Emlékeztek még az Assassin’s Creed IV: Black Flag-re? Hú de régen volt már, főleg Ubisoft időszámításban. Emlékeztek még arra a szőke hajú orgyilkosra? Igen, tudom nehéz, hiszen azóta már  volt egy felejthetetlen találkozásunk egy női asszasszinnal, de próbáljuk megerőltetni magunkat. Na és emlékeztek Kenway kapitány első tisztjére, Adéwalé-re? Tudjátok, az a fekete férfi, aki rabszolgaságban nőtt fel, de Edward segítségével megszökött, majd elhatározta, hogy segíteni fog rabszolgatársain (igen, annyira eredeti karakter, mint amilyennek első hallásra tűnik).

Nos hát a Ubisoft valószínűleg nem véletlenül keverte szegény fekete barátunkat a Templomosok és az Asszasszinok harcába, ugyanis a játék megjelenése után napvilágot látott az első DLC is: a Freedom Cry, aminek főszereplője – most figyeljetek – Adéwalé.

Őszinte leszek, nem igazán érdekelt ez a DLC. Azaz pontosítok: nem érdekelt ez a DLC SEM. Nem mondom, hogy támogatom a fizetős DLC-ket. Bár vannak olyanok, amik létezésére tényleg lehet indok, mint például ha a kiegészítő az alapjátéktól annyiban eltér történetét, főhősét, vagy csak játékstílusát tekintve, hogy Shwarczenegger se tudná beletuszakolni a játékba, akkor rendben, hát megértem. Azt viszont már kevésbé, mikor egy alap funkciót, vagy egy olyan elemet helyeznek a játékba ilyen módon, ami abba teljesen beleillik, sőt akár magától értetődő lenne. Oké, lehet mondani, hogy „nem muszáj megvenni”, de ha már vagyok olyan kedves és 10-15 ezer forintot fizetek egy játékért, akkor ne nyomja már az arcomba, hogy „EXTRA KALANDOK VÁRNAK: MOST CSAK 19,99 EURÓÉRT. Így hát legyintettem erre a kiegészítőre is. Pár napja azonban bejelentésre került, hogy az Assassin’s Creed IV: Black Flag: Freedom Cry standalone címként is megjelenik konzolokra február 19.-én, PC-re, pedig mivel muszáj később kiadni, csak február 25.-én. Na ekkor felkaptam a fejem: mi lehet olyan jó egy DLC-ben, amit megér külön játékként kiadni? 

Na de mégis milyen történetet kapunk, ami miatt érdemes kiadni egy külön játékként?

A történet a Black Flag eseményei után 15 évvel játszódik. Adéwalé legénységével éppen megszerez egy fontos csomagot a Templomosok kezei közül, ám ők üldözőbe veszik hajójukat. Nagy meglepetésünkre egy viharba kergetnek minket, ahol még nagyobb meglepetésünkre hajótörést szenvedünk.Port-au-Prince-ben térünk magunkhoz. Egy trópusi környezettel körülvett városban, ahol újabb meglepetés ér minket: itt bizony virágzik a rabszolga kereskedelem. Azt hiszem innentől nem kell tovább feszegetnem a történetet, legyen elég annyi, hogy van. Valamilyen. Nem is hosszú, meglepetésekkel nem igazán találkozunk, de még karakterektől sem bővelkedik. Ami viszont jobban bántott, hogy nem voltak képesek egyetlen, minimális szinten is emlékezetes karaktert létrehozni. Igen, még maga Adéwalé-ben sincs semmi különleges, nem sokszor hagyta el olyan mondat a száját, amire négy perc múlva emlékezni tudtam volna.

Na de még is milyen játékmeneti údonságokat kapunk, amiért érdemes kiadni új játékként?

Nos, hát lényegében meg kapjuk a Black Flag játékmenetét, annyi különbséggel, hogy immár helyet kap a rabszolgák felszabadítása is naptárunkban. Rabszolgákat találunk a szárazföldön és a tengeren is. A vízen hajózva olykor rabszolga szállító hajókba futhatunk, aminek a védő hajóit szétlőve megszállhatunk, majd kiszabadíthatjuk élő rakományukatt. A szárazföldön pedig… igazából a szárazföldön 15 méterenként belebotlunk pár felszabadításra váró rabszolgába, tehát aki szereti a feketéket kiszabadítni a gonosz fehérek mancsai közül az megteheti. Sokszor. Sőt, érdemes megtennie, hiszen ily módon szerezhetünk különféle fejlesztéseket. Szerencsére többféle módon is felszabadíthatjuk testvéreinket, ezáltal nem válik hamar repetatívvá. Hajónkat is fejleszthetjük, bár nem lesz szükségünk annyi pénzre és nyersanyagra a hajó kimaxolásához, mint amennyire a Black Flagban volt. Az arra járó hajókat most is megtámadhatjuk és kifoszthatjuk némi zseton és nyersanyag reményében. A tengeri ütközetek a már megszokott módon látványosak és ránézésre több füsttel is járnak, aminek köszönhetően olykor a tőlünk 20 méterre haladó hajót sem látjuk. De legalább látványos. Megéri.

Adéwalé nem csak termetében különbözik régi kapitányától, harcstílusában és fegyverzetében is találunk pár különbséget. Ugyanúgy rendelkezik rejtett pengével, köpő csővel, kötélfullánkkal és füstbombával. Csakhogy kardok helyett machetát, pisztolyok helyett pedig egy sokkal erősebb, egylövetű nagy fegyvert használ, aminek működése a mai sörétes puskákéhoz hasonlít leginkább. Harcban megállja a helyét orgyilkos társai mellett, hihetetlen brutalitású vérengzésekben vehetünk részt vele. Nem tudom, hogy tudatos döntés volt-e, de valamiért többször találkozunk a szárazföldön táposabb ellenfelekkel, akiknek legyőzéséhez kicsit jobban kell figyelnünk – ezt a Black Flagban is el tudtuk volna viselni.

Na de milyen a látványvilág, ha érdemes egy külön játékként kiadni?

Akárcsak Black Flagban, itt is gyönyörű. Kár, hogy valamiért,rosszabbul fut a játék PC-n. A különbség nem számot tevő, de olykor-olykor azért feltűnik az a néhány FPS különbség. Ettől eltekintve a környezet tényleg gyönyörű és itt dicséretet is kap a Ubisoft,mivel egy teljesen másik környezetet modellezett le, úgy, hogy azt pár dolláros DLC-ben fogják csak néhányan látni. Azaz hamarosan már nem csak ott. Port-au-Prince is nagyszerűen ki van dolgozva, külön kiemelném mikor esik az eső, akkor tényleg lenyűgöző. Jó mondjuk én szívből gyűlöltem az esőt, mert nevetségesen sok FPS-t zabált fel, de hát na, nem lehet mindig gyereknap.

Na és most elérkeztünk a Freedom Cry egyértelmű mélypontjához. A játékhibákhoz. Az Assassin’s Creed sorozattól megszokhattuk, hogy rengeteg buggal találkozunk játék során, amiknek mennyisége részről részre változott – hol negatív, hol pozitív irányba. Itt viszont olyan idegesítő hibákkal találkozunk, mintha a fejlesztőket nem is érdekelte volna, hogy olykor már a hajunkat tépjük játék közben. Ezek főleg hajózáskor mutatkoznak meg, legfőképpen mikor épp egy ellenséges hajó legénységével küzdünk. Az már teljesen megszokott dolog, hogy gyakorlatilag minden ötödik ellenfél kivégzésekor mind a két karakter el kezd úgy remegni, mintha Jokereset játszanának. Kedvenc esetem volt, mikor legyengítettem az ellenfelemet annyira, hogy kivégezhessem. Adéwalé machétájával egy suhintást jobbról, egyet balról, egyet a vállába, egyet a lábába… látványos kivégzésnek lehettem szemtanúja – ami örökké tartott! Vicces volt emiatt betölteni a legutóbbi állásomat. A legidegesítőbb bug, amivel sajnos többször is összefutottam, az a jól ismert ok nélkül eltűnök a vitorláról mászás közben és 150 méter magasról eggyé válok a hajó padlójával. Na nem mondom, hogy a szárazföldön sokkal jobb lenne a helyzet: félóránként találkozunk az orrunk előtt lespawnoló őrrel, akit két másodperce öltünk meg. Azt meg, hogy olykor főszereplőnk nem reagál a támadás kivédésére már meg sem említem.

Na de mégis mennyi időre képes lefoglalni, hogy érdemes kiadni önálló játékként?

A játékidő naggyából 4-5 óra, a történet kiélvezésére pedig 9 küldetést kapunk. Ezek persze nem sok időt foglalnak magukba, de akárcsak a negyedik részben, itt is sokkal több időt fogunk elütni a választható tevékenységekkel. Sajnos ezekből viszont nem sok féle van. Sőt, lényegében csak a rabszolgák felszabadításával üthetjük el az időt. Jó kis hobbi. Persze kifoszthatjuk az ellenséges hajókat, de ez majdhogynem súlytalanná vált. Az Experto de Crede-t pillanatok alatt elég erőssé tudjuk tenni ahhoz, hogy könnyedén leszámoljunk akár a nagyobb man’o’war-okkal is. A rakomány eládásával meg nem érdemes pénzt szerezni, ugyanis szó szerint nem tudjuk mire elkölteni a pénzünket. Még egy új asszasszin rucit sincs lehetőségünk vásárolni, mivel karakterünk fejlettsége csakis a kiszabadított rabszolgák számától függ. Ebből kifolyólag a vadászat is inkább csak dísznek van: a megölt állatok bőrét csak eladásra használhatjuk. Az a játékidőnek feltüntetett 5 óra pedig öt óra és pont, tovább akkor se tudjuk lefoglalni magunkat, ha ahhoz kedvünk van.

Kinek ajánlom ezt a kiegészítőt? Szerintem érdemesebb megvárni, míg megjelenik az önálló játék, hátha abban már jobban figyelnek a bugokra. Aki meg a jövőben pedig ennek a kipróbálása alapján akar dönteni a negyedik rész megvásárlásáról, az inkább ne tegye, könnyen lehet, hogy csalódnia kell. Azok számára, akik még csak most akarnak megismerkedni az AC világával, sem a Freedom Cry, sem pedig a Liberation HD nem a megfelelő választás. Ők inkább szerezzék be a második részt, manapság már fillérekért hozzá lehet jutni. Én pedig azt hiszem, hogy az előző négy hónapban elég Assassin's Creedet kaptam az elkövetkezendő félévre.

Free Web Counter