Néhanapján kellenek az ember lelkének olyan játékok is, amik nem akarják "megváltani" a világot a grandiózus történetükkel, ahol a főhős valami gigantikus, univerzumokat elpusztító fenyegetéssel néz szembe, szimplán csak hagynak elveszni minket a világukban, vagy éppen a hangulatuk ragad magával minket. 

Cikkünk alanya, a Gamious stúdió gondozásában készült indie projekt, a Lake pont a fent említett kategóriába esik.

A story a 80-as évek végén játszódik a napfényes Oregon államban. Főhősünk, Meredith Weiss két hétre hazatér csendes szülővárosába, Providence Oaks-ba, hogy átvegye az éppen nyaraló faterja munkáját, mint postás.

A stresszes "programozós" melója után felüdülés számára a levelek, csomagok kézbesítése, plusz emellett a városkát bejárva jó pár ismerős és új arccal is összefut, felelevenednek előtte az itt eltöltött évek, a régmúlt barátságok emlékei, sőt, még a szerelem is rátalál. 

Az igazat megvallva a történettől én nem vártam sokat, viszont pont emiatt kellemesen meg is tudott lepni. Nincsenek nagy fordulatok, vagy éppen nem várt csavarok, viszont szépen keretbe foglalta az egészet a cselekmény.

Az i-re a pontot pedig a végső döntés teszi, amit felajánl nekünk a legvégén a játék.

SPOILER: A végén eldönthetjük, hogy maradunk-e végleg a városban, mint főállású postás, vagy visszatérünk inkább a régi, megszokott életünkbe. SPOILER VÉGE

Szerencsére nincs egyértelműen "rossz" vagy "jó" döntés, a készítők a három válaszható befejezéssel nemcsak Meredith meséjét tudták kerek egészként lezárni, adva egyfajta újrajátszhatósági faktort az egésznek, de mindenki a saját vérmérséklete, habitusa szerint el tudja majd dönteni, hogy merre is haladjon tovább a kiégett irodai munkásunk története. 

Emellett a játék nem rest olyan, manapság igencsak aktuális témákat feszegetni, mint a munka-magánélet egyensúlya, a megrekedtség, céltalanság, kiüresedés érzése, és az életközepi válság.

Főhősnőnk, Meredith Weiss karakterén keresztül pedig olyan kérdésekre próbál választ adni a játék, mint pl. :

Feladnád-e a biztos karriert, a jól fizető állásodat egy nyugodtabb életért cserébe? Le tudnád-e élni az életedet úgy, hogy végig ugyanazt a munkát végzed? Néhány nap ismertség után, képes lennél mindent feladni egy olyan személy miatt, akit alig ismersz? Egy ismerős környezetben kezdenél-e új életet, ott, ahol felnőttél, vagy inkább mindennek hátat fordítva, egy új ember oldalán?

A játék a különféle, eltérő habitusú, vérmérsékletű karaktereivel megpróbál nekünk válaszokat adni a fent taglalt kérdésekre, mindezt úgy, hogy nem érezzük azt a legvégén, hogy rá lettünk kényszerítve az adott választásra.  

Játékmenet tekintetében azt kapjuk, amit már az előzetesekben is láttunk: reggel a postafióknál felvesszük az aznapi leveleinket és csomagjainkat, a furgonunkkal pedig szépen körbeautózzuk a tavat, hogy eljuttassuk ezeket a magadott címre.

A dolgos munkanap végén pedig otthon bekuckózva, lazíthatunk egy jó filmmel vagy egy kis olvasással, vagy ha akarunk, haverkodhatunk is a szomszédokkal.

Nagy kihívás nincs a postáskodásban, lévén nincs se időkorlát, se határidő, se sérült csomag. Lényegében nincs igazán tétje a dolgoknak. A napi, ismétlődő rutint viszont sikeresen feldobják a különféle mellékküldetések, amiket a helybéli lakosokkal folytatott beszélgetések során, opcionálisan oldhatunk fel.

Ezek egy része a munkánkhoz kötődik (pl. segítsünk a munkaidőnk alatt a helyi videótékásnak népszerűsíteni az új kazettás lejátszóját, vagy éppen elvinni a szomszéd macskás nő beteg cicáját az orvoshoz), addig mások munkaidő utáni elfoglaltságként jelennek meg a naptárunkban. Közös filmnézés, horgászás a helyi tavon, tábortűz melletti sütögetés, bébiszitterkedés töltheti ki hősnőnk unalmas estéit, csak rajtunk áll, hogy szeretnénk-e kimozdulni otthonról.

Ha úgy tartja kedvünk, segíthetünk a helybelieknek megoldani az ügyes-bajos dolgaikat, cserébe ők elárulnak magukról egy-két információmorzsát, vagy éppen kapunk valamilyen vicces átvezetőt, egy új cselekményszálat.

Vicces jelenetekből pedig nem lesz hiány. A tipikus amerikai kisvárosi környezet számos érdekes és olykor humoros jellemet felvonultat majd nekünk : a szomszéd macskabolond hölgy, a magának való, halk szavú favágó, a filmőrült kockalány, a zenei ábrándokat szövögető exbarátnő, a nomád életet élő hippi párocska, vagy az autóbolond tinédzser leányzó mind-mind egyedi és kellően árnyalt karakterek, akikkel jó volt társalogni.

A beszélgetések során betekintést nyerhetünk hősnők múltjába, van egy kis ráhatásunk ezáltal a cselekményre, régi barátságokat tudunk majd hamvukból feléleszteni ezáltal, vagy éppen új ismertségekre tehetünk szert, sőt, a szerelmi szál is ezáltal oldható fel, úgyhogy melegen ajánlott ezeket a kis szívességeket megtenni a városka lakóinak.

Látvány terén már eléggé felemás a program, a rajzolt grafika néhol egész hangulatos tud lenni, a csendes kisvároska az őszi tájképeivel néhol egészen fantasztikusan tud kinézni, máskor meg olyan szögletesek a karakterek, hogy a PlayStation 2-es korszak "legszebb" hagyományait idézi meg a játék.

Talán a grafika az a szegmens, ahol a leginkább kitűnik az, hogy ez egy kisköltségvetésű, indie projekt.

Providence Oaks városa eléggé statikus, szinte alig járja NPC az utcákat, nagyon kevés az elérhető interakció. Az animációk eléggé fapadosra, darabosra sikeredtek. Külön fekete pont, hogy nincs futás opció, csak egyfajta "gyorsított séta", úgyhogy ne is álmodozzunk arról, hogy csak úgy elrohanunk egyik pontról a másikra.

Elsőre nekem a kocsiból való ki- és beszállás, a furgonból való kipakolás is egy örökkévalóságnak tűnt, idővel aztán megszoktam.

Viszont az mindenképpen egy pozitívum, hogy ha úgy tartja kedvünk, robotpilótába is rakhatjuk a kocsit, és hagyhatjuk, hogy a gép elvezessen minket a célállomásig, de akár gyorsutazási pontokat is tudunk használni, ha nem szeretnénk sokat vezetni.

A játékmenet ecsetelésénél már kitértem arra, hogy nincs igazán tétje a dolgoknak, de ezt nem rónám fel negatívumnak, mert így legalább nem stresszelünk rá a napi teendőkre, a játék pihentető, megnyugtató atmoszférája jobban magával tud ragadni.

Igazság szerint ez a nyugis, relaxálós hangulat a Lake igazi védjegye. Sosem gondoltam volna, hogy a virtuális levélkihordás ennyire kikapcsol, de a készítőknek sikerült elérniük, hogy teljes nyugalom szállt meg minden egyes alkalommal, amikor a furgonom rádiójában felcsendült egy-egy, a nyolcvanas évek slágereit idéző dallam.

(A zenék egy idő után eléggé önismétlőek, de ez betudható annak, hogy a helyi DJ-nek eléggé szűkös keretből kell "gazdálkodnia".) 

Ez a fajta retro érzés máshol is visszaköszön majd természetesen, nosztalgiázóknak érdemes betérni Angie videótékájába, igazi csemegékre lelhetnek majd ott. 

Hangulat terén tehát egyáltalán nincs oka szégyenkeznie a játéknak, sőt, sokszor azt vettem észre magamon, hogy képes teljesen "kikapcsolni" egy-egy fárasztó munkanap után.

Összefoglalva: a Lake korántsem egy hibátlan alkotás. A külcsínben erősen érződik az indie jellege, néhanapján még bugok is berondítanak az összképbe, viszont a story végig le tudta kötni a figyelmemet, a hangulata pedig annyira képes volt magával ragadni, hogy még biztosan visszatérek Providence Oaks-ba egyszer valamikor a közeljövőben még egy körre.

A játékot jelenleg 20 € körül vesztegetik Steam-en, ami az én szubjektív véleményem szerint egy kissé "borsos" ár, de aki kifizeti ezt a csekket, annak garantáltan egy nem mindennapi élményben lesz része.

A cikk eredetileg a "saját" blogomon, a Nerd World-on jelent meg. Úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát, itt is megosztom, hátha így szélesebb közönséghez jut majd el a játék.

Amennyiben elnyerte a tetszésedet az irományom, látogass el az oldalamra további filmes, videójátékos, animés tartalmakért : Nerd World Blog

Jó olvasást és további szép napot kívánok mindenkinek!