Bár az Assassin’s Creed III szerepelt a tavalyi év legjobb címei között, a kisebb csalódást okozó Revelations után a „harmadik” rész lett a legmegosztóbb darabja a sorozatnak. Az új rész érkezését tehát nem csoda, hogy fenntartásokkal kezelte a gamer közösség: Még is mi közük az assassinoknak a kalózokhoz? Hogy fogják beleszőni a templomosokkal való harcot a játék történetébe? Vajon ez ismét a háttérbe szorul, mint az előző részben? Ezúttal sikerül találni egy mindenki számára szimpatikus karaktert? Képesek lesznek jól keverni a tengeri ütközeteket a szárazföldi barangolásokkal úgy, hogy ne váljon unalmassá a játék? Bele tudnak szúrni a játékba elegendő újítást és egy érdekes történetet úgy, hogy a játék Assassin’s Creed maradjon?

 Mivel az előző részben Desmond története lezárult így ezúttal más főhős útját kell járnunk. Érdekes ötletük volt a történetíróknak, az Abstergo egyik dolgozóját alakítjuk FPS nézetből. Az előző részekkel ellentétben rajtunk nem áll a Föld sorsa. Csak egy közönséges dolgozóval mászkálunk az Abstergo épületében, aki hála Desmond DNS-ének képes átélni távoli őse, Edward Kenway emlékeit. Nem üldöznek templomosok, nem kell félnünk, hogy a nap megsüt minket, csupán néhány kutatást végzünk a szórakoztatóiparnak. Még pontosabban egy film elkészítéséhez gyűjtünk információt. Legalábbis látszólag. Nem kell túl sokat várni a jövőbeli száltól, nem különösebben érdekes és csak párszor kell kiugranunk az animusból néhány lépés és egy-két számítógép megheckelésének erejéig.

 Na de térjünk át arra ami valójában mindenkit érdekel: az 1700-as években játszódó főtörténetre. Ahogy már említettem Edward Kenway bőrébe bújhatunk. Kenway kapitány nagyban eltér az eddig általunk irányított asszasszinoktól. Nem akar igazságot osztani vagy megmenteni a világot, sőt eleinte a templomosok és az asszasszinok harca sem izgatja őt különösebben, amíg kifizetik. Nem vesz részt kiképzésben az asszasszinok által, felszereléséről sem mondhatjuk el, hogy tisztességes úton szerezte volna. Edward, aki egyébként az előző rész egyik fontos szereplő, Haythem apja, nagyon jó választásnak bizonyult. Jól kidolgozott karakter, aki a történet során nem kis jellemfejlődésen megy keresztül.

Ha pedig már a kalózok aranykorában élünk, akkor nem hiányozhatnak a történetből az olyan híres kalózok mint Feketeszakáll vagy Calico Jack. Legtöbbjük szintén erős jellemmel rendelkezik, jól visszaadják a kalózok viselkedését.

Maga a történet is hozza a megszokott színvonalat. Bár nem olyan bonyolult és fordulatos mint az előző részben, tartogat számunkra érdekességeket.

 A játékban rengeteg változás történt. Kezdjük is azzal, hogy szabadon bejárható terület hatalmas. Csak az, hogy az egyik végéből a másikba hajózzunk akár 30 percet is igénybe vehet. A két város Kingston és Havanna gyönyörűen meg lettek alkotva. Bár a spanyolok által őrzött Havanna és a vörös kabátosoktól hemzsegő Kingston önmagukban is figyelemre méltó méretűek, a bejárható világ amellett, hogy gigantikus, igen csak változatos területek várnak arra, hogy felfedezzük őket. Elhajózhatunk kisseb szigetekre, foglalhatunk el erődöket, de akár a víz alá is lemerészkedhetünk a búvárharangunk segítségével némi kincs megszerzéséhez. Éppúgy megfordulunk az emberekkel teli városi utcákon, a részeges alakoktól bűzölgő kisebb településeken és az állatokkal hemzsegő dzsungelben.

A játék végigjátszása során nem fogunk unatkozni (bár a feladatok lehetnének kicsit változatosabbak), amiben a Black Flag mérföldekkel felülmúlja az előző részeket az a rengeteg szabadon választható lehetőség amit a játék kínál. A játékmenetre legjobban kiható újítás, hogy kapunk egy egész hajót, a Jackdaw-ot. A Csóka fedélzetén behajózhatjuk a Karib-tenger minden zugát. Mivel esetenként már unalmassá válna a sok időt igénylő hajókázás, ezért elérhető lett az utazási sebesség, amivel gyorsabban elérhetjük célunkat. A felfedezett szigetek és a már szinkronizált kilátópontok pedig gyors-utazási lehetőségeket kínálnak, amiket akármikor igénybe vehetünk. Kivéve persze, ha egy tucat unszimpatikus őr lohol a nyakunkban, vagy túl közeli kapcsolatot ápoltunk az egyik ellenséges hajóval. Ha pedig átszeljük a tengert, akkor az epikus hajócsaták sem maradhatnak ki. Ezeknek a harcoknak alapja ugyanúgy működik mint azt már az előző részben megszokhattuk. Viszont lehetőségeink kiegészültek pár újdonsággal: irányítás alá vehetjük a hajó elején található kisebb ágyúkat, használhatunk mozsárágyút és dobálhatunk robbanóhordókat a minket követő hajókra. A legélvezetesebb és leglátványosabb újítás ezen a téren, hogy azok a hajók, amik elég sérülést szenvedtek már nem csak egyszerűen elsüllyednek, hanem a mozgásképtelen vitorlásokra már lehetőségünk van átpattanni rakományukért mielőtt, elnyelné őket a mélység. Ilyenkor a hajótól függően el kell takarítanunk a legénység egy részét, végezni a tisztekkel vagy lövészekkel, megölni a kapitányt vagy esetlegesen eltávolítani a behemót túlságosan dekoratív zászlaját. Jutalomként pedig a mellett, hogy a hajó rakományát megkaparintjuk lehetőségünk van 3 féleképpen ítélkezni: megjavíthatjuk hajónkat, csökkenthetjük körözöttségünket vagy elküldhetjük a hajót flottánkhoz.

Bár a tengeri ütközetekben nem sok hasznát vesszük, barangolásaink során segítségünkre lesz távcsövünk. Ezzel megnövelhetjük látótávolságunkat, kijelölhetjük az arra járó óvatlan hajókat és messziről megállapíthassuk, milyen szállítmányt visznek magukkal, hogy aztán eldöntsük, érdemesek-e a támadásra. Hajónk fontos része a legénység. Hiába tudunk legyőzni egy hajót, ha nincs elég emberünk annak elfoglalásához, akkor bizony csak időnket vesztegettük. A nem éppen jó munkásember módjára megszerzett rakománnyal is több dolgot kezdhetünk. Eladhatjuk jó pénzért vagy felhasználhatjuk a Jackdaw fejlesztéséhez. Erősíthetjük a hajótestet, hogy nagyobb tűzerőnek is ellen tudjon állni, növelhetjük a raktárkapacitását, az ágyúk számát a többszörösére növelhetjük, és persze erősíthetjük is őket. Ezekre a fejlesztésekre ezúttal már igen is szükségünk lesz. Nem leszünk képesek egyedül egy egész flottát a tenger fenekére küldeni egy olyan hajó birtokában amire nem fordítunk kellő mennyiségű pénzt és nyersanyagot. A főtörténet során is jól pofára eshetünk párszor, ha nem szentelünk elég figyelmet a hajónk állapotára. Bár később már elég erős fenevaddal büszkélkedhetünk, azért nem árt olykor átgondolni, hogy belevetjük-e magunkat egy többszörös túlerő elleni harcba. Időnk jelentős részét a tengeren foglyuk tölteni. Bár a játék megjelenése előtt többen is féltünk, hogy hogyan fogják jól beleszőni ezt a játékba, emelem kalapomat a fejlesztők előtt, a tengeren töltött idő minden percét élveztem, pedig az előző részben nem neveztem volna ezt a kedvenc elfoglaltságomnak.

 Habár jelentős időt fogunk a tengeren tölteni, azért a szárazföldön is akad majd elfoglaltságunk bőven. A harcrendszer gyakorlatilag egy az egyben át lett emelve a harmadik részből, azt leszámítva, hogy már kicsit kevesebb időnk van a támadások hárítására és az idő sem lassul már be. Ennek ellenére a harcot még mindig nem nevezhetjük nehéznek.  Fegyvereink közé tartozik a már a sorozat védjegyévé vált rejtett penge és kardjaink. Most is fellógathatjuk a fákra ellenségeinket a kötélfullánkkal, használhatjuk meneküléshez füstbombánkat és pisztolyainkat is előránthatjuk, ha nem fontos, hogy csöndben végezzünk az áldozatainkkal - immár négy pisztolyt is cipelhetünk magunknál. Félig-meddig újdonságnak mondható a köpő cső, amihez két féle lőszert használhatunk: egy altató lövedékeset és egy olyat, amitől célpontunk tombolásba kezd és akár társai életére is tör, mielőtt végleg lehunyná a szemét.

Akárcsak eddig, most is lehetőségünk van fejleszteni felszerelésünket. Ehhez állati bőrökre lesz szükségünk. Ezeket megszerezhetjük vadászattal, de megvehetjük vegyeskereskedőktől is. Ahelyett viszont, hogy egy nehezen kezelhető menüvel kéne szórakoznunk, a Far Cry 3-hoz hasonló craftolási menüben készíthetjük el magunknak ezeket a fejlesztéseket, amikor csak kedvünk tartja.  Szintén újdonság, hogy a nyílt vízen vadászhatunk különféle bálna és cápa fajtákra is.

A második rész óta nagy szerepe van a pénznek a játékban és ez most sincsen másképp. A hajó fejlesztéseihez, lőszerhez, erősebb kardok és pisztolyok vagy egy díszesebb ruha megvásárlásához nem kevés lóvéra lesz szükségünk. Lehetőségeink ezen a téren is nagyon szélesek. Vállalhatunk orgyilkosságokat kisebb pénzért. Ezeket érdemesebb csöndben végrehajtanunk, hogy több pénzt zsebelhessünk be értük. Ugyanez a feladat vár ránk a tengereken, csak ott természetesen hajókat kell elsüllyesztenünk. A vízi konvojokat is megtámadhatjuk, ha éppen úgy tartja kedvünk. Ami már érdekesebb, hogy találkozhatunk legendás hajókkal is. Ezek elpusztításáért elhanyagolható 20 rongyot kapunk, viszont jó taktika és megfelelően fejlett hajó nélkül nem tanácsos megtámadni őket, mert a szó szoros értelmében megzabálnak minket reggelire.

Szintén kenyérre való reményében a szárazföldi raktárakat is kifoszthatjuk. Ezeket érdemes csöndben megközelíteni, mert ha túl feltűnően próbáljuk meg, akkor az őrök megdöngethetik a környéken lévő harangokat és néhány másodperc alatt több tucat katonával találhatjuk szembe magunkat.

A küldetések többségében lehetőségünk van a feladatokat csöndben, lopakodva elvégezni. A játék már nem fogja annyira a kezünket mint az előző részben, eldönthetjük mi magunk, hogy milyen módon érjük el céljainkat. Míg az eddigiekben nagyrészt csak házak tetején ugrándozva voltunk képesek rejtve maradni néhány ellenfél kinyírása közben, most már más módot kell alkalmaznunk, ha nem akarjuk felhívni az őrök figyelmét. Persze a magasban történő parkourözés megmaradt, általában a talajon található bokrokban fogunk menedéket találni.

 Ahogy azt már megszokhattuk, ismét környezetbe illő dallamok csendülnek fel a játékban (ezt mellesleg Brian Tyler-nek köszönhetjük, aki a FC3 zenéiért is felelős volt). Szinkronszínészek szintén jól meg lettek válogatva, a jól megszokott különféle akcentusok most is jellemzőek a szereplőkre. A háttérben hallható hangok is megfelelnek, legyen az egy man o’ war ágyúinak dörgése vagy ahogyan egy lövész ránk vadászik a magasból.

A látványvilág gyönyörűre sikeredett. Nagyon szép a játék színvilága, öröm nézni, ahogy lángba borul egy fregatt, felrobban egy kupac robbanóhordó a halálba rántva a körülötte tartózkodókat vagy a dzsungel és a város látképe. Bár a jobban optimalizáltak, mint arra én személy szerint számítottam, még így is elég nagy felháborodást okozott sokaknak a játék gépigénye.

Bár az mesterséges intelligencia látszólag kidolgozottabbnak tűnik, nem sok változás történt az elődökhöz képest, mind társaink, mind ellenségeink képesek disznóságokra. Connor kalandjainak egyik legnagyobb negatívuma volt tengernyi bug. Bár egy fokkal talán kevesebb hibát láthatunk, olykor még mindig kettéállhat a Karib-tenger természetfeletti eseményeitől. Történt már, hogy egy hajó vitorláján ugrándoztam éppen, mikor hirtelen fel”estem” a hajó fedélzetére és az „esés” következtében szegény Edward azonnal szörnyethalt. De kedvencem, mikor főhősünk előtt megnyílik a víz a kikötőben, mintha ő lenne Mózes.

 Az Assassin’s Creed IV: Black Flag a sorozat egyik, ha nem legszórakoztatóbb darabja. Rengeteg tartalommal van megtöltve a játék, úgy hogy a többi téren is könnyedén teljesíti azokat az elvárásokat, amiket elvártunk a széria új darabjától. Ha szereted a sorozatot, vagy akár csak egy-két részén is szórakoztál akkor ez a rész sem fog csalódást okozni. A Ubisoft ismét bebizonyította, hogy képesek egy évente megjelenő sorozatba elég újítást kitalálni ahhoz, hogy továbbra is feltudja tartani a már megszokott színvonalat, sőt akár az előző részeket is túl szárnyalja. Az Assassin’s Creed IV: Black Flag kellemes kikapcsolódást nyújt az ősz végén és bizony meggondolandó, hogy karácsonyfánk alá is eljussanak-e az új főhős kalandjai.

Free Counter