Huszonöt film, amelyek nem kerülnek rangsorolásra. Benn vannak a legjobbak között, itt már felesleges szőrszálhasogatás lenne egyiket a másiknál nagyobb piedesztálra emelni. Mind joggal és érdemesen került a felsorolásba, mindre igaz azon közhellyé szelídült állítás, miszerint "Ezt kötelező megnézni!".
Peeping Tom - Mark Lewisnek pokoli gyermekkora volt. Doktor apja élete minden percét dokumentálni akarta, különös tekintettel arra, amikor tesztalanya fél. A kísérletek kétféle gyümölcsöt hoztak: az egyikben megannyi szakmai elismerés, siker termett, ugyanakkor a másik oldalon rothadás mutatkozott, aminek eredményeként Markból felnőtt korára beteg és torz ember lett. Egy ember, aki a voyeurizmus legsötétebb mélyeit járja. Kamerájával halált oszt és úgy örökíti meg áldozatait, ahogy mozgóképen még soha senki: életük utolsó, rettegéssel teljes percei adják a világ addigi leggroteszkebb celluloid-borzalmának minden egyes csúcspontját.
Michael Powell rendzőt 1960-ban meghurcolták, művét legszívesebben örökre eltörölték volna. Ahogy oly sokszor a film történetében, most is hatalmasat tévedtek a nézők, akik képtelenek voltak látni. A Peeping Tomnak ugyanis már megjelenésekor klasszikusnak kellett volna lennie, mégis több évtizedet kellett várni rá, hogy felismerjék fontosságát.
Psycho - Ponyva, kis kötlségvetés, ismeretlen színészek, fekete-fehér kivitelezés... Az eredmény pedig? Nos, minden idők egyik legjobb és korszakalkotó filmje. Alfred Hitchcock csavaros horrorja borzongató feszültséggel öleli lassan magához a nézőt, hogy aztán örökké emlékezetes szorítást hajtson végre rajta.
A Psycho képes az orránál fogva vezetni a nézőt, akkor és ott a legmegtévesztőbb lenni, amikor nem is várnánk.
Ezen erő fenntartásáért Hitchcock mindent meg is tett: a vetítések elején és végén minden nézőt megkért, hogy ne mondjanak semmi lényegeset ismerőseiknek, valamint megtiltotta, hogy a vetítés megkezdése után bárkit is beengedjenek a filmre. Merész, de érthető lépések ezek, amiket manapság is érdemes megfogadni, hiszen a horroroknál nincs hatásosabb az ismeretlentől való félelemnél.
Gyilkos túra - A hetvenes évek valóságos aranybányaként funkcionáltak a horror rajongóinak. Rengeteg, az idő múlásával klasszikussá vált alkotás született akkoriban, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb darab a Gyilkos túra. A James Dickey regénye alapján készült film fokozatosan keríti hatalmába a nézőt, miközben a négy főszereplő egyre beljebb kerül az ismeretlen vadonba. A nyugtalanság érzete már a mű kezdetekor elültetődik az emberben, előkészítve a terepet a történet második felének, amiben a Gyilkos túra kiteljesedik a maga szorongató, feszült, brutális és sokkoló valójában.
Meghallgatás - A szerelem vak, szokták mondani, ami Miike Takashi filmjében nagyon is igaznak bizonyul. Shigeharu Aoyama ugyanis képtelen észrevenni az árulkodó jeleket. A férfi úgy érzi, végre megtalálta álmai nőjét, azonban Asami Yamazaki nem az, mint akinek mutatja magát. A labilis, hazudozó lány angyalbőrbe bújt farkasként először magához édesgeti a férfit, aki nem is sejti, hogy újdonsült kedvese maga a megtestesült téboly és iszonyat. A játékidő háromengyede egy gondosan és figyelmesen végigvitt expozíció, amelynek egyetlen feladata előkészíteni a film végét, amely egyértelműen a mű legerősebb pontja. Már csak a befejezésért érdemes megnézni a Meghallgatást, ugyanis Takashi apránként csepegtetett horrorkomponensei a fináléban elemi erővel zúdulnak ránk, sokkolóan morbid és groteszk formában, szadista karmokként játszva idegeinken.
Halloween - A rémület éjszakája - Ugyan nem John Carpenter munkája volt az első slasher - ezt a titulust a hetvennégyes Fekete karácsony birtokolja -, mégis az ő műve indította el a zsáner ezen szegletét a siker útján. A Halloween - A rémület éjszakája volt az a film, amely új sablonokat teremtett a horroroknak, vérfrissítően újféle megközelítésben mutatott be egy borzalmas történetet. Carpenter nem adott világrengető alapot filmjének, pusztán kihasználta az elmebeteg főszereplője által kínált lehetőségeket és az öldöklésre, a feszültséggel terhes pillanatokra koncentrált. Abbból pedig bőven a akad a csapatnyi fiatal éjszakai tortúrája alatt, remek megoldásokkal és pazar aláfestő zenével támogatva.
(Elöször 15 film lett volna megemlítve, de kiderült, hogy ez a mennyiség túl kevés - sőt, talán még a 25 is az, de azért ez már elfogadhatóbb -, így bővítettem a felsorolandó művek listáját.)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.