és 24/7 rajta csüngenek világszerte. Talán a 2007-es BlizzCon-on rántották le a leplet a készülő folytatásról, és a rajongók azóta minden kis infómorzsára rávetették magukat - most pedig hogy itt van maga a játék, egy esetleg a jövőben bekövetkező zerg támadáskor csak állnak fel a gél elől - "Hell, it's about damn time".

Mivel is kezdjem?
Talán célszerű lenne a menüvel kezdenem, hiszen ezt látja mindenki, miután maga mögött tudja az intro-t. "De kit érdekel a főmenü, a játékról beszélj ember!" - gondolják most páran biztosan. Nyugalom sor kerül rá, de a Blizzard már a menüben olyat alakított, hogy az bizony megér (jó)pár mondatot. Mit is az? Hölgyeim is uraim: Battle.Net 2.0.

Gondolná az ember, hogy belép, lesz majd valahol egy singleplayer, multiplayer, options, credits, exit gomb, aztán adios. Pozitívan kellett hogy csalódjak, ugyanis már a menük nagyon jók lettek, értve ezt a "különálló", és az "ingame" menüre is, de haladjunk sorban. A főmenüben minden van mi szem s szájnak ingere: irtózatos méretű support, fórum linkek, baromi részletes options, de ez mind mind az átlag. Amiért foglalkozom most itt a főmenüvel, az az, hogy a Blizzard szabályosan egy ingame StarCraft közösségi portált hozott létre, ami magában foglalja a részletes profillapot, a beépített FaceBook barátkeresőt, a party-k kreálásának lehetőségét, a privát és group chatet, a tonnányi achievement-ek mutogatását amolyan Fall of Fame módjára, bődületes mennyiségű unlockolható profilképet, sőt, "faj" képeket is, amik akkor jelennek meg, ha a meccs előtt kiválasztjuk hogy melyik fajjal akarunk játszani, vagy éppen a főépületet körüllengő protoss rúna ikont is kiálvasztjuk - 1000 zerg-gel szerzett győzelem után azért maradjon nyoma hogy hogyan is játszunk, és mások is láthassák.

Az achievement-ek nem csak a hardcore multisoknak jelenthetnek örömöt: Blizzard-ék gondoltak azokra is, akik az RTS-ek multijában rend szerint alulmaradnak, mert mondjuk kevésbé tehetséges játékosok. Nekik (khmm. nekem...) nagy öröm, hogy a Blizzard nem hagyja kimaradni a jóból a népet, és ugyanúgy értékeli ha AI ellen játszunk, ugyanúgy vezeti a statisztikákat, és gyűjthetjük az achi-kat: akit ez motivál mondjuk szerintem eleve el van tévedve, mert a játékélmény a lényeg, nem az achi lista, de azért ha az is van, az nem gond, sőt. Hasonlóan jó móka még a Challange része is a játéknak, amik amolyan 1 pályás mini kampánynak felelnek meg: speciális körülmények adottak, speciális feladattal. Például csak X és Y egység segítségével kommandózzunk végig az "akadálypályán", vagy csak gyorsbillentyűket használhatunk az ellenség legyőzésére stb. , de mind mind arra vannak kitalálva hogy a multiplayer-re készítsék fel a játékost a megfelelő micro és macro kezeléssel, gyorsasággal.



DE A JÁTÉK, A JÁTÉKRÓL BESZÉLJ MÁR!
Maga a játék nem sokat változott az előd óta. Őszintén, mit várhattunk? Ugyanaz a standard RTS játékmenet, mint az utóbbi 10 év stratégiai játékainak nagy részénél: persze a Blizzard híres a tökéletesre balance-olt játékmenetéről, így a megjelenést megelőző több hónapnyi, nagy tömegeket bevonó béta teszt fázis erre garanciát is jelent. Kezdhetném leírni, hogy "gyűjts nyersanyagot, építs bázist, építs sereget, támadd meg az ellenséget", de azt hiszem teljesen fölösleges lenne. Persze apróbb változtatások vannak: minden faj kapott valamilyen új egységet amik mondjuk a környezeti viszonyoktól függően jól jöhetnek, és érdekes módon sokan vannak, amikkel csak a kampány folyamán találkozhatunk.

Apropó kampány: itt tudok mondani jót is, rosszat is. A rossz az, hogy sajnos a 3 fő fajból (Terran, Protoss, Zerg) csak a Terran, azaz az emberek kaptak kampányt, ami kb. 30 küldetést jelent. Amikor ezt a Blizzard bejelentette, volt ám hangoskodás, pláne amikor kiderült, hogy a StarCraft II -őt 3x kell majd megvenni, hogy egy teljes játékot kapjunk, DE! De ez nem olyan rossz, mint ahogy elsőre tűnik. Elsősorban, a Terran kampány kidolgozottabb, izgalmasabb, és egyszerűen messze jobb, mint amit RTS-ben eddig láttam: minden benne van, amit nem csak RTS-ben, de bármilyen játékban láthattatok eddig, kezdve a vonatrablástól a hullámokban érkező "zombikig", a napszakoktól függően változó körülmények, sőt, nem ritka hogy a térkép nem egy átvezető alatt, hanem folyamatosan, dinamikusan, "real time" változik a lábunk alatt - ezzel körülbelül negyedét mondtam el az újdonságoknak, szóval vannak ám zseniális húzások bőven. A sztori pedig kap egy szép befejezést: természetesen nyitva hagyja a szálat a folytatásnak, de mégis van egy olyan zárása, amitől az embernek az az érzése, mint ha véget ért volna egy film: lezárul a történet, amit végig izgultunk, de ott a folytatás lehetősége, és tekintve hogy két másik faj szemszögéből lesznek ezek a folytatások megvalósítva, bőven van sztori, amit még nem meséltek el.

Az meg hogy még háromszor meg kell majd venni a játékot... nos húztam a számat én is, de azt kell hogy mondjam, így sem csalódtam benne, és tökéletesen megérte a pénzét. A másik két játék amúgy jelentősen olcsóbb lesz: igaz ezt nem a Blizzard, hanem a kiadó Activision dönti el, de a Blizzard elmondása szerint a következő két epizód 30-40 dollár körüli árban fog megjelenni, ami azért valljuk be, kevesebb mint egy évi 60 dolláros Call of Duty-ra beruházni.

Rég örültünk ennyire a hóviharnak
A kampány sokkal színesebb lett és ez nem csak a változatos küldetéseknek köszönhető (amikor azt mondom változatos, senki ne gondoljon pl. CnC3-ra, WarCraft 3-ra (stb.), hiszen végső soron a "menj oda és rombold le" sémát követték mind), hanem a küldetések közötti részeknek is: ide ugyanis a Blizzard szinte egy külön játékot teremtett.

Jim Raynor szerepében a Hyperion nevű óriási hadihajó fedélzetén járkálhatunk, egyfajta point and click kalandjáték formájában. Így pl. benézhetünk a hangárba, ahol (RTS-hez képest) elképesztő részletességgel megcsodálhatjuk egységeinket emberi szemszögből, hosszú leírást olvashatunk hozzájuk (egyfajta "technológia-történelemnek" is felfogható, nem az van odaírva hogy "anti-air unit"). Ugyanitt a küldetésekből szerzett pénzből tuningolhatjuk is őket, példának okáért Ghost -oknak nagyobb lőtávolságot fejleszthetünk, vagy éppen a bunkereink páncélzatát erősíthetjük meg.

Vagy ott van például a hajó bárja, ahol hangulatos country zene mellett üldögélünk egy feltehetően erős alkoholt tartalmazó itóka fölött. Itt például meglévő meglévő egységeink erősebb verzióit, zsoldosokat bérelhetünk, akiket aztán korlátozott számban segítségül hívhatunk a küldetéseink során. Na és persze ott a labor, ahol a pályák során szerzett protoss és zerg technológát felhasználva (már ha beszélhetünk technológiáról a zergek esetében) speciális fejlesztésekhez, sőt, új egységekhez is hozzájuthatunk. Ilyen például a direktben a zergek ellen kitalált, föld alá rejtőző, majd a megfelelő pillanatban előbukkanó lángszórós védelmi torony, vagy például a protoss technológiával kiegészített önműködő gázplatform.

Minden fontosabb karakternek, akivel a hajónkon összefuthatunk, van egy külön történeti szála, amit mellékküldetések során felgöngyölíthetünk: nem csak azért érdemes, mert közben pénzhez és technológiához juthatunk, hanem mert tényleg mindenkinek olyan sztorit írt a Blizzard, amit érdemes is átélnünk. Na de, a végén még túl sok mindent elárulok, és nem marad felfedezni való.

Hangulat
A játék tele van humoros easter egg-ekkel, utalással olyan nagy nevekre, mint Duke Nukem, Diablo, vagy éppen a Lost Vikings, az LV800ETC (nem elírás), az iPhone, a Guns n' Roses... Olyan humoros apróságok teszik az egészet egy élő, lélegző világgá, teszik szerethetővé a karaktereket, mint pl. a "don't shoot at the screen" cetli a TV alatt, miután az előző képernyőt átlyuggattuk egy jól irányzott lövéssel. A játék tényleg meg tud nevettetni, de pont az ilyen apró, rejtett, és ízléses poénok miatt, szóval nem rossz szóviccekkel fárasztják a tisztelt játékost, na.

Játék közben ez már annyira nem jön át, de nagyon jó hogy nem vitték túlzásba: pont annyi van, amennyi kell, és jól is elhelyezve, nem kétséges tehát, hogy a Blizzard-nak nem csak humora van, de tudják, hol a határ. A harcmező hangulata már teljesen más, és ott tényleg átjön a háborús feelingje a játéknak, hiszen végső soron két, kihalófélben lévő faj elkeseredett harcáról szól, a túlélésért folytatott küzdelemről a végtelen hordákban érkező zerg invázióval szemben és egymás ellen is. Olyan apróságok teszik reálisabbá az egészet, mint pl. a zuhanó vadászból hallható "mayday, mayday!" felkiáltás, vagy az óriási Thor lépegetőben teljesen más, magabiztos hangvételű "na megjöttem, aratunk" stílusú pilóta, amit egy kisebb egységtől sosem fogunk hallani.

En Taro Tassadar
Persze a grafika és a hangok sokat számítanak a hangulat elemzésénél: a hangokkal szinkron terén mint említettem, semmi baj, a zenével meg pláne nem. Utánozhatatlan az az érzés, amikor egy a kocsmában iszogatós átvezető után elkap a "jó kis lepukkant hely, de a miénk" érzés, és a rádióból megszólal a "A Zerg, a Shotgun, and You" c. country nóta, és legurítjuk a kezünkben lévő sört... sokszor mint ha western hangulata lenne, abból is a legjobb. A harcmezők zenéi is nagyon jók, sokuk majdnem teljesen ugyanaz mint az első részben, megalapozva ezzel a StarCraft hangulatot, amit a régi motorosok tudnak majd értékelni főleg. Az átvezetők zenéit érdemes még külön megemlíteni, mert bár nem annyira kiemelkedőek mint a country zenék, de az éppen lejátszódó képsorokhoz tökéletesen illeszkedő érzelmi töltettel bírnak. El sem tudtam volna képzelni más zenét például ahhoz a jelenethez, amikor Jim újra látja, ahogyan Sarah -t hátrahagyják a harcmezőn...

A grafika csodás: nem fog tőle leesni az állunk, de RTS-nél nincs szükség szebbre. A Blizzard megint hozta a formáját, és eltalálták az egyensúlyt: ezúttal a gyönyörű grafika - élvezhető sebesség között találták meg az arany középutat. Persze aki erősebb vassal rendelkezik, bátran tekerjen fel mindent Ultrára, hiszen úgy az igazi a zerg trutyi, de akik egy gyengébb konfigon kénytelenek játszani, bátran belevághatnak akár magasabb beállításokkal is. Persze néhol még előfordultak bugok (az egyik pályán átlátszó, rózsaszín "fátyol" borított egy adott típusú zerg épületet, az egyiken rosszul kezelte az árnyékot a felkelő napnál egy adott fémfelületen, vagy pl. egy robbanás effektje ott marad a végtelenségig a földön), de hát ezért (is) lesz még tonnányi patch a játékhoz, ahogy azt megszokhattuk fagyos barátainktól. (szerk: a tesztet a megjelenés után 2 nappal írtam, azóta nagyjából 3-4Gb-nyi patch érkezett) Összességében egy korrekt grafika, a mai átlaggépekhez képest korrekt gépigénnyel, nem nagyon tudok belekötni. Sajnos, mert már valamibe kéne lassan, de úgy látszik, a Blizzard munkatársai támadhatatlanok...

És ami kimaradt
Az a zerg és a protoss kampány. Rendben, ez nem teljesen igaz, de legyetek szemfülesek. A multi, bár a játék legfontosabb része, most ha megengeditek nem elemezném: elsősorban mert nem játszottam még vele annyit hogy behatóan ismerhessem, másodsorban pedig távolról sem értek hozzá annyit, mint a régi SC fanatikusok. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a Blizzard tökéletesre csiszolta, és nem csak a sok ezer bétázó miatt, hanem mert a játéktörténelem legnépszerűbb RTS-eit tudhatják maguk mögött. Tudjátok, WarCraft, StarCraft és hasonló noname felejthető kis projectek. Igaz, ritkán adnak ki játékot, de olyankor általában új standardot teremtenek a piacon: Diablo, WarCraft és Lost Vikings nélkül ma sok minden nem lenne, és kétlem, hogy pont ezzel a címmel fogtak volna mellé. Arra mindenesetre kíváncsi vagyok hogy a protoss és a zerg kampány mivel lesz színesítve, gyanítom nem a protoss anyahajó kocsmájában hallgatják majd a levitáló rádióból ez "En Taro Tassadar" c. klasszikust.

Ami még megér egy misét, az a kiadás: gyönyörű, kihajtogatható papírtokban érkezett, amit sajnos a hazai forgalmazó cs*szett bevállalni, de cserébe legalább jól elcsúfították a hátoldalt a magyar fordítással.. hát ez van, szerintem így sem lett rossz darab, de ha tehetitek, külföldről rendeljétek meg (szerk: a hazai megjelenéstől számítva 1 hónappal később már idehaza is kapni angol kiadást ugyanolyan áron). Akinek kimaradt volna az első rész, annak install alatt concept artok társaságában egy női  AI hang elmeséli, így senki nem marad le semmiről.

A gyűjtői kiadás szintén egy átlagon felüli darab: egyedi, "légmentesen záró sci-fi ajtó" módjára nyíló igényes (a 17" -os monitoromnál simán nagyobb) kartondoboz, benne egy A4-es méretű, keménykötésű artbook, mellé képregény, OST lemez, Jim Raynor dögcédula alakú pendrive rajta az első résszel és kiegészítőjével, behind the scenes DVD, és World of Warcraft -hoz egy Thor minipet. Ehhez az impozáns kiadáshoz viszont mélyen a zsebünkbe is kell nyúlnunk: nem kevesebb, mint 25.000 magyar forintot kell érte kipengetnünk.. a régi fanatikusoknak biztosan megéri, hogy én milyen arcot vágtam amikor megláttam az árcédulát, azt inkább ne firtassuk.

Amin még meglepődtem, az a két guest pass kártya: két külön serial, amelynek segítségével 2 barátunknak is elérhetővé tehetjük a StarCraft II -őt, 7 óra játékidő formájában, amelyet két hetük van kihasználni. Nincs akadálya tehát, hogy egy jó kis Terran / Protoss / Zerg deathmatch után meggyőzzük két haverunkat, hogy ruházzanak be a játékra. Már ha szükség lesz a győzködésre egyáltalán, amit kötve hiszek.

Összegzés
Az új játékoknál általában a hatásvadász feliratokkal van teli a borító hátsó része. Jó példa erre a Modern Warfare 2, amelynél a tele van a hátlap az "AWSOME", "GORGEOUS" és hasonló feliratokkal, neves játékokkal foglalkozó oldalak nevével alattuk. A játék maga pedig szintén annyit tud, mint a borító: hatásvadász, de tényleges tartalommal nem igazán bír.

Na ennek pontos ellentéte a StarCraft II. Nincs szénné hype-olva olyan brutális szinten mint ahogyan azt az EA vagy a Microsoft tenné, nincs tele "ezt vedd meg, ez a király, a legjobb, a brutális, a wááá" feliratokkal, hogy a fiatalok ráharapjanak - nem is nekik készült. Dobálózhatnék olyan sallangokkal, hogy az RTS-ek új etalonját köszönthetjük az SCII személyében, és igazam is lenne, de az benne a szép, hogy a játéknak nincs rá szüksége. Önmagában is stabilan megáll a lábán, és győzedelmeskedik. A Blizzard annak idején megmutatta, és most emlékeztetett mindenkit:

Így Kell Játékot Csinálni.



Pozitívumok
+ Jól kidolgozott háttér, hibátlan, élő univerzum.
+  A kampány tovább tud lépni a bevett standardokon
+ Battle.Net 2.0
+ Remek hangulat
+ Hyperion, mint az RTS-ekben még nem látott interaktív történetvezetés megtestesülése.

Negatívumok
- Csak Terran kampány
- Néhol grafikai bugok
- Nem lehet róla egy normális tesztet írni egyszerűen annyira hibátlan