Disco Elysium

Neki lehet támasztani a Planescape: Torment-nek a polcon

Három napig tartó, alkoholba és drogokba rondán belefulladó ámokfutás-buli után térünk magunkhoz egy teljesen gyászos és szétbombázott hotelszobában. Azt sem tudjuk, hogy hívnak, hogy miért vagyunk itt és igazából még azt sem, hogy hol vagyunk egyáltalán földrajzilag. Miután összeszedtük a cuccunkat, mint pl a nyakkendőnket a szoba mennyezetén lógó ventilátorról, hamarosan kiderül, hogy egy rendőrt alakítunk, aki azért van itt, hogy megoldjon egy gyilkossági ügyet. Csak éppen abszolút nem érezzük magunkat rendőrnek, fogalmunk sincs az egész világról és azon kívül, hogy totál szarul vagyunk, semmit nem tudunk magunkról. Kimegyünk tehát megtekinteni a hotel mögötti fára jó ideje felakasztott rothadó hullát helyszínelés céljából, amitől csak összeokádjuk magunkat.

A Disco Elysium egy nyomozós RPG és bár leginkább a Planescape: Torment jegyeit hordozza magán, egyáltalán nem CRPG. Ugyan úgy tudunk szintet lépni és 24 féle tulajdonságra pontozni, de harc nem igazán (majdnem nulla) fordul elő a játékban és amikor igen, akkor sem hangsúlyos. Leginkább olyan ezzel a játékkal játszani, mint ha egy letehetetlen könyvet olvasnánk és közben különféle skillcheck-ek befolyásolják tetteink és cselekedeteink sikerességét. A felhasználói felület az Infinity motoros játékokra hajaz, vannak quest-ek és van társunk is, de félig visual novel – kalandjáték a műfaj, amin belül is egy már-már meglepően mély, detektíves pszichodrámával állunk szemben. Mai szemmel nézve meglehetősen gazdagon elágazó dialógusfákkal operál a játék, ahol nem csak a kérdéseink és válaszaink számítanak, hanem mindeközben képesség és szándék szerint megfélelmítés, bullshitelés, vagy szó szerint akármi játszik.

Főhősünk egy totális két lábon járó katasztrófa és ebben a történetben tényleg mi dönthetjük el, hogy egy művészetkedvelő különc zsaru leszünk, aki emellett full kommunista és korrupt, vagy éppen egy diszkópatkány, aki bárkinek beveri az arcát és izomból betöri az összes ajtót. De lehetünk nyugodtan egy nagyon empatikus, de emellett szélsőséges nézeteket valló drogos feminista barom állat is. Persze itt a lehetőségek tárháza még korán sem merült ki, mély a nyúl ürege. Bárki és mindenki, aki ezzel a játékkal játszik, teljesen más élményt kaphat annak függvényében, hogyan alakítja magát ehhez a furcsa, ámde mégis ismerős világhoz és választásunk erősen befolyásolja a játék megélését és magát a játékmenetet is. Karakterünk egy igazi üres papírlap az indulásnál és a város lakóitól tudhatunk meg dogokat magunkról, mint pl mit műveltünk az utóbbi napokban, de olyan mélységig mehetünk, hogy a saját nevünket (amikor és ha egyáltalán) megtudjuk sem kell elfogadnunk és választhatunk magunknak másikat.

Aztán itt vannak a gondolataink, amik jelentős szerepet játszanak a beszélgetésekben és úgy kvázi a játékmenetben. A legegyszerűbben értelmezhető közülük talán a megfigyelőképességünk, ami ha nincs, akkor a legnyilvánvalóbb befolyásoló tényezők rejtve maradnak még közvetlenül az orrunk előtt is és ekkor teljesen máshogy kell, illetve lehet megoldanunk egy adott témát. Az elektrokémia az alkesz és drogos énünk, valamint az felel azért is, hogy karakterünk minden alkalmas nőt meg akarjon dugni. További egyszerűen értelmezhető gondolatok a logika és retorika, valamint nagyon hasznos a drámai érzékünk... és úgy általában a többi 19 darab különböző tulajdonság is.



Ezek a gondolatok különböző események kapcsán feltűnhetnek mászkálás közben is, ahol személyesen lehet velük tárgyalni a különböző okos, vagy hülye dolgaikról, amitől változatos agyalnivalókat kaphatunk, ha hallgatunk rájuk. Ha egyetértünk velük, akkor rövidebb, hosszabb idő alatt végiggondolható témákat kapunk, amiknek az eredménye lehet pl az, hogy minden szélsőséges elszólás után egy pénz üti a markunkat, illetve (pl) a volumetric shit compressor esetében növekszik az erőnlétünkre költhető max pontok száma. Stb.


Ezen túl beszélgetések közben segítenek a jól kipontozott tulajdonságaink. Mondjuk egy nő próbál minket meggyőzni, hogy ő hívta a zsarukat és ezt a számot hívta: szám. Ekkor közli velünk a retorika, hogy „igaz, az őrsünknek tényleg ez a száma”, mire a dráma rákontrázik, hogy „de ezt mindenki tudhatja”. Amire belép a megfigyelés, hogy „amúgy tágul a pupillája és nyelt egyet” és megint a dráma, hogy „hazudik, csak manipulálni akar, úgyhogy tartóztasd le”. Gondolataink a maguk módján teljesen megbízhatók és mi mindezek után választhatunk a további cselekvések és mondandók közül. Remélhetőleg világosabbá vált ezáltal, hogy ha a drámai érzékünk mondjuk semmi (nem mond semmit), de az elektrokémia magas és azt mondja nekünk, hogy „tuti tetszel neki”, akkor magunk is máshogy döntünk/dönthetünk és a döntések ugye mind befolyásoló tényezők.


Mindazonáltal nincs a játékban olyan, hogy valamit nem pontoztunk fel eléggé és ezért megoldhatatlannak bizonyul egy küldetés. Mindent sokféleképpen IS meg lehet oldani. A Disco alapvetően egy (nem sandbox) open world, de nem kell egyből végtelen kiterjedésű területekre gondolni, csupán arra, hogy az elérhető helyszínek bármikor bejárhatók és saját belátásunk szerint ténykedhetünk. A küldetéseket természetesen bármilyen tetszőleges sorrendben abszolválhatjuk. A brilliánsan megírt beszélgetések szerfelett érdekesnek és izgalmasnak bizonyultak, ahogy a fő sztori is, valamint a gondolataink a saját lökedék stílusukban való kommunikációjának hála, nem egyszer visítós röhögésben törtem ki. Hozzátesz az élményhez a műfaji sajátosság, hogy játszhatunk bármilyen komoly és unalmas zsarut, ha olyan válaszlehetőségek tűnnek fel az ostoba gondolatainknak köszönhetően, hogy már ráklikkelés nélkül is röhög rajta az ember. Pedig alapvetően ez egy majdnem sötét és általában véve abszolút nem vicces játék, csak éppen nagyon jól áll neki, hogy megengedi magának ezt a fajta kilengést helyenként.

A Disco Elysium egy akár többször és különböző stílusban is végigjátszható kalandjáték szerű  RPG, ahol a kemény zsernyáknak egyszerű mindent egy feszítővassal megoldani mindamellett, hogy nem veszi észre a fától az erdőt, míg a legnagyobb agyas kopó kénytelen lesz fájdalomcsillapítót zabálni, ha egy beszélgetés közben nyomja a hátát a szék, mert semmi erőnléte nincs. Mindehhez társul egy kifejezetten szemet gyönyörködtetőre (szó szerint) megfestett világ mega atmoszférikus zenével és egy olyan dizájn, ahol a naplónk mindig figyelmeztet a küldetésekkel kapcsolatban, ha valamit éppen aznap, vagy „mostanában” nem lehet megoldani. Innentől minden rajtunk áll, csak ne felejtsük el, hogy ez a játék nem játssza le magát helyettünk. Egyáltalán nem nehéz a cucc, de nem az a fajta, hogy világít a térképen, hogy hova menjünk és ott egy klikkre videóbejátszás következik, amiben minden magától megoldódik. Ha egy kicsit sem szeretnénk vele játszani, akkor ezt a játékot nem tudjuk játékmenet közben végignézni. Ha viszont csak egy kicsit szeretnénk vele játszani, akkor nagyon hamar be fog szippantani.

A számos díjat elnyert single player mestermű a ZA/UM fejlesztésében és kiadásában készült és Windows, macOS, Playstation 4, Xbox One és Nintendo Switch platformokon mutathatjuk meg, hogy milyen zsaruk vagyunk.

mhFuDJO.jpg

4 komment - szólj hozzá!

Tell Me Why - augusztusban jön az első rész

Az Xbox Games Showcase-en a Dontnod legújabb kalandjátéka, a Tell Me Why is megmutatta magát, és ezzel egyetemben az is kiderült, hogy augusztusban játszhatóvá is válik az epizodikus kaland első része.

Grounded - máris egymillióan próbálták ki

Néhány napja élesedett csupán a Grounded early access-változata, de láthatóan nagy iránta az érdeklődés. A hangyaméretűre zsugorodott gyerekek kalandjairól azt is megtudtuk, mikortól és miként fogják frissíteni a fejlesztők.

Dokumentumfilm készül a PlayStationről

Szeptemberben, az első PlayStation nyugati premierjének huszonötödik évfordulója apropóján jelenik meg a From Bedrooms to Billions: The PlayStation Revolution című dokumentumfilm, amely a PlayStation történetét dolgozza fel.

Klasszikusokat ajándékoz a QuakeCon

Jövő héten rendezi meg a Bethesda az idei QuakeCont, amely ez évben a netre költözik, ahogy tette azt sok más rendezvény is. A hírek szerint jutalmak is járnak a közvetítés nézéséért, méghozzá maga a névadó játék is.

Becsúszott egy újabb DiRT 5-trailer

Úgy látszik valaki megnyitotta a Codemastersnél a DiRT 5-trailer csapot, hiszen a hétvégi előzetes után most a rajtvonalhoz állt egy vadonatúj videó, amiben a tükörjégen való száguldozásé a főszerep.

Őrületes nyitányt produkált a Ghost of Tsushima

Nem kell félteni a Jin Sakai-t, remekül elboldogul ő a kasszáknál is. A Ghost of Tsushima három nap alatt több mint 2,4 milliós példányszámban talált gazdára, ezzel pedig a PS4 legjobban teljesítő új, belsős IP-je lett.

Destroy All Humans! - elindult az invázió

A mai nap folyamán megérkezik a boltok polcaira a 2005-ös klasszikus játék, a Destroy All Humans! alapjaiban újraírt remake-je. Ennek örömére egy vadonatúj előzetes is érkezett, ami ráhangol minket a Föld elpusztítására.

Játékzenei összeállításunk következik

Ritka, hogy egy napon három olyan hír is beessen, amelyek a játékok soundtrackjeihez kapcsolódnak, most azonban így történt, mi pedig egy összeállításban tálaljuk őket nektek.

New Super Lucky’s Tale - közelegnek az új portok

Hamarosan új platformokra látogat el a New Super Lucky’s Tale: a bejelentés szerint még a nyár vége előtt megkapjuk a klasszikus 3D-s platformerek előtt tisztelgő játék bővített változatát PlayStation 4-re és Xbox One-ra is.

Frissítve: PlayStation 4-re is érkezik a Cuphead?

Nagyon úgy néz ki, hogy három év után a Sony konzoljára is ellátogat minden idők egyik legstílusosabb indie játéka, a Cuphead. A PlayStation Store áruházban bukott le a játék egy idő előtt felkerült adatlap miatt.