Szép Napot Kívánok Mindenkinek!

Itt a nyár, és a GK-n sem pezsdül annyira az élet. (Egyébként mintha valami rossz lenne az oldalon. A blogok NEM stimmelnek! Ezt a blogot most írtam, de kint sincs a főoldalon, így ott nem is látható!!!) Ennek ellenére Én egy retros bloggal készültem nektek, fogadjátok sok szeretettel:

Amely játékról most írni fogok, az a játék sok embernek hatalmas örömet, és sok-sok szórakoztató percet nyújtott. Sok gyermek szinte ezen a játékon nőtt fel, ahogyan én is, de ugye a születésem végett, egy picit később tudtam csak pótolni. Ez az a játék, amely nagyon sok gamernek, és nem gamernek örökre tartó, maradandó élményt nyújtott, valami olyan élményt, amelyre akkoriban, és előtte sem, nem nagyon volt példa! Sok akkori fiatal, vagy gyerkőc, de akár szülők, kedvenc játéka volt a DUCK HUNT. Ez a játék véleményem szerint egy forradalmi játék volt. A Nintendo egyik nagy alkotása. Ha egy retros-s TOP listás blogot írnék, akkor bizonyára helyet kapna a TOP 15, de akár a TOP 10-ben is. Ilyen blogom lesz, de nem most, majd idővel.

DUCK HUNT: Előtörténet, Infók a játékról:

Mint sok más játéknak, ezen játék is egy régi példára építkezett. A Nintendo 1973-ban megalkotott egy játékot, amely csak Japánban jelent meg. (Neve: Laser Clay Shooting System.)  A játék lényege az volt, hogy volt egy írásvetítő, amiben ilyen mozgó dolgok, hátterek voltak, nos ezeket kellett puskával lőniük a játékosoknak. Innen (is) jöhetett később az ötlet, hogy erre a játékra támaszkodva, kiadjanak egy továbbfejlesztett, profibb, és jobb minőséget képviselt játékot. Így született meg a Duck Hunt.  Ez egy NES game, amely 1984-ben jelent meg Japánban, és csak három évre rá, 1987-ben Európában.

DUCK HUNT: A JÁTÉK.

A játék lényege röviden: Egy lézerfényes stukkert kell a képernyőre tartani, aminek a segítségével kacsákat kell lelőnünk. 3 próbálkozásunk van. Ha pontos a célzás, akkor egy kutya, aki a játék elején beugrott a bokorba, előbújik, és örömmel felmutatja nekünk a lelőtt kacsát/kacsákat. Ha sikertelen a célzás, akkor a kutya gúnyosan kinevet minket, amiért elbénáztuk a lövést. Nos ilyenkor legszívesebben ezzel a lézer stukkerrel szanaszét lőném a kutyát, de a játék nem engedi, így a röhögő négylábú életben marad. Hozzátenném, hogy ezzel nem én voltam/vagyok egyedül. Ez a vadászkutya a videojátékok történetében egy igen bosszantó karakter volt, és ezt nem én mondom, szerepel egy bizonyos ilyen listán. Íme a bosszantó nevetés:

Zapper:

A név ismerős, de nagyon sokan, csak simán lézer stukkernek hívták. Hogy mire szolgál, gondolom arra már rájöttetek a leírtak alapján: A képernyőre kell céloznunk: Ilyenkor megjelenik a képernyőn egy pont, a lézer stukkernek köszönhetően, aminek segítségével tudjuk becélozni a célpontot. Ezek után csak lőnünk és lőnünk kell a játékban megjelent állatokat, embereket stb.  Összesen 19 ilyen játék jelent meg, ezek közül kettőről tudni, hogy engedély nélküli volt! Gondoljunk csak bele, hogy mekkora élmény lehetett ez a játék akkoriban. Tudom sokszor nehéz belegondolni ebben a túlságosan is modern világban, ahol már a mozgásérzékelés szinte alap dolognak számít, de gondoljunk csak bele, hogy mekkora dolog volt ez a játék egy Japán kisgyermeknek 1984 tavaszán, vagy egy Európainak 1987 nyarán?! Elképesztő volt. Mivel én 1990-ben születtem így csak pár év késéssel tudtam csak pótolni, de meg volt. 2-3 évesen már a zapperrel a kacsákat lőttem, és Super Marioztam (innen is a Nintendo mivoltom XD) A DUCK HUNT-on kívül volt még egy kedvenc játékom, ami ugyanúgy támogatta a zappert. Erről a kép alatt olvashattok röviden:

Nagyjából így működött a játék:

HOGAN’S ALLEY:

A játék lényege: Szinte egy „céllövöldében” vagyunk, a lényeg, hogy a bűnözőket kell eltalálnunk, és akkor jók vagyunk. Imádtam ezt a játékot is, nagyon kafa volt, hogy pár évesen, stukkerrel lövöldözök a szobában.   Ezt és a DUCK HUNT nevű játékot, csak NES-en zapperrel az igazi játszani!

DUCK HUNT ZENE:

SNES zenékről már írtam, NES zenékről még nem, ígérem pótolni fogom, de: Ez a zene örökké bennem marad! Igaz voltak NES-re nagyon gyengus zenék, olyan zenék amiktől az ember ha meghallja falra mászik, de ez egy békésebb természetű, a füleknek kellemesen csengő muzsika, szerintem. Tudjátok mit? Tegyünk egy próbát, itt van:

Tetszett nektek? 

Mélyen Tisztelt Hölgyek és Urak, ennyi lett volna mára. Remélem vannak olyanok,akikben a nosztalgialázat meghoztam, és pár embernek örömet tudtam szerezni eme blogommal.

Köszönöm a figyelmet, További Szép Napot Kívánok Mindenkinek!