A "Life is Strange" élményem

Állíthatnám, hogy ez egy teszt, de inkább egy vélemény cikk arról, hogy milyen játéknak is tartom, mit is tartogatott a történet és összeségében milyennek látom. Igen, ennyi évvel a megjelenése után játszottam végig először.

 

Ezt a bejegyzést csak akkor olvasd el, ha nem zavar a spoiler.

 

Az az igazság, hogy ezt már a megjelenését követő évben is kipróbáltam, de tíz-tizenkét perc játék után úgy határoztam, hogy ehhez most nincs humorom. Több mint kettő évig hozzá se nyúltam, aztán másfél hete neki álltam újból. És hát váó.

Tisztában voltam vele, hogy ez a Telltale óta népszerűvé vált interaktív drámák sorát erősítő játék. Tehát nem pörög és inkább egy film, mint játék. De korábban még Blog Maraton kihívásban leírtam, hogy nekem a történet alapú játékok a kedvenceim. Akár tele van pörgéssel, mint egy Mass Effect, akár csak sétálgatni kell benne, mint a Firewatch-ban, vagy akár a döntéshelyzetekre kiélezett interaktív film, mint a Walking Dead. Csakis az a lényeg számomra, hogy a karakterek életszerűek legyenek, érdekeljen a drámájuk, ha amellé még egy érdekes világot is sikerül megalkotni, az már csak a hab a tortán.

A Life is Strange ebből a szempontból kakukktojás, mert a világ nem érdekes, hanem átlagos. A karakterek sem különösebben összetettek. Gondoljatok Max-re, aki a tipikusan szorongó tinédzser kategória, akikből Dunát lehetne rekeszteni. Mégis, mind őt, mind a világot sikerült megtölteni hétköznapi drámákkal. Olyanokkal, amikhez ha van érzéked, akkor nagyon beránt. Mindennapos tragédiákkal, amivel bármelyikünk találkozott vagy találkozhatna.

A játék maga annyival tűnik ki a versenytársai közül, hogy nem a minél hamarabbi döntés meghozatalra ösztönöz, hanem hagyja, hogy átrágjad a dolgokat, ameddig csak akarod. Újra és újra lejátszva ugyanazt a párbeszédet, de más döntéseket meghozva. Mert ez a csavar, hogy Max visszapörgetheti az időt. Persze nem órákra visszamenőleg, hanem általában csak néhány percnyire - igaz, akad kivétel.
Eleinte ez egy marha jó dolognak tűnik, de később mind számomra, mind a főszereplő számára világossá válik, hogy ez inkább átok.
Játékosként rájössz, hogy hiába tekergeted ide-oda az időt, csak annyival később derül ki a döntés hatása, amikor már nem tekerhetsz vissza. Max pedig végül rájön arra, amit már minden valamirevaló sci-fi rajongó tudhat, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Ami már egyszer megtörtént, az újra megfog, csak másképpen.

Az egész történetnek ebben van a legnagyobb tragédiája, hogy Max naiv tiniként, a játékos pedig naiv felhasználóként hisz benne, hogy de, igenis lehetséges. Majd most sikerülni fog! Pedig a játék nem árul zsákbamacskát, folyamatosan szembesülhetünk a döntéseink következményeivel. Hiába mentjük meg Chloe apját, akkor más árat kell fizetni érte. Hiába mentjük meg Chloe-t újból és újból, egyre közelebb kerülünk egy másik katasztrófához.

Ezért is tartom a játék legjobb párbeszédét annak, amikor Max önmagával találkozik az ötödik részben, a Két Bálnában. Egyszerűen annyira igaza van a nem általunk irányított Max-nek, hogy húsbavágó. Hiszen az apróbb döntéseink tényleg csak abban segítettek, hogy Max minél népszerűbbé, kedveltté váljon. Ne legyen annyira elszigetelt, annyira magányos…

Míg a nagyobb horderejű határozásaink pedig csak a szenvedést nyújtották el. Annyiszor láthattuk Chloe-t meghalni, hogy a végén már én is a vállamat rántottam meg, hogy „nem gáz, majd visszatekerek”. Pedig de, gáz. A végén rá is világít a játék, hogy mennyire az, hiszen kettő lehetőségünk van. Megmentjük, de a város elpusztul, mindennel és mindenkivel együtt, akik eddig segítettek nekünk, akikkel jóban lettünk, talán barátok is. Vagy megmentjük a várost, de cserébe hagynunk kell meghalni Chloe-t, akivel öt epizódon keresztül nyomoztunk és mélyítettük az évek óta elhanyagolt barátságot, és elérte a játék, hogy én magam is megkedveljem őt, és a Max-szel kialakult barátságát is - megjegyzem, a leszbikus szál beleerőltetése elég kizökkentő volt.

Sokan felháborodtak internet szerte, hogy csak ez a két vége volt, miért nem lehet mindkettő. Mert nem. Mivel ez a játék a hétköznapi életről szólt, mindennapos tragédiákról, ezért szerintem ez volt a legideálisabb befejezés hozzá. A valóságban sem kaphatunk meg mindent, ahogyan egy olyan játékban sem, ami azt próbálja szimulálni.
Bevallom, én hagytam, hogy meghaljon Chloe. Nem áldozhattam fel mindenki mást, hiszen öt részen keresztül azt tettem/tettük. De hiábavalóan. Ráadásul fájdalmas beismerni, de ezek a napok Chloe-nak valóban jó búcsúajándékok voltak. Visszakapta a barátját és megtudta az igazságot Rachelről is. Mivel esetemben visszamentünk az időben, hogy Nathan újból lelője, ő ezt már nem érhette meg, de a világítótoronynál elbúcsúzva biztos lehetett benne, hogy kiderül az igazság, és Max is rendben lesz. Mert ezek alatt a napok alatt nem csak Chloe menekült meg, hanem Max is. A végtelen elhagyatottságtól, a felszínes barátságoktól és a céltalanságtól. Közhelyesen fogalmazva, felnőtt ő is.

 

Konkrétan emiatt talált be nálam ez a játék ennyire. Lökött tini drámának tűnik az elején, de aztán kimutatja a foga fehérjétpedig a második rész keményen harcolt azért, hogy hagyjam a francba az egészet. Tudom, mire gondoltok, „ezt csak te látod bele. Nem hinném. Különben nem lett volna belőle ekkora siker. Hiszen a mechanikája átlagos, az idő visszatekerés nem mindig megoldás, a fényképekre való fókuszálás engem nagyon bosszantott, legalábbis PC-n hulladék, plusz a grafika sem egy nagy teljesítmény. Technikai szempontból ez a játék nem kiemelkedő.

De a történet, a karakterek, a szinkron – főleg Max-é és Chloe-é -, a hangulat és a kifejezetten játékba illő soundtrack kiemeli az átlagból. Tudjátok, nem az a zene, „ami úgy belesimul, hogy észre sem veszed”, hanem ami felerősíti az adott helyzet érzelmi töltetét. Mint például Nathan hangüzeneténél.

A szinkronnál pedig az a legjobb példa, mikor rátalálnak Rachel-re. Ott tényleg elhittem, hogy a két főszereplő összetört és gyászol. Rendezői interjúkból kiderült egyébként, hogy a két szinkronszínésznő valóban zokogott a felvételnél.

Tudom, sokan arra kontráznának ezzel, hogy a játék hazudott, mert azt írta, hogy minden döntésnek piszok nagy súlya van, de a vége eltörli mindet. Nézőpont kérdése. Én nem így látom, mert az oda utat eléggé megszínesítik ezek az apróságok. Ha úgy tetszik, kitárják a világot. Nekem ez is elég volt. Másnak nem. Ezzel nincs mit tenni.

Bevallom, az előzmény sorozattal nem játszottam, de valószínűleg a napokban neki állok majd - igaz, előtte túlteszem magam az alapjátékon. Bár Max nélkül nem tudom mennyire lesz jó. Jelen pillanatban nehéz azt gondolnom, hogy ugyanannyira. A Farewell meg, majd kiderül. Gondolom az inkább aranyos, semmint egy komoly, drámai történet.

Ugye az már kiderült, hogy lesz Life is Strange 2. Felvetül a kérdés, hogy érdemes-e folytatni a két főszereplővel? Szerintem pont olyan a helyzet, mint a Witcher 3 esetében. Az is egy kerek egész lett a végére, de szívem szerint folytatnám Geralt történetét, ahogyan Max-ét és Chloe-ét is. Más kérdés, hogy a józan észt tekintve, igazából nehéz is lenne, meg talán fölösleges is. Az előzményekkel már vélhetőleg úgyis kimaxolták a dolgot.

Végül néhány szóban a magyarításról
(ezt keretesbe akartam betenni, de ez a szutyok blogfelület még mindig nem jegyzi meg a formázásokat, valami tipp?)

Az ilyen játékokat, attól függetlenül, hogy rendezem angoltudással, lehetőség szerint magyarul szeretem játszani, mert a történetet 100%-osan akarom megérteni, nem csak 90/95%-ban.
Sajnos a FileRise által készített magyarítás eléggé igénytelenre sikeredett. Az első részben még korrekt. A másodiktól már lazábbra vették, és minél közelebb jutunk a végéhez, annál nagyobb katyvasz az egész. Itt most nem arról van szó, hogy elütöttek pár betűt, meg rossz helyen van a vessző – bár az elütések száma kifejezetten magas. Ezen már felülemelkedem. De mikor a mondatok magyartalanok, a szavak nincsenek ragozva, az igénytelenség. Ezek a hibák pedig függetlenek attól, hogy tört-e a játék vagy eredeti. Még mielőtt ilyen vád érne.
Viszont azt elismerem, hogy azoknak, akik nem tudnak angolul, ez egy óriási segítség, a hibái ellenére is. Csak, lehetne sokkal jobb is.

 

Annyit kérnék, hogyha hozzászólnátok a cikkhez, legyetek tekintettel rám, és ne spoilerezzetek az előzményekből. Én is figyelmeztettem mindenkit a cikk elején, hasonlót várok el tőletek is. Köszönöm.

free counter

free counter

34 komment - szólj hozzá!

Brit toplista: rekorddal indított a Spider-Man

Nem okozott meglepetést a múlt héten bemutatott Spider-Man, hiszen az élen nyitott az Egyesült Királyságban. Az viszont már érdekesebb, hogy az Insomniac Games pókkalandja az idei év legjobban fogyó játéka lett a briteknél.

Animációs Diablo-sorozatot készít a Netflix?

A Variety számolt be róla, hogy a Boom! Studios nevű képregény kiadó alapítója, Andrew Crosby egy később törölt Twitter-üzenetben erősítette meg, a Blizzarddal és a Netflix-szel közösen egy animációs Diablo-sorozaton dolgoznak.

Frostpunk - itt a The Fall of Winterhome DLC

Ingyenes sztori DLC-t kapott az 11 bit Studios túlélőjátéka. A The Fall of Winterhome egy újabb szcenárióval bővíti a Frostpunk repertoárját, a több órányi történet mellett pedig néhány új játékelemet is megismerhetünk.

PlayStation Classic - érkezik a Sony retrokonzolja

Úgy néz ki, hogy a Nintendo után a Sony is felül a nosztalgiavonatra, és kiadja a legendás PlayStation konzoljának a miniverzióját. A masina decemberben rajtol el, és PlayStation Classic néven lesz kapható.

Metro Exodus - a lehengerlő látvány már garantált

Ha valaki még mindig nem győződött meg arról, hogy a Metro Exodus grafika szempontjából tényleg egy mestermű lesz, annak itt az újabb videó. Ha februárban szépet akarsz látni, metróra kell szállni.

Sunset Overdrive - az Insomniac folytatni szeretné

Ted Price, az Insomniac Games vezetője egy IGN-nek adott interjúban megerősítette, csapata nagyon szeretné elkészíteni az Xbox One-exkluzív Sunset Overdrive folytatását.

Hitman 2 - negyven perc a napfényes Miamiban

A Dualshockers csapata még a PAX Westen próbálhatta ki a Hitman 2 demóját, amely a Miamiban játszódó küldetést tartalmazza. Most majdnem 40 perc nyers gameplayt kaptunk a novemberben érkező anyagról.

Friss előzetesen a Farming Simulator 19

A Farming Simulator 19 legfrissebb előzetese a játékmenet főbb aspektusaira koncentrál, így a különböző, használható járművekre, termesztésre és a takarmányok elszállítására.

TGS 2018: Final Fantasy XV - jön a crossbranding

Minden irányba bővül a Final Fantasy XV univerzuma. Egy halom új crossover-tartalmat jelentett be a Square Enix - a keresztpromócióban részt vesz a Shadow of the Tomb Raider és a Terra Wars is.

TGS 2018: Devil May Cry 5 - 22 perc akció

Javában zajlik a 2018-as Tokyo Game Show, ahol a szerencsések kipróbálhatják a Devil May Cry 5 demóját. Innen érkezett az a több mint 20 perces klip, amely során Nero szembe száll a démonok végtelen seregével és a Goliath nevű bosszal is.