A "Life is Strange" élményem

Állíthatnám, hogy ez egy teszt, de inkább egy vélemény cikk arról, hogy milyen játéknak is tartom, mit is tartogatott a történet és összeségében milyennek látom. Igen, ennyi évvel a megjelenése után játszottam végig először.

 

Ezt a bejegyzést csak akkor olvasd el, ha nem zavar a spoiler.

 

Az az igazság, hogy ezt már a megjelenését követő évben is kipróbáltam, de tíz-tizenkét perc játék után úgy határoztam, hogy ehhez most nincs humorom. Több mint kettő évig hozzá se nyúltam, aztán másfél hete neki álltam újból. És hát váó.

Tisztában voltam vele, hogy ez a Telltale óta népszerűvé vált interaktív drámák sorát erősítő játék. Tehát nem pörög és inkább egy film, mint játék. De korábban még Blog Maraton kihívásban leírtam, hogy nekem a történet alapú játékok a kedvenceim. Akár tele van pörgéssel, mint egy Mass Effect, akár csak sétálgatni kell benne, mint a Firewatch-ban, vagy akár a döntéshelyzetekre kiélezett interaktív film, mint a Walking Dead. Csakis az a lényeg számomra, hogy a karakterek életszerűek legyenek, érdekeljen a drámájuk, ha amellé még egy érdekes világot is sikerül megalkotni, az már csak a hab a tortán.

A Life is Strange ebből a szempontból kakukktojás, mert a világ nem érdekes, hanem átlagos. A karakterek sem különösebben összetettek. Gondoljatok Max-re, aki a tipikusan szorongó tinédzser kategória, akikből Dunát lehetne rekeszteni. Mégis, mind őt, mind a világot sikerült megtölteni hétköznapi drámákkal. Olyanokkal, amikhez ha van érzéked, akkor nagyon beránt. Mindennapos tragédiákkal, amivel bármelyikünk találkozott vagy találkozhatna.

A játék maga annyival tűnik ki a versenytársai közül, hogy nem a minél hamarabbi döntés meghozatalra ösztönöz, hanem hagyja, hogy átrágjad a dolgokat, ameddig csak akarod. Újra és újra lejátszva ugyanazt a párbeszédet, de más döntéseket meghozva. Mert ez a csavar, hogy Max visszapörgetheti az időt. Persze nem órákra visszamenőleg, hanem általában csak néhány percnyire - igaz, akad kivétel.
Eleinte ez egy marha jó dolognak tűnik, de később mind számomra, mind a főszereplő számára világossá válik, hogy ez inkább átok.
Játékosként rájössz, hogy hiába tekergeted ide-oda az időt, csak annyival később derül ki a döntés hatása, amikor már nem tekerhetsz vissza. Max pedig végül rájön arra, amit már minden valamirevaló sci-fi rajongó tudhat, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Ami már egyszer megtörtént, az újra megfog, csak másképpen.

Az egész történetnek ebben van a legnagyobb tragédiája, hogy Max naiv tiniként, a játékos pedig naiv felhasználóként hisz benne, hogy de, igenis lehetséges. Majd most sikerülni fog! Pedig a játék nem árul zsákbamacskát, folyamatosan szembesülhetünk a döntéseink következményeivel. Hiába mentjük meg Chloe apját, akkor más árat kell fizetni érte. Hiába mentjük meg Chloe-t újból és újból, egyre közelebb kerülünk egy másik katasztrófához.

Ezért is tartom a játék legjobb párbeszédét annak, amikor Max önmagával találkozik az ötödik részben, a Két Bálnában. Egyszerűen annyira igaza van a nem általunk irányított Max-nek, hogy húsbavágó. Hiszen az apróbb döntéseink tényleg csak abban segítettek, hogy Max minél népszerűbbé, kedveltté váljon. Ne legyen annyira elszigetelt, annyira magányos…

Míg a nagyobb horderejű határozásaink pedig csak a szenvedést nyújtották el. Annyiszor láthattuk Chloe-t meghalni, hogy a végén már én is a vállamat rántottam meg, hogy „nem gáz, majd visszatekerek”. Pedig de, gáz. A végén rá is világít a játék, hogy mennyire az, hiszen kettő lehetőségünk van. Megmentjük, de a város elpusztul, mindennel és mindenkivel együtt, akik eddig segítettek nekünk, akikkel jóban lettünk, talán barátok is. Vagy megmentjük a várost, de cserébe hagynunk kell meghalni Chloe-t, akivel öt epizódon keresztül nyomoztunk és mélyítettük az évek óta elhanyagolt barátságot, és elérte a játék, hogy én magam is megkedveljem őt, és a Max-szel kialakult barátságát is - megjegyzem, a leszbikus szál beleerőltetése elég kizökkentő volt.

Sokan felháborodtak internet szerte, hogy csak ez a két vége volt, miért nem lehet mindkettő. Mert nem. Mivel ez a játék a hétköznapi életről szólt, mindennapos tragédiákról, ezért szerintem ez volt a legideálisabb befejezés hozzá. A valóságban sem kaphatunk meg mindent, ahogyan egy olyan játékban sem, ami azt próbálja szimulálni.
Bevallom, én hagytam, hogy meghaljon Chloe. Nem áldozhattam fel mindenki mást, hiszen öt részen keresztül azt tettem/tettük. De hiábavalóan. Ráadásul fájdalmas beismerni, de ezek a napok Chloe-nak valóban jó búcsúajándékok voltak. Visszakapta a barátját és megtudta az igazságot Rachelről is. Mivel esetemben visszamentünk az időben, hogy Nathan újból lelője, ő ezt már nem érhette meg, de a világítótoronynál elbúcsúzva biztos lehetett benne, hogy kiderül az igazság, és Max is rendben lesz. Mert ezek alatt a napok alatt nem csak Chloe menekült meg, hanem Max is. A végtelen elhagyatottságtól, a felszínes barátságoktól és a céltalanságtól. Közhelyesen fogalmazva, felnőtt ő is.

 

Konkrétan emiatt talált be nálam ez a játék ennyire. Lökött tini drámának tűnik az elején, de aztán kimutatja a foga fehérjétpedig a második rész keményen harcolt azért, hogy hagyjam a francba az egészet. Tudom, mire gondoltok, „ezt csak te látod bele. Nem hinném. Különben nem lett volna belőle ekkora siker. Hiszen a mechanikája átlagos, az idő visszatekerés nem mindig megoldás, a fényképekre való fókuszálás engem nagyon bosszantott, legalábbis PC-n hulladék, plusz a grafika sem egy nagy teljesítmény. Technikai szempontból ez a játék nem kiemelkedő.

De a történet, a karakterek, a szinkron – főleg Max-é és Chloe-é -, a hangulat és a kifejezetten játékba illő soundtrack kiemeli az átlagból. Tudjátok, nem az a zene, „ami úgy belesimul, hogy észre sem veszed”, hanem ami felerősíti az adott helyzet érzelmi töltetét. Mint például Nathan hangüzeneténél.

A szinkronnál pedig az a legjobb példa, mikor rátalálnak Rachel-re. Ott tényleg elhittem, hogy a két főszereplő összetört és gyászol. Rendezői interjúkból kiderült egyébként, hogy a két szinkronszínésznő valóban zokogott a felvételnél.

Tudom, sokan arra kontráznának ezzel, hogy a játék hazudott, mert azt írta, hogy minden döntésnek piszok nagy súlya van, de a vége eltörli mindet. Nézőpont kérdése. Én nem így látom, mert az oda utat eléggé megszínesítik ezek az apróságok. Ha úgy tetszik, kitárják a világot. Nekem ez is elég volt. Másnak nem. Ezzel nincs mit tenni.

Bevallom, az előzmény sorozattal nem játszottam, de valószínűleg a napokban neki állok majd - igaz, előtte túlteszem magam az alapjátékon. Bár Max nélkül nem tudom mennyire lesz jó. Jelen pillanatban nehéz azt gondolnom, hogy ugyanannyira. A Farewell meg, majd kiderül. Gondolom az inkább aranyos, semmint egy komoly, drámai történet.

Ugye az már kiderült, hogy lesz Life is Strange 2. Felvetül a kérdés, hogy érdemes-e folytatni a két főszereplővel? Szerintem pont olyan a helyzet, mint a Witcher 3 esetében. Az is egy kerek egész lett a végére, de szívem szerint folytatnám Geralt történetét, ahogyan Max-ét és Chloe-ét is. Más kérdés, hogy a józan észt tekintve, igazából nehéz is lenne, meg talán fölösleges is. Az előzményekkel már vélhetőleg úgyis kimaxolták a dolgot.

Végül néhány szóban a magyarításról
(ezt keretesbe akartam betenni, de ez a szutyok blogfelület még mindig nem jegyzi meg a formázásokat, valami tipp?)

Az ilyen játékokat, attól függetlenül, hogy rendezem angoltudással, lehetőség szerint magyarul szeretem játszani, mert a történetet 100%-osan akarom megérteni, nem csak 90/95%-ban.
Sajnos a FileRise által készített magyarítás eléggé igénytelenre sikeredett. Az első részben még korrekt. A másodiktól már lazábbra vették, és minél közelebb jutunk a végéhez, annál nagyobb katyvasz az egész. Itt most nem arról van szó, hogy elütöttek pár betűt, meg rossz helyen van a vessző – bár az elütések száma kifejezetten magas. Ezen már felülemelkedem. De mikor a mondatok magyartalanok, a szavak nincsenek ragozva, az igénytelenség. Ezek a hibák pedig függetlenek attól, hogy tört-e a játék vagy eredeti. Még mielőtt ilyen vád érne.
Viszont azt elismerem, hogy azoknak, akik nem tudnak angolul, ez egy óriási segítség, a hibái ellenére is. Csak, lehetne sokkal jobb is.

 

Annyit kérnék, hogyha hozzászólnátok a cikkhez, legyetek tekintettel rám, és ne spoilerezzetek az előzményekből. Én is figyelmeztettem mindenkit a cikk elején, hasonlót várok el tőletek is. Köszönöm.

free counter

free counter

34 komment - szólj hozzá!

Nyakunkon a PC-s Sunset Overdrive?

Nagyon úgy néz ki, hogy a Microsoft mindenféle csinnadratta nélkül dobja piacra a régóta pletykált PC-s Sunset Overdrive-ot és annak DLC-it. Ha hinni lehet az Amazonnak, akkor most pénteken mutatkozik be az átirat.

Beosztva érkeznek a WoW: Classic raidjei

A vanilla World of Warcraft karakterünk fejlődéséről szólt, még inkább, mint az azt követő kiegészítőkben. Érthető tehát, hogy a Blizzard nem borítja a nyakunkra az összes raidet az első pillanattól kezdve.

HWSW: Huawei Mate 20 Pro teszt

Társoldalunk, a HWSW alaposan górcső alá vette az idei esztendő egyik legjobb telefonját, a Huawei egyik új zászlóshajóját. Nagyot hajrázott a kínai gyártó az ünnepek előtt - persze az árcédulát sem fogta vissza.

Detective Pikachu - itt az első trailer

A Warner Bros. Pictures váratlanul bemutatta a tavaly leleplezett élőszereplős Detective Pikachu-mozi első előzetesét, ami meglepően szórakoztató film benyomását kelti eddig.

Előzetest kapott a Spider-Man következő DLC-je

Pár napja már tudjuk, mikor is mutatkozik be a Spider-Man háromrészes The City That Never Sleeps DLC-sorozatának második felvonása, a Turf Wars. Most már kedvcsinálót is tudunk mutatni hozzá.

Phil Spencer: a Game Pass segíti az eladásokat

Hogyan lehet az, hogy egy 10 dolláros havidíjjal rendelkező szolgáltatás pozitív hatással van a csomagban lévő videojátékok eladásaira? Phil Spencer, az Xbox fejese elárult néhány érdekességet a különös jelenségről.

PCSX emulátort futtat a PlayStation Classic

Ahogyan közeledünk a PlayStation Classic rajtjához, egyre több információ lát napvilágot a retrokonzolról. Most például azt tudtuk meg, hogy a nyílt forráskódú PCSX emulátor segítségével fog működésbe lendülni a gépezet.

Shadow of the Tomb Raider - érkezik a co-op

Ugyan Lara legújabb kalandjai már jó pár hete megkezdődtek, ám az élmény mégsem lehet teljes egy izgalmas co-op mód nélkül. Többek közt ezt fogja orvosolni a napokon érkező DLC, melyről izgalmas részletek láttak napvilágot.

Késik a Five Nights at Freddy's-film, de új játék jön

A játék atyja, Scott Cawthon nemrégiben felvázolta, mire számítsanak a Five Nights at Freddy's rajongói. A beígért mozifilm sajnos csúszni fog, viszont már készül egy új, nagy költségvetésű játék is.

Launch traileren a 11-11: Memories Retold

Holnap, vagyis november 11-én lesz pontosan 100 éve, hogy az első világháború véget ért, így ennél jobb időpontot még keresve sem lehet találni a 11-11: Memories Retold kipróbálására. Mostantól pedig már lehetőségünk is van rá.
" }