74 éves korában egy balesetben szerzett sérülés miatt meghalt H. R. Giger svájci szürrealista képzőművész. Az építésznek tanult Gigert 1977-ben kérték fel a Dan O'Bannon könyve alapján forgatott Alien-trilógia látványterveinek elkészítésére, ekkor született meg a filmtörténet egyik legemlékezetesebb szörnyetege. (És ez a filmes szörny még így is csak a szelídített változata lett az eredeti Giger-festmények ijesztő űrparazitáinak.) Ezért a munkájáért 1980-ban meg is kapta az Oscar-díjat.

"Amikor először terveztem meg az Alient, nagy, fekete szemei voltak. De valaki azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy Pokol Angyala, a fekete motoros szemüvegben. Így arra gondoltam, hogy sokkal félelmetesebb lenne, ha egyáltalán nem lennének szemei" - mondta a tervezésről. 

 Giger 1940-ben született, az építészet mellett ipari formatervezést is tanult Zürichben. Munkáira a legnagyobb hatással Salvador Dalí volt. 1998-ban Svájcban saját múzeuma nyílt, ahol festményein, szobrain, lemezborítóin és filmes munkáin kívül bemutatta művészeti gyűjteményének darabjait is, köztük rengeteg Dalí-művel. Bár az Alien tette világhírűvé, más filmekben is dolgozott, többek között Poltergeist 2-ben és az 1995-ös A lény-ben. Két videójátékban is közreműködött, az 1992-es Dark Seedben és három évvel későbbi folytatásában. Ezekről itt olvashatnak részletesebben.

"Giger képein alig vannak férfiak, biomechanikus női önerőből szaporodnak, szülnek, de ettől nem boldogok, vagy ha mégis, jól titkolják. Hideg csapágyakkal, éles pengékkel és bordás acélcsövekkel átszőtt, szép arcú, csupasz, kitárulkozó testekből torz magzatok, kaparékok, koponyák szakadnak ki. Az emberszerű lények sűrű testnedvekkel együtt préselődnek át fémcsöveken, hol élnek, hol zombik, világrajövetelüknek senki sem örül. Az ötödik kép után egy abortuszklinika galériájába sodródhat a szemlélő, szexualitás, fogantatás, ennyi húsba vágó fém útján világra kerülő test a mi világunkban csak ott kerül egy halmazba. Giger hiába nevezi ezeket születésgépeknek, ez befogadhatatlan" - írtuk róla 2010-ben, amikor megnéztük bécsi kiállítását.

Legutóbb  Ridley Scott 2012-es Prometheusában láthattuk a munkáit, bár ebben a filmben már nem dolgozott aktívan, csak felhasználták korábbi alkotásait többek között a patkó alakú űrhajóhoz ("Derelict") és az Engineerekhez (a magas, fehér óriások a csontvázruhában).

(Index)

Nyugodjék békében

Épp egy elég érdekes filmről szóló poszton dolgozok, amiben neki is komoly szerepe volt, szrencsétlen egybeesés, mad igyekszem méltóan megemlékezni róla és művészetéről.