Blog Marathon 002

Link másolása
Milyen szerepet töltenek be a videójátékok az életemben?

A világon mindenkinek van hobbija. Ha más nem, akkor a semmi. Bizony, azt is lehet űzni, gondoljatok csak egy rendelőben való várakozásra. Ott mesterien lehet űzni a semmit. Nekem a videójátékozás az egyik. (Micsoda fordulat)

Úgy gondolom, hogy a jó hobbi olyan, ami nem csak kitölti az ember életét, nem csak élvezi, hanem valamiképpen hozzá is tesz a személyiséghez. Nem is feltétlenül kell szakértőjének lenni az adott dolognak. Ha már növeli az intellektusodat, tágítja az ismereteidet, ezáltal egy újabb mélységet ad a jellemedhez, akkor már megéri rászánni az időt. Egyszerűsítve, ha ettől már egy érdekesebb ember leszel, aki képes beszélgetni (tehát nem egy valamiről, hanem több mindenhez hozzászólni), az onnantól fogva már egy értékes hobbi. Sőt, vélhetőleg több is annál. Ezt nem meg idealizálni próbálom, de a videójáték erre egy jó példa. Hasonlóan a könyvekhez, lehetőséget biztosít arra, hogy rengeteg elképzelt, vagy adott esetben a valóságon alapuló történeteknek lehess a részese.

Így van, alapvetően én azokat a játékokat részesítem előnyben, amik összetett, részletes történettel rendelkeznek. Természetesen akadnak kivételek (HoI4 vagy Hearthstone), de az elsődleges szempontom ez. Sőt, az igazán nagy kedvenceim azok, amik után szabályos űrt érzek a kis lelkemben. Hiszen lássuk be, más látni egy grandiózus űroperát (Csillagok háborúja), mint mondjuk átélni azt (Mass Effect trilógia). Az egészben az egyik legjobb dolognak azt tartom, mikor a játék megadja a szabadságot ahhoz, hogy emberként viselkedhess. Magyarul, olyan döntések elé állít, amiért vállalnod kell a felelősséget. Mert az élet is erről szól. Muszáj döntéseket hoznunk, aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik.

Alapesetben a videójátékokkal gyerekkorodban találkozol. Ha nagyon ki akarnám sarkítani, azt is mondhatnám, hogy az igazán jók, nevelnek. Nyilván, nem érnek fel a szociális kapcsolatokkal (legalábbis általában), de ennek ellenére is alakíthatják az ember személyiségét. Hogy velem is ez történt-e? Nos, jó kérdés. Talán. Az én tinédzser éveimre nagyobb hatással voltak a regények, amik ideális esetben szintén bele sorolhatók a fenti kategóriába (például a Káosz könyvek, az örökké veszteségeket szenvedő, önmarcangoló, de soha meg nem törő Skandar Graun-nal).

Mostanra, amikor már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, még mindig észreveszem magamon, hogy egy jó történet, hozzám ad valami megfoghatatlant. Valamit, amitől több leszek (szándékosan nem azt írom, hogy jobb). Ha mást nem, akkor egy elképesztő élményt. Sajnos viszont, az ilyen élményekhez sok idő kell, amiből, minél idősebb az ember, annál kevesebb jut neki.

Mi a helyzet a multival?

Őszinte leszek, hidegen hagy. Persze, van, ahol alapvetően erről szól a játék (vegyük a korábban említett Hearthstone-t), de aminél nem így van, ott nem foglalkoztat. Dragon Age multit sem játszottam soha. Szerintem eleve nem is arról szól, de még ha segít a kampányban, akkor is átugrom (lásd Mass Effect 3). A CoD még annak idején mókás volt ideig-óráig, és írhatnám azt a közhelyet, hogy a csalók miatt nem tetszett meg, de ez nem igaz. Egyszerűen nem nekem lett kitalálva. Csak stratégiai játékokban látom a létjogosultságát, amikben abszolút hozzáad az élményhez.
Igazándiból, én értékelem is magamban, ha egy fejlesztő felismeri azt, hogy nem kell beleerőszakolnia, mert minek (új Wolfenstein például).

Gaming room?

Na az nincs, túl skót vagyok ahhoz, hogy valaha is rászánjam ilyesmire a pénzt. Az az igazság, hogy a mostani PC-m is kb már hét éves, azt tervezem lecserélni egy újra, de nem gyűjtök reklám plakátokat játékokról (ellenben világháborús propaganda plakátokat igen), nincs spéci székem, sem egyéb hasonló dolgom. Igazából van is egy olyan érzésem, hogy ergonómiai szempontból a monitoromat is magasabbra kellene tennem.

Na, ez már nekem barokkos túlzás
Na, ez már nekem barokkos túlzás

Élnék-e egy virtuális világban?

Hehe, nem. Lehet ez maradi hozzáállás, de szerintem túl veszélyes lenne. Itt nem arra gondolok, hogy mondjuk egészségügyileg lenne az, hanem inkább tudati szinten. Az ember nem erre lett kitalálva. Rengetegen menekülnének el a valóságból, ha ilyesmire lehetőség lenne. Egy nagyon egyszerű példát említve, ilyenek a mai okostelefonok is. Ugye, hogy mennyi ember nem tudja letenni? Tudom, most nagyon „papper” vagyok, de ha egyszer így van. Egy ilyen virtuális világ éppen attól fosztaná meg az embert, ami azzá teszi. A küzdelemtől.


„A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

Ha lenne egy hely, ahol az öledbe hullanának a nem létező dolgok (persze az élmény az valóságos lenne), akkor miért kellene többé, jobbá válnod? Miért kellene foglalkozni azzal, kivel és hogyan bánsz, beszélsz? Minek? Erőlködjön a rosseb, hogyha fellépek abba a világba, aztán nem kell foglalkoznom a valósággal. Ez rettenetesen kontraproduktív lenne, a maga rendhagyó formájában, a kockaság máza alatt a Ready Player One is erről szól. Ez nem egy lehetőség lenne, hanem egy feneketlen gödör.

Na jó, de a mai videójátékokba is „bele lehet menekülni”.

Ez csak részben igaz. Hiszen erről a túlnyomó többség tudja, hogy csak játék. Viszont ha szó szerint „benne lennél”, az már más. Hány cyberpunk vagy egyéb sci-fi foglalkozik azzal, hogy ez mivel is járna. Elárulom, egyik sem egy kedves családi történet (hogy egy közeli példát írjak: Black Mirror 3x02).

Mindent összevetve, a videójátékok életem meghatározó részei. Önámítás lenne, ha nem ismerném el. Úgy gondolom, hogy a rengeteg lehetőség, ami elé az általam játszottak állítottak, hozzátettek a személyiségemhez. Ezért is van az, hogy jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy lesz olyan, mikor már soha többé nem fogok játszani. Ritkulni persze fog, már évek óta ez van, de meg nem szűnik. Mindemellett, ha kevés időm van rá, akkor is, egy-egy Hearthstone körre csak kihozok napi tíz percet.

A következőnek:

Sokat tanakodtam, hogy milyen témát is adhatnék. Nem akartam túl sajátosat, viszont olyat igen, ami engem érdekelne, és viszonylag hosszan ki is lehetne fejteni. Aztán arra jutottam, hogy igazából vagy beletrafálok, vagy nem, ki tudja, a következő író mennyit tudna írni a dologról.

Szóval, szerinted miért ritkultak meg a blogok a GK-n? Hová tűntek az oldalról az emberek? Miért kopott meg az évekkel ezelőtti aktív közösség? Min lehetne változtatni, hogy aktívabbá váljanak a felhasználók? Mit tehetne ezért a honlap és mit tehetnének ezért az emberek? Tudom, maga a maraton éppen arról szól, hogy ezt felrázzuk, de az azt kihirdető cikk alatt rengeteg hozzászólást írtak az emberek, szóval ezek szerint van mit mondani a témáról.

Ha ez kevésbé megoldható, akkor B tervnek adok még egyet. Szívesen olvasnék egy közéleti blogot a mai magyarországi helyzetről. Miért rossz vagy éppen, miért jó? Lehet benne politikai szál, de inkább a társadalmi okok érdekelnének. Egy amolyan viszonylag tömör elemzésre gondolnék. De ez csak akkor a feladat, ha az első témáról nem tudnál írni, szerencsés random emberke.


A sorozatban eddig megjelent:
Blog Marathon 001


A még hátralévő résztvevők:

Yanez, Norbiii, MérgesMegapicsa, Barackostej, RangerFox, sloth, maktub, Chrysh, godach

Természetesen amennyiben felkeltette a figyelemdet a blog maraton, akkor alant, kommentben lehet jelentkezni, vagy pedig írj Yanez-nak egy üzenetet, hogy részt vennél. Igazából ha érdekel az a kihívás, hogy olyan dologról írj, ami másnak jutott eszébe, ezáltal kicsit kimozgatva téged a komfort zónádból, akkor érdemes lenne kipróbálnod.

Free Web Hit Counter

Free Web Hit Counter

17.
17.
#16: Az is jó ötlet, ha mindről írsz egyszerre, magáról erről a jelenségről, rétegről írva.
De te döntésed, én csak annyit mondok még mindig, hogy rendhagyó és más lene a többitől eltérően.

2009 valóban más korszak volt még, figyelj, szerintem emögött a digitális piac is állhat.
Konzolokon főleg, nagyon kevesen pörögtek online, nemhogy úgy is vásároljanak.
Amint ez előtérbe került, és nincs egyébként bajom vele, főképp, hogy az akciók itt érvényesülnek igazán, de a kiadók, cégek rögtön MEGLÁTTÁK az Aranybányát emögött.
Skin, kiegészítő business bejött, a DLC-k addig ismert világa is teljesen átalakult.
A Left 4 Dead-hez már nem tudnak nyúlni ez igaz, de minden új cím emiatt potenciális pénzkeresési lehetőség nekik.
Régebben kiadták a játékot, megvetted dobozosan az egészet, nem lehetett baszakodni, mert nem érte volna meg, hogy külön dobozba csomagolnak egy lemezt amin egy 1,5 órás küldi van, mert a kutya se vette volna meg.
Nem mindenki csinálja persze, de akik csinálják azok vannak épp elegen.

A képeknél való dolgot megértem, ezt úgy csináld ahogy érzed XD
Én se szoktam egyébként fotózni, inkább megállok és nézelődök, vagy kipörgetem újra az adott pályát stb;

Köszönöm a többi választ is, klasszul hangzik, hogy egy régi civilizáció romjain, amit mások építettek, te új világot építettél.
Jó sokan játszanak rajta egyébként, ez nem semmi, micsoda óriási világok jönnek így létre, szó szerint véve.

Stickman Warfare-t egyik unokaöcsém tolta, ő is elvolt benne.
100 tagú klán nem semmi XD
16.
16.
mestermagyar
#15: Még nem tudom hogy lesz-e róla cikk, de azért kösz a biztatást. Mondjuk nem a Minecraftra céloztam hanem minden létező moddolt címre, a minecraftra mint a létező legnagyobb példára amit ismerek és részzese voltam. :) De még a jövő kérdése épp melyiket preferálom majd.

A Left 4 Dead 2 mögött a valve zseni keze is áll részben, meg az is számít hogy nem volt nagyon még ilyen pénznyelő monetizálás 2009-ben. Az Evolve azért készült el mert a Left 4 Dead 2-n nem tudtak volna keresni többet. A Left 4 Dead 2-ben tényleg mindent megkaptál, de konkrétan annyira hogy az összes L4D1-es kampányt is tolhatod. Nem lehet hogy monetizálni, csak szardobálást kapnának a játékosok részéről ha megpróbálnák.

Sajnos a minecraftból ritkán maradtak fennt tartalmaim. Nem a fényképezéssel ment el az időm nagyrészt és a kreálmányaim a szerverekkel szálltak alá, de ez az élet rendje. Igazából ha lehetne még képet sem raknék ki csak ahol elengedhetetlennek tartanám a vizualizálást. Én ilyen reddit növendék vagyok, ott meg ritka a kép és ezért nem is szoktam meg akkor sem ha hosszan írok valamit.

A Minecraft minden blokkja mozdítható, egy alagút létezése lehet akár generált akár mesterséges vagy hibrid is. Az én esetemben egy korábbi általam ismeretlen delikvens készítette, Hozzátehetem akár azt is hogy az alagút része volt egy korábbi civilizáció romjainak és én ezeknek vettem hasznát. Bizony, amit otthagysz azt hónapokkal később tán más fogja használni vagy restaurálni.

Akkor nem így gondoltam rá, nem vagyok (egyenlőre) nagy real time roleplayes, de szeretem a loret. Ennek a szervernek is össze volt szedve a maga loreja és korokra is volt talán bontva.

Amúgy nagyjából egy átlagosan 30-70 fős szerver volt, az utódján 40-en voltak amikor néztem pár óraja, de a maximális limit 400. Egy map hónapokig vagy évekig fut.

Azért ismerem én eléggé hogy írjak róla, de nem is lényeges a cikk szempontjából a mélyebb tudás mert én a civilizációemelés lehetségességének a zsenialitása miatt emelem ki és preferálom.

Én a shooterekkel is elvoltam (én 97-es vagyok), de ott is magyar volt a kiindulópont a Stickman warfare személyében. Abban is mennyit elvoltam, 100 tagú klánt hoztam létre meg egyebek.
15.
15.
#13: Látod ez jó kérdés.
Nekem felkeltetted az érdeklődésemet, mert érdekesnek találtam ezt a fajta megközelítést a játékról, hiszen látszik is rajta, hogy egy elmélyült rajongóról van szó, nem egy felületes szemlélődőről.

Ezen bukik vagy áll legtöbbször az egész, ha valamit ismersz, szeretsz, arról beszélni, írni is jobban tudsz.

A Left 4 Dead mára óriásivá nőtte ki magát, ezen magam is elszoktam csodálkozni, de az Evolve-nál nem is tudom, adtak egyáltalán a vége felé esélyt a moddereknek?
Én ahogy elnéztem, a többség, bár valóban elkerülhetőek a mikrotranzakciók, amiatt hagyta ott, hogy az utolsó skin is fizetős volt.
Ez az eset amikor a hirtelen haszon érdekében, a hosszan tartó stabilitás elve játszik szerepet.

Ez a cím egyébként jól hangzik a Minecraft-hoz, ha vannak esetleg saját, egyedi fotóid, megspékelhetnéd őket vele.
Figyelj, én nem játszottam a játékkal, inkább azok táborát erősítem akiket hidegen hagy, de így olvasva amit írsz, már érthetőbb a sikere, csak ezt jobb lenne ha mások is tudnák.

A Civcraft érdekesen hangzik szintén, hogy így, mint valami olvasztótégely működött, de ha arról kisebb az ismereted, inkább hanyagold tényleg.

Érdekes véletlenre bukkantál egyébként, velem is történt hasonló, csak egész másképp, a való életben. A játékokban is ugyanannyi esélyed van végső soron ezekre, néha döbbenet hova sodor az élet.

Az ilyen titkos alagutak egyébként mesterségesen a játék részei alapból vagy játékosok fúrják őket? Az ilyen történetek egyébként érdekesek, látszik, hogy beleéled magadat, ami klassz dolog.

Mikor kisebb voltam, én is így voltam.
95-ös vagyok, akkoriban indult egy csomó flash és egyéb alapú online stratgiai gém, még tuti léteznek, mint a Klánháború stb;
Az első világban nagyon sokat toltuk, szinte függővé váltunk suli mellett is, ott születtek hasonlók, de ezekről még sose írtam, 1-2 sorban max. néhol említésképp csak.

A szimpla shooter multik nem kötnek le, én sose toltam COD-al online vagy valami, maga a kampány leköt stb; de azok a játékok nekem túlzottan kötöttek.
Amiről te beszélsz abban bent van a kreativitás, a haladásnak a szabadon eldöntött iránya, ami jobbá teszi őket szerintem.
14.
14.
#12: A prológus hossza engem zavar, sőt kifejezetten örülök, hogyha megtudhatom a további okokat is, hiszen sokan csak azt hiszik, hogy valóban, pusztán a rabszolgaság kérdése volt itt terítéken.

Rendben, a fegyverekről egyébként ismerek egy régebbi könyvet, ami a Nyugat meghódításától kezdve, az egész western korszakot is ismerteti, benne a háborús fegyvereket is.
Arra azt szerzem majd be.
De a háttérrel való foglalkozás érdekel, ezért felteszem a listámra és amint sikerül (sok itt a hátralévő) kiolvasom!

Köszönöm az ajánlást egyébként, nagyon is!
13.
13.
mestermagyar
#9: Nem kell egyenesen lelki társra találnom, nekem szimplán olyan közönség is megteszi amelyik vevő az újdonságokra úgy általában. De lehet nem a közösségre kell vágyni, hanem nekem kell olyan érdekesnek lennem hogy a közösség felfigyeljen az irományaimra.

Az Evolve lehet hogy nem is egy rossz példa. Ha nem lefizettek a tesztelőket akkor elég volt többek között egy baráti társasággal tolni, mikrotranzakciókat elkerülni mint problémát mert anélkül is jól tolták a teszt ideje alatt, és ezek mellett az egész élménynek addig kell hatni ameddig a teszt lezajlik, ergo a tartalom nem bővíthető. Meg kell jegyezni hogy én UGYANENNEK a fejlesztőcsapatnak az előző játékát, a Left 4 Dead 2-t, évekig toltam. Rengeten Evolve-hez hasonló koncepció van benne, de ennek ellenére máig 12000-en játsszák egyszerre(!) mialatt az a sikertelen társát párszázan az első pár hónaptól eltekintve. Ez is annak köszönhető hogy hihetetlen nagy moddervilággal és közösséggel bír
,ezért szinte elapadhatatlan tartalmat szolgáltat, lineáris kampányok, survival mapek és játékmódok ezrei léteznek hozzá. Szerintem nem is létezik máig nagyobb coop játék a világon.

Nem tudom hogy egy Minecraftra cikkre futná-e, lehet megpróbálok egy "A játékok amik mögött egy egész világ vár" cikket erről a témáról.

A Minecraftban az emberi szerveződés egy rettenetesen fluid fogalom úgyhogy a skála bármelyik fokán találhatsz példákat pont ahogy szervere válogatja hogy szoftveresen erőltetett csoportok avagy nem, persze a legtöbb szerver nem kifejezetten PvP.

Ha te az utoló példámra gondoltál, amit rendes nevén civcraftnak hívnak, akkor az ultimate szabad világról van szó. Ebben az ultimate szabad világban tulajdonképpen rengeteg fajta szerveződéssel lehetett találkozni. Egy elég népszerű szerver volt, és találkoztam én jópár rettenetesen lelkes történelem/politika-fannal rajta, úgyhogy nem szarral gurigáztak. Mivel itt a fő védelem általában a blokkok x alkalommal való kiütését jelenti, ezért a legtöbben városba tömörülnek, aztán kereskednek egymással, raidelnek, csatároznak. Nem sokat néztem körül sajnos, de gondolom voltak benne királyságok, demokráciák, komcsik, szimpla városok, konföderációk stb..

Spawnolás utáni barangolásom után egy városban kötöttem ki (aminek a polgármestere magyar volt, de ez teljesen véletlen hogy a 10.000x10.000 méretű mapen pont ide bukkantam ki) ahol megszálltam egy szobában. Később létrehoztam egy sikertelen "magyar települést" a dzsungelben sziklákba vájt "lakóhelyekkel". Voltak agyag-hívők akik agyaggal pakolták tele a városukat. Az utolsó érdekes epizód az volt amikor beraideltem ebbe a városba a haverjaimmal, mert találtunk egy titkos alagutat a falucskánktól. Aztán mindannyian börtönbe kerültünk. Egy utolsó elkeseredett sikertelen próbálkozás keretében a még nem elfogott haver megpróbálta volna felásni az összes agyagot és cserébe kizsarolni az eleresztésünket mert úgy gondoltuk hogy akkora presztízsveszteség lenne a város számára az ügy hogy elengednének.

Bánom hogy nem toltam többet a szerveren, most meg már megszűnt.
12.
12.
Scat
#11: Hát, ha érdekel a stratégia és a miértje a polgárháborúnak, akkor feltétlenül. Az első fél száz oldal csak azzal foglalkozik, hogy miért is volt ellentét Észak és Dél között. Mert nem csak a rabszolgákról szólt az egész, sőt, ez csak 1863-tól vált egyértelmű okká.

A fegyvereket természetesen megemlíti, de csak amennyire szükséges. Például megtudjuk, hogy Észak, az ipara révén eleve többel rendelkezett belőle, hozzávaló lőszerrel is, sőt, még technológiailag is fejlettebbekkel (ismétlő puskák, hátultöltősek).
De alapvetően a háttérrel foglalkozik a könyv. Például ebben a kontextusban, Délnek miért nem volt megfelelő számú fegyvere? Ha nem volt, akkor mégis hogyan harcolhattak majd öt éven át? Miért nem próbáltak szerezni külföldről? Stb.

Szóval ha a startégia és az ok-okozati összefüggések érdekelnek, akkor ez egy nagyon jó könyv lesz számodra a témáról.
11.
11.
#10: Szoktam látni a könyveit, pont most nézem is, a Polgárháborús a legutóbbi darabja, érdekel a téma régóta, szerintem be is szerzem majd.
A hasonlóságokról voltak sejtéseim eddig is, de jó lesz ezt megismerni részleteiben is.

Én az első világháborúval leginkább új fegyverek tekintetében foglalkoztam eddig, tankok, gázok és leginkább a repülők forradalmi térnyerése érdekelt, azon belül is a bombázógépek.
Tehát ajánlod a könyvet a Polgárháborúról akkor? Fegyverekre mennyire tér ki benne?

A Japán poszterek nagyon klasszak lehetnek amúgy! :)
10.
10.
Scat
#2: Számomra az nem tekinthető konvencionális történetnek, amit egy Kaiserreich tud nyújtani, függetlenül attól, hogy sok órám van már benne, és ez még gyarapodni is fog. Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szórakoztat egy alternatív történelemnek a részesévé válni.

#4: Főképp másodikvilágháborúból számazók, de azon belül rengeteg nemzeté. Olasz, német, francia, japán, belga, magyar és még pár. Több térképpel is rendelkezem, amik a reviziós törekvésekkel szerzett magyar területnyereségeket ábrázolják. Természetesen egyik sem eredeti, különböző újságokból vagy éppen netről szerezve, szaküzletben újranyomtatottak.

Kifejezetten érdekel minden, ami a világháborúkkal kapcsoaltos. Úgy egy éve kaptam rá John Keegan könyveire a témáról, igaz, most éppen az amerikai polgárháborúról írtat olvasom. Meglepő, hogy mennyi mindenben mutat hasonló vonásokat az első világháborúban alkalmazott harcmodorokkal és logiszitkai kérdésekkel.
9.
9.
#7: Na figyi, helyesírásoddal semmi gond XD

Én se írok játékokról nagyon, meg úgy ahogy látom, például a klasszikus rock/country se ide való téma, ahogy 1-2 más dolog sem, ezért aztán az e hétre tervezettem le is lőttem, nem a kutyacsont kell, amit odadobnak, hanem a konstruktív beszélgetés hiányzik.

Az nem lenne fasza ha írnál és senki lelki társra nem találnál, akivel aztán még jobban kitárgyalhatod.
Egyébként szerintem lehet multi címet tesztelni, de a premierekhez kötött világban, ahol 1-2 hét után a legkésőbbi dátum nem lesznek jó tesztek.
Az Evolve-t is hiába tesztelték, ennyire meg annyira, csapkodtak a dicséretek, mert mire beindult, mire kiderült, hogy nem is működik, addigra rég bedöglött.
Nem is tudom él még egyáltalán, ugye a freetoplay forma ellenére még egyáltalán van e szerver amihez kapcsolódik.

EGYÉBKÉNT én NEM VAGYOK multis, így a véleményem röviden ennyi, nem látok teljes körűen, csak sejtéseim vannak.
Ha teszem azt játszok évi 200 órát mondjuk, abból 4-5 a multi összesen.

Ennek ellenére engem érdekel részletesebben is ennek a világnak a felépítése, mert már hallottam más ilyen játékokról is, de mint ahogy fején is találtad a szöget, a Minecraftról tesztekben ilyeneket soha nem is olvastam, így nem is tudtam, hogy létezik.

Azt néha láttam, hogy egyes játékosok milyen masszív dolgokat raknak össze, komplett kastélyokat, városrészeket stb;
De arról fogalmam se volt, hogy egy külön világ alakult ki, önálló, mondhatni társadalommal.
Legfőképp az emberi szerveződések érdekelnek.
Klánok, szövetségek? Egyszerű csoportok akik csak bevédik egymást amolyan törzsi módon vagy politikai demokrácia?

Ezek érdekes témák, ha gondolod, szánj rá egy kis időt, szerintem érdekes olvasmány lenne, hiába nem játszottál évek óta, van rálátásod és emlékekből is lehet jókat írni, főképp ahogy látom nem feledted el :)
8.
8.
mestermagyar
#7: A helyesírásért én kérek elnézést. Nagy wall of texteket írok gyakran és nem tudok odafigyelni minden részletre. :P
7.
7.
mestermagyar
#6: Gondolkozom hogy becsatlakozom avagy blogolok bármiről, én aztán sokmindenről tudnék írni ami ezen az oldalon fehérholló, csak nem vagyok benne biztos hogy megérné a fáradozásaimat vagy valami ilyesmi. xd Nekem kifejezetten elvont avagy az oldalnak nem a fő csapásirányába tartozó játékos témáim vannak.


Sokminden van a játékvilágban amiben nem lehet csakúgy "látni" a dolgokat. A nyílt világú multis címek jó példák. Olvastál te valaha egy igazi tesztet bármelyikről is? Lehet-e egyáltalán tesztelni egy ilyen címet?

Minecraft esetében is ez van. Aki nem játékos csak tesztelni jött vagy hírt írni, az nem fogja magát beleásni a rejtelmeibe.

Nem fog "Factionst" tolni ahol playerek által létrehozott frakciókba tömörülnek az emberek klánméretre szabott mennyiségű levédhető területtel, redstone-ból készített tnt-ágyúkkal kísérleteznek naphosszat a legjobb ostromgép megkreálásához, elmennek ellent ostromolni, azok jönnek viszonttámadni.


Nem fog dayz-n alapuló teljesen minecraftra szabott játékmódot tolni ami tulajdonképpen egy előre megkreált mapen való multis játék nagyszerű látvánnyal, mechanikákkal, ahol a playerek órákat túráznak a pálya nehezebbik irányába (és nem jutnak el a legtöbb esetben mert nem csak élvezetes, de nehézsége is van) és ezerszer jobban élvezik az AI+playerek nyújtotta nehézséget mint az eredeti címet.

És nem fogsz megtapasztalni egy teljesen magától működő civilizáció-építő szervert ahol tiltások helyett minden egy játékmechanika, így tulajdonképpen nincs admin. Megölhetsz bárkit, szétbonthatod bárkinek a házát, griefelhetsz ahogy neked jónak tartja, és ennek ellenére loreja van, települései vannak, emberi szerveződései vannak ennek a világnak. A gazdaság is teljesen a szerveren található nyersanyagok alapján alakul, a bűnözők levadászása is egy mesterséges kreáció.

Ezek ellenére én egy átlag magyar multis szerveren töltöttem az időm nagy részét, így tekints a multis élményre minecraft esetében. Ennek ellenére rég nem minecraftozom, de ez szerintem egyáltalán nem a minecraft hibája.
6.
6.
#2: Engem érdekelne hosszabban is, ez a dolog a Minecraft-ról, mert így leírva egy igen izgalmas dolognak tűnik, annak ellenére, hogy én sose láttam benne semmit eddig.
5.
5.
#3: "Egy minőségi virtuális világba. Miért? A valóságban egyre bonyolultabb és unalmasabb minden. Szóval benne vagyok! :)"

Na itt egy példa arról amiről beszéltem.
XD

4.
4.
Engem a 2. feladat még jobban is érdekel! XD

Köszönöm a blogot én is Scat, jó kis írás lett.
Az a PC room szerintem is barokkos túlzás, a világháborús poszterek pedig nagyon érdekelnek, lehetséges, hogy ezen a ponton újabb közös témánk van.

Én nekem is akad 1-2, bár a falra helyhiány (túl sok a mozis poszter így is) nem férnek ki, de van 1-2 repülős, meg propaganda poszterem is.
Van egy Hitlerjugend-es, és egy francia Vichy kormány által terjesztettből is, nem eredetiek persze, reprodukciók, de szeretem az ilyesmiket.
Van egy könyvem, amelyekben kisebb szórólapok, újságcikkek stb;-k vannak, kártyák is például, amelyeket az ardenneki offenzívában kaptak a katonák.

Vannak hidegháborús darabjaim is, ezeket pusztán azért írom, mert felkeltette az érdeklődésemet.
Neked milyen darabok vannak?

A Mass Effect egyébként jó példa, és legfőképp talán azok amikor személyiségformálásról van szó, ahol a játékos maga dönt.
Az életre is lehet kihatása, ezt én is alátámasztom, voltak döntések az életben amelyeket például szó szerint például a Mass Effect-re alapozva tudtam jobban kezelni szerintem.
Mikor kapsz egy csapatot és a legjobbat szeretnéd például kihozni belőlük, a játék felér egy tanfolyammal, mert megérteti veled, hogy az objektív cél elérésének érdekében szükséged van a csapatod tagjainak szubjektív megismerésére is.

Természetesen más dolgokból is meríthet az ember, a játékok ehhez csak egy újabb formát, platformot nyújtanak, interaktív és nevelő hatásában talán a legimpulzívabbak mind közül.
Érdekes gondolatok ezek, alapvetően ahol előre megírt történeten haladsz keresztül, ott ez kevésbé érvényesül sajnos, mert csak a megadott feladatokat teljesíted.
Ott szükséges a beleélés képessége, ami egyénfüggő és sokszor okozhat olyan effektust, amelyet a cyberpunk-os bekezdésnél hoztál szóba.
Velem is megtörtént egy ideig, a bent lent a nagyobb valóság, aztán szerencsére sikerült változtatnom, megtanulni a mértéket, bár a mobiltelefonok csapdájába szerencsére sose estem, az számomra is új jelenség.

Kérdés, hogy sok játék, főleg a maiak miért válnak sokak számára, addiktív, függőséggé. A világ elszürkülése, a politikai problémák állhatnak mögötte?
Sajnos úgy látom, hogy a sok külső terhelés sok embert leszív, megmérgez, s anyagi tényezők miatt talán mégiscsak az egyik legjobb alternatíva.

Elmerülni egy másik világban...ez egy igen tág fogalom.
Nekem teljesen más jelent, mint például a társasági játékosoknak.
Az emberek nagy része, azt szereti a legjobban ha a nyugalomhoz nem egyedüllét társul, ha nem kell elhagyatva érezniük magukat.
Ezért lehetnek olyan sikeresek a mai multis játékok.

Jó kérdés az is, hogy ez vezet e majd olyan manipulációkhoz, amelyekkel a mega égek konkrétan mátrixokba zárják majd ezeket az embereket majd, ahogyan több cybperunk regényben le van írva.
Ebből a szempontból úgy látom, átmenetileg jó megoldás a játék, de aki nem ismeri a mérték fogalmát-öröm látni, hogy te igen és például a regények olvasásában jó alternatívára leltél-az könnyen elveszhet.
3.
3.
Yanez
Klassz írás lett, Scat!
Én soha nem merültem el komolyabban gamer mivoltomban, noha bejegyzést jómagam is véstem már a témáról. Egyszerűen azért lettem és vagyok videojátékos, mert hajt a szenvedély. Bizony, mint szinte bármely hobbinál, itt is a szenvedély játssza a főszerepet. Innentől kezdve pedig teljesen hidegen hagy, hogy pl mennyire oktat, vagy mennyit ad hozzá a személyiségemhez meg hasonlók. Azért játszok, mert szeretem és élvezem! Ennyi.

Az már mellékes, hogy pontosabban mit és hogyan, mert az ilyen részletek már ízlés kérdése. A lényeg, hogy még mindig nagy szenvedéllyel űzöm eme hobbit, és fogom is életem végéig!

Az iromány másik részéhez: anno nem, de most már szívesen menekülnék el a valóságból egy virtuális világba. Egy minőségi virtuális világba. Miért? A valóságban egyre bonyolultabb és unalmasabb minden. Szóval benne vagyok! :)
2.
2.
mestermagyar
"Természetesen akadnak kivételek (HoI4 vagy Hearthstone), de az elsődleges szempontom ez."

"Az egészben az egyik legjobb dolognak azt tartom, mikor a játék megadja a szabadságot ahhoz, hogy emberként viselkedhess. Magyarul, olyan döntések elé állít, amiért vállalnod kell a felelősséget."

Khm.. Kaiserreich mod khm... CK2 khmkhm...


Végsősorban én úgy vagyok vele hogy minden játékban ott a sztori, a morál, az átélés. Az más kérdés hogy mekkora a képzelőerőd hogy ezt te átéld, avagy mennyire érdekes helyzetekbe kerülsz.

Én (jó)pár singleplayer kampányok mellett mindig is vérbeli multis voltam. Kisgyerekkoromtól kezdve játszottam többjátékos címeket, legyen az Stickman Warfare, Soldat, Minecraft, Age of Empires 1 és 3, Battlefieldek, Rust, Mount and Blade és egy tonna társai ezeknek.

Majdnem minden játéknak megvan a sztorija számomra. Lehetséges hogy nem olyan sztorik mint amilyenekre gondolsz, viszont nekem durván interkonnektált a szociális életemmel a legtöbb élmény az ilyen címekben. Nem csoda hogy én utólag kifejezetten a Minecraftot romantizáltam mint a legzseniálisabb cím. Nem azért mert "jó volt tolni" mint egy COD-ot. Hanem azért mert nagyon sokminden történt azokon a multis szervereken ami több mint a játék mechanikájának az élvezetnyújtása.

Kihasználtam egy bugot hogy többszörözzek homokot. Természetesen jókis drogdíler módra berejtettem a telek alá hogy senki ne vegye észre. Akkor buktam le amikor egy szigetet építettem a sok blokkból, börtönbe kerültem, mert itt nem bannolnak csakúgy. Aztán folytattam. Mindig egyre bonyolultabbá vált a módszer mert konkrétan a játékbeli redstoneval (elektronikus készülékek készítése magyarul) kellett rekreálni a bugot, minden updatevel bonyolultabb lett a készülék. Aztán volt egy másik bug is amivel játékbeli boltban szereztem sok cuccot. Szépen lassan meggazdagodtam mint egy kicseszett mafiavezér. Mindenki a haverom volt, mindenkinek osztogattam jobbra balra, egészen addig hogy az admin díszpolgárrá tett. Üres városkezdeményeket emeltem. Közösségi dzsungelépítést szerveztem, egy egész völgyet beépítettem. Pénzért ásattam "this is sparta" lyukat. Sínt vezettem kb a spawntól a házamig, templomot építettem a városba.


Hogyha ez nem egy rohadt jó történet arról hogy hogyan lesz egy amatőr csalóból egy szerverhajlító pénzmosó bűnöző akkor nem tudom mi az.


Ezt igazából átélni élvezetes. Igazából más számára tűnhet egy csaló f*sz hülyéskedéseinek, de számomra ez volt a játék fénypontja. Meg az amikor egy stratégia multiban a szövetségesem is ellenfélnek nyilvánítottam hogy a 2vs2 játékot egyedül nyerjem meg. :P Annyira kicseszett savage voltam régen te jó ég. Lehet pont ezért marad meg ez az emlékemben. Márcsak akkor is ha rossz példának vagy csak azért mert zseniálisnak tűnik utólag.
1.
1.
Scat
Ha valaki tudja, milyen kódot kellene használnom ahhoz, hogy az aláhúzás meg is maradjon a szöveg alatt, hálás lennék érte.
Elképesztő, hogy még mindig ennyire igénytelenül fapados a szerkesztési felület.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...